Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-03 / 28. szám
ESZAK=MAGYARGR5ZAG 4 1984. február 3., péntek Milyenek a lakóházak tervei? ! 0 A MEGYEI FŐÉPÍTÉSZ VÉLEMÉNYE I 0 BIZOTTSÁG. IZLÉSFORMÁLO SZÁNDÉKKAL I i © az év lákóháza pályázat a I 0 LEGOLCSÓBB A TERVKÉSZÍTÉS? nyújtanak. Ezeknek így ma í Az utóbbi években íoko- [ jjalosan nőtt a magánerős | építkezések száma, és ennék j egyik oka, hogy kevesebb | lett az állami költségből , épülő .célcsoportos lakások aránya a korábbiakhoz képest. Másrészt, . a családok | egy jó része arra törekszik, I hogy az átlagosnál nagyobb ! otthont teremtsen magának, ahol nem annyira behatárolt az egyes családtagok élettere. Az arányok ilyetén ! változását látva rzonban, nem lehet' elmenni a minőség előtolakodó kérdéséi : mellett. Arra, hogy milye- | nek is napjainkban a ma- j gánépíttetők tervei, nem le- j hét egy mondatban felelni, : annyira sokfélék. Nem rit- j ka, hogy a2 alsó szintre i mindenféle mondvacsinált : célú helyiségeket rajzol a í tervező, ami mögött az a : szándék munkál, hogy át- I adás után ott lakik az egész család, ily módon aztán nemcsak tiszta szobákat őriz az érintetlenség, hanem egész lakásokat. A példa ta- j Ián szélsőséges, nem általá- j nos, ám a tapasztalatok azt j mutatják, á rossz példák ad- I nak ötleteket a szomszédok- ! nak, ismerősöknek. Borsodban és Miskolcon i működik egy magántervezői szakértői bizottság, amelynek feladata, az egyedi tervek felülbírálnia. A megyei bizottság elnöke Oszlányi Miklós, megyei főépítész. Vele -beszélgettünk az építtetői igények alakulásáról. ] — A tapasztalatok azt igal zolják, hogy a bírálói, vé- I leményezési munkára elen- ! gedhetetlenül szükség van, , ugyanis a tervezők gyakran ! kritikátlanul kiszolgálják a I megrendelőt, nem ritkán •) még * szakmai megkötött- .!■ »egeket is igyekeznek áttor- | ni. Vitákat vált" ki gyakran | a kétszintes lakóházaik álsó | szintjére tervezett ' barkács- I szoba, a gazdaságtalanul tá- | gas garázs, vagy kondicio- | nálóterem, a szükségtelen I külső lépcsőköltemények és I így tovább. Ha csak arra I gondolunk, hogy az igényen felüli költekezés elhagyásával tízezreket lehetne meg- . . takarítani, ' hogy kevésbé lenne szorító emiatt az anyaghiány, már sokat tehetnénk. —- Csakhogy így az valódik fel az építtetöben, hogy a pénzéből, vagy az OTP pénzéből nem építheti meg , álmai, vágyai otthonát? i — Nem erről van szó, a cél világos, hogy a családok nagyobb, tágasabb,- szebb, az igényeikhez igazodó ‘fészket szeretnének. Ezt nekünk is támogatnunk kell .és támogatjuk is. Nemegyszer ellenáll a tervező a megrendelői óhajnak, amelyik szabálytalanságokat, oktalanságokat tartalmaz, amivel esetleg azt éri el, hogy a megbízással máshoz fordulnak, aki sajnálatos módon felvállalja ezt. A túlzó igényekről árulkodó tervek mögött néha azt látjuk, hogy az építkezők nem mérték fel megfelelően az erejüket, és ezt az anyagiakra ugyanúgy értem, mint a fizikai erőre, az építési munkákban való részvételre. Ennek tudható be aztán, hogy a megcsúszott átadásokat követően hangoztatják, nem kezdenék ei még egy szel- az építkezést. A túlzásoktól nem mentes tervek esetében olykor 30—50 négyzetméter alapterülettel galoppírozzák el magúival as építtetők. Természetesen as elmondottak nem általánosak, ám olyan mértéket öltenek, ama szükségessé teszi, hogy fog-* lalkozzunk vele. Mindén bizonnyal része lehet a helytelenül fogalmazott tervek születésében annak a körülménynek is, hogy a lakásépítés egészének jelenleg legolcsóbb része a tervek elkészítése. Adatok bizonyítják, hogy egyre többen veszik igénybe házépítéshez az ajánlott terveket. Ezek jól felkészült tervezői gárda alkotóvitáiban születnek, gazdaságos helykihasználást ígérnek, praktikus megoldásokat már részük van az építészeti kultúra terjesztésében is. 19íi2-ben 1545, tavaly 2173 ajánlott tervet valósítottak meg és ez nem kevés. Am ez az írás nem az ajánlott tervek népszerűsítése érdekében született, úgy tűnik, azok a tervek mindinkább „eladják” önmagukat. A tartalom és a forma egységére való törekvés jelei' a bizottság bíráló, orientáló munkája nyomán már érezhetők is, kedvezőek a változások. Ennek a folyamatnak a meggyorsítását, felerősödését célozza az a pályázat is, amit az „Év lakóháza” elnyerésére írtak ki. Elsp alkalommal az idén került meghirdetésre. A pályázatokat 1984. március 1- én, délig feefi leadná a Bw- sod-Abaúj-Zernplén megyei Tanáé* építési ér> vízügyi osztályán. Pályázni lehet hagyományos esajáéb házzal, sorházzal, láneházzal, több szintes, több lakásos házzal, bővítéssel, korszerűsítéssel. Az építtető, a tervező és kivitelező együtt » pályázhat. A gazdasági realitások figyelembevétele, a minőség, a hagyományok erősítése, mind-mind fontos eleme lesz a bírálói munkának. A megyei díjak nagysága te vonzó lehet a tervezőknek, hogy a pályázaton részt vegyenek, (Első díj 25 ezer forint.) A megyében legjobbnak ítélt házak tervei részt vesznek majd az országos pályázaton is. Végeredményben ettől a pályázattól te azt várjuk, hogy egyre szebb, igényekhez szabottabb családi házak épülnek majd Borsod megyében. Nagy József j 1, kézzel, szemmel, füllel; pillanatképeink orosz- és énekórán ké! szültek, láthatóan a legnagyobb figyelmozés közben. A ritmust itt nem tudjuk visszaadni, ele az kétségtelen, hogy a bal oldali kéj púnkon: „Ez autóbusz"... Fotó: Fojtán László Magyar táj, magyar ecsettel — idéztem magamban Juhász Gyula sorait —nem alaptalanul — Csupor László képei előtt a miskolci Szőnyi-teremben. Néhány csendélettől s egy-két külországban fogant festménytől eltekintve a magyar vidék örökítődik meg vásznain, á végtelen róna a magányos szélmalommal, a Sa- jó-pat't fái, a Bodrog kanyarulata, Óbuda öreg'háztetői, a Dunántúl lankái, a dombvidékek' erdőinek kacs- karingós ösvényei; konkrétan ugyan pontosan így sehol sem fellelhető tájak, de amelyek mégis oly nagyon ismerősek . szemünknek. S indokolt talán az említett hivatkozás azért is, mert a festő, akárcsak a költő impressziókat őriz meg s ad tovább, sejtelmesen megfoghatatlan hangulatokat. Az idei e4srő számával indította a Napjaink — Van-e esélyünk? címmel — a mai magyar értelmiség helyzetét feltárni törekvő sorozatát vitára, véleménynyilvánításra késztetöen. A mostani, februári számban a vezető írások természetesen c témakörből valók: Varga Csaba Értelmiség, kisváros, kötődések; Tóth János Az ideológia védelmében című, mai fogan- tatású közlése egészül ki Mo- nostori Imre Utópia vagy perspektíva, című tanulmáNagyon puritán megfogalmazásban úgy is mondhatnánk; Csupor László megmaradt a plainer festészet, az impresszionista művészet hűséges hívének, mert ebben találta meg önkifejezésének azt a formáját, amelyben a természetelvű- séget egyesítheti a poézis- sel. A látványt a hangulattal, az érzésekkel, amelyekkel az ember — a festő kötődik — az őt körülvevő világhoz. Nem nosztalgia fűzi ót az öreg házakhoz, a csendes vizek fölé hajló fákhoz, a folyóöblökben ringatózó csónakokhoz. Az öreg házak látványa, a teremtő ember dicsérete, s a lefesnyával (Németh László „Értelmiségi társadalma” alcímen). Folytatja a lap Páskándi Géza A vadorzó, vagy a visszhang becsülete című lélektani-bűnügyi drámájának közlését, a befejező részt á márciusi számban találják majd az érdeklődök. Megemlékező írásokat találunk a Napjaink februári számában Kos Károly centenáriumáról, a húszéves Miskolci Szimfonikus Zenelcartett tájban is ott hullái«^ zik mindaz, ami emberi. Nemcsak a mestersége ölj az emberről és a természet-' ről is sokat tud az, aki ezeket a képeket készítette. 9 tud örömöt adni — pusztán azzal, hogy megosztja velünk azt a látványt, amit felfedezett s megörökítet# magának. Ezért is ajánlhat«! juk jó szívvel a művészet«! barátok figyelmébe kiállítáH sát, amelyet, tegnap, február 2-án, délután nyitott; mega Képcsarnok Vállalat miskolci Szónyí-térlilében dr. Vég«; vári Lajos mfivészettörté«1 nesz. A kiállítás egyébként február 11-ig várja a látó--1 ga tokát. (cs. a.) ról, a vologdai. és a miskolci képzőművészek barátl-kollaJ giális kapcsolatáról. . A recenziók mellett a pró-! zai közlések sorában megemlítjük még Horváth Péter A randa nő című elbeszélését és Laczkó András „Mi német ajkú magyarok vagyunk” (Riport Császártöltésről) című írását. A „lírai vonulatot” ezúttal Fodor András versei és fordításai; Bisztray Ádám, Hegyi Gyula, Szikra János, Tódor János, Csák Géza. Cseh Károly képviseli. És Pető János a képzőművészeti anyag „szerzője”. A februári Napjaink 0 kcpiiréeli isimiijeszlést sepilili ’ A magyar könyvkiadás évi ' sok százas tömegében a Képzőművészeti Kiadó 18 kötete, amit 1984-re kiadni tervezett, számszerűleg elenyésző részt képez, ám szerepe a képzőművészeti ismeretterjesztésben, a 1-clasz- szikusok cs kortársak megismertetésében igen jelentős. A kiadó ez évben is folytatja a korábbi években jól bevált, s immár hagyományosnak tekinthető, gyakorlatát. Ennek jegyében folytatja például — az elmúlt , évben kiállításában is megújult — sorozatát, a Mai magyar művészet köteteinek kiadását. E sorozatban az elmúlt év végéig 75 kötet jelent meg, célja változatlanul a huzal művészet megismertetése az olvasóközönséggel. alkotókkal, stílusokkal. Irányzatokkal, konkrét művekkel és művészeti tendenciákkal. Az e sorozatban megjelent monográfiák nem csupán az érdeklődő, múzeum- és képtárlátogató közönségnek nyújtanak segítséget, haszonnal forgathatják a művészetpedagógusok is. Most újabb öt kötet várható c sorozatban: Vén Emil festőművész munkásságát Lo- sonezi Miklós, Lessenyei Márta szobrászművészt Kra- tochwill Mimi, a Miskolcon gyakran szereplő és lapunkból is ismert Bálványos Huba grafikusművészt Krúnák Emese, a háború utáni grafika egyik legnagyobb hatású mesterét, Benczc Lászlót 'Csapó György, Kéri Ádá- mot, a közelmúltban megyénkben műveivel szerepelt sokoldalú művészt pedig Bán András mutatja be. E kismonográfiák — a hagyományoknak megfelelően — gazdag képanyagot is tartalmaznak. Kct további korábbi sorozat is folytatódik. A nagyon népszerű Képzőművészeti Zsebkönyvtár kötetei között jelenik - meg Pereházy , Károly munkája, Az európai kovácsolt vas-mű vesség, amely az iparművészet, egy viszonylag ritkábban érintett agának' történetét mutatja be, s ebben a sorozatban jelenik meg újra Szentkirályi Zoltán Az építészet világtörténete című kétkötetes műve. E sorozatban várható még Székely András kötete a közel-keleti népek .kultúrájának első nagy korszakáról. Az elsősorban az ifjúságnak szánt Az én múzeumom sorozat kötetei az esztergomi és a debreceni múzeumokba kalauzolnak el, az előbbiből az itáliai képeket, az utóbbiból a XIX— XX. századi festményeket mutatják be művészettörténészek. A nagyobb monográfiák, albumok sorában található Keserű Katalin műve Orlai Petrich Somáról, új kiadásban jelenik meg Lajta Edit Brocky Károlyt bemutató műve, Iványi Grünwald Bélát pedig Telepy Katalin könyve mutatja be. Több fotóművészeti tanulmánykötet és album, a Kossuth Kiadóval közösen kiadandó plakátművészeti válogatás és Bánszky Pálnak A naiv művészet Magyarországon című kötete teszi teljesebbé a Képzőművészeti Kiadó 1984- es könyvkiadási programját, s kívánja szolgálni a bevezetőben vázolt célt; a, képzőművészeti ismeretterjesztést, a klasszikus és kortárs alkotók megismertetését. <W ifiül az utast Az egykori csárdákat évszázaddal, sőt évszázadokkal ezelőtt a pusztában vezető utak mentén találták a kor vándorai, akik gya- logszerrel vagy lóháton járták az országot. A csárda, a fogadó fedelet, menedéket nyújtott a kor turistáinak, akik megpihentek, ettek, ittak, tisztálkodtak, és felfrissülve indultak tovább. A XX. század második felének autós turistái is szívesen megszakítják áljukat— ha van. miért. A tengerentúli és az európai fejlett országokban az autópályákat nemcsak éttermek, eszpresszók, benzinkutak szegélyezik, hanem , olyan épületegyüttesek . is. amelyekben az automaták pénz- bebobúsra szolgálják Id az utast a borotvahajotól a kölnivízig, a papirzsebken- dötöl a hajszárítóig, a legkülönfélébb apróságokkal és komfortos tisztálkodási lehetőségekkel. Megállítani az utast: ez a cél vezette annak a tanulmánynak a készítőit is, akik a közelmúltban a Közlekedési Minisztérium és az Országos Idegenforgalmi Hivatal nevében készítettek előterjesztést. Ezzel Magyar- országon első alkalommal készült idegenforgalmi szempontokból kiinduló, átfogó koncepció a tranzitturizmus fejlesztésére. A tanulmány, mint az ÓIT elnöksége határozatban is rögzítette, alkalmas arra, hogy a lövőben létesítendő autópályák és főútvonalak építése során támpontul szolgáljon a megállóhely-rendszer műszaki kiépítéséhez, területi elhelyezéséhez, méghozzá úgy. hogy az egybeesik a 1 urizmus érdekeivel. Az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöksége felkérte az érdekelt minisztéé riumokat. az országos hatáskörű szerveket, a fővárosi és a megyei tanácsokat, a tájegységi intéző bizottságokat, a tanácsi idegenforgalmi bizottságokat — vagyis minden érdekelt fórumot —, hogy a tervezett elhatározásokkal kapcsolatos állásfoglalásaiknál vegyék figyelembe a feladatokat, járuljanak hozzá azok megvalósításához. Bár a közeli években, mint az egyéb beruházásokra, úgv az autópálya-építésekre is- viszonylag kevesebb lelik, várhatóan a szűkösebb anyagi eszközökből is nagyobb részt fordítanak a turistákat megállásra késztető korszerű létesítmények kialakítására. Ezek a megállóhelyek. ha nem is közvetlenül lendítik fel az ország idesen forgalmát. ió szolgálatot tesznek a haza! és a külföldi autós turistáknak. Az emberek szívesebben és n vii eorl lobban autóznak olvan tűnkön, amelyek mentén megtalálhatók az egykori csárdák, fogadók mai, korszerű utódai. a vendégmarasztaló, és — nem mellékesen — az ország bevételeit is növelő, kényelmes megállóhelyek. G. Zs. \
