Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. felíruár 9., csütörtök Nézőféri meditáció fantasztikum, bunyó Egy kocka a Szerelem receptre című szovjet filmből Három új film jelentke­zik mától a premiermozik vásznán, egyet-egyet kínál­va a címben jelölt három témából. Szerelemről szól a már címében • — Szerelem receptre — is ezt jelző szov­jet filmvígjátéli, amelyben — előzetes tájékoztatásként elmondható — egy italozó, lezüllött élsportoló és egy fiatal nő véletlen összetalál­kozásának és sok kanyar és félreértés után kibontakozó szerelmének részleteit is­merhet jöle meg. A másik film, amelyről, szintén csak előzetes tájékoztatást adunk, belga—francia koprodukció­ban készült tudományos- fantasztikus rajzmesefilm — Tintin és a Cápák tava a címe, — amelynek az ele­jén betörnek az Oceanográ­fiai Intézetbe és elrabolják az egyik különleges kagyló gyöngykincsét, helyére pedig egy hamisítványt varázsol­nak. A bűncselekmény nyo­mába ered Tintin, az ügyes es szemfüles fiatalember és csapata, amely az öreg Toul- nesor professzor meghívásá­ra a helyszínre siet. A pro­fesszor találmánya a három dimenziós, térhatású, színes kép nagyon érdekli a bűnö­zőket, ám Tintin csapata a Cápák tavánál sok-sok fon­dorlat és ügyes csel útján legyőzi a gonosz totális bű­nözőt. A film felnőttekhez és fiatalokhoz egyaránt szól. Bizonyára nagy érdeklő­dés előzi meg a hét harma­dik ■ filmjét, az amerikai gyártású, Martin Scorsese rendezte Dühöngő Bika cí­mű filmet. A Dühöngő Bi­ka az olasz származású, J. La Motta nevű, egykori hi­vatásos ökölvívó önéletírása nyomán készült, és a nap­jainkban mór teljesen is­meretlenül egy kis szórako­zóhelyet vezető exsportoló életútját mutatja be. Ám, megmutat ennél sokkal töb­bet is. Nevezetesen: azt a világot, amelyben a sport, az ökölvívás tulajdonképpen csak nagytétű fogadások, piszkos üzletek eszköze, ahol már szó sincs a sport tisz­taságáról, szépségéről, s ahol a győzelmet, vagy vesztesé­get a menedzserek és a fo­gadótársaságok érdekei ha­tározzák meg. La Mottót, a filmben Ro­bert DeNiro alakítja, aki hosszú hónapokig készült fel a bokszoló szerepére, ép­pen az alakított öklöző sé- gitségével, s így a film mér­kőzésjelenetei, amelyek a szokatlanul hosszú játékidő­nek jó felét teszik ki, igen izgalmasak, látványosak le­hetnek azoknak, akik a hi­vatásos ökölvívást szeretik, s akiknek a szörnyű bu­nyók, az ökölcsapások nyo­mán fröccsenő vér, a torz­ra püfölt emberi ábrázatok látványa, a kiütött verseny­zők vonaglása a padlón szó­rakoztató látványt jelent. Mert ebben aztán nincs hi- ény a filmben. Bármennyi­re is tudjuk, hogy a látott mérkőzések pontos koreog­ráfia szerint folynak és ke­rülnek felvételié, az ütések azért nagyrészt igaziak, és a tíz-tizenlcét-tizenöt menetes profimeccseken a verejték­ben és vérpatakokban fürdő bokszolok látványa, a vérbe- borult szemek, a cséphada- róként működő karok képe bizony riasztó. S ha mind­ehhez hozzávesszük az áb­rázolt bokszoló magánéletét, elviselhétetlen cezaromániá- ját, családi és magánélete visszataszító életvitelét, s nem utolsósorban azt, hogy alig hangzik el filmben mondat valamilyen - vaskos gorombaság, ocsmány szó használata nélkül, meg ta­núi lehetünk az ökölvívó szerelmi élete néhány meg­nyilvánulásának, bizony ne­héz a film esztétikai érté­keiről beszélni. Hogy sporttörténeti érté­kei vannak-e, nem tudom. A film ugyanis minden mér- 'közés előtt jelzi a dátumot, hogy hitelesítse La Motta életútjának rekonstruált je­leneteit, az újrajátszott mér­kőzések valódiságát, illetve elfogadhatóságát. Talán hi­vatásos ökölvívók, vagy sporttörténészek tudnák megmondani, jó-e, vagy sem. Mindenesetre, aki a mozi­ban nem a nyers durvasá­got keresi, ne nagyon. áll­jon sorba mozijegyért. Mert a film ugyan, mint említet­tem, sokat elmond a sztár­csináló kapitalista sportvál­lalkozások világáról, de ez a drámai vonulat egyáltalán nem ellensúlyozza azt a sok durvaságot, amit La Motta mérkőzései és magánéleti megnyilvánulásai elénk tár­nak. (benedek) Amit mindenütt el- # énekelnek (ezzel kezd­ték műsorukat leg­utóbb az idős emberek kö­szöntésekor is): „Cörömbo­lyt határ felől / Csillag ra­gyog környes-körül / Ahol az a csillag ragyog / Én is onnan való vagyok". Az asztal fölött a falon két ismerős tányért fedezek fel. Az egyik a taktaharká- nyi, a másik a füzéri dalos­találkozón való részvételt tanúsítja. Tavaly volt mind­kettő. Közöttük egy oklevél fontos tényt igazol: a gö- römbölyi pávakor az 1982- es minősítésen „országosan kiváló” fokozatot érdemelt ki. Véletlen: mindhárom al­kalommal szerencsém volt találkozni ezzel a csoport­tal. Most, hogy ülünk egy szombat esten a görömbölyi . művelődési ház próbater­mében, még a fentieken kí­vül is számos találkozást elevenítünk föl a pávakor tagjaival. Még az elején megegyezünk, hogy majd szépén leírom az éppen szólók nevét — de ezt rög­tön el is felejtjük: végül is nem értekezleten vagyunk, hanem családi körben: — Mi minden tekintetben egy nagy családnak számí­tunk, az összejöveteleink családias jellegűek, a dal­tanulás, a gyakorlás mellett sokat beszélgetünk, köszönt­jük egymást névnapokon, s találkozunk próbán kívül is. A csoportban éneklők fele házaspárként van itt. — Én az Avas-délről já­rok, több busszal kell jön­nöm, sokszor a munka után fáradtan érkezem, de higy- gye meg, hogy innen min­dig felfrissültén, vidáman megyek haza... — Nagyon összékovácsoló- dott a mi csoportunk, is­merjük egymás szokásait, vannak eredményeink is, nagyon szeretünk énekelni, ez nekünk szórakozás. Ezért vállaljuk az áldozatokat is. Nos, igen. Még egy olyan közösségi hasznú csoport életében is, mint a göröm­bölyi — vannak az öröm szavaihoz csapódó keser­vek. És ezek nem itt te­remnek: — Én is azt mondom, hogy minden anyagi áldozatot megér, hogy együtt lehe­tünk. Két ruhánkat, a ci­pőnket saját zsebből fizet­tük. de sokszor az utazá­sokba is be kell pótolni... — Tudja, mi csak vagyunk magunknak itt a nagyváros Görömbölyi határ felöl A dal(osok) öröme szól... Egy fellépés-emlék a diósgyőri várból. A széksorokban ezúttal többnyire fiatalok ülnek. peremén, Miskolc szélén. Nem nagyon figyelnek oda ránk, a város elviszi a pénzt. . . — Már komolyan gondol­tunk arra, hogy feladunk egy hirdetést, az lenne a cí­me, hogy „mecénásokat ke­resnek!”; Az lenne a tar­talma, hogy a görömbölyi pávakor utazásaihoz olyan vállalatok, szövetkezetek, in­tézmények segítségét kéri, akik járművet tudnának ad­ni. Ezért cserébe a pávakor műsort adna ... — Egymás között sokszor elbeszélgetjük azt is, hogy miért nem vonzza a fiata­lokat a népdal, a mozga­lom? Sajnos, ide se nagyon jönnek ... — Az a baj, kicsit szé­gyennek számít, ha a nép­dalt szereti valaki, a mun­kahelyen is kinevelik néha az embert... ' — Ott a baj, hogy a rá­dióban is mindig a csöröm­pölést hallják és hozzá­szoknak. Országosan is job­ban kéne menedzselni a népdalköröket, pávaköröket... A görömbölyi pávakor a Miskolc városi Művelődési Központhoz tartozik (az in­tézményhálózat révén), az Unió Áfész is adott már tá­mogatást, s van kapcsolatuk a papírgyárral. Ennek elle­nére kevés mindaz, amit eddig kapott ez a csoport, hiszen — mint azt egy da­los mondotta — „valóban ez szórakozás nekünk, de van benne felelősség is. Hiszen ha menni kell valahová, h* vállaltuk a fellépést, akkor nem állhatunk ki felkészü­letlenül. Ehhez pedig íaó kell, olt kell Hagyni a házi munkát, a szólót és .jönni próbára. Mi nemcsak ma­gunkat képviseljük...” A görömbölyieknek tavaly 23 fellépésük volt, füzértől Pusztavacson át a Komá­rom megyei Környéig, sok helyen megfordultak. Ez utóbbi helyen: „a magas zsűri prolinak minősített bennünket”... De még a gondokrol egy utolso szót: az utóbbi időben citerások- kal bővült a kör, sajnos, na­gyon nehéz szakembert sze­rezni ... S nem csupán itt probléma ez. Mit kívánnak maguknak? — Ha nagyobb lenne az ér­deklődés, az lenne -azöröm! — Sose szűnjön meg ez a csoport! Görömbölyön ilyen jelle- gü-müfajú csoport még soha nem volt, csak öt éve van. Egy régen dédelgetett álom valósult meg, amikor a Bu­dai Nagy Antal Művelődési Ház megújult, s helyet kap­tak benne a dalosok. A* egyik alapító tag most így töprengett el: — Öt év nem nagy idő, tényleg nem sokat mond, de nem volt azért- gyerekjá­ték ... Hogy mi tart össze bennünket? Mondhatnám • Kodály, Bartók, Lajos Ár­pád szelleme — vagy hogy annyira szeretünk énekelni? Szívem szerint, ha elfogad­ja a javaslatomat, azt ad­nám az írása címéül, hogy „Akik nagyon szeretik a népdalokat énekelni — azok a görömbölyiek ...” És nagy örömöm, hogy az unokámat utánpótlásként itt fogom tudni hagyni... Az elmúlt szombaton a vidámság, a dal öröme töl­tötte be a görömbölyi. mű­velődési házat. A pávakörö­sök baráti-családi körben felelevenítették születésük körülményeit, öt év munká- ját-eredményeit. .A dal örö­me szólt. Ha ebben az írás­ban szóba kerültek a gon­dok is, csak azért történt; hátha lesznek jelentkezők az örömöt erősítő „szólamba”... Az öröm szól — segítsé­gért. Ténagy József • Fotópályázat „Hétköznapok a kollégium­ban” címmel fotópályázatot hirdet a KISZ KB Középisko­lai és Szakmunkástanuló Ta­nácsa a kollégiumi mozga­lom 25. évfordulója alkalmá­ból. A pályázaton részt vehet valamennyi középfokú tanin­tézeti kollégium, és diákotthon lakója. A 18X24 centiméteres, fekete-fehér és színes képeket — legalább ötöt, de legfeljebb tizet — a KISZ KB Középis­kolai és Szakmunkástanuló Tanácshoz kell eljuttatni áp­rilis 10-ig. Magyar fiatalok a külföldi egyetemeken Több, mint három évtize­des hagyományai vannak a különböző szocialista orszá­gokban folytatott egyetemi tanulmányoknak a magyar fiatalok között. Ez idő alatt több ezer fiatal szerzett dip­lomát, amit jó eredménnyel hasznosít ma a termelő­üzemben épp úgy, mint a tudományos kutató- és ter­vezőintézetekben, vagy ép­pen az ismereteket mélyítő hazai egyetemeken. Az 1983-as év mégis rend­kívülinek minősíthető a pá­lyázók számára. A januári felvételi vizsgákon először számították be a diákok harmadik év végi és a ne­gyedik félévi eredményeit, s ez volt egyben a 120 pon­tos felvételi rendszer főpró­bája is.' A jelentkezők több- 'sége természetesen most is a „divatos” szakok felé irá­nyult, ahol nem volt ritka az ötszörös, sőt még az en­nél is nagyabb arányú je­lentkezés. A Szovjetunióban 1948-tol, míg más európai szocialista országokban 1950-tól van le­hetőség arra, hogy magyar fiatalok tanuljanak ösztön­díjasként. A lehetőség első­sorban olyan szakokon van, amelyeket hazánkban nem oktatnak. Így többek között repülögép-mérnök, ha­jóépítő; környezetvédelmi, higiénikus orvos, újságíró- képzésben, Természetesen vannak mérnök-, közgaz­dász-, agrármérnök-jelöltek is, akik hazai felsőfokú is­koláinkban is megtalálha­tók. Ezek később, főleg a KGST-integráción belül ka­matoztatják a megszerzett tudást és a nyelvi ismerete­ket. A környező szocialista országokban történő beisko­lázásnál különösen nagy je­lentősége van a nemzetiségi nyelv ismeretének, amely visszahat az anyanyelvi ta­nításra is a hazai nemzeti­ségi- iskolákban. Az elmúlt évek tapaszta­latait vizsgálva megállapít­ható, hogy csökkent * kül­földi ösztöndíjra pályázó magyar diákok száma. Ez valószínűleg összefügg a de­mográfiai visszaeséssel, de feltétlenül közrejátszik a ■műszaki pályák Iránt ér­deklődő fiatalok csökkenő számaránya is. Az is közre­játszik, hogy a már koráb­ban érettségiző, vagy a szakközépiskolákból pályázó diákok jelentős része gyen­ge orosz, vagy német nyelv­tudással rendelkezik. A magyar állam eddig Is, es a jövőben is jelentős ösz- szeget fordít a felsőoktatási intézményekben tanuló fia­talok szociális ellátásának javítására, amelyből a lehe­tőséghez mérten a külföldön tanuló ösztöndíjasok is ré­szesülnek. Mindez azt is je­lenti, hogy nagy terhet vesz le a szülök válláról a kül­földi ösztöndíj. Éppen ezért jó lenne, ha a fizikai, vagy szerényebb keresetű dolgo­zók tehetséges gyermekei fo­kozottabb mértékben élné­nek a külföldi tanulás le­hetőségével. Statisztika Települési viszonyokról, vízgazdalkodasrol A Központi Statisztikai Hivatal a Statisztikai Kiadó Vállalat -gondozásában köz­readta gazdasági és társa­dalmi életünk területi je­lenségeit feltáró új kötelét. Az évkönyv képet ad a településegyüttesek kialaku­lásának folyamatáról a het­venes években, majd rész­letesen beszámol az 1982. évi eredményekről. Gazdag táblaanyaga ábrákkal il­lusztrálva mutatja be a né­pesség, népmozgalom. fog­lalkoztatottság és az egyes népgazdasági ágak mutatói­nak alakulását. Életkörül­ményeinket a lakossági fo­gyasztás és a szolgáltatások, a kulturális, egészségügyi és kommunális ellátás tükré­ben ismerteti. A Település- hálózat c|mü fejezet a te­lepülések jellemző adatait, a városok, a kiemelt községek és az üdülőkörzetek részle­tes mutatóit teszi közzé, ez­által lehetőséget nyújt az azonos szerepkörű települé­sek helyzetének összehason­lítására. Az adatokat több színes grafikon és térképmelléklet leszi szemléletessé. A praktikus vízgazdálko­dási statisztikai zsebkönyv számol ad a népgazdasági ágba sorolt több. mint fel­ezer szervezet, valamim a népgazdaság más ágazatai­ban — általában az 1979—• 1982. években — folytatott vízgazdálkodási tevékenysé­géről. Ismerteti a vízgazdálko­dás helyét és szerepét gaz­dasági életünkben. majd . részletesen, hosszú időso­rokban tekinti át az ágazat termelőerőinek és sokrétű feladatának alakulását. Ez­után sorra veszi a tevé­kenység személyi és anyagi feltételeit, az eredményeket pedig megyei bontásban is közreadja. Táblázatai meg­ismertetnek á vízgazdálko­dás'- szerteágazó termelés- és szolgáltatásjellegü munkái­val: a víztermelés és -lei- használás, a közüzemi víz­ellátás, a csatornázottság» valamint a szennyvíz-kibo­csátás és -tisztítás alakulá­sával. intenzív fejlődésével. Számos információt is tar­talmaz a zsebkönyv a hé­víz- és gyógyviztermelésról és -hasznosításról is.

Next

/
Thumbnails
Contents