Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 6 15S4. március 3., szombat Ki az a Fáskerti elvtárs? Ki az a Sas elvtárs? Honnan jönnek? Merre tartanak? És egyáltalán, van nekünk közünk hozzájuk? — morzsolgatják a kérdéseket az egyetemisták. Együtt szuszog, lélegzik, légszomjtól fuldokol több száz fiatal, .. „micsoda napjaink voltak nekünk...” — énekel Cseh Tamás. Ennek vége ... vége van . . . halljuk már nem először, és bizonytalan kérdések sorakoznak. Mi az, hogy vége? Minek van vége? A ti korotok a mi korunk is, és ennek nincs vége, ezek egymásba fonódnak, egymásra rétegződnek, és a kérdések ugyan más formát öltenek, de a kérdések nem kevesebbek, sőt, csak szaporodnak, esetleg keményebben artikulálódnak. A dal tovább cseng a fülekben, az egyetemisták nem mozdulnak, hallani kell még a hatvanas-hetvenes évek szavait, érezni kell azt a Hangulaíbt, amiből Cseh Tamás és Bereményi Géza hagyott itt mással össze nem téveszthető jelet, jelrendszert, felkiáltó- és kérdőjeleket. Antoine és Deslré, meg Vetró Irén nem tűnt el, még csak meg sem öregedtek nagyon, hiszen „szociális közérzetük” ismétlődik. Ez az: a szociális közérzet ... a kérdések innen indulnak, a társaság, a csoport itt kezd polarizálódni, itt dől el, ki melyik közösséghez tartozik. És amikor a többszöri vastaps után, már gitár nélkül, néznek szembe egymással, kiderül, hogy valóban jogos mindkét oldal igazsága. A dalnak vége... és mégis hiányzik a dal, vagyis a. dalnak nem lehet vege/ nteptCseh Tamásék vonata ugyan elment már, de a vágányok nem üresek, újabb szerelvényeket húztak be, újra kiáll a bak- ter, és meglódulnak a kerekek. A vonatkocsikban ott ül a következő tíz év korosztálya, és Cseh Tamásdalokat dúdolnak ők is. Nem nosztalgia tehát az az érzés, ami az egyetem közönségében kelt, hanem a kérdések sete-suta meg- í'ogalmazási kényszere: „Lehet-e jelszava a korosztályunknak?”, „Mennyire van igazuk a kételkedőknek, a csak kételkedőknek?”, „Meddig keli még a munkásszállóknak is örülni?”, „Hol találkozunk Sas elv- társsal?”... Képletes, elvont, burokba takart kérdések ezek? Nem kevésbé, mint a határozott és egyértelmű magatartásra biztató, tétova instrukciók. Nem jelszavakra van szükség, hiszen aki mások által megfogalmazott direktívákra vár, az cse- lekvőképtelenségét árulja el. A társadalmi lét viszonylag autonóm zónáit kell kialakítani, melyekben megfogalmazhatók és véghezvihetők gondolataink, cselekedeteink — válaszolt a dalok szerzőit elkísérő Csengey Dénes. Hogy ez ütközésekkel jár? — az természetes. Hogy vannak, akik szívesebben nézik hátulról, hogy mit vállalnak fel az elöl állók, elöl tapogatózok, elöl menetelek ? Ez is természetes. De tudni kell, hogy a szelektálás, a differenciálás ez ügyben is szortírozni fog, vagyis nem számíthat senki sem barátságra, megértésre, segítségre, jó közérzetre, aki hátulról, a pálya széléről, vagy messziről figyeli mások gyürkőzéseft, vagy netalán a maga pecsenyéjére figyelve, mások beíeketité- sén erőlködik ... * Mások befeketílése ... — látja, ez történt velem is, mondja, mintegy megtestesítve a fenti nemzedéki gondokat az a fiatalasz- szony, akinek anyjával találkoztam már útközben. — Emlékszik ugye, azt mondta anyám, hogy meg akarja menteni az unokáját... meg hogy én rossz családba vittem a gyerekemet ... hogy nem jó ember a férjem? Hát tudja meg, hogy az anyám nem akarta az én gyermekemet, még az is eszébe jutott, hogy vetessem ei. Ölhónapos terhes voltam akkor, mindketten rámehettünk volna. És hogy alkoholista a férjem családja? Nem tagadom, megisszák, ami jólesik, de anyám torkán is lemegy a bor, meg a pálinka .. . Nem tetszik a férjem? Persze hogy nem, mert én hozzáköltöztem, elmentünk a mi családunkból, és ezzel anyám elesett az én pénzemtől... amit csak a telkére akart költeni. Nem ám az unokára, a gyermekemre, hiszen nem vett ő annak semmit, csak egy sapkát. Azt mondja, visszavár, meg hogy náluk lenne helyünk? De amikor odamegyek, nem enged be, még a hivatalos papírjaimat is elzárta nála van a gyerek születési anyakönyvi kivonata meg a férjem cuccait sem akarja visszaadni. így nézünk ki . . . és tudom, lehetne ez csak a mi gondunk, de hát sok. hasonló család él így, sok szülő—gyermek kapcsolat megromlik ... és nem mindig a gyermekek a hibásak. Mi nem tudjuk elfogadni a szülői kényszerre! ránkerőszakolt életet, mi más életet választunk, ahogy azt egyébként a mi szüléink is tették, amikor összekerültek. fezendreí) j KALÁSZ LÁSZLÓ E tájról nem szálltak még rakéták s nem tudjuk még követni se se szemmel se ésszel se szívvel azi a féméi nem mi bányásztuk s nem mi gondoltuk el ívét utána, csak néhány szavunk száll van dolgunk más egészen földi idevalósi gond elég éjszakánként zuhanva alszunk de álmunk könnyű messzeség 6deKZÍá1MWrJtóttiRURti«M«Sl MMBBOTra ;tiia6ii«*3aoiwnwau6ee?z, ;— „Mi viszont miért mr- oyunk kishitüek? Nincs-e meg az öt érzékünk vagy az eleven képzelőerőn ti, vagy a, dolgok tárháza, az emlékezetünk? Szó sincs róla! Ugyanolyan emberek vagyunk, a természet minden ajándékát velük egyenlőképpen bírjuk. Mi teszi hát köztünk a különbséget? Egyedül az iparkodás, amely náluk (ti. olaszok, franciák, angolok, belgák stb.) olyan nagy mértékben megvan, nálunk pedig halott. Elhagyott bennünket a szorgalom, mert eluralkodott rajtunk a restség. Űzzétek hál el, Magyarjaim, a tunyaságot, ezt a gono.fz idegent! Űzzétek el a kishitűséget! Legyetek merészek abban, nmében másokat bátraknak Láttok!'’ — Comenius. A szerkesztővel szerencsém volt. Azok közé tartozott. akik nem a végén kezdik el olvasni a „külsős” írását. Amennyire lámpalázam engedte, figyeltem az olvasás közben. Biztató jeleket foghattam. Majdnem betéve tudtam a kéziratot, s nyomön követve őt, megnyugodtam: őt is megfogta — írásbeli beszélgetőpartnerem. Éppen a végére ért, amikor bejött egy kollégája. „Olvassa el ezt az anyagot, de az elejétől és figyelmesen !” — nyomta kezébe a papírlapokat, s most ő „leste” a reakciókat. Ha úgy tetszik: várta a hatást... Az írás néhány nap múlva megjelent a lapban. Ma is tudom, nem sok közöm volt a dologhoz; az érdem kétséget kizáróan beszélgetőpartneremet illette, aki a csodálatos hatalmú könyvekről mondotta el gondolatait. Olyannyira „naprakészen” — ennek, tíz éve lesz —, hogy legszívesebben csak a másnapi lapban Árultam volna el a titkot: „J. A. Komensky — A könyvekről, az értelmi képzés jó eszközeiről — Elmondta munkálkodásának kezdetekor a Pataki Iskola nagytermében 1650. november 28-án.” * Az elmúlt tíz esztendőben többször is előfordult, hogy Comenius nevével, egy-egy gondolatával előhozakodtam az írás során. Talán éppen azért, mert soha nem kellett aktualizálni. De csak a stílusáért is szívesen mondtam le az erőlködésről. Röviden most is az ő szavaival jutnék, célhoz e magyarázkodásban : „Ha ugyanis egy bölcs író érdemes gondolatokat ékes szavakkal közöl, egyazon munkával kettős haszonhoz jutunk: miként a diót héjával, a bort tömlővel, a kardot hüvelyével hordjuk.” Mondom, gyakran járogat- tam e forráshoz munkám során. Legutolsó „találkozásunk” emléke hagyott csak rossz szájízt. Megyénk egyik kisvárosának éttermében „Comenius” sertés- szeletet kínáltak az étlapon. És bár tudtam, hogy a co- meniusi iskola egész módszerének sarkalatos pontja éppen az volt: „Mindent az érzékek elé kell állítani...” — ez egyszer hűtlen lettem tanításához. 4c — .. az iskolákat az elmék kínzó helyéül tekintek, a gyermekek ijesztésére használták, s a. tanulók nagyrésze a tudományoktól és könyvektől undorodván a kézművesek műhelyeibe vagy más életpályára sietett .. . Amit az emberi elme egy évi idő alatt elsajátíthatott volna, azzal 5— 10, sőt több esztendeig pepecseltek; amit könnyedén lehetne az elmékbe becsepegtetni és beönteni, azt erőszakkal nyomták, tömték, csömöszölték belé .. — íme, így látta Comenius a korabeli iskolák állapotát. * J. A. Komenskyt — Co- men i üst — egyszerre emlegetik a Népek Tanítójaként és a Vágyak Emberemondtam a nemzetközi ülésszak egy járulékos programjában a coméniusi gondolatokat. Elvkor fedeztem fel, hogy aztán máig erős kötelékkel magához vonjon időről időre ez a hanem csak betakarása. A csak tudásra, és nem egyúttal cselekvésre való tanítás a farizeusok jellemzője: akik beszélnek és nem cselekszenek. Végül a dolgokat tudni és cselekedni, de a tudásnak és cselekvésnek felhasználását nem tudni: „...én magyarjaim... éljetek boldogul../ ként. Rákóczi Gstórgy meghívására 1650—1654 között Patakon töltött négy évet; vagy ahogyan egy lelkes magyar- comeniológus lelkesedik: „Sárospatakon abban a négy és fél évben, amíg Comenius ott tanított, magyarázott és vitatkozott, kért, követelt, hősibb történet zajlott le, mint a csatatereken, az európai gondolat történetének egy nem jelentéktelen mozzanata.” 1970-ben az egész világon megemlékeztek Comenius halálának 300-ik évfordulójáról. A magyarországi ünnepségsorozat záróakkordjaként Sárospatakon nemzetközi tudományos ülésszakot rendeztek. „Már csak így szoktuk mi az ünnepekkor!” — foghatná le valaki a kezem, de ezúttal személyesen győződtem meg róla, hogy van az ilyen ünnepléseknek haszna. Mindent összevéve. 1370-ben már hatodik iskolai évemet töltöttem Patakon. S csak így jött létre „találkozásunk”: az irodalmi színpad tagjaként magam Is tanultam és nagy szellem, ez a nagy humanista. A balsors-életü Komens- kyröi — mint azt lapunkban is hírül adtuk —, kétrészes film készült most a csehszlovákiai baran- dovi filmstúdióban ,,Jan Amos életútja” címmel. A rendező — Otakar Vávra — többek között ezt nyilatkozta: „Ha Komensky műveinek ismerete nélkül tekinti meg valaki a filmet, nyilván úgy véli: aktualizáltuk őt. Nem így van.” Senki sem kért fel tanúnak, de ha már idéztem Cőmeniust a korabeli iskolák állapotáról, néhány kiragadott „beszéd” erejéig szabadjon iskolareformé tori szerepét megvilágítani (tehát a következőket, ő mondotta) : — „A csak beszédre és nem. egyúttal tudásra való tanítás (azaz a nyelvnek a dolgok értése nélkül való tanítása) az emberi természetnek nem tökéletesítése, féltudás. Hogy a. m.i iskolánk, a. műveltség műhelye, a dolgok ismerőivé, a cselekvés végrehajtóivá és a felhasználás bölcseivé legyen — a tehetségeket úgy kell vezetnie a dolgokon ál, hogy mindenütt a. dolgok felhasználásál nézze, a velük való visszaéléstől óvjon . '. . Ennek következtében o.z iskola, minden cselekedete és gyakorlata arra irányuljon, hogy az élet kis jelöltjei megtanuljanak mindent, ami az életben előfordul. 1, megismerni, 2. meglenni. .7. ékesen elmondani, 4. az erény gyakorlására és 5. a jámborság alkalmazására átvinni..” — „Mindent az érzékek elé kell állítani, amennyire csak lehet; ti, a láthatókat a látás elé, a hallhatókat a hallás elé, a szagol- hatókat a szaglás elé, az íz- lelhetőket az ízlelés elé, a. tapinthatókat a tapintás elé, s ami egyszerre több érzék által is érzékelhető, azt több érzék által is érzékeltetni." — „Az oktatóknak is elegendő i és igazságos fizetésük legyen. Egyikük se legyen kénytelen szolgálatát elhagyva mással, foglalkozni, s ne legyen ürügye a munkában való hanyagságra és kapzsiságra." — „Jó tanuló is az lesz, aki pontosan megfelel nevének, aki vágyva vágyik a tanulásra, és aki semmiféle fáradságtól nem riad vissza, hogy a tudást megszerezze. Nemes lelkét a munka is táplálja. Nemcsak. hogy nem vonakodik a munkától, hanem keresi is azt, és nem fél a. fáradalmaktól. Maga elé nem középéé, hanem- igen magas feladatokat tűz. Mindig azt keresi, hogy mit tanuljon, míg csak érzi, hogy még hiányzik valamije.” — „Boldog lesz a világ, ha minden ember munkára fog neveltetni.” — ..Nekünk lahál. akik iskolánk államocskáiát egészségesnél! kívánjuk, törvényekkel kell azt öveznünk, és ha azt ■ óhajtjuk, hogy köztársaságunk soha meg ne romolják, gondoskodnunk kell arról, hogy az egyszer megteremtett rend meg ne bomoljék.” A már említett csehszlovák film rendezője mondotta ezt is: ,.Komenskyt alig ismerik, még a pedagógusok sem nagyon tudják, hogy ki is volt igazában. Csak az utóbbi években kezdett érdeklődni iránta a világ.” Több mint háromszázharminc évvel ezelőt pedig Comenius mondotta gyakorta: — „... én I magyarjaim . ■. éljetek boldogul, jó erőben és buzdítsátok egymást! Mert felkel a napotok!” Tcnagy József I CSEH KÁROLY Lillafüred Hűvösen ömffic a fákra a napfény mint zuhanyrózsából a víz Nem szállít virágzó gallyat reményt a vízesés ezüst futószalagja Lépcsők hullámain hányódik a tested iránytűjét vesztett tekintet Csak a szél fújja a hegyoldalak barma télikabátját zsebében ki pergett dohánytörmelék a tavalyi avar Ideges remegéssel mozdul felettem az ág ~ megcsillan ujján a rügy gyűrű-ékköve Nem találja arcragyogásod — a tó gyűrött papírtízesét emeli csak ki mélyéről Csikordul bezár hiányod lényed negatívjával mogamba A bordók közti sötét kamrában világító izzó a szív Erőtlen hogy előhívja amint sáladon katicabogár mászik fölfelé mint sínén a kisvanat
