Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-22 / 18. szám
1984. Január 22., vasárnap ÉSZAK-M AG YARORSZÄG 5 Megváltozott az igazságszolgáltatás szervezete r Közigazgatási rendszerünk módosítása megyénkben nemcsak az államigazgatás átszervezésével. korszerűsítésével járt együtt, hanem változott az igazságszolgáltatás szervezete, illetékességi területének beosztása. Kezdjük a legfontosabb hírrel: az Elnöki Tanács rendelete alapján 1984. január 1-i hatállyal összevonták a volt Edelényi és a volt Miskolci Járásbíróságot. A volt. Edelé- nyi Járásbíróság folyamatban maradt ügyeit á Miskolci Városi Bíróságon intézik tovább, s ugyancsak itt kezelik az összes iratanyagot mind a büntető, mind a polgári szakban. A Miskolci Városi Bíróság illetékességi területe tehát kiterjed a megszűnt edelényi járás összes községére; ezenkívül január 1-től hozzá- tarozik még Kazincbarcika a városkörnyéki községekkel, valamint Ernőd nagyközség. A Miskolci Megyei Bíróság elnöke, dr. Varna János érdeklődésünkre elmondta, hogy az utazás könnyítése ér- ' dekében kihelyezett tárgyalásokat tartanak majd Ede- lényben és Szendröben. A kihelyezett tárgyalások helyéi és idejét az idézéseken minden alkalommal pontosan feltüntetik, tehát, ha valaki az említett területeken bírósági idézést kap, figyelmesen olvassa el az abban foglaltakat. Megyénkben büntető- és polgári ügyeket január 1-től összesen hét bíróságon tárgyalnak. A Miskolci, Lenin- városi, Mezőkövesdi, Sátoraljaújhelyi, Szerencsi, Ózdi Városi Bíróságokon kívül a Szikszói Bíróságon folyik az ítélkezési munka. A városi bíróságok illetékességi területe természetesen kiterjed a városkörnyéki községekre és a vonzáskörzetre. A Sátoraljaújhelyi Városi Bíróságon intézik Sárospatak büntető és polgári peres ügyeit. A voll edelényi járás területén élők közjegyzői, hagyatéki ügyeit ugyancsak a Miskolci Városi Bíróságon intézik, általános panasznapot pedig szerdán tartanak számukra. Nem szűnik meg azonban az Edelényi ügyvédi Munkaközösség, amely működését a korábbi feltételek mellett folytatja. Az átszervezéssel nagymértékben megnőtt a Miskolci Városi Bíróság illetékességi területe. így természetesen felelőssége is. üsz- szesen 113 község büntetö- és peres ügyeit tárgyalják már jó körülmények között, a bíróság Dózsa György utca 4. szám alatt található, felújított épületében. A Miskolci Városi Bíróság elnöke a közeljövőben minden érintett községi tanácsot értesít a változásokról, s a tudnivalókról. U. .1. A bánrévei korszerű átkelőhely Vasúton csak magyar és csehszlovák... Bánréve közúton Maximális „szoláltatás”? nemzetközi átkelőhely A magányosság érzete furcsán változó állapot. Van, aki elözvegyülve, idős korában szenved tőle, de olyan is akad bőven, aki 20—30—40 éves korában érzi magát magányos.' -«.k. Mindez nemektől független, bizonyság rá a napi-, heti-, sőt ifjúsági lapokban megjelenő apróhirdetések sora. ' Van, aki keresi és élvezi a magányt, mások menekülni szeretnének tőle. A magánykeresőket nem támogatja sem a társadalom, sem semmilyen szerv. A társkeresők azonban válogathatnak a leg- ' különbözőbb magánirodákban, amelyek gomba módjára szaporodnak, hirdetéseikkel behálózzák az egész országot. Hol vagyunk már attól, ami,kor a fővárosban megalakult az első és egyetlen állami, hivatalos társkereső szolgáltatás? Igazán nem akarok külön propagandát csinálni az egyik miskolci társkereső és házas- ságközvelítö irodának, ezért a nevét le sem írom, lapunk apróhirdetései közt gyakorta megtalálható. Azért ők fizetnek. Ez az iroda bizalomgerjesztőén kínálja szolgáltatásait a magányosoknak. De, milyen szolgáltatásokat? Nem akarom gyanúsítani, de hirdetésükről nekem sok „egyéb” is megfordul a fejemben. Odáig rendben van a szöveg, hogy hol van az iroda, mi a teleíonszáma, mely napokon hánytól hány óráig fogadja az ügyfeleket. Sőt, szombatonként egy bizonyos eszpresz- szóban rendezvényt is tartanak. Eddig mindén feddhetetlen és nem ad okot holmi gyanúsítgatásra. A hirdetés utolsó mondata azonban már nemcsak nekem, de másoknak is szemet szúrt/: — „Hívásra otthonában felkeressük”. Az ördögbe is azzal a sok, nyugati erkölcsöket becsmérlő propagandánkkal! Az mételyezte meg bizonyara az agyunkat, s holmi telefonon házhoz rendelhető leányokat. esetleg, szőke, magas, felemás cipőben járó (házhoz iáró) selyemfiúkkal hozza összefüggésbe a szöveget. Pedig, ha nálunk hivatalosan nem engedélyezett az örömtanya — hogy szépen fejezzem ki magam —, nincsenek .működési engedéllyel ellátott leányok, akkor nem lehet telefonos rendszer sem ebben a kényes témakörben. Ez a hirdetés tehát nem jelentheti azt. Akkor viszont mit jelent? Egy magányos, aki társra vágyik, miért nem tud félfogadási időben elsétálni az adott irodába? Járóképtelen? Akkor viszont ápolónőre van jzüksége. Szemérmes? Erre szolgál az iroda telefonja. Nem vagyok képes kitalálni, miért és kit keresnek, fel hívásra otthonában. A csúnya kapitalista állambeli szokásokat fel sem tételezhetjük. Egy valamirevaló újságíró nem töpreng ezen any- nvit, hanem próbát tesz. Veszi a telefont, s otthonába hívja a „szolgálatot”, s akkor minden kiderül. Nem merek kísérletezni, mert micsoda felsülés lenne, ha egy idős hölgy jelenne meg nálam ... Adamovies Ilon« Reménytelenül hosszú ez a január. Zsebeim már réges- rég kiforgattam, s gondolatban megszabadultam télikabátomtól is. Gondolatban, mert a zöldítő április még messze, és gondolatban, mert elképzeltem, mint biggyesztené el száját a becsüs, ha a kopott jószágot zálogba ajánlanám. A télikabát hát marad, s marad még január is. Ráadásul itt a farsang, és állapotom egészen megriaszt: ha a híradások tudtomra nem adják, megkezdődött a báli szezon, biz’ isién, elfelejtem. Pedig fontos lehet, mert lép- ten-nyomon előkerül, és én csak csodálkozom, karácsonyról mennyi jóság és szeretet, pláne mennyi figyelmesség maradt bennünk. Ahová csak nyúl az ember fia, mindenütt segítő kezeket, jó embereke* talál. Egyikük annak dolgában ad tanácsot, miként illendő öltöznöm ha végre elszántan magam, e.s vigasságba indulok, másikuk akkurátus báli naptárral könnyíti helyzetem. abból vá'asszak alkalmatos helyet, időt és persze társaságot, ami nem csekély gond. mert,magúra valamit r adó ember akármilyen farsangi bálba nem megy nem bizony! A másik helyről megtudhatom, melyek az idei szezon s/inoi s hogyan festesse oicáját nőm, ha nem akarja, hogy lemaradjon, nekem pedig az egyik helyet» még ábrát is közölnek a cso- kornyakkendö-kötés fázisairól, ígérve, hogy ennek nyomán bizton állhatok a tükör elé, nem ér szégyen, hogy feleségem hamarabb lesz kés/ a toalettjével. Rendben is volna minden, már csak választani nem tudok, mért a jelmezbálokat illetően még az .egynél, kettőnél is többől választhatok, de nem szeretném, ha úgy járnék, mint ama nevezetes szamár a két köteg széna között, hát én már inkább választottam. Utcabálba megyek, mert otl magam is többször álarcot' válthatok, s talán közéjük tudom csempészni az igazit, úgy. hogy közben nem ismernek föl. Feleségem sze- rint ez bizton sikerülni fog, 'mert én egy nagy szamár vagyok. még az újságíróbálba •sm tudok jegyet szerezni, falán igaza van. de az biz- 'os. hogy mégis inkább a Kuka leszek, abból semmi baj nem lehet, még akkor sem. ha ő megmarad az amazon jelmez mellett: egy törpét legyőzni rné'g egy harcias hölgynek sem valami nagy* dicsőség, s még mielőtt erre ő is rájönne, sietve távozom otthonról, hiszen úgyis késésben vagyok. A megállóig hát — úgy döntök —, gazellává válók, de ma valahogy nincs szerencsém, mert az első szökellés sem sikerül a sáros lépcsőkön, s közben alighanem jelmezt váltottam, egyébként a szomszéd lépcsőházból kilépő asszonyka miért súgta volna Oda urának úgy. hogy azért én is halljam:' „Nézd azt a disznót, már kora reggel, hogy néz ki!”. De én nem mentem haza egy kis sár miatt átöltözni, hiszen a jelmezbálban minden lehetséges. A sofőr például megint lajhárt játszott, és húsz percig nem jött a busz, végül megjelent, de akkor már egész heringraj gyűlt a megállóba, és a dobozolás csak nehezen sikerült, kiváltképp nekem, akinek — gondolom — semmi, bering kinézete, máskülönben engem is fölengednek a buszba. Nem így történt, hát nyomakodnom kellett, akkor Farsangi jelmezbál Látogatásunkkor ai úti okmányokat Oraveci István őrmester és Mucsicska Tibor határőr ellenőrizte, kezelte. Adóm István felvételei nák, akik az idegen nyelvek Közel négy éve adták át. a forgalomnak a Bánrévén levő magyar—csehszlovák közös határátkelőhelyet, amely az idén nemzetközi rangot kapott. A Belügyminisztérium Határőrség miskolci kerületi parancsnoksága újság- közleményben közölte, hogy 1984. január 2-án 00.00 órakor a nemzetközi személy- és járműforgalom számára megnyitotta. Mit. jelent ez, kérdeztük Vass János határőr századostól, halárforgalmi főelőadótól. A határátkelőhelyen — mint. mondotta — állampolgárságra és útiok- mány-tipusra való tekintet nélkül, az érvényben levő előírások betartásával éjjelnappal át lehet lépni. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a megyénkben levő határátkelőhelyek közül, földrajzi fekvésénél fogva ez az átkelőhely rendelkezik a legelőnyösebb helyzettel azok számára, akik Csehszlovákiába, meg piaci légynek találtattam, ' aki szemtelenül odatolakszik, j ahová neki nem kéne. De legalább szállt velünk a busz, jobban is a kelleténél, mert a kanyarban, nehezen bírt megállni, és akkor légyből rögvest marha lettem, áld „Nem tudja hová tenni a mocskos patáját, csak az én csizmámra!?”, reprikázott velem egy öreg páviánhölgy, és én nem mondhattam neki, hogy engem egy víziló taszított.' meg hátulról. A munkahelyemen kékmadárnak néztek, aki egészen beleolvad a tél végi azűrszín égbe, hát észre sem vettek, amikor a prémiumot osztogatták, amiért megint csak a feleségemtől kaptam, igaz, csak egy újabb jelmezt. „Te tükörponty !” — ez volt minden kedves szava este. és én örültem. hogv megint törpévé lehettem, de most Szundivá, igaz o rádió nem hagyott, mert hírei a festményekről szóltak, a fondorlattal kicsempészett képeiéről, amelyeket — mint a másnapi újságokból kiderült — mégis inkább csak 1a határzárás előtt vittek Id, és fogalmam sincs mi lehet az igazság, hát inkább adom a balekot, ezen a jelmezbálon még úgysem voltam. (csendes) Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, vagy ezen túl utaznak. Zádori István őrnagy, a forgalomellenőrző pont parancsnoka elmondotta, hogy 1982- ben közel 266 ezren vették igénybe ezt a lehetőséget több, mint 109 ezer jármű segítségével. A múlt évben a forgalom megközelítette a 300 ezret, és a gépkocsik száma is megnőtt. Egyébként az átkelőhely kapacitása 2 millió tő évente. Jelenleg — nincs turistaszezon — naponta közel félezren fordulnak meg itt még távoli országokból és földrészekről is, például Libanonból, Kanadából és Ausztráliából. Ez a határátkelőhely a legkorszerűbbek közé tartozik. Nemcsak a belső kezelő-, ellenőrző helyiségek, hanem a külsők is „összkomfortosak”, fedettek. Az. ötsáyos ellenőrző és kezelőrészleg lehetővé teszi, hogy a személygépkocsikat, az autóbuszokat és a megkülönböztetett jelzéseket viselő jármüveket külön ellenőrizzék. Így érthető, hogy itt igen rövid a várakozási idő. A nemzetközi forgalom ellenőrzésére a tárgyi feltételek mellett a megfelelő személyi feltételek is rendelkezésre állnak. Mint a parancsnok elmondotta, a hivatásos állományt jól segítik ebben a tevékenységükben a sorkatoelsajátítúsában is jeleskednek. Látogatásunkkor azt is tapasztaltuk, hogy a nemzetközi rangú átkelőhely bizonyos értelemben „félkarú”. A pénzváltó hely még a régi helyen, az új átkelőtől közel három kilométerre működik. Már épül az új is, de ez is tisztes távolságban lesz, ami feleslegesen nehezíti, hosszabbítja az átkeléssel kapcsolatos eljárást. Talán itt is az úgynevezett „táskás” megoldásra lesz szükség, mint más átkelőhelyeken. A pénzváltó mellett — amelynek, az IBUSZ lesz a gazdája, étterem is épül. A félbemaradt épületeken jelenleg senld nem dolgozik. Igaz, a turista- szezon még csak néhány hó-: nap múlva kezdődik ... Szólni kell még ’ a vasúti átkelőhelyről is, mivel sokan nem tudják, hogy Bánrévén ezt csak a magyar, illetve a csehszlovák állampolgárok vehetik igénybe. A bánrévei vasúti átkelőhely tehát nem nemzetközi. Tájékoztatóink felhívták a figyelmet arra, hogy a külföldre utazni szándékozók éppen az úi útlevélkiváltási rendszerrel kapcsolatosan ismételten győződjenek meg arról, hogy érvénye-; sek-e úti okmányaik, O. J. i Épül a pénzváltó és az étterem