Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. január 2T,, szombat „Kétemberes” hobbi, nyugdíjban Sütő József ► K®í kontyos arfk, « toaworé» ősztől meg a fóca - Sütő József bútorai a kedvünkért „összetolódtak” ... A Miskolci Akadémiai Bizottság ötödik munkaéve elején Négyéves alig múlt a Miskolci Akadémiai Bizottság — 1979 végén alakult —, most lépett ötödik munkaévébe. A MAB észak-magyarországi hatáskörrel működik, Borsod, Heves és Nógrád megye tudományos területen dolgozó szakembereit fogja össze. Ez a három megyét átölelő tevékenység nem formális, mert jóllehet a bizottság miskolci székhellyel működik, üléseit nemcsak itt tartja, a különböző szakbizottságok tevékenysége is a három megye különböző városaiban jelentkezik. Az intézmény átadásra váró új székházában beszélgettünk Zumbó János akadémikussal,, a MAB elnökével és Terplán Zénó professzorral, a MAB titkárával. Beszélgetésünk célja vissza- és előretekintés a bizottság munkájára. Mint beszélgetőtársaim elmondták, a Miskolci Akadémiai Bizottság 1983-ban is a szervezeti szabályzat és a jóváhagyott éves munkaterv alapján végezte munkáját és két ülést tartott az év során. Egyiket Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen, a másikat pedig Gyöngyösön, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Karán, amely utóbbi ülés témája a terület mezőgazdasági üzemeinek közgazdasági helyzete és a gabonaprogram megvalósítási tervezete volt. Ugyanezen az ülésen hozták létre immár kilencedik szakbizottságként az állam- és jogtudományi szakbizottságot. A szakbizottságokban 500—550 körüli tagság dolgozik a - három megyében. A Miskolci Akadémiai Bizottság 1983-ban a Tudományos Minősítő Bizottság megbízásából egy kandidátusi disszertáció védését szervezte meg, továbbá egy kandidátusi értekezés munkahelyi vitáját rendezte meg a Nehézipari Műszaki Egyetemen. A különböző szakosztályok huszonnégy nagyobb rendezvényt tartottak a legkülönbözőbb tudományos témakörökben, azonkívül a MAB három országos témakörben fejtette ki véleményét, illetve végzett helyzet- felmérést. Ilyen volt a Magyar Tudományos Akadémián A környezetvédelemmel összefüggő feladat témájú konferencia, ahol a MAB-ot dr. Berecz Endre egyetemi tanár, valamint ugyancsak az MTA-n Az infrastruktúra bosszú távú fejlesztésének fő irányai témájú konferencia, ahol a bizottságot dr. Simon Sándor, etz MTA levelező tagja és dr. Nagy Aladár, a MAB tagja képviselte és fejtette ki véleményét Három szakbizottság — a gépészeti, kohászati és közgazdaságtudományi —együttes ülésen tárgyalta meg Az acélok gyártása, választéka, minősége, ára és a felhasználók igényei című anyagot áprilisban, majd az itt kialakult közös véleményt dr. Simon Sándor ismertette Budapesten több műszaki-tudományos egyesület közös rendezvényén. Az elmúlt év kiemelkedő eseménye volt hogy az MSZMP Borsod megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága megtárgyalta a Miskolci Akadémiái Bizottság munkájáról szóló tájékoztató anyagot és elismeréssel nyugtázta a MAB eddigi tevékenységét. A rövid idő alatt kialakult hagyományoknak megfelelően az elmúlt évben is kiírták a szakbizottságok különböző témakörökben a pályázatokat és a 26 meghirdetett témára kilenc psttyanud érkezett, amelyek közül ötöt tudtak jutalmazni. Nagy eseménye az 1983-as esztendőnek, hogy decemberben elkészült a MAB új székháza a miskolci Szabadság lésen. Most folyik az otthonteremtés, s a megfelelő környezet a munkának is új, másfajta lendületet adhat. Ez az épület nem adminisztrációs központ. Egész más célt szolgál. Itt egyszerre több rendezvényt tarthatnak, a bizottságok itt találkozhatnak. Elevenebbé, pezsgőbbé válhat a szakbizottságok élete. Mindössze két kis szoba szolgálja az adminisztrációt és egy gazdasági hivatal, ugyancsak két kis szoba. A többi a tudományos munkát szolgálja, mint az épület egésze. A helyi párt- és tanácsi szervek részéről igen • szép és igen nagy gesztus ez az épület — hangsúlyozták beszélgetőpartnereim. Szinte „nemzeti ajándék”. A Budapest-centrikusság megszüntetésének segítője lehet, mert ebben az épületben jól érezhetik magukat a tudomány emberei vidéken is. Olyan klub is létesült ebben a székházban, amely a budapesti tudósklubhoz hasooíó, bár saeeé- nyebb keretek között, de mindenképpen a magasan kvalifikált tudományos dolgozók gondolatcseréi, találkozásai alkalmas kereteként. Az épület átadása március végére, április elejére várható, de már most is érdemes körbejárni, megcsodálni. Cifka Anna, a VÁTI tervezője elképzelései alapján született újjá az öreg épület, a beásó berendezést Mezei Gábor tervezte, az átépítést a Miskolci Építőipari Vallató± végezte. A kétszintes épületből a tetőtér és a pince átépítésével négyszintes asffisaásnas székház lett, amelyben kényelmes, jól felszerelt és technikailag is igen jól e?tá~ tott nagy előadóterem, számos kisebb tanácsterem, könyvtár, kényelmes klub, vetítőterem és a tudományos munkához szükséges sok egyéb felszereltség várj« e tudományos embereket. A MAB szervezési munkáit már menen irányítják és gyakorlatilag már itt funkcionál a szervezet. Az 1984-es munka az előző évi szerves folytatása, de most már saját fedél alatt, rendkívül kényelmes adottságok, jó körülmények között Ez az új környezet természetszerűen szélesebb körű munkára serkenthet, és a MAB vezetői bíznak is benne, hogy új tudományos munkások érdeklődését keltheti fel az intézmény iránt, új aktívákat inspirálhat. A folyamatos munkatervi tevékenység mellett a MAB igen fontos feladata 1984 elején, mint azt Zambó János akadémikus megfogalmazta, hogy odaédesgesse az értelmiségieket az új székházba. Az a kívánatos, bogy a tudományos érdeklődésű értelmiségiek szokjanak oda, ismerjék meg az új székház nyújtotta lehetőségeket, ahoi az azonos érdeklődési értelmiségiek bármibor találkozhatnak, eszmét cserélhetnek, megfelelőbb körülmények között kapcsolódhatnak be közös tudományos munkákba. Be kell lakni a házat, — s ez a ház olyan, amit igazán gyönyörűség és érdemes belakni. Benedek Miklós Az amatAr stúAiÁIriallífrása ' Ha hat-hét évvel ezelőtt megkérdezte volna valaki Sütő Józseftől, mi jut eszébe a bicskáról? — habozás I nélkül a szalonnát, kolbászt felelte volna. Ha pedig eszébe jutott volna valakinek, hogy ecsetekről meg festékekről kérdezősködjek nála, minden bizonnyal várakoznia kellett volna kicsit, míg ő előkeresi emlékezetéből aa ] iskolás éveket I ‘ Hat-hét év nem bősszé idő, de Sütő József esetében fontos változásokat jelez. A i bicska — ma már a fara-, 1 ©ás; az ecset és a festék [ a festett bútor képzetét te-; | tetteti. ! ’ * i l I>e most már haladjunk sorjában. Először is halad- ■ junk az egyetem fölött, a miskolciak egyik kedvenc szabadidős kertövezetének í szívdobogást szaporító emel- 1 kedőjén. Ez a Csermőke. | Sütő József emlékezik (ami- | bői kiderül, hogy a nyugdíj , jas évekre is készülni keH>t — Harminc évet szolgáltam a honvédségnél, sokat vándoroltam az országban, míg végül a családommal Miskolcra jöttem. És itt eresztettünk gyökeret. A nyugdíjhoz közeledve kerestem én is a lehetőséget, ami majd kitölti a napjaimat elfoglaltsággal. Elkezdtem szőlővel foglalkozni, kilóra vettem a szakkönyveket, azr- tán szakkörbe jártam, hogy megtanuljam a tudnivalókat. Itt-hallottam a miskolci fafaragó szakkörről, s később oda is elvitt az érdeklődés. A faragással tehát öt éve ismerkedtem meg, akkor tanultam az idősebbektől — elsősorban Karacs Sanyi bácsitól —, hogyan is kell fogni a bicskát; ő volt a vezetőm a fával való foglalkozásban, aztán táborokban tanultam, hiszen a szerszámokat meg kell ismerni, hogy engedelmeskedjenek ... Szóval így jutottam el a szőlőtől a fáig, s ma már ebben a kettősségben élek, ezek töltik ki a napjaimat. — Ha jól tudom, mindkettő nagyon időigényes ... — Ez pontosan így van, de hát igyekszem jól ügyeskedni a fával is, a szőlővel is. A szőlő se szereti, ha nem foglalkoznak vele, meg a fa is igényes, sokat kell simogatni, csiszolgatni, babusgatni, míg engedelmeskedik ... * A „tetthelyen” vagyunk, a csermőkei telken (lehet, hogy nem ez a pontos megnevezése). Sütő József második atthonában. A szőlőt;.tej. türelmesen-rendben várakoznak a „nyitásra”, a házikó szobájába belépve viszont élénk színek mozgatják meg „a vérnyomást”, festett bútorok nündenütt. Lóca, támlás kisszék („ez volt az első munkám”), kontyos székek, kamarásasztal, szekrény. Kék alapon virág minták mindenütt... Az asztalon „idevágó” füzetek, könyvek, képes újságok; például id. Sütő Béla vargyasi népművész virágmintái; dr. Kos Károly A vargyasi festett bútor című könyve, meg a Herman Ottó Múzeum kiadványai sarából dr. Szabadfalvi József munkája a megyaszói templom festett mennyezet-kazettáiról—„ — Yávoíí rokoni szálak fűznek Erdélyhez, s amikor kint jártam a feleségemmel, igyekeztem ott is tanulni a régi mesterektől. Ekkor kezdtem el foglalkozni a bútorfestéssel, sajnos, itthon kevesen csinálnak hasonlót, nehéz a kontroll. A szakemberek tanácsait igyekszem hasznosítani. ~ & « faftamgó zzak&ötT £» • — Természetesen annak továbbra is tagja vagyok, sok közös élményünk van, a keddi találkozókon nem végzünk fizikai munkát, ez a vitatkozó, előkészítő dolgok alkalma. Szeretjük egymást, segítjük egymást, jó ez a kollektíva. Amikor a kinti kerítést, meg a székely kaput csináltam, akkor is jöttek segítők, hiszen ez nagyon nagy munka... A festés is sok időmet vette el, így aztán apró „mütyürökkel”, amiket a szobában lát, a társak láttak el. Itt van, a telken a műhely is. Kicsinek is lehetne mondani, de lehet, hogy a gépek miatt zsúfolt csak, s tűnik szűkösnek. Nem állhatom meg, megkérdezem, a bicskát, a faragást már a gépek váltották fel? — Nem váltotta fel, mert például, amikor Budapesten a játszóteret csináltuk, a bicskát, a baltát, a vésőt nagyon jól kiegészítették a gépek, segítségükkel tudtuk két bét alatt készre csinálni — az ottaniak nagy örömére — a játszóteret. Hogy mondjam? Ebben a rohanó világban a fafaragók munkájába« is szükségesek a gépek __; * H át így (is$ el lehet jutni a bicskától az esztergagépig. S engedelmessé lehet tenni a kezet a pontos venaiveae- tésig-ecsefcvezetésig. — ütem hiszi rá, begy vettak hetek, amikor órákon át csak vonalakat húztam, köröket „írtam” fehér papírra, hogy biztos legyen a technikám?! — mondja Sütő József. De elhiszem én enélkül is. Mert találkozásunk ismét meggyőz arról: akik az életük éveivel-jövőjével törődnek: sose maradnak gazdagító munka, nélküfete Hagyományos, éves kiállításával jelentkezik Kazincbarcika város művészetszerető közönsége előtt a Borsod megyei Amatőr Képző- és Iparművészeti Stúdió — olvasom a kiállítás katalógusának előszavában. A megye képzőművészeti korai mellett — egyrészt az ott dolgozók még jobb segítésére, másrészt az egyénileg alkotók támogatására — 1980-ban jött létre ez a forma, s munkájával mintegy összefogja, koordinálja is az amatőr képző- és iparművészeti mozgalmat, melynek vitalitása erősödött az elmúlt években. A stúdió Hagyománya az évenkénti bemutatkozás — egy esztendő munkájának a nagyközönség véleményével való szembesítése. Amit az idei kiállítás kapcsán — tehát az elmúlt évi munkáról — el lehet mondani : sokszínűség jellemzi a témaválasztásban, letisztultság — vagy legalábbis tisztulás — a művészi kifejezésben. Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság titkára a kiállítás tegnapi, január 20- án délután megtartott megnyitóján még az őszinteséget emelte ki e tárlat erényei közül túl azon, hogy a slú- dióbeli tevékenység cselekvő részvételt jeleni u művészi tevékenységben, s így feltétlenül értékek hordozója. Félszáz alkotó több mint száz munkáját szembesíti e tárlat a kazincbarcikai városi kiállítóteremben a nagyközönséggel. Rendkívül kiegyenlített színvonalú a kiállítás, melynek résztvevői közül nehéz kiemelni bárkit is. Jószay Zsolt fából készült, mattfekete szobrai, Kolozsvári Dezső festményei, Lőrincz Róbert, Kavecsánsz- kl Gyula, T. Tóth Gyula, Juhász Márton alkotásai, Ku- rucz János fotói, Kozma József munkái, Sándor Zsuzsa papírmetszetei és Rofíai Kinga batikjai érdemelték ki « zsűri szerint a társadalmi szervezetek és a rendezők által felajánlott díjakat, amelyeket a megnyitó ünnepségen adtak át. Itt adták át a megyei tanács nívódíját a stúdiónak is, amelyet eddigi munkájával érdemelt ki. A díjat, egyébként Borsos István, a stúdió titkára vette át. Az alkotók nagy száma miatt is lehetetlen vállalkozás lenne maguknak a műveknek az elemzése. Annyi azonban ide kívánkozik: a képzőművészet sajátos műfajai — a festmények, a grafika. a szobrászat — mellett igen figyelemre méltó anyaggal jelentkeztek a fotóművészet művelői is, míg a textilművészetet a már említett Rai'lai Kingán kívül még Gál Ágnes képviseli nívósán. A Borsod megyei Amatőr Képző- és Iparművészeti Stúdió tárlatát egyébként február 7-ig tekinthetik meg az érdeklődök. (cs. aj Szöveg: T én agy Jfcnef Fotó: Fojtás László „Sokszor órákon őt csak egyenes vonalakat húzogattam, köröket rppoltam, lio^y biztos legyen a kezem, ne remegjen.”
