Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

1984. április 21., siombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ijntiigs löjias palinkavöLi; Nincs esztendő, hogy ne fi­gyelmeztetne a sajtó, a rádió, a televízió: közeleg a húsvét, jönnek a locsolók, jönnek o lo- csolkodó gyerekek is! Ne itas­suk őket szeszes itallal, mert ha minden házban csak egy kortyot kapnak, akkor is, mire a sor végére érnek , .. És nincs esztendő, hogy a mentők — valahol az ország­ban — ne szállítanának sziré­názva súlyosan alkoholmérge­zett kiskamaszt a kórházba. Hozzátenném, hogy a nagy­kamasznak, sőt a felnőtt fér­fiembernek sem kötelező holt­részegre innia magát húsvét ünnepén. Pedig sajnos gyak­ran ez történik, A rendőrség fekete krónikája a két-, sőt, most az általános szabad szombattal együtt háromnapos Ünnep után ijesztően magas lehet, ha nem vigyázunk. Ré­szeg kerékpárosok, ittas autó­vezetők, motorosok szerepelnek benne. És akkor még nincse­nek a listán azok, akik „csak” otthon, a családjukban okoz­tak bajt ittasan, vagy a kocs­mai verekedésben sérültek meg, illetve sértettek meg másokat tettlegesen is, nemcsak szóval. Miért, hogy nálunk Magyar- országon nem is ünnep az ün­nep alapos italozás nélkül? Nem lehetne másként? De bizony lehetne. Félreértés ne essék: nem antialkoholista prédikációt kí­vánunk folytatni, csupán a mér- téktelenség ellen szeretnénk szót emelni. Leqyünk őszinték: nem kellemesebb úgy társaság­ban vagy családi körben lenni, ha megállunk egy kellemes kis nyomásnál, vagy még inkább a nyomás előtt, és beszélgetni tudunk egymással, és nem te­szünk olyat, amit másnapra megbánnánk? Igen ám — mondhatja bár­ki —, de a locsolás szép szo­kás, és a locsolókat kínálni is illik. Ez így igaz, de... Először is a gyerekeket, a fiatalokat egyáltalán nem szükséges szeszes itallal kínál­ni. A hímes tojás, a csokitojás, a húsvéti bejgli — néhol apró­pénzt is szokás — valóban ele­gendő a kínáláshoz. És ital­nak ott a kóla, a gyümölcslé. Ne hozzuk a gyerekeket olyan helyzetbe, hogy úgy érezzék, ha a felnőtt kínál, nem illik azt mondani: köszönöm, én nem iszom. Szabály legyen: gyerek­nek egy cseppet sem! És a felnőtteknek? Tudom, kár lenne ugyanezt leírni, de talán nem is szüksé­ges. A felnőtt férfiakat, ha lo­csolni jönnek a lányos házhoz, kínáljuk meg egy laza fröccsel (és hozzá harapnivalóval is, ami megköti az alkoholt, nem en­gedi hirtelen felszívódni), ki­csiny pohár borral. A pálinka, a tömény ital semmieíetre sem locsolóknak való, hi­szen a negyedik, ötödik ház­nál már nem bírják, nem bír­hatják tovább, és ebből támad­nak hol kisebb, hol nagyobb baiok, sőt tragédiák. Ne legyünk előidézői: a hí­mes tojás mellé nem kötelező a pálinka. Ügy is fogalmaz­hatnánk, hogy: tilos! S. M. Szörp, dióiéi exportra Jelentős mennyiségű boj­torján-, fehérmályva- es gyermekláncfű-gyökeret vá­sároltak fel az első negyed­évben az Erdei Termék Vál­lalat borsodi telepei. Erre minden évben a zöld kez­demények megjelenéséig ke­rülhet sor, és persze csak a fagyok után. Az értékes gyógynövény-gyökerek fel­dolgozása ezután következik. A dióbél felvásárlását kö­vetően a válogatósra kell nagy figyelmet fordítani, ugyanis a külföldi vásárlók rendkívül igényesek, így például feles dióbél csak fe­lessel csomagolható egybe, sérültet, törmelékest nem fogadnak el. Ausztriában és az NSZK-ban szívesen fo­gadják a diót, de a váloga­tásnál még a színre is ügyel­ni kell. Tart még a szörpfőzés sze­zonja: most dolgozzák fel az elmúlt évben begyűjtött, összeszedett erdei gyümöl­csök levét. Az első negyed­évben 28 tonna szörpöt küldtek tőkés exportra. A nyugati országok megrende­lői szívesen vásárolják a szamócát, a fekete ribizlit, a málnát, a borsodi tájakon termett gyümölcsökből ké­szült szörpöket. A Szovjetunióba, a szocia­lista országokba 340 tonna szörpöt indítottak útnak március 31-ig, aminek a na­gyobb része erdei vegyes, illetve fekete ribizli volt. Exportfeladatainák teljesí­tése mellett a hazai piac el­látását sem hanyagolta el a vállalat miskolci üzeme, ugyanis az év első három hónapjában 1440 tonna ször­pöt főztek a kereskedelem megrendelése alapján. A miskolci üzem telepei eddig 10 millió forint érté­kű terméket vásároltak fel, holott az igazi gyűjtési sze­zon még meg sem kezdő­dött. Díszítő anyagokból, moha- és tobozkoszorúból, szerszámnyelekből, fűrész­áruból a tervezettnek meg­felelő mennyiséget vásárol­tak, illetve értékesítettek. (nagy) Gyorsaság Helytelenül tesszük, ha a kereskedelmi dolgozókat, illetve egy- némelyiküket azzal vádoljuk: inkább egymással beszélgetnek, mintsem a kedves vevőt kérdeznék meg, mit akar. Kár az ilyen áskálódásokért, hiszen ennek éppen ellenkezője nap, mint nap bebizonyosodik! Például: Az egyik, nagy türelemmel megáldott magyar állampolgár ki­várta, amíg a szerencsi illetékes üzletbe radiátort hoznak. (Tud­nivaló, hogy ez a cikk csak hébe-hóba kapható, de inkább ak­kor se.) Emberünk észlelvén a keresett cikk érkezését, igencsak megörült, hogy most már végre neki is megadatik! Nyugodtan, sok minden jókra gondolva, az ellátásra eddig szórt becsmérlő kifejezéseit gondolatban visszavonva várta, hogy a szállítók és a bolti dolgozók befejezzék az áru átvételének hivatalos formasá­gait, majd ezt követően közölte kívánságát az üzletvezetővel, mi­szerint radiátort akar vásárolni Az üzletvezető meg azt közölte, hogy a radiátorok már értékesítve vannak. Bizony. Egyébként a nagy türelemmel megáldott majdnem vásárló most viszont elveszített valamit ebből o türelemből, illetékes bizott­sághoz fordult panasszal, kivizsgálás. (Hogy mire számított még­is, ki ludjol?) A kivizsgálás megtörtént, melynek során a bolti eladók egybehangzóan nyilatkoztak, mely nyilatkozatok szerint említett panaszok a nyitás után 15 perccel érkezett a boltba és addigra már 3 fő részére adták el radiátort. Bizony. (Föltehető­en ez volt az egész készlet.) Tizenöt perc alatt mindet eladták! Méghogy nem gyorsak tn •ferdéink! (priska) Már jó ideje bóklá­• szunk a régi temető­kert szépen megfara- gott fej fái között. Betűzzük a fákba bevésett alkalmi versezeteket, gyönyörkö­dünk a hantok közét elbo­rító sárga kökörcsin és a kék vinca minor színpom- pajában. No és persze, a dombok, hegyek karéjoz- ta völgyből idelátszó sok. már-már csupa-zöld fa közül elöpirosló háztetők­ben, színes és hófehér ház­falakban! Lenyűgöző pano­ráma. idilli kép! Fel is öt- lik bennem: csak nem azért került a temető is ide, hogy az ősök le-letekint- hessenek? A magyarázatot, amely természetesen . prózaibb. Kunt Ernő: Temetők az. agg­teleki karszt falvaiban cí­mű könyvében az egyik ke­resztényei atyafi adja meg: „— itt mindig domboldal­ban vót az alkamas hely neki. Száraz a talaj, nem szántóföldnek való. A ha­tár kicsi vót, a község né­pes. Minden talpalatnyi föl­det felhasználtak: kukori­cának. búzának . . Mindez persze a múlt. És a jelen? Azt tudakolni, le kell ballagnunk újra a völgybe. S míg rójuk az ös­vény métereit, van időnk summázni, amit Teres/lé­nyéről már ideérkeztünk előtt is tudtunk.: azt, hogy helyben nincs tanács, téesz., üzem, iskola, tanító, pap: A munkaképes férfiak egy ré­sze Ormosbányára jár, de akadnak téesz-dől gozók is. Az emberek többsége már túl van a nyugdíjkorhatá­ron. (Természetesen, ez nem jelent valamiféle tét­lenséget hiszen még a köz­ség legidősebb asszonyával, a 87 éves Ötvös Mihályné- val is odaikinn a Sózóalja határrészben találkoztunk takarmányrépamag vetése közben. A summázatból nem felejthetjük ki a köz­ség szép műemlék jellegű, faharangtornvos templomát, amely festett mennyezeté­vel nagy érteik. Autóbusz naponta öt alkalommal jön, illetve megy. jobbára vona­tokhoz időzítve. Orvos Per­kupáról jár ki. Kétheten­ként, szerdán van orvosi rendelés. S milyen szerencse, ép­pen szerdát írunk. így dr. Hagymási József körzeti or­vost, a hajdani parókia egyik szobájából átalakított rendelőben megkérdezhet­jük: milyen Teresztenve orvosi diagnózisa? ■ — Egy ilyen rendelés al­kalmával nyolc-tíz ember keres fel. Ezenkívül há­rom-négy fekvőbeteghez is ellátogatok, vagyis, a lakos­ság egyötödével találkozom orvos—beteg viszonylatban. Teres/.tényé öregedő község. Ezzel függ össze, hogy a szív- és keringési, valamint mozgásszervi megbetegedé­sek fordulnak elő az itt élőknél leggyakrabban. Összességében azonban azt mondhatom: a teresztenyei- ek átlagéletkora magasabb aT országos átlagnál, s ez a település nyugodt életvitelé­nek. a község kiváló leve­gőjének is betudható ... Asszony jön velünk szem­ben az úton. Kerékpárt tol, a kormányon postástáska. Gál Gézáné Tenesztenye és Tornakápolna, postai kézbe­sítője. A község legfiatalabb állam­polgára, Veres Jánoséit két éves kislánya. íi. és a legidősebb teresztenyei, a 87 éves ötvös Míbálynéy-FALURA Vereséknél a nyúl nemcsak a húsvét jelképe — Ma negyven levél, üd­vözlőlap érkezett a faluba. Jó része már húsvéti üdvöz­let. A napilapok közül hat Népszabadság, Népsza­va, nyolc Észak jár, ezen­kívül Nők I-apja és Szabad F.öld ... A vegyesbolt előtt éppen előnevelt csirkét árusítanak, amikor odaérkezünk. Alig fél órával korábban hozta a szállítmányt a szilasi áfész gépkocsija. — Százhuszonöt darabot rendeltem a falunak. Azért nem többet, mert magunk is szoktunk csirkét ültetni. — sorolja a községi bolt­vezető, Osváth Bertalanná. — Tőle tudjuk, azt is. hogy a baromfi mellett több por­tán szarvasmarhát is tarta­nak, s a saját szükségleten kívül napi hatvan liternyi tejet is beszállítanak a be- gyűjtőheivre a tereszte- nyeiek. Tulajdonképpen, a bevezetőben idézett „min­den talpalatnyi helyet fel­használtak” a létszám ará­nyának megfelelően, kicsit ma is érvényes. Lám a Só- zóaljában Huszár Zsiga bá­csi feleségével burgonyát ültet, tőlük nem messze egy asszony a kapa után babot vet, meg odább takarmány- répamagot vetnek. A falu legfiatalabb házaspárjánál, Vereseknél, — Veres János a perkupái tsz gépkocsive­zetője — az istállóban lá­tunk két üszőt, ketrecek­ben nyulat, az udvaron sza­badon baromfit. Hátul a kaszálóként használt kert­ben rengeteg szilva és más gyümölcsfa hozza termését évről-évre. Veres János, ez a harmincéves fiatalember ebben az alig-faluban úgy fogalmaz: nem rossz itt él­ni... Velem született egy­kori falusi mi voltom súgja: valóban nem, mert az ugyan igaz, hogy sok min­den hiányzik, ami nagyobb helyen, városon megtalál­ható, viszont van, ami itt kincs, s városon: nincs. Ez pedig a jelenben, a mában egy kicsit már a jö­vő csírája, reménye. Ponto­sabban, olyan tényező: amely ítéletet, döntést al- kot(hat), mond(hat), kisfal- vak, alig-lakosú települé­sek sorsáról. Hogy Teresz- tenyére milyen jövő vár? További fogyatkozás, vagy reális reménye a tovább­élésnek, sót fejlődésnek? Bízzuk a prognózist Szór Dezsőre, Tenesztenye szü­löttjére. a Perkupái községi Közös Tanács elnökére, aki szalonnafalatozás közben, a szépen rendben tartott szü­lői ház kertjében, ahol köz­vetlenül mellettünk a hegy alól kristálytiszta víz buzog a felszínre, apró patakként továbbfutva a községen, S köröttünk gyümölcsfák (fő­leg szilva), meg erdő ms- dárdallal. isteni levegőül, szóval ebben a mesés kör­nyezetben úgy fogalmaz: — A jövőnk, a remé­nyünk ez, a községnek ez a csodálatos természeti adott­sága! Mi nagyon bízunk benne, hogy Teresztenye előbb-utóbb üdülőfalu lesz. Ennek a tendenciának spontán jeled máris ta­pasztalhatók. Az üresen álló házak közül már nem egy gazdára talált, miskolciak, zsoloaiak az új tulajdonosok, akik a hé! végék nagy részét itt töltik. A bódvaszilasi áfész is nyilván a majdani üdü­lőfalu reményeben kezdett hozzá tavaly ősszel egy új vegyes- és italbolt építésé­hez. .A tervek szerint ezek ez év november 7-én kerül­nek átadásra. Teresztenye nem a világ vége! Köny- nven megközelíthető, jó út­ja van, az autóbuszjárat sű­rűségével sincs baj. Aki pe­dig vállalja, hogy idejön: az biztos, hogy itt mindig nyugalomra lel. S ez ma­napság olyan, de olyan nagy érték! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Hetvenhat év ide, hetvenhat év oda, Huszár Zsígmondot es feleseget a tavasz ismételten a határba szólította Leggyakoribbak a szív- és érrendszeri megbetegedések. Vérnyomásmérés közben Hagymási doktor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents