Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-06 / 81. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 <W Y984, április 6., péntek A párbeszédet folytatni kell N egyedszáz találkozót tartottak - alig tíz nap leforgása alatt - a borsodi értelmiségi napok idején. Az értelmiség társa- dalomban elfoglalt helyzetét, az alkotó munkában való rész­vételét, környezetformáló feladatoit taglalták ezeken a beszélge­téseken, olykor nemzeti horizontra, olykor „csak" a lakó- és mun­kahelyre koncentrálva. E rendezvénysorozatnak tapasztalatait ösz- szegezrW kell is, szükséges is, már csak azért is, mert egyik alap­vető tapasztalatuk épp az, hogy a párbeszédet folytatni' kell! Nemcsak azért, mert a párt szövetségi politikájának szerves része az értelmiségi politika, hanem azért is, mert az értelmiség cse­lekvő, alkotó részvételére a társadalmi, gazdasági feladatok meg­oldásában talán még soha oly kívánkozó szükség nem volt, mint most. Fontos hót, hogy egy nyelven és ugyanarról beszéljünk, s hogy nyíltan, őszintén szóljunk azokról a dolgokról, amelyek egy­részt a társadalmat, másrészt az értelmiséget izgatják, érdeklik. Az elmúlt két hét beszélgetései igazolták, akkor és ott sikerül­tek igazán a találkozások, ahol túlléptek az értelmiség jelenlegi helyzetének általános elemzésén, ahol konkrétabban szóltak az elvárásokról ís, meg a feladatokról is. Ezért lehetett izgalmas párbeszéd (sokszoros párbeszéd) a kohászat és a gépgyár mű­szaki értelmiségének gondolatcseréje a népgazdasági és vállalati innovációról, vagy a leninvárosi vita, ahol a fiatal értelmiség sze­repét vizsgálták az ifjúság tudatformálásában. Konkrétsága tette szókimondó nyílttá a Bodrogköz meliorációjáról szóló eszmecse­rét — hogy csak néhány példát említsünk. Ezeken, az ilyen be­szélgetéseken fogalmazódott meg igen erőteljesen az igény; akár gazdasági, akár társadalmi döntések előkészítéséről van szó, az értelmiség igényli, hogy bevonják ebbe a munkába, hogy szakmai véleményüket kikérjék, tapasztalataikat fölhasználják. A jobbító, oz alkotó szándék — akár gazdasági, akár társadalmi előrehala­dásunkról von szó — megvan az értelmiségben. Azonosul a tár­sadalom, a magyar társadalom előtt álló feladatokkal. Az értelmiség és a társadalom más rétegeinek viszonyát is fe­szegették sok találkozón. Nemcsak oz anyagi megbecsülés kér­dését — bár kétségtelen, bogy a legkülönbözőbb értelmiségi réte­gek, s ezen betid is a fiatalok úgy érzik, hogy a tudást, a szel­lemi teljesítményt nem kellően honorálja a társadalom —, hanem azt is, hogy a szellemi alkotómunkának sincs elég rangja a mai mogyor valóságban. Különöset» a műszaki. értelmiség körében okoz ez nehéz pillanatokat, kedvetlen közérzetet, de a pedagó­gusok körében is. A szellemi alkotómunkát, annok fontosságát jobbon kellene tudatosítani a társadalom bon — fogalmazták meg sokan. Ugyanakkor a borsodi értelmiségi napok tapasztalatainak összegzésén (a rendező szervek képviselői vettek rajta részt) meg­fogalmazódott crz is, hogy amíg az értelmiség jogoson sürgeti o nagyobb onyogi és erkölcsi megbecsülést, oddig tapasztalható oz erkölcsi megbecsültség értékének devoivólása is körükben. Külö­nösen a fiatalobbok körében. A pályakezdő értelmiség kétségtelenül o mai mogyor társada­lom legsebezhetőbb rétege, melynek egzisztenciális gondjai ér­demben foglalkoztatják a társadalmi és állami szerveket is. Hely­zetük, indulásuk gondjain enyhíteni elismerten jogos igényük, és feladata is a társadalomnak. De tapasztalható körükben fokozott türelmetlenség is, o társadalommal szembeni elvárásaikkal nincs mindig arányban bizonyítási készségük. Vagy túlzottan oz előme­netelhez kapcsolják a bizonyítás egyetlen lehetséges útját Az őszinte, a feiodatokot megfogalmazó, oz elvárásokat pro és kontra tisztázó beszélgetések nyilván hozzájárulhatnak nemcsak az értelmiség fokozottabb aktivizálódásához a társadalmi-gazda­sági feladatok megoldásában, de közérzetük — s ezen beiül az egyes ember közérzetének — javításában is. Megyénkben har­mincezerre tehető a diplomások és a vezető munkakörben dolgo­zók, tehát az értelmiségiek száma. Már jelenlétüknél fogva sem közömbös tehát, hogy hogyan érzik magukat, miként dolgoznak? Nekik sem az,, a társadalomnak sem az. Ezért is kell folytatni a párbeszedet Csutorós Annamária Április 3-án, délután # nyitotta meg Drótos László, a Lenin Kohá­szati Művek Vezérigazgatója a diósgyőri Vasas Galériá­ban Mazsaroff Miklós Mun- kácsy-díjas festőművész ki­állítását. A tárlat április 29- ig tart nyitva, s naponta 14 és 19 óra között várja az érdeklődőket. Mazsaroff Miklóst lapunk olvasóinak, Borsod és Mis­kolc tárlatlátogató közönsé­gének már aligha kell be­mutatni. Egyik legterméke­nyebb és leggyakrabban ki­állító festőművész szűkebb pátriánkban, mümkámak reprodukcióval lapunk ha­sábjain is találkozhat rend­szeresen az olvasó, azok ere­detijeit pedig megtalálja szerte a megyében közüle- teknél és magánlakásokban, az országos jellegű tárlato­kon és miskolci és borsodi üzemek kultúrtermeiben, a közművelődési, intézmények­ben, szövetkezetekben ren­dezett kiállításokon, bemu­tatókon. (Éppen egy nappal korábban nyílt meg Miskol­con a Barátaink című kiál­lítás, amelyen — másokkal együtt — Mazsaroff az 1982- es vologdai útjának ..ter­méséből” mutat be váloga­tást.) Huszonhat éve él Mis­kolcon és érdeklődése meg­oszlik a szűkebb pátria és a nagyvilág között. Sokfelé járt szerte a világban és külhoni élményeit vásznain osztja meg velünk, a tárla­tok látogatóival. A Borsod- nádasdi Lemezgyár munká­sainak élete csakúgy ecset­jére kívánkozott, mint a szentistváni parasztoké, a múcsonyi és edelényi téesz- dolsozóké, ú lobban a Lenin Kohászati Művek munká­saié. vagy éppen a bolgár tengerpart, a spanvol tájak világa, a görög föld antik emlékeinek és Csehszlovákia sok tá ji érdekessége, a szov­jet nép mindennapjainak és Mazsaroff Miklós kiállítása Egy kép a vologdai gyűjteményből. érdekes látnivalóinak sora. Nem utolsósorban, persze, a közvetlenebb környezet, tá­jaival, embereivel, minden­napjaival. Igen sok Mazsaroff -kiállí­tást láttam az elmúlt évti­zedekben. ott voltam szá­mos vidéki — üzemi, szö­vetkezeti — tárlatának meg­nyitóján, a műtermében is sokszor megfordultam. Ér-' deklödéssel néztem hát meg mostani új kiállítását, amely — jó néhány, közelmúltban rendezett kisebb bemutatója után — legutóbbi alkató­évei összegzésének is felfog­ható. A Vasas Galéria paraván­jain most 36 festménye so­rakozik az utolsó két-három évének terméséből. A bejá­rattal szemközt mindjárt nagy táblaképen látható a Lenin Kohászati Művek, még a kombinált acélmű nélkül. Ennek a* képnek az elhelyezése mintegy jelzi, hogy Mazsaroff újabban a Lenin Kohászati Müvekhez kötődik — ezt jó néhány beljebb látható, az üzemi eletet ábrázoló jo táblakép is alátámasztja —, s ez te­matikai szélesedést is jelent. Egy lexikonszerű kiadvány­ban — többek között — ez olvasható róla; „A vidék né^ pi élete, hangulatai, az élet­formaváltás problémái fog­lalkoztatják festészetét. Stí­lusát dinamikus vonalveze­tés, plaszticitás és dekora­tív színvilág jellemzi; a lá­tottakat a konstruktivizmus eszközeivel szervez.) képpé." — Nos, utóbbi éveinek ter­mése ’bizonyos tematikai vál­tozást tanúsít. ^ Az életfor- maváltás már nem jelentke­zik kiállított képein, mintáz a bevezetőben említett ko­rábbi időszakában domináns elem volt, újabb korszaká­ban líraibb megfogalmazás­sal szelidebb, kiegyensúlyo­zottabb meditáció lépett elő­térbe. Érdemes számba venni, mit mutat be ezen a tárlaton munkájából. Láthatók — a már említett, új, kohászati témájú képeken kívül — itt vologdai emlékek, a távoli orosz észak szép tájai, Kir- lovó, Feropontó házai, tó­vidéke és mások; itt vannak a hazai tájak, a mákvetés­sel színes mező, a szelíd dombok, a hatalmas .szent­istváni halár, kombájnnal; itt van néhány kép a Ka­nári-szigetekről, spanvol tá­jakról ; két-három csendélet, es mintegy az alkotói kor­szakváltás „emblémájaként" a Tűzmadár, amely az iz­zást, a forró vassal dolgo­zókhoz kapcsolódást kívánja szimbolizálni. A 36 táblakép — 29 ola j- tempera cs 7 pasztell —Ma- zsarolt világának szélesedé­séről. stílusának markánsabb kiteljesedéséről tanúskodik. Érdekes, értékes tárlat. Meg kell nézni... (benedek) A forradalmi ifjúsági na­pok keretében rendezett ifjú­sági filmnapok borsodi ese­mény sorozata április 9-én, 18 órai kezdettel a Mezöcsáton tartandó ünnepséggel zárul. A KISZ Borsod megyei Bi­zottsága, valamint Leninvá­rosi Bizottsága es a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat a mezőcsáti moziban rendezi meg a március 19-én Diósgyő­rött megkezdett, és immár gazdag eseménysort maga mögött tudó sorozat zárását, amelyen a résztvevőket Cso­rna Bertalan, a KISZ Lenin­városi Bizottságának titkára köszönti, majd Tóth Lajos, a KISZ Borsod mégyei Bizott­ságának titkára tekint vissza a rendezvénysorozatra, annak eredményeire. Ezt követően ünnepi díszelőadásban mutat­ják be a .Jób lázadása című magyar—NSZK filmet, amely éppen a minap nyerte el a San Remó-i fesztivál első diját, s amelyet korábban már Oscar-dijra is jelöltek. A mélységesen humanista töltésű film ünnepi bemuta­tásának különös aktualitást ad, hogy azt Tiszatarjánban, Mezőcsát szomszédságában forgatták. A bemutató után ankétot rendeznek a filmről, amelyet Benedek Miklós filmkritikus, lapunk rovatve­zetője vezet. Tanulmányút tanulságokkal... Sajtótükörben — a jövő generációja Tudományos magazin zés a zaj A zaj okozta nagyothal­lás és süketség nagymérvű növekedése világszerte sok problémát jelent. Nagy zaj­jal járó munkahelyeken fi­gyelembe kell venni az er­re vonatkozó védelmi ren­delkezéseket, amelyek a zajforrás lehetséges szige­telésén kívül személyi vé­delmi eszközöket is előír­nak. Ezek a következők: zajvédp dugók, kengyeles zajvédő fülkagylók, fejvé­dő sisakok és zajvédő ru­hák. A zajvédő dugók több­nyire műanyagból, vagy képlékeny masszából ké­szülnek, amelyeket a hal­lójáratokba vagy a fül­kagylóba helyeznek. Űiab- ban formázott, kis furatok­kal ellátott füldugók is vannak, amelyek a zajban javítják a beszéd érthető­ségét. A formázott füldu­góknál legalább három kü­lönböző nagyságra van szükség, hogy alkalmazkod­hassanak a különböző hal­lójáratokhoz. Az alakítha­tó füldugók közé tartoznak a zajvédő vatták (amelyek azonban csak akkor hasz­nálhatók, ha gyúrható anyaggal vannak átitatva), és a képlékeny műanyag masszák. A közönséges kö- lözővatta zajvédelemre nem alkalmas. A kengyeles fülkagylökat többnyire a fejre vagy nyakra erősítik. A kagyló biztos felfekvésére tömítő­gyűrű szolgál, amelynek al­kalmazkodnia kell a fej alakjához, és általában mű­anyaghabbal, folyadékkal vagy levegővel töltött mű­anyag burokból áll. Van­nak olyan zajvédő kagy­lók is, amelyek védősisa­kon rögzíthetők. A védősi­sakok a fülkagylókon kívül a fej jelentős részét fedik, es ezáltal csökkentik a csontvezetés útján történő hangátvitelt. Minden munkahelyre és mindenki számára egyaránt alkalmas zajvédő eszköz ma még nincs, ezért min_( dig több típus alkalmazá­sát kell mérlegelni. Len­gyelországban — a képün­kön látható módon — kí­sérleti mérésekkel állapít­ják meg az egyes munka- folyamatok zajterhelését, és ezt követően jelölik ki a zajártalom elleni védeke­zés módját. A fehér köpeny csak ad­dig mindennapos látvárty egy egészségügyi intézmény­ben, amíg orvost vagy ápoló­nőt takar. Tegnap délelőtt azonban szokatlan vendégei voltak a Borsod megyei Kórház Gyermekegészség­ügyi Központjának: az or­szág minden tájáról érkez­tek ide újságírók és rádió- riporterek, hogy betekintést nyerhessenek az intézmény, s ennek részeként az 1983- ban átadott gyermekrehabi­litációs osztály munkájába. „A gyermek egészsége — a jövő gazdagsága!” — en­nek a jelszónak a jegyé­ben rendezik meg ebben az esztehdőben április 7-én -az egészségügyi világnapot, s ez szolgáltatta a programot is — a központi sajtótájé­koztatót és tanulmányutat Miskolcon — a MUOSZ bel­politikai szakosztálya egész­ségügyi és szociálpolitikai tagozatának. A résztvevőket dr. Molnár György, a megyei kórház főigazgatója, és dr. Sznbó István, a Borsod megyei Ta­nács egészségügyi osztályve­zetője köszöntötte, majd el­sőként egy rövidfilmet te­kinthettek meg a koraszü­lött és perinatalis intenzív központról, amelyhez szó­beli kommentárt dr. Görög Péter kandidátus, az osztály vezető főorvosa fűzött. Ezt követően a látogatók sorra megtekintették a Gyer­mekegészségügyi Központ osztályait, amelyet a „fehér köpenyes vendégeknek” dr. Madácsy László kandidátus és dr. Vissy Ágnes főorvos mutattak be, menet közben is választ adván az érdeklő­dőknek az itt folyó tudomá­nyos éd gyógyító munkával kapcsolatos kérdésekre. Központi sajtótájékoztató­val folytatódott a kora dél­utáni órákban a program, amelyen részt vett Kövér Árpád, a Borsod megvei Pártbizottság osztályvezetője, dr. öry Imre, az Egészség- ügyi Minisztérium főtanácso­sa, dr. Velkey László egye­temi tanár, a Gyermekegész­ségügyi Központ vezetője, dr. Vass Adám, minisztériu­mi főtanácsos, a közegész­ségügyi és járványügyi osz,- tály vezetője és dr. Pest a László, az országgyűlési szo­ciális és egészségügyi bizott­ságának elnöke. Elsőként Kövér Árpád kért szót és tájékoztatta a jelenlevőket arról a dicsé­retre méltó társadalmi ösz- szefogásról, amelynek egyik eredményeként létrejött me­gyénkben a gyermekrehabi­litációs osztály, s amelyet a megyei vérellátóállomás épülése is jelez. Ezután dr. Öry Imre beszámolóját hall­hattuk, amely a gyermek- egészségügy hazai és nem­zetközi problémáit taglalta. Nem véletlen, mondotta, az. idei jelszó, hiszen évente 12 millió gyermek hal meg a világon az öt év alatti kor­csoportból. Nem véletlen az sem — hangsúlyozta —, hogy ebből az alkalomból Miskolcon szervezték meg e^t a tanulmányutat, hiszen ez a város ebből a szem­pontból követendő példá le­het arra, miként valósulhat meg egységes és komplett munka a jövő generációjá­nak érdekében. Erről az egységes és komp­lett munkáról számolt be ké­sőbb dr. Velkey László esy részletes, és kitűnően meg­szerkesztett táiékoztató ke­retében, amelvben 18 pont­ban foglalta össze és bontot­ta le egészen a köznapi tennivalókig gyermekegész- ségügyünk, s gyermekvédel­münk kiemelkedően fontos egészségügyi, nevelési és tár­sadalmi problémáit. Tájékoztatója után a mint­egy 4b sajtóorgánum képvi­selői , olvasóikat érdeklő cs érintő kérdéseket tettek fel a szakembereknek. K. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents