Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-02 / 27. szám

ÉSZAK* MAG YARORSZAG 4 1984. február 2., csütörtök Filmlevél Szeretők Cserhalmi György és Kiss Mari, a film főszereplői f Amikor kijöttem a mozi- ! bői, megnéztem a naptárt: i valóban 1984-ben élek-e, s, ! nem íordult-e valahogy i vissza az idő kereke, mond- I juk ötven esztendőt, vagy i valamivel többet? Ugyanis a I film, amit láttam, tulajdon- i képpen a magyar hangos­film kezdeti időszakában, „a I Meseautó évtizedének" ele- j jén is játszódhatott volna, I hiszen elvált asszony, aki ! keresgéli az igazit, s aki ' úgy él szerelmi háromszög- I ben. hogy- hazudnak1 neki, i adódott akkor is jócskán, sót ' lehetett éppen mérnök is, ■ mint a filmbeli Vera; lehe- I tett harmincéves, járhatott I házibulikra, vág}' akkori ne- I vén zsúrokra, amelyen ' há- ! zaspárok, magányosok, férj 1 nélküli feleségek és feleség • nélküli férjek voltak jelen, I és pletykáltak a lávollevők- I röl, vagy éppen a másik } szobában tartózkodókról. 1 Igaz, akkor nem valamelyik j afrikai országba indult vol- ! na felejteni a mérnökasz- j szony, hanem idegeit rendbe i szedni elutazott > volna a Semmeringre. Akkor is * az volt a mama gondja, hogy magányos lányát férjhez adja, akár hirdetés útján is, s magának is mielőbb kifog­ja a biztos létet jelentő fér­jet, és a magányos asszony akkor is 'megsértődött, ha szeretője azért ment a kór­házba, hogy ott az éppen szülő feleségét meglátogassa. Ilyesmik történnek a film­beli Verával a Szeretők cí­mű. mától látható új ma­gyar film hősnőjével, aki miután elvált férjétől, sok férfivel próbálkozott, de csak egyben lelt igazi társra, az viszont „nem engedte ma­gához közel”, csak akkor ta­lálkozhattak, amikor az te­lefonon randevút kért. S így Vera bizony csalódott em­ber. Mindez megtudható" pedig Kovaus András filmjéből, amelynek dialógusait Gyür­ke vies Tibor irta (s magát is beleírta egy rövidke jele­netig a filmbe). Nincs téve­dés. ugyanaz a Kovács And­rás. aki hajdan például a Nehéz embereket rendezte, vagy később a Hideg napo­kat. Az a Kovács András, akit a hatvanas évek má­sodik felében, a „kérdező film”, lehat a társadalom élő napi kérdéseit vallató, elem­ző filmalkotások egyik leg­jobb művelőjének tartottak. Aki megrendezte annak ide­jén például a Falak című filmet, és sok egyéb film után, legutóbb az ötvenes éveket elemző A ménesgaz­dái Ez a Kovács András írta és rendezte most a Sze­retőket. 1983-ban s mi 1984- ben Viézzük. Igaz. ezt a fil­met így azért nem rendez­hette -volna meg ötven év­vel ezelőtt — túl azon. hogy maga is nagyon gyerkőc volt —, mert akkor a szere­lem testi megnyilvánulásait ilyen formában nem lehetett volna ábrázolni. A Kiss Mari játszotta Vera szerelmi élete ugyanis nagyon plasztikus képsorokban . van jelen a mozivásznon, hiszen szerető­jével, akit Cserhalmi György formál, ellenszenvesre és férfiasra, rendszeresen föl­keresik a hűvösvölgyi nya­ralót, meg vele tölt egy éj­szakát Egerben a szállodá­ban, aztán véletlenül össze­kerül egy régi szerelmével az otthoni pamlagon, s ezt a film elég részletesen áb­rázolja, minden bizonnyal annak tudatosítására, hogy ennek a Verának a szerelem igazán csak az ellenszenves Tamással, a közben máshol apává lelt szeretővel megy, mással nem. Pedig szeretné, meg próbálja. S amikor el akar szakadni szeretőjétől, akkor annak felesége kéri fel, folytassa a viszonyt a férjjel, mert így a két nő között találja meg ez az úr a boldogságot, s ami hiány­zik az egyiknél, azt, meg­kapja a másikban. Ügy tű­nik, ez a Vera ráadásul nem­csak férfiéhes, hanem sza- maritánus lélek is, mert az utolsó filmkockán roppant nekibúsulva ül szeretőjével szokott randevúhelyükön, a Moszkva téren, csak nem tudjuk, hogy az 56-os busz újra kiviszi-e őket szerelmi légyottjaik helyére a Hűvös­völgybe, vagy sem. Esetleg ott üldögélnek, amíg a film alkotóinak valami ötlet eszükbe nem jut. íme, szerelmi történet nap­jainkból, értelmiségi kör­nyezetben. Mérnökök, orvo­sok, jogászok szerepelnek benne’, legalábbis róluk esik szó, de a szerelmi nyüglödé- sen w kívül egyébről keveset tudunk, legfeljebb, hogy Ve­ra nem tpdja eldönteni, el­fogadja-e a TESCO ajánla­tát, s elmenjen valahová Afrikába, vagy sem. Üj ma­gyar filmet vártunk Kovács Andrástól, s kaptunk egy nagyon régi, fél évszázados történetet, mai motívumok­kal spékelve. A két' főszereplő tette, .amit ilyen filmben tenni kell, rajtuk kívül Tábori Nóra érdemel kiemelést, aki Vera anyját jelenítette meg igen sokszínűén. Egészében nehéz lenne ezt a filmet jó szívvel ajánlani, és borzasz­tó nehéz Kovács András ed­digi munkáinak sorához illeszteni. * Spagetti-ház címmel olasz bűnügyi vígjáték látható a hét másik új bemutatója­ként. Erről talán elég elő­zetes tájékoztatásként el­mondanunk, hogy a két leg­főbb szereplője, a nálunk sok szerepéből ismert Nino Manfredi és az ugyancsak nem kevéssé ismert Rita Tu- shingham. Londonban élő olasz pincérről és társairól, az ő önállósítás! próbálko­zásukról, majd váratlanul egy bűncselekmény közép­pontjába kerülésükről szól a fordulatos történet, amelyet Giulio Paradisi rendezett. Benedek Mikié« A MÉM és megyénk vezetőinek (eladalegyezlelő iárgyaíása (Folytatás az I. oldalról) Megyénk élelmiszeripara exportját összességében 27 százalékkal növelte, s az idei feladatok szempontjából fontos tényező, hogy a me­zőgazdaság az elmúlt őszön jól alapozta az év termelé­sét. . A feladatokhoz kapcsolód­va dr. Havasi Béla, a me­gyei pártbizottság titkára és dr. Ladányi József, a me­gyei tanács elnöke ismertet­te azokat a problémákat, amelyekhez megyénk a MÉM fokozottabb támogatá­sát kéri. A feladategyeztető napirendjén szerepeltek töb­bek között a bodrogközi tér­ségi melioráció, az aszályká­rok miatt veszteséges tsz-ek, a bogyós-gyümölcsösök tele­pítésének és a Szerencsi Édesipari Vállalat gondjai. Dr. Dénes Lajos minisz- térhelyettes a legnagyobb elismeréssel szólt a megye agrárgazdaságának elmúlt évi helytállásáról, a nehe­zebb körülmények között el­ért eredményekről, s hang­súlyozta, hogy nem az em­beri tényezőkön múlott a még számottevőbb fejlődés. Ami az idei feladatokat és az ezekkel kapcsolatos, gon­dokat illeti, a miniszterhe­lyettes, majd Misi Sándor és Baranyai Ferenc, a MÉM osztályvezetői adtak tájékoz­tatást arról, hogy a tárca — szűkös kereteiből — milyen segítséget nyújthat' megyénk agrárágazatának. Műszaki rajzeszközök bemutatója az egyetemen Miskolcon, a márkás író­szerekből, műszaki rajzesz­közökből évente ötmillió fo­rint értékűt adnak el és ezeknek az áruknak az egyik legnagyobb „fogyasztója” a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem. Ez késztette a Papír és Irodaszer Nagyke­reskedelmi Vállalat vezetőit arra, hogy az egyetem tá­mogatásával kiállítást ren­dezzenek a mindennapos és speciális rajzeszközökből, tol-, lakból, tusokból, írónőkből az Egyetemváros A/2-es épü­letének galériáján, A bemu­tatóra a Pátrai ház szaküz­lete alaposan felkészült, a szakmai kiállításon az ér­deklődők választ kaphatnak a rajzeszközök használatá­val, javításával kapcsolatos kérdéseikre is. A precíziós finomságú Rotring-eszközöknek hazánk­ban egyetlen • szervize van, Szegeden végzik el a garan­ciális és a garancián túli ja­vításokat is. A bemutató megnyitása után megkérdeztük Aranyo­si Józseftől, a PIÉRT észak­magyarországi kirendeltsége vezetőjétől, hogy miért nincs folyamatos utánpótlás a vé­kony Rotring-hegyekből. Ezek a ceruzák egyébként meglehetősen drágák, a leg­szolidabb kivitelű is kétszáz forintba kerül, így kétsze­resen bosszantó, hogy az író- hegy hiánya miatt sok ce­ruza éppen használaton kí­vül hever. A válasz: „több kereskedelmi vállalat is ér­tékesíti ezeket az eszközö­ket és< főként a ceruzák el­adását szorgalmazzák. A he­gyek beszerzése pedig a kor­látozott devizakeret függvé­nye. Jó hír, hogy most ér­kezett Kínából egy több ezer tubusból álló szállítmány, amiből jut a szakboltokba és a bemutatóra is. A Rot- ring-cikkek között meglehe­tősen kevés a javításra szo­ruló, így egyelőre az ország egyetlen szervize győzi i a munkát. Többen is panasz­kodnak, hogy a kényes és drága írónők törik a hegyet. Ilyen panaszok érkeztek a PlERT vezetőjéhez is. Ezért a bemutató és vásár hely­színén tanácsadó szolgálat is működik, ahol elmagyaráz­zuk, hogy hibátlanul dolgoz­ni csak a minden alkatré­szében pontosan illeszkedő felszereléssel lehet, ellenkező esetben valóban előfordul, hogy a eeruza emészti a he­gyet”. A bemutatóval egybekö­tött vásár egyrészt éppen azt a célt szolgálja, hogy a műszaki rajzeszközöket hasz­nálók minél jobban megis­merjék a munkájukhoz szük­séges felszereléseket. Kazincbarcika harmincéves város Rendezvénysorozat kezdődött (Tudósítónktól) Harminc esztendővel ezelőtt, 1954. február 1-én a Minisz­tertanács döntése alapján megalakult megyénk első szocialista városa, Kazinc­barcika. Tegnap délután az Egressy Béni Művelődési Központban, kezdetét vetle az a rendezvénysorozát, amely­nek keretében az évforduló­hoz kapcsolódva bemutatják a település három évtizedes fejlődésének állomásait. Ta­kács István, a városi tanács elnöke a Kazincbarcikai vál­lalatok a számok és a képek tükrében című kiállítás meg­nyitása mellett röviden is­mertette a település történe- . tét az első kapavágástól nap­jainkig. A felszabadulás után az ipar nélküli terület napjaink­ra népgazdaságunk egyik leg­fontosabb ipari bázisává fej­lődött — mondotta. Az ez idő alatt végbement jelentős társadalmi változások ered­ményeként, valamint a ha­zánk első ötéves tervében meghatározott feladatokból következően, amely a villa- mosenergia-termelés növelé­sét és a vegyipar fejlesztését tűzte célul, a kedvező adott­ságok jóvoltából megkezdő­dött a borsodi Iparvidék,' azon belül a Sajó völgyének fejlesztése. Felépül a hőerő­mű, amely később a Borsodi Vegyi Kombinát energiaellá­tását biztosította. A fejlődés azonban nem állt meg ezen a ponton, tovább folytatódott) a bánya, maid a könnyűipar térhódításával, valamint a szolgáltatások és a tömegköz-! lekedés kialakulásával és bő-! viilésével. Időben ugyan rö-1 vid. de eredményekben annál gazdagabb múltra emlékezlek! tehát tegnap Kazincbarcikán! Kazincbarcika lakói ottho-i buknak érzik városukat, és társadalmi munkájukkal ái-1 landóan gazdagítják szükebtí környezetüket, munkahelyü-í két és ezzel természetesen te-! lepülésüket. E tevékenyséö eredményeit fémjelzi a Tisz­ta Virágos Város vándordíj elnyerése, valamint a Hild János emlékérem, amelyet megyénkben Kazincbarcika kapott meg elsőként. Szilágyi Sándor FelsioMatssi intézménybe pályázók figyelmébe Változások a tájékoztatóban A közelmúltban megjelent Magyar felsőoktatási intéz­mények 1984. című felvételi tájékoztatóban néhány ada­tot tévesen közöltek. A Művelődési Minisz­térium tájékoztatása szerint a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem köz­gazdásztanári szak , ^.’’-ta­gozatára pályázók a tévesen . megjelent kémia—áruismeret párosítás helyett áruismeret— kereskedelmi ismeret szak­csoportra jelentkezhetnek, ezt írják be tehát a jelentke­zési lapra is. Változás továbbá, hogy s. József Attila Tudomány­egyelem bölcsésztudományi karán a levelező tagozatra meghirdetett magyar nyelv és irodalom kiegészítő szak he­lyett történelem indul. A Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola Szekszárdiba kihelye­zett óvónőképző — mind nappali, mind levelező — ta­gozatára pedig a tájékozta­tóban felsorolt megyékben lakó fiatalok mellett a So­mogy megyében élők is jeJ lentkezhetnek. Mellbevágó, megdöbbentő volt néhány éve a közkézen forgó országos adat; 2—3ezer gyerek „tűnik el” az iskolá­ból. Ennyien hiányoznak azok ; közül, akiknek a születési statisztika adatai szerint be kellene lépniük hatévesen az iskola kapuján. Igazából per­sze nem tűntek el, csak fel­szívódtak valahol a házak dzsungelében. Főleg a na­gyobb városokban, ahol nem tartják számon szohiszé- daikat az emberek, ahol nem figyelnek arra, hogy a nagyocska fiú vagy leány mi­ért nem viszi az iskolatáskát, amikor kilép a ház kapuján. Kisebb településeken sókkal ritkább az ilyen eset, hiszen azt a pár gyereket, aki isko­láskorba lép, jobban számon lehet tartani, ps számon is tartják a tanítók. Már hogy­ne tartanák, amikor, sok eset­ben mindert iskoláskorba cse- peredettre szükség van, hogy meglegyen a létszám! De a nagyobb városokban persze sokkal nehezebb ezt számon tartani, s különösen nehéz ott, ahol egymásra zsú­folódva élnek csalódok. Me­sélte egyszer az egyik iskola igazgatója, családlátogatásra mentek egyik tanulójukhoz, s feltűnt az udvaron egy na­gyobbacska fiú. tízéves for­ma. Azért tűnt fel. mert nem volt- ismerős. Holott annak kellett volna lennie! Abbó1 az udvarból az ö iskolájukba jártak a gyerekek, s mért csak 309—400 tanulójuk volt. ismerték nevükről, arcukról is őket. Nem szaporítom a . szót — a fiú, tízévesen, még sohasem volt iskolában. „Jó szülei” egyszerűen elfelejtet­ték beíratni. Es nem akadt senki, aki szólt volna ezért. A városba költözésnek is vannak hátulütői az iskolába járásban. Amikor a már em­lített adatok nyilvánosságra Szóljunk... ideje. Mert az már más, ha ott van a gyerek, akkor ér­velhet, agitálhat a pedagógus és büntethet a tanács. Az utóbbi időben egyébként sze­rencsére egyre többet élnek is ezzel a lehetőséggel, hogy gyereket s szülőt kényszerít­senek arra, akinek iskolába Kallódó gyerekek kerülése után alapos uláiv nyomozás folyt a megyében is az „elveszett gyerekek után”, kiderült, itt is jó né­hány olyan iskolaköteles gye­reket találtak, akik nerp sze­repeltek lakóhelyükön sem az iskolai összeírásban, sem a körzeti gyermekorvosi rende­lőben. Mert oda sem vitték el őket. A hátrány, egy törvény végre nem hajtása — a tan­kötelezettségi törvényről van szó! — itt kezdődik. Amikor a hatéves, ha iskolaérett, nem kerül az iskolába . .. Hogy ki a felelős ezért — sokszor fel­lett kérdés. Az iskola, mond­tuk rávógvu. sokszor végig sem gondolva, hogy válóban mindenütt vari-e elégséges eszköze a/ iskolának arra. hogy padba ültessen minden­kit, akinek eljött ehhez az kell: járnia, az ne kerülje az iskolát. De ahogy az elmaradozó!-:, az igazolatlanul hiányzóknál is kevés önmagában az isko­la, a pedagógus — hiszen csak felszólíthat, a büntetést a tanács szabja ki — a be­iskolázáshoz tényleg nem elégséges a tanító magában. Sőt akkor is maradnak fehér foltok, kimaradó gyerekek, ha összefognál: az egészségügyi­ekkel, ha a tanács is meg­teszi a magáét. A példa bi­zonyít — hiszen ez a gyakor­lat, az óvodai, körzeti gyer­mekorvosi statisztikákból szá­molják a várható elsős lét­számot — a márciusi beha­tásokkor és a nyári pótbeíra- táson nem minden gyereket vesznek lajstromba. Szerencse dolga, hogy aki kimaradt, mikor kerül fel erre a listára. S ez nem jól van így. Nem jól van, hogy nyugodtan megyünk el tén­fergő, unatkozó, játszó, ran­dalírozó gyerekek mellett, amikor tudván tudjuk, hogy iskolaidő van, hogy nem kér­dezzük meg soha, miért nem látjuk iskolatáskával regge­lente? De ha nem kérdezzük, akkor miért nem szólunk: legalább az iskolában, hogy van egy gyerek, iskolásforma, akit még nem láttunk táská­val ... Nálunk az oktatás nemzeti ügy, mondjuk. Az iskola tár­sadalmasítása — gyakorla­tunkban — viszont rtem olt kezdődik, hogy figyelünk a szomszéd gyerekre is ... Pe­dig ott kellene kezdődnie! Nehéz szívvel sem volna sza­bad kimondani, az én gyere­kem az enyém, a más gye- neke meg a másé ... Nem kevés gyerekről van szó. A tankötelezettségi tör­vény végrehajtása megyénk­ben U4 százalékos. Tizenkét évvel ezelőtt Ki éves korig csak 77 százaléka fejezte be az általános iskolát a gyere­keknek a megyében. Sokat javultunk, kétségtelenül. De ez a hiányzó 16 százalék most 2250 gyereket jelent. S közü­lük sokan, már a tanévnyi­tón, az első tanévnyitón hiá­nyoznak. S a bukások na­gyobb részének is az iskola- kerülés az oka ... Talán, ha szóltunk volna?... Nemsoká­ra újra behatások lesznek... Figyeljünk és szóljunk. Usutoras Annamária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents