Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

1984. Január 22., vasárnap ÉSZAK-M AG YARORSZÄG 5 Megváltozott az igazságszolgáltatás szervezete r Közigazgatási rendszerünk módosítása megyénkben nemcsak az államigazgatás átszervezésével. korszerűsí­tésével járt együtt, hanem változott az igazságszolgálta­tás szervezete, illetékességi területének beosztása. Kezd­jük a legfontosabb hírrel: az Elnöki Tanács rendelete alapján 1984. január 1-i ha­tállyal összevonták a volt Edelényi és a volt Miskolci Járásbíróságot. A volt. Edelé- nyi Járásbíróság folyamatban maradt ügyeit á Miskolci Vá­rosi Bíróságon intézik to­vább, s ugyancsak itt kezelik az összes iratanyagot mind a büntető, mind a polgári szak­ban. A Miskolci Városi Bíró­ság illetékességi területe te­hát kiterjed a megszűnt ede­lényi járás összes községére; ezenkívül január 1-től hozzá- tarozik még Kazincbarcika a városkörnyéki községekkel, valamint Ernőd nagyközség. A Miskolci Megyei Bíróság elnöke, dr. Varna János ér­deklődésünkre elmondta, hogy az utazás könnyítése ér- ' dekében kihelyezett tárgya­lásokat tartanak majd Ede- lényben és Szendröben. A ki­helyezett tárgyalások helyéi és idejét az idézéseken min­den alkalommal pontosan feltüntetik, tehát, ha valaki az említett területeken bíró­sági idézést kap, figyelmesen olvassa el az abban foglalta­kat. Megyénkben büntető- és polgári ügyeket január 1-től összesen hét bíróságon tár­gyalnak. A Miskolci, Lenin- városi, Mezőkövesdi, Sátor­aljaújhelyi, Szerencsi, Ózdi Városi Bíróságokon kívül a Szikszói Bíróságon folyik az ítélkezési munka. A városi bíróságok illetékességi terü­lete természetesen kiterjed a városkörnyéki községekre és a vonzáskörzetre. A Sá­toraljaújhelyi Városi Bíró­ságon intézik Sárospatak büntető és polgári peres ügyeit. A voll edelényi járás te­rületén élők közjegyzői, ha­gyatéki ügyeit ugyancsak a Miskolci Városi Bíróságon intézik, általános panaszna­pot pedig szerdán tartanak számukra. Nem szűnik meg azonban az Edelényi ügyvé­di Munkaközösség, amely működését a korábbi felté­telek mellett folytatja. Az átszervezéssel nagy­mértékben megnőtt a Mis­kolci Városi Bíróság illeté­kességi területe. így termé­szetesen felelőssége is. üsz- szesen 113 község büntetö- és peres ügyeit tárgyalják már jó körülmények között, a bíróság Dózsa György ut­ca 4. szám alatt található, felújított épületében. A Mis­kolci Városi Bíróság elnöke a közeljövőben minden érin­tett községi tanácsot értesít a változásokról, s a tudniva­lókról. U. .1. A bánrévei korszerű átkelőhely Vasúton csak magyar és csehszlovák... Bánréve közúton Maximális „szoláltatás”? nemzetközi átkelőhely A magányosság érzete fur­csán változó állapot. Van, aki elözvegyülve, idős korá­ban szenved tőle, de olyan is akad bőven, aki 20—30—40 éves korában érzi magát ma­gányos.' -«.k. Mindez nemektől független, bizonyság rá a na­pi-, heti-, sőt ifjúsági lapok­ban megjelenő apróhirdeté­sek sora. ' Van, aki keresi és élvezi a magányt, mások menekülni szeretnének tőle. A magány­keresőket nem támogatja sem a társadalom, sem sem­milyen szerv. A társkeresők azonban válogathatnak a leg- ' különbözőbb magánirodák­ban, amelyek gomba módjá­ra szaporodnak, hirdetéseik­kel behálózzák az egész or­szágot. Hol vagyunk már at­tól, ami,kor a fővárosban megalakult az első és egyet­len állami, hivatalos társke­reső szolgáltatás? Igazán nem akarok külön propagandát csinálni az egyik miskolci társkereső és házas- ságközvelítö irodának, ezért a nevét le sem írom, lapunk apróhirdetései közt gyakor­ta megtalálható. Azért ők fi­zetnek. Ez az iroda bizalomger­jesztőén kínálja szolgáltatá­sait a magányosoknak. De, milyen szolgáltatásokat? Nem akarom gyanúsítani, de hir­detésükről nekem sok „egyéb” is megfordul a fejemben. Odáig rendben van a szöveg, hogy hol van az iroda, mi a teleíonszáma, mely napokon hánytól hány óráig fogadja az ügyfeleket. Sőt, szombaton­ként egy bizonyos eszpresz- szóban rendezvényt is tarta­nak. Eddig mindén feddhetet­len és nem ad okot holmi gyanúsítgatásra. A hirdetés utolsó mondata azonban már nemcsak ne­kem, de másoknak is szemet szúrt/: — „Hívásra otthoná­ban felkeressük”. Az ördög­be is azzal a sok, nyugati er­kölcsöket becsmérlő propa­gandánkkal! Az mételyezte meg bizonyara az agyunkat, s holmi telefonon házhoz rendelhető leányokat. eset­leg, szőke, magas, felemás ci­pőben járó (házhoz iáró) se­lyemfiúkkal hozza összefüg­gésbe a szöveget. Pedig, ha nálunk hivatalosan nem en­gedélyezett az örömtanya — hogy szépen fejezzem ki ma­gam —, nincsenek .működési engedéllyel ellátott leányok, akkor nem lehet telefonos rendszer sem ebben a kényes témakörben. Ez a hirdetés te­hát nem jelentheti azt. Akkor viszont mit jelent? Egy magányos, aki társra vá­gyik, miért nem tud félfoga­dási időben elsétálni az adott irodába? Járóképtelen? Ak­kor viszont ápolónőre van jzüksége. Szemérmes? Erre szolgál az iroda telefonja. Nem vagyok képes kitalál­ni, miért és kit keresnek, fel hívásra otthonában. A csú­nya kapitalista állambeli szokásokat fel sem tételez­hetjük. Egy valamirevaló új­ságíró nem töpreng ezen any- nvit, hanem próbát tesz. Ve­szi a telefont, s otthonába hívja a „szolgálatot”, s ak­kor minden kiderül. Nem merek kísérletezni, mert mi­csoda felsülés lenne, ha egy idős hölgy jelenne meg ná­lam ... Adamovies Ilon« Reménytelenül hosszú ez a január. Zsebeim már réges- rég kiforgattam, s gondolat­ban megszabadultam télika­bátomtól is. Gondolatban, mert a zöldítő április még messze, és gondolatban, mert elképzeltem, mint biggyesz­tené el száját a becsüs, ha a kopott jószágot zálogba aján­lanám. A télikabát hát ma­rad, s marad még január is. Ráadásul itt a farsang, és állapotom egészen megriaszt: ha a híradások tudtomra nem adják, megkezdődött a báli szezon, biz’ isién, elfelejtem. Pedig fontos lehet, mert lép- ten-nyomon előkerül, és én csak csodálkozom, karácsony­ról mennyi jóság és szeretet, pláne mennyi figyelmesség maradt bennünk. Ahová csak nyúl az ember fia, mindenütt segítő kezeket, jó embereke* talál. Egyikük annak dolgában ad tanácsot, miként illendő öltöznöm ha végre elszán­tan magam, e.s vigasságba indulok, másikuk akkurátus báli naptárral könnyíti hely­zetem. abból vá'asszak alkal­matos helyet, időt és persze társaságot, ami nem csekély gond. mert,magúra valamit r adó ember akármilyen far­sangi bálba nem megy nem bizony! A másik helyről megtudhatom, melyek az idei szezon s/inoi s hogyan fes­tesse oicáját nőm, ha nem akarja, hogy lemaradjon, ne­kem pedig az egyik helyet» még ábrát is közölnek a cso- kornyakkendö-kötés fázisai­ról, ígérve, hogy ennek nyo­mán bizton állhatok a tükör elé, nem ér szégyen, hogy fe­leségem hamarabb lesz kés/ a toalettjével. Rendben is volna minden, már csak vá­lasztani nem tudok, mért a jelmezbálokat illetően még az .egynél, kettőnél is többől választhatok, de nem szeret­ném, ha úgy járnék, mint ama nevezetes szamár a két köteg széna között, hát én már inkább választottam. Utcabálba megyek, mert otl magam is többször álar­cot' válthatok, s talán közé­jük tudom csempészni az igazit, úgy. hogy közben nem ismernek föl. Feleségem sze- rint ez bizton sikerülni fog, 'mert én egy nagy szamár va­gyok. még az újságíróbálba •sm tudok jegyet szerezni, falán igaza van. de az biz- 'os. hogy mégis inkább a Ku­ka leszek, abból semmi baj nem lehet, még akkor sem. ha ő megmarad az amazon jel­mez mellett: egy törpét le­győzni rné'g egy harcias hölgy­nek sem valami nagy* dicső­ség, s még mielőtt erre ő is rájönne, sietve távozom ott­honról, hiszen úgyis késésben vagyok. A megállóig hát — úgy döntök —, gazellává vá­lók, de ma valahogy nincs szerencsém, mert az első szö­kellés sem sikerül a sáros lépcsőkön, s közben aligha­nem jelmezt váltottam, egyébként a szomszéd lépcső­házból kilépő asszonyka mi­ért súgta volna Oda urának úgy. hogy azért én is hall­jam:' „Nézd azt a disznót, már kora reggel, hogy néz ki!”. De én nem mentem ha­za egy kis sár miatt átöltöz­ni, hiszen a jelmezbálban minden lehetséges. A sofőr például megint lajhárt ját­szott, és húsz percig nem jött a busz, végül megjelent, de akkor már egész heringraj gyűlt a megállóba, és a do­bozolás csak nehezen sike­rült, kiváltképp nekem, aki­nek — gondolom — semmi, bering kinézete, máskülön­ben engem is fölengednek a buszba. Nem így történt, hát nyomakodnom kellett, akkor Farsangi jelmezbál Látogatásunkkor ai úti okmányokat Oraveci István őrmester és Mucsicska Tibor határőr ellenőrizte, kezelte. Adóm István felvételei nák, akik az idegen nyelvek Közel négy éve adták át. a forgalomnak a Bánrévén le­vő magyar—csehszlovák kö­zös határátkelőhelyet, amely az idén nemzetközi rangot kapott. A Belügyminisztéri­um Határőrség miskolci ke­rületi parancsnoksága újság- közleményben közölte, hogy 1984. január 2-án 00.00 órakor a nemzetközi személy- és járműforgalom számára meg­nyitotta. Mit. jelent ez, kér­deztük Vass János határőr századostól, halárforgalmi főelőadótól. A határátkelőhe­lyen — mint. mondotta — állampolgárságra és útiok- mány-tipusra való tekintet nélkül, az érvényben levő előírások betartásával éjjel­nappal át lehet lépni. Nyil­vánvalónak tűnik, hogy a megyénkben levő határátke­lőhelyek közül, földrajzi fek­vésénél fogva ez az átkelő­hely rendelkezik a legelő­nyösebb helyzettel azok szá­mára, akik Csehszlovákiába, meg piaci légynek találtattam, ' aki szemtelenül odatolakszik, j ahová neki nem kéne. De legalább szállt velünk a busz, jobban is a kelleténél, mert a kanyarban, nehezen bírt megállni, és akkor légyből rögvest marha lettem, áld „Nem tudja hová tenni a mocskos patáját, csak az én csizmámra!?”, reprikázott velem egy öreg páviánhölgy, és én nem mondhattam ne­ki, hogy engem egy víziló ta­szított.' meg hátulról. A mun­kahelyemen kékmadárnak néztek, aki egészen beleolvad a tél végi azűrszín égbe, hát észre sem vettek, amikor a prémiumot osztogatták, ami­ért megint csak a feleségem­től kaptam, igaz, csak egy újabb jelmezt. „Te tükör­ponty !” — ez volt minden kedves szava este. és én örül­tem. hogv megint törpévé le­hettem, de most Szundivá, igaz o rádió nem hagyott, mert hírei a festményekről szóltak, a fondorlattal ki­csempészett képeiéről, ame­lyeket — mint a másnapi új­ságokból kiderült — mégis inkább csak 1a határzárás előtt vittek Id, és fogalmam sincs mi lehet az igazság, hát inkább adom a balekot, ezen a jelmezbálon még úgysem voltam. (csendes) Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaság­ba, vagy ezen túl utaznak. Zádori István őrnagy, a for­galomellenőrző pont parancs­noka elmondotta, hogy 1982- ben közel 266 ezren vették igénybe ezt a lehetőséget több, mint 109 ezer jármű se­gítségével. A múlt évben a forgalom megközelítette a 300 ezret, és a gépkocsik szá­ma is megnőtt. Egyébként az átkelőhely kapacitása 2 mil­lió tő évente. Jelenleg — nincs turistaszezon — napon­ta közel félezren fordulnak meg itt még távoli országok­ból és földrészekről is, pél­dául Libanonból, Kanadából és Ausztráliából. Ez a határátkelőhely a leg­korszerűbbek közé tartozik. Nemcsak a belső kezelő-, el­lenőrző helyiségek, hanem a külsők is „összkomfortosak”, fedettek. Az. ötsáyos ellenőr­ző és kezelőrészleg lehetővé teszi, hogy a személygépko­csikat, az autóbuszokat és a megkülönböztetett jelzéseket viselő jármüveket külön el­lenőrizzék. Így érthető, hogy itt igen rövid a várakozási idő. A nemzetközi forgalom ellenőrzésére a tárgyi felté­telek mellett a megfelelő sze­mélyi feltételek is rendelke­zésre állnak. Mint a parancs­nok elmondotta, a hivatásos állományt jól segítik ebben a tevékenységükben a sorkato­elsajátítúsában is jelesked­nek. Látogatásunkkor azt is ta­pasztaltuk, hogy a nemzetkö­zi rangú átkelőhely bizonyos értelemben „félkarú”. A pénzváltó hely még a régi he­lyen, az új átkelőtől közel há­rom kilométerre működik. Már épül az új is, de ez is tisztes távolságban lesz, ami feleslegesen nehezíti, hosszab­bítja az átkeléssel kapcso­latos eljárást. Talán itt is az úgynevezett „táskás” megol­dásra lesz szükség, mint más átkelőhelyeken. A pénzváltó mellett — amelynek, az IBUSZ lesz a gazdája, étte­rem is épül. A félbemaradt épületeken jelenleg senld nem dolgozik. Igaz, a turista- szezon még csak néhány hó-: nap múlva kezdődik ... Szólni kell még ’ a vasúti átkelőhelyről is, mivel sokan nem tudják, hogy Bánrévén ezt csak a magyar, illetve a csehszlovák állampolgárok vehetik igénybe. A bánrévei vasúti átkelőhely tehát nem nemzetközi. Tájékoztatóink felhívták a figyelmet arra, hogy a külföldre utazni szán­dékozók éppen az úi útlevél­kiváltási rendszerrel kapcso­latosan ismételten győződje­nek meg arról, hogy érvénye-; sek-e úti okmányaik, O. J. i Épül a pénzváltó és az étterem

Next

/
Thumbnails
Contents