Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

T9$4. január 22., rasárrKip ESZAK-MAGYARORSZAG 3 * A megyei pártbizottság ülésének vitájából A megyei párlbiaóttsá* január 17-i kibővített ülé­sének előterjesztését, amely a megye vállalatainak és szövetkezeteinek 1983. évi gazdálkodásáról és az 1981. évi gazdaságpolitikai felada­tokról szólt, lapunk tegnapi számában rövidített válto­zatban közöltük. Most kivo­natosan közreadjuk azt a széles körű, sokrétű alkotó vitát, amely az írásbeli je­lentést és szóbeli kiegészí­tést követte. Az eszmecserében tizen­hármán szólaltak fel, mond­ták el véleményüket az elő­terjesztésről és adtak átfogó képet saját üzemük, válla­latuk, munkaterületük ered­ményeiről, gondokról, a megoldásra váró feladatok­ról. A vita felszínre hozott terjesztésre érdemes tapasz­talatokat, tartalékokat rejtő módszereket. Az előrehala­dást, a gyorsabb ütemű fej­lődést gátló körülmények is a vita sodrásának kö­zéppontjába kerültek. Dr. Ladányi József, a me­gyei tanács elnöke felszóla­lásában a tanácsi vállalatok és tanácsi szerveik gazdál­kodásáról summázta tapasz­talatait. A tanácsi vállala­tok gazdálkodása terén el­sősorban a termékszerkezet változásában, a vállalkozás- politikában, a piacérzékeny­ségben tapasztalható javu­lás. A szolgáltatások hely­zete azonban nem mutat ilyen kedvező képet. A Pa­tyolat Vállalat például a magas költségek és kapaci- táskihaszríálatlanság miatt mintegy 7 millió forint veszteséggel zárta az évet. Nőin kielégítő más szoigál- fcrtó kisvállalatok tevékeny­sége sem. A tanácsi feladatok meg­valósítására 1983-ban a me­gyében közel 10 milliárd fo­rintot fordítottak. A tanácsi költségvetésben továbbra is elsőséget élvez az egészség­ügyi és gyermekintézmé­nyek, valamint az általános iskolák zavartalan működ­tetése. Nagyobb hangsúlyt kapott az idős korúakről történő gondoskodás is. A tanácsok az infrastruk­turális intézményhálózat fejlesztésére 2,5 milliárd fo­rintot fordítottak 1983-ban, 300 millió forinttal többet, mint 1982-ben. A lakásgazdálkodásról szólva kifejtette, hogy ezen a területen a múlt évben kedvező változások bonta­koztak ki. A lakásépítési program megvalósítása a terv szerint alakult. Az épí­tési telisek iránti igényt szinte minden településen ki tudták elégíteni. Elisme­réssel szólt a lakosság ön­zetlen áldozatvállalásáról, segítőkészségéről, amit az is bizonyít, hogy a társadalmi munka értéke a múlt évben 7 százalékkal növekedett, s elérte a 650 millió forintot. Gondot jelent azonban to­vábbra- is az építőanyag- ellátás, ami kihat a beruhá­zások ütemére és a lakos­ság közhangulatára is. A költségvetésből ebben az év­ben mindenekelőtt az alap­ellátást szolgáló intézmé­nyek működési fel tételei 1 keli biztosítani, a költség­vetés garantálja a legfonto­sabb társadalmi, politikai célki tűzések megvalósul ásá t. A fejlesztési terv azonban az anyagi források csökke­nése miatt sokkal mérsékel­tebb lesz, mint az előző években volt. Egyes, koráb­ban tervezett beruházás el­marad, más munkáknál pe­dig a kivitelezési ütem le­lassulása várható. Kárpáti Zoltán, a DIGÉP pártbizottságának titkára azt hangsúlyozta, hogy a gyár munkáskoliektivája a múlt évi tervet hagyományainak megfelelően teljesítette. Az árbevételi tervet 10, a dol­lár exporttervet 12 százalék­kal növelték, s eleget tettek szocialista exportkötelezett­ségük nek is. A termelé­kenység 10,7 százalékkal, a nyereség közel 8 százalék­kal emelkedett. S mindez csökkenő létszámmal való­sult meg. Az eredmények mögött óriási erőfeszítések vannak. Több intézkedést tettek a vállalati tervezői munka korszerűsítésére, az ütemes termelés megvalósítására, * munkaerő megtartására, az ösztönzési rendszer és a szervezeti működési sza­bályzat hatékonyságára. A legnagyobb «gondot a múlt évben a kooperációs együttműködés jelentette!: több partner nem teljesítet­te vállalt kötelezettségé*, ami hátrányos helyzetbe hozta a gyár kollektíváját. Tiser Gyula nyugdíjas, a megyei pártbizottság lagja a lakásgazdálkodás miskolci tapasztalatairól beszélt. El­mondta, hogy a közelmúlt­ban 200 fiatal család költö­zött albérletből összkomfor­tos, kisméretű lakásokba. Megépült az első nyugdíjas- ház is, amelyben 42 család­nak van hely. A lakások állagának meg­óvása azonban sok kívánni­valót hagy maga után. A lakók is többet vállalhatná­nak, nagyobb gondot fordít­hatnának otthonaik karban­tartására. Az állagromlás gyakran a közömbösség, a nemtörődömség, nem utol­sósorban a szándékos ron­gálás miatt következik be. Gyárfás János nyugdíjas, a megyei pártbizottság tag­ja a gazdasági munkaközös­ségek körül kialakult ellent- mondásolu’a hívta fel a fi­gyelmet. Egyes helyeken in­dokolatlanul torz arányok alakulnak ki a teljesítmé­nyei? és keresetek között. Pethes András, az ÓKÜ vezérigazgatója a vita során hangsúlyozta, hogy a múlt év is nagyon nehéz volt, de idén sem lesz könnyebb a kohászok helyzete. Ózdon a realitásokat figyelembe vé­ve, csak azt a célt tudjak magunk elé tűzni — mond­ta —, hogy ebben , az évben is veszteségmentesen 'gaz­dálkodunk, és segítjük a népgazdaság egyensúlyának megőrzését, javítását. A múlt évet 130 millió forint nyereséggel zárta az ÖKÜ. Ez a teljesítmény nem nagy, de erőt és bizakodást ad a soron levő feladatok jobb megoldásához. A fejlesztésről szólva el­mondta, hogy a beruházók és kivitelezők kapcsolata so­kat javult. A jó! összehan­golt munka révén várható, hogy szeptemberre megépül a salakfeldolgozó üzem. A kisvállalkozások az ÖKÜ-ben — az ellentmon­dások ellenére is — meg­nyugtatóak. . Tevékenységük hasznos mind a vállalat, mind a dolgozók számára. Vannak feladatok, melyeket lóval olcsóbban végeznek el, mint a külső partnerek. A lakosság szolgálatában is egyre jobban érződik mun­kájuk baszna. Gerzsényi Miklós, az LKM pá rtbi zottságának ti lkára arról beszélt, hogy az 1983. évi feladatok meghatározása a korábbiaktól eltérően szé­lesebb körű felkészüléssel valósult meg. Ehhez a meg­felelő alapot a párt- és tár­sadalmi szervek felvilágosí­tó munkájának magasabb színvonala biztosította. Mindezt az eredmények is hűen tükrözik: a munka termelékenységét, több mint 10, az árbevételt 7,5 száza­lékkal növelték. A termelési érték 7 százalékkal haladta meg az 1982. évit, elérte a 13,2 milliárd forintot. Az import kiváltásában a tervezett 50 millió forinttal szemben 160 millió forintot értek el. A kitűzött prog­ram azonban nem vntósult meg minden terfBeteo. A termelés irányítás:!ham nen következett be kellő mérté­kű javulás. A minőség- és gyártmányfejlesztés terén is vannak tartalékok. Az anya­gi ösztönzés javítása is ru­galmas változásokat igényel. Továbbra is gondot jelente­nek a technológiai és mun­kahelyi fegyelem laoszutérő lazaságai. Huszár Antdtor, a TVK » aérigazgatója a kombinát múlt évi eredményeit ösa- szegezve elmondta, hogy • 17 milliárd forint értékű termék 28 százalékát expor­tálták, 83,5 millió rubel és 60 millió dcfllár éltekben. A vállalati nyereség 1,5 mik liái'd körül várható. Sok ne­hézséget okozott az elmúlt évben, hogy a szállításhoz szükséges tehervagonokat a MÁV jó szándéka és erőfe­szítése ellenére sem tudta biztosítani. Emiatt minőség- romlás és veszteség kelet­kezett. Különösen aggasztó, hogy nemcsak az őszi csúcs- forgalomban, hanem év köz­ben is vagonhiánnyal küz­döttek. Az 1984. é\d feladatok, vi­lágosak, jól ismertek — mondta. — Végrehajtásuk­hoz azonban sokkal több erőfeszítésre van szükség. Az üzemben a gondok elle­nére is bizakodó a hangu­lat, jó a munkahelyi köz­érzet. Czingler Dávid, a megyei tejipari vállalat igazgatója arról szólt, hogy míg 1973- ban csak középszinten áll­tak, a múlt évben már a* országos átlag fölé emelked­tek. 1983-ban a vállalat termelése 5 százalékkal nö­vekedett és a termelési ér­ték elérte az 1,5 milliárd forintot. Céljuk, hogy a ki­tűzött feladatokat minden körülmények között telje­sítsék. Ehhez elsősorban a ráfordítási költségeket ke« csökkenteni. Ezt a feladatot legalább olyan kiemelten kell kezelni, mint az ener­giatakarékosságot. Sok le­hetőség rejlik például a szer­vezettebb együttműködés­ben, a szemléletváltozásban, és abban, hogy a mércét milyen magasra állítják és ' mihez viszonyítják. Hernádi István vasútigaz- gató általános képet adott a miskolci igazgatóság hely­zetéről. Az utóbbi időben nőtt a vasút elleni pana­szok száma — mondta. — Ez részben érthető, mert sok a gond és a megoldás­ra váró feladat. Sok eset­ben az eredmények nem tükrözik azokat az erőfeszí­téseket, amelyeket a vasút dolgozói napról napra ki­fejtenek. Az utasokat én szállítókat általában nem a* erőfeszítés, hanem a vég­eredmény érdekli; az, hogy kulturált körülmények kö­zött utazhassanak, és idejé­ben szállíttathassák el ter­mékeiket. Ebben igazuk is A* utasok szám* a múlt évben jelentősen csökkent. Az igazgatóság területén a személyszállítás kapacitás­kihasználása alig éri el a 38 százalékot. Ezért kellett csökkenteni a közlekedő szerelvények számát, és egyes szerel vényeken a ko­csik- számát. A fenntartásra 15 százalékkal nagyobb ösz- sZeget • fordítottak, de ezt nem nagyon lehet észreven­ni. Teherszállításnál például 50 ezer kocsiigényt nem tudtak idejében kielégíteni. Alkatrészhiány miatt ren­geteg a kiesés, önkritiku­san szólt azokról a gondok­ról is, amelyek nem az ob­jektív helyzetből, hanem belső szervezeti lazaságok­ból lakadnak. Rendezettebb üzemvitelre, fegyelemre, hathatós szervezeti intézke­désekre. a munkaerő-gaz­dálkodás megjavítására va* szükség. Dr. Juhász György, > 3. sz. Volán igazgatója arról adott számot, hogy sikeres évet hagytak maguk mö­gött. 1983-ban a vállalat termelési érléke elérte a 2 milliárd forintot, ennek alapján 250 millió forint nyereségre számítanak. A költségszintet 2 százalékkal csökkentették a bázishoz vi­szonyítva, ez 60 millió fo­rint megtakarítást jelentett. A vezetés és irányítás fej­lesztése érdekében az eddigi tanácsadó testület helyett, felelős döntési joga igazga­tói tanácsot hoztuk létre, ami nagy méltek ben növeli a vezetés demokratizmusát Fő feladat továbbra is a vállalati általános költségek csökkentése, és az anyagi ösztönzők korszerűsítése. Az ösztönzés során a teljesít­ményt és nem a munkavi­szonyt kell dotálni. A part­neri együttműködést pedig üzleti alapon erősíteni. Bánhegyi Árpád, a BÄÄY vezérigazgatója el mondta, hogy szerződéses feladatai­kat, sőt az iskola- és óvoda­építést a vállalt kötelezett­ségen felül is teljesítették. A belső szervezeti intézke­dések növellek az össztelje­sítményt, így 130 millió fo­rinttal nőtt bevételük. Cél­juk, hogy a kereslet és a kínálat összhangját minél előbb szinkronba hozzák. Bar a termelési mutatók még szerények, de máris jótékonyan hatnak a mun­kahelyi légkörre, a gondol­kodás egészére. A tervezett 3 százalékos bérfejlesztéssel szemben eredményeik alap­ján 5 százalékot tudnak biz­tosítani, és ennek komoly mozgósító ereje van. Szúnyog!t János, a MÉ­SZÖV elnöke arról adott számot, hogy az áfész-ekkel az anyagi és erkölcsi meg- becsülést összehangoltabban kell érvényesíteni. Ezen a téren még elég sok torzulás található. Az anyagi ösztön­zés és erkölcsi megbecsülés nem szabad, hogy elveszít­se értékét és hatását. A szövetkezetek eredmé­nyeit vázolva hangsúlyozta, hogy a múlt évben keve­sebb létszámmal 10 milliárd forint értékű árut forgal­mazlak, és 10 százalékkal növelték nyereségüket. ,Tó eredménynek számít, hogy toten mc ellátás sttm. vonala. Továbbra sem ki­elégítő azonban az építő­anyag-ellátás. Ez évek óta gondot és feszültséget okoz. A takarékszövetkezetek te­vékenységéről elmondta, hogy betétösszege 13 szá­zalékkal nőtt. A lakásszö­vetkezel ek az ötéves terv során 1500 lakást építettek meg. Dr. Rózsa Ernő, a Pénz­ügyminisztérium megyei Be­vételi Igazgatóságának veze­tője hangsúlyozta, hogy a gazdálkodási fegyelem és hatékonyság között igen szo­ros az összefüggés. Általá­nos érvényű elvárás, hogy megalapozottabb terveket kell készíteni, és akkor nincs szükség az oly gyako­ri évközi változtatásokra. Felhívta a figyelmet arra, hogy egységesebb szerveze­ti rendszerre van szükség, mert eoélkül nem lehet megalapozott vállalati dön­téseket hozni. A pénzügyi számviteli szakember-után­pótlás érdekében a megye vállalatai nem élnek a lehe­tőségekkel: a számviteli tő- iskolára például nincs any- nyi jelentkező, amennyi egy kihelyezett osztály létreho­zásához kellene. Az új vál­lalkozási formák fokozot­tabb odafigyelést és rátekin­tési igényelnek. Grósz Károly, a megyei pártbizottság első titkára összefoglalójában megkö­szönte a nagyfokú aktivi­tást és vitakészséget. Esz­mecserénket — mondta — mindvégig a konsiruktivi- tás. gondolatgazdagság, ér­velés, az álláspontok és vé­leménykülönbségek egyezte­tése, közelítése jellemezte. A testületi ülés kiváló ta­pasztalatcsere, fórum fcs volt. Az előterjesztésből és a vitából is kitűnt, hogy a gazdasági éteiúen a feszült­ség éleződik és a gazdálko­dás tere szűkül, a piaci fel­tételek nehezebbé váltak. Nö a vállalatok közötti kü­lönbség is. Vizsgálni, ele­mezni kell, hogy mindez objektiv, vagy szubjektív okokból adódik-e. Többsé­gében mindkét okkal szem­be találjuk magunkat, de az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen arányt foglal el az egyik, és milyen arányt a másik. Jó dolog, hogy nagy hangsúlyt kapott a tartalé­kok feltárására való törek­vés. De ez ne csak az anyagi kapacitásra, hanem a szellemi erők feltárására in vonatkozzék: a vezetői hozzáértés, a vezetői kultúra színvonalának emelésére. Solt szó esett a társadalmi fegyelemről — mondta. — Nem szabad elfelejteni, hogy ebbe a kategóriába tartozik a munkafegyelem, a vezetői, a politikai fegye­lem fogalma is. Az anyagi érdekeltségről is sok szó esett. Itt mindenekelőtt a belső, a vállalati érdekelt­ségi rendszer finomítására van szükség. A fejlesztés — amellett, hogy központi tá­mogatásra is szükség van — elsősorban a tartalékok fel­szabadítása útján érhető el Nagy erő rejlik az együtt­működés és kooperáció fej­lesztésében, amint azt lob- heti »*teá teltek. A vezetők helytállásáról szólva hangsúlyozta, hogy az első számú vezetői réteg óriási terheket vállal ma­gára, néha már-már a tel­jesítőképesség határán van. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy megértették az idők szavát, felvették a szükséges „fordulatszámot”. A máso­dik lépcsőben, középszinten azonban többre van szük­ség. Itt még nem tapaszta­lunk megnyugtató változást. A kádermunka feladata kö­zé tartózik tehát a közép­szintű vezetőkkel szemben támasztott minőségi köve­telmény növelése. Ez előre­haladásunk egyik kulcskér­dése lehet. A vezetői ma­gatartásban nem lehel szem elöl téveszteni, hogy a ha­tározottság és emberség szo­ros kapcsolatban áll egy­mással. A pártmunka mód­szereiről és stílusáról szól­va három alapvető feladat­ra hívta fel a figyelmet: a felvilágosító munka haté­konyságára: a nyílt, emberi j viszonyok biztosítására és | garantálására; a kezdemé- i nvezőkészség bátorítására. A vitában a lakáskérdé- sek is felvetődtek. Erre a megyei pártbizottság első titkára a következőket vá­laszolta: — Továbbra is minden támogatást meg kell adni a magánerős épít­kezések zavartalan folytatá­sához. A tartalékokat fel j kell kutatni és az építtetők támogatására fordítani. A j lakásügyeket, beleértve az I építkezést, a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, az elosztás módját, egyszerűn- j bé, nyíltabbá kell tenni. A gazdasági munkaközös­ségek helyzetével szinte * minden felszólaló íoglalko- < zott. Ezt a témát napiren­den kell tartani. Működé­süket nemcsak engedélyez­ni. hanem tevékenységüket segíteni, ellenőrizni és fel­ügyelni is kell. Ahol jól dolgoznak, szabályszerűen működnek, támogatni kell azokat. Ahol nem váltok be, nem azt csinálják, ami­ért létrehozták, határozot­tan dönteni kell további nőisükről. Egy-két ros^sz pél­da alapján azonban nem szabad általánosítani. Ha teszem azt, a gmk-k pár százaléka rosszul dolgozik, emiatt ne ítéljük el a jói dolgozó közösségeket. Egy új vállalkozási forma min­dig hoz magával ellentmon­dásokat — mondotta. A vita során szó esett ar­ról is, hogy a gazdasági életben mihez kell viszonyí­tani a mércét. Erre csak azt tudom válaszolni; min­denekelőtt ahhoz, asnÉt a tehetőség maga ham hord. Nem tehet mindent világ- , színvonalhoz mérni, bár- j menn-vire is szeretnénk. I Tévúton járnánk, ha ezt tennénk, mert sok olyan sa- . í játos goixi unk, problémánk van, ami objektíve lehetet­lenné teszi az ilyen mérce felállítását. Viszont van. amit tehet a világszínvonal­hoz mérni. Például a mun­ka szervezettségét, a fegyel­mei, a szellemi kapacitás kihasználását, és még sok­sok szubjektív tényezőt. * A megyei pártbizottság az előterjesztés és a vita alap­ján elfogadta a gazdálko­dásról szóló jelentést és ha­tározatot hozott az 1981. évi gazdasági, politikai fel­adatokra. \

Next

/
Thumbnails
Contents