Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

1934. február 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Nemzetiségi magyar irodalmak Rmíéí magyar Írása A romániai magyar iro­dalom a nemzetiségi élet keretei között jött létre, s mint ilyen, egylelől a ro­mániai társadalmi valóság­ra, másfelől a magyar kul­túra egyetemes hagyomá­nyaira támaszkodik. Ezen a hagyományon belül kü­lönleges szerepet ad az er­délyi tradícióknak. Ezek a tradíciók józan történelmi realizmusra, illetve az együttélő nemzetek kultú­rájának megbecsülésére in­tenék. Több mint 6 évti­zedes fejlődése során ér­tékes örökséget halmozott fel ez az irodalom, olyan költői és írói életműveket •— például Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kós Károly, Kuncz Aladár és Gaál Gá­bor munkásságára gondo­lok —, amelyek máig ható érvényességgel fejezték ki az erdélyi magyar prog­resszió nemes törekvéseit. A nemzetiségi , irodalom újabb — a felszabadulást követő — korszakának is már emberöltőnyi története van. Nemzedékek léptek fel, irodalmi irányzatok fejlőd­tek ki, kulturális intézmé­nyek szerveződtek ez alatt az idő alatt. A romániai magyar irodalom fontos szervező ereje > a Kriterion Kiadó, amely Domokos Gé­za irányításával sorra je­lenteti meg ennek az iro­dalomnak a klasszikus és modern alkotásait, az erdé­lyi magyar népköltészet em­lékeit, irodalom- és műve­lődés történészek, nyelvé­szek, társadalomtudósok műveit. Mellette a folyóira­tok és lapok vállalnak igen nagy organizációs feladato­kat. Így az Ütünk című ko­lozsvári hetilap, a Korunk című ugyancsak Kolozsvá­rott megjelenő tudományos, és művészeti folyóirat, az Igaz Szó című marosvásár­helyi irodalmi folyóirat, A Hét című bukaresti társa­dalmi, politikai és műve­lődési hetilap. A felszabadulás utáni el­ső évtizedekben még a két világháború közötti korszak jeles íróegyéniségeinek volt vezető szerepe: a költészet­ben Bartalis János, Szem­léi’ Ferenc, Horváth Imre, Méliusz József, Szabédi László, Kiss Jenő és Hor­váth István, a prózairoda­lomban Tabéry Géza, Möl­ler Károly, Kacsó Sándor, Kemény János, Bözödi György, Asztalos István és Nagy István, a műfordítás­ban Franyó Zoltán, az iro­dalomkritikában Gaál Gá­bor, Balogh Edgár és Csehi Gyula munkássága hozta létre a legnagyobb értéke­ket. Hozzájuk csatlakoztak a nemzetiségi irodalom mai „derékhadának” képviselői: a költészetben Kányádi Sándor, Székely János, Maj­tényi Erik, Márki Zoltán,! Bodor Pál, a prózában Sü-S tő András, Szabó Gyula, J Panek Zoltán, Deák Ta-I más, Huszár Sándor, azj irodalmi szociográfiában g Beke György. Majd őket! követték a hatvanas évek-l ben a Forrás című könyv- sorozatban jelentkező írók: a költészetben Szilágyi Do­mokos, Lászlófíy Aladár, Hervay Gizella, Király László, Farkas Árpád, Szőcs Géza, Bállá Zsófia, az elbeszélő irodalomban Bá­lint Tibor, Szilágyi István, Csíki László, Pusztai János, a drámairodalomban Kocsis István és Lászlófíy Csaba. A romániai magyar köl­tészet a korábbi erdélyi lí­ra történelmi érzékenységét és közösségi hangját foly­tatta, a népi hagyományo­kat éltette tovább, ugyan­akkor igen nagy szerepet adott a modern költészet, nemegyszer az avantgarde formanyelvének. A prózairodalom ugyan­csak az erdélyi elbeszélő hagyományok és a modern irodalmi törekvések nyo­mán tájékozódik. Az idő­sebb nemzedék írói — Nagy István, Balogh Ed­gár, Kacsó Sándor — fő­ként emlékirataikkal hívták fel a figyelmet magukra, ezekben a memoárokban a nemzetiségi közélet és iro­dalom közelmúltjával is­merkedhetünk meg. Nagy szerepet kap a személyes tapasztalatokra épülő lirai- szociográfiai irodalom, en­nek klasszikus képviselője Sütő András beszámolója: az Anyám könnyű álmot ígér. Bálint Tibor népszerű regénye: a Zokogó majom ugyancsak személyes élmé­nyek nyomán idézi fel a ko­lozsvári magyar szegénység egykori életét. Jelentős mértékben fej­lődtek az irodalom más te­rületei is. Az erdélyi ma­gyar történelmi dráma — nevezetesen Sütő András Csillag a máglyán. Székely János Vak Béla király és Kocsis István Árva Beth­len Kata című művei — a magyarországi színpadokon is szép sikert arattak. A nemzetiségi esszéirodalom — például Méliusz József, Balogh Edgár, Gáli Ernő és Szász János írásai — a ro­mániai magyarság fontos történelmi tapasztalatait vi­lágítja meg, az irodalomtör­ténet-írás és az irodalomkri­tika — Marosi Péter, Gál­falvi Zsolt, Kovács János, Kántor Lajos, Láng Gusz­táv, Cs. Gyimesi Éva mű­vei — pedig a romániai magyar irodalom önisme­retét, és ezzel további fej­lődését alapozza meg. i*. n. Megyénk területét a ♦ XIV. században oly előszeretettel lakhe­lyül választó pálosok (az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagjai) építé­szeti hagyatékából napja­inkban már csak kevés őr­zi az eredeti, vagy leg­alábbis az eredetihez ha­sonló egykori szépséget. Hi­szen az egykor híres gönci, háromhegyi (Martonyi mel­lett) és a szentléleki kolos­torok emlékét, egykori kül­lemét mindössze romos fa­lak hirdetik, sejtetik. Ez a sajnálatos tény csak_ tovább növeli azoknak az épületeknek az értékét, amelyek — esetenként ugyan átépítve, átalakítva, de mégis épségben — bizo­nyítják az utókornak, hogy a pálosrend nem csupán az adott korszak művelődési, gazdasági viszonyaira ha­tott termékenyítőleg, ha­nem a kor építészetére is kedvező hatást gyakorolt. Jó példa erre a sajóládi volt páloskolostor (ma plé­bániaház) épségben meg­maradt számyrésze is, ahol műemlékbejárás címén mi­nap jártam fotóriporter kollégámmal Látogatásun­kat. egy közelgő évforduló is indokolta. Három év múlva alápításának 600. év­fordulóját ünnepli a sajó­ládi kolostor, amelynek 1387. szeptember 29-én kelt alapítóleveléből többek kö­zött kitűnik: Czudar Péter, István és György tAd föld­részt tartozékaival remete­ségül és örökös lakhelyül adta a pálosoknak azzal az ígérettel, hogy kolostort — mindenfajta szolgálati he­lyiségeivel, éspedig épület tekkcl és házakkal a neve­zett testvérek lakóhelyéül — fognak építeni. Természetesen ez a mos­tani épület nem azonos a hatszáz évvel ezelőtt meg­építettel. Legfeljebb az alapzata lehet eredeti. Ára magát a . kolostort sok vi­har érte az évszázadok so­rán. Erről beszélt nekünk dr. Balpataki Béla sajóládi plébános úr; ezt hirdeti a turistáknak, érdeklődőknek készített tájékoztató felirat (a községen átvezető útról jól látható); s ezt igazolja dr. Joó Tibor igen kiváló tanulmánya a sajóládi pá­losok és kolostoruk törté­netéről. Ezen információkból tud­tuk meg, hogy a XIV. szá­zadi alapítású kolostor éle­tében százharminc év bé­kés időszak után két na­gyon mozgalmas évszázad következett. Szerémi György történetíró írja, hogy Zá­polya János (János király) Budáról menekülőben 1526- ban egy hétig a ládi kolos­tor mellett táborozott sere­gével. Ekkor találkozott Sa- jólád máig leghíresebb történelmi alakjával, a ko­lostor akkori perjelével (házfőnökével), Martinuzzi Fráter Györggyel, akinek politikai pályája tulajdon­képpen e találkozással kez­dődött el. Ugyancsak 1526- ban Serédi Gáspár, a Zá­A sajóládi kolostor épségben megmaradt keleti szárnya M űem lékbe járáson 0 lati pálosok egykori iakiieiye Dr. Balpataki Béla a töredékeiben megmoradt pálos könyv­tár egyik értékes darabjávol pólya ellen harcoló I. Fer­dinánd főkapitánya a sajó­ládi kolostort is elfoglalta és kifosztotta. Serédi ellen 1547-ben is panaszt emelt a pálosrend, hasonlóképpen rablás és fosztogatás miatt. Később Perényi Gábor csa­patai zaklatták a ládiakat, majd a végleges pusztulást a török jelentette. Csak romjai maradtak meg a kolostornak. A helyreállítást, a ma is — igaz, csonkán — látható rendház építését tulajdon­képpen a Rákóczi-szabad- ságharc után kezdték meg a pálosok. 1715-ben például téglaégetőt létesítettek az építkezés megvalósításához. Az újjáépítést, amelyben a rendház és a templom fel­építése szerepelt, a híres olasz származású építész, Battista Carlone irányítot­ta, ki az egész magyar ba­rokk építészetre jelentős hatást gyakorolt. A kolos­tor összes építési munkái — a tornyot kivéve — 1737. május 30-án fejeződtek be. A jelenlegi kolostorépü­let az 1737-ben elkészült­nek csonka változata, mi­vel 1910-ben egy részét, így például a nyugati szár­nyat lebontották. (Anyagá­ból épült, a sajóládi köz­ségháza és iskola.) A kolostor megmaradt keleti és (kisebb mérték­ben) északi szárnya, mit műemlék, amelyet főleg Fráter György emléke kap­csán (rajta kívül Virág Be­nedek költő is hosszabb időt lötött Ládon) egyre több turista, kiránduló ke­res fel napjainkban. Dr. Balpataki Béla: — Elsősorban a község lakos­ságának pénzbeni támoga­tásával, 2,3 millió forintos beruházásba kezdtünk. g Ennek keretében megszüli- | tétjük a falak nedvesedé- ! sét. A különleges szigetelő- anyag, amelyet a falba keLl injektálni, már itt van ná­lunk. Sőt a nedves részek­ről már le is vertük a va- i kolatot, úgyhogy rövidesen megkezdjük a szigetelést. Ezenkívül az épületek te- 8 tözetén a bádogozási mun- kákát végezzük cl újra, va- , lamint külső, belső festés­re is sor kerül. Azt akar- , juk, hogy 1987-ben méltó köntösben köszöntse az ér­tékes műemlék együtttes ;• fennállásának 600. évfor­dulóját, illetve minden ide­látogató érdeklődőt. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Útközben — Banánt tessék! Banánt tessék! — kínálja a köz­kedvelt csemegét az Utasellátó pincére. Karácsony előtt bizonyára kitörő sikere lett volna, talán körécsopono- sulnak az emberek és tolongva versengenek a ked­velt ínyencségért, de most a pályaudvar sürgésében el­hal a kiáltás, nem ugranak a vevők, nem csábítja őket az. illatos gyünpölcs. Nem tudok ellenállni, nyúlok a pénztárcámért és kérek egy csomaggal. — ötvennégy forint nyolcvan fillér — tartja elém határozott mozdulattal a nylonzacskóba csomagolt sár­ga gyümölcsöt az eladó. Három!; azaz három darab banán várja, hogy nyúljak óllük... Megtörik mozdu­latom, pénzemet, mint megcsípett ember, rántom visz- sza. — Mennyit mondott? — kérdezem, csodál remélve. Az. eladó megismétli az összegei. Akárhogy is mérege­tem. a három banán nem lehet több fél kilónál. Nem hatalmas, nemesített, a micsurini kertészet furfangjai- val óriásira növesztett gyümölcsöket próbálnak eladni nekem, hanem egyszerű, szabvány méretű banánt. Olyan banánt, aminek kilója 43 forint.;: boltban. Ha van. Tudom, nem a banán az alapélelmünk, nem alszunk rosszabbul, nem leszünk depressziósakbak, ingerülteb­bek és kedvetlenebbek, ha nem jut a mindennapi be­tevő banánra. És nem kergettek asztal körül gyermek­koromban, ha félrelöktem a halmokban felkínált ba­nánt. Lemondok. Végül is ettől még nem lesz rosszabb a napom. Nem lenne... ha nem csapna hátba az eladó fitymáló kioktatása: — Mit gondol, uram? Mire számított? Menjen ki az utcasarokra, egy pohár pörkölt napraforgót is már hat forintért kap! Mi is az üzletből élünk... — válaszolni nincs se, kedvem, se módom, újból felcsattan a rikkan- csos szótagolás: ba-nánt tes-sék! Ba-nánt les-sék! * Az öreg bevackol a kupéban. Kézitáskájára rá teríti nagykabátját, lábat lelógatja az ülésről, féloldalasán dől végig. Szemébe húzza a kalapot, mini otthon, az akácfa árnyékában Zötyögünk. Fél óra múlva szusz­szán l egyel: — Üjbely messze van ... Zötyögünk tovább. Forgatom az újságokat, unatkozva lapozgatok. Az öreg kihunyorít, észreveszi viaskodá- somat az idővel, újságokkal, unalommal. Felül. — Hajnal keltőkor indultam Pálházáról. Meglátogat- ’ tam a fiamat Budapesten. Most délután négykor ültem vonatra és éjjel kettő lesz. mire belépek a portámra . .. De hát, ha hív a fiam, megyek, elindulnék én messzebb is... az a lényeg, hogy még bírom. Mikor volt ő itt­hon nálam? Három hete. disznóöléskor Az nagy ese­mény az unokáimnak. Segítenek a perzselésbén. és ók kóstolják meg a hurkába-, kolbászbavalót. Magam élek, j de nem magányosan .. . megtaláljuk egymást, ha szük­séges ... de én azt a várost nem szeretem, inkább ha­zaindulok, amint lehet. A hegyek, az erdő, a falu . .. ez való nekem... meg a szőlő. Igaz. sok bn.i van vele, [ nehezebben bírják már a lábaim a gyaloglást a per- f melező cipelését... lehet, hogy eladom a szőlőmet, pe- • dig idén is jól fizetett ... de ami kevés bort. én meg­iszom; annyival megkínál a komám is... Holnap reg­gel mái’ vár.. • Miskolc, megérkeztünk. Egvedü! állok a vagon aj hm előtt, várom, hogy lassan megálljon a .szerelvény. Ki- * ront a kupéból két ember. Félrelöknek. tolongnítf" — ( nem tudom kivel, hiszen összesen hárman készülünk ; leszállni! — feltépik az ajtót és diadalittasan ugranak i le a még mindig mozgó vonalról. Győztek! i (szendrei) « /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents