Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-04 / 2. szám

1984. január 4., szerda ÉSZAK -M AG YARORSZÄG 5 Milyen volt az elmúlt év? A megyei Vöröskereszt tevékenységében az elmúlt év kiemelt feladatait az egészségnevelési munka komplex szervezése, a csa­ládvédelmi és szociális munka, .a véradómozgalom kiterjesztése, az elsősegélynyújtási feladatok jelentették. Az 1983-as évben ösz- szevonták a sátoraljaújhelyi járás és várösi Vöröskeresztet, na­gyobb feladatot jelentett az aprófalvas települések munkájának támogatása. EGÉSZSÉGVÉDELEM Kiemelt feladata volt a szen­vedélybetegségek: a dohány­zás, a túlzott alkoholfogyasz­tás és az indokolatlan gyógy­szerfogyasztás elleni tevé­kenység. — Ezekkel — a ko­rábbi módszerek mellett — előadásokon, kerekasztal-be­szélgetéseken, fórumokon, filmvetítéseken foglalkoztak. Az egészséges életmódra ne­velésben az ifjúság és a fel­nőttek egészségkultúrájának fejlesztése érdekében komp­lex egészségneve] esi napokat, heteket, hónapokat szervez­tek a KÖJÁL egészségneve­lési osztályával együtt a vö­röskeresztes szervezetek. Ha­gyományosan jó munkát vé­geztek a mezőkövesdiek, a kazi ncba rci ka lak. fi gyei em re méltó kezdeményezéseket tettek az ózdiak, edelényi- ek, leninvárosiak. valamint a szerencsi járás aktívái. Tovább erősítettük kapcso­latainkat a szülői munkakö­zösségekkel. A kisdobos egészségőröket bevonták a „Makk Marci barátai” moz­galomba, amelynek csopor­tos foglalkozásain játékos körülmények között sajátít­ják el a helyes táplálkozás, testápolás, testmozgás isme­reteit. Az országos vezető­ség által meghirdetett „Ki tud többet a Vöröskereszt­ről ?” vetélkedőhöz kapcso­lódva, az iskolákban meg­hirdették a „Mindennapi éle­dtünk egészségkultúrája” elő­adássorozatot. A gyerekek járási és városi versenyeken mérték össze tudásukat. A tisztasági mozgalmak a megyei vöröskeresztek ha­táskörébe kerültek, így új követelményrendszert, érté­kelési rendszert dolgoztak ki megyénkben is. A mozgal­mat a településfejlesztés ré­szeként kezelik, a társszer­vekkel közösen hároméves programra szóló felhívást juttattak el az érdekeltek­hez. Az 1983. évi jutalmakat Özdon. a környezetvédelmi világnap alkalmából adták át. CSALÁDVÉDELEM Örvendetes, hogy az isko­lákban egyre népszerűbbek a családvédelmi munkát se­gítő és megalapozó csecse­mőápolási tanfolyamok; egy­re magasabb színvonalúak ; területi és megyei verse­nyek. A megye vállalatainál szervezett kismamatalálko­zók rendezésében nagy sze­repet vállalnak a vöröske­resztes aktivisták, sikeresek a „Szülők iskolája” tanfo­lyamok. Az év elején a „Gyermek­es ifjúságvédelmi ankét” volt az első programja az ifjúságvédelmi aktivisták képzésének, amelyet a me­gyei tanács művelődésügyi osztályával, valamint a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságával együtt szervezeti a megyei Vöröskereszt. Ezt követően a megyében 22 he­lyen rendeztek hasonló talál­kozókat, ankétokat. Nyékládházán és Ernődön létrehozták a „családvédelmi szolgálatot”, amely kisérlel a komplex családvédelmi mun­ka kialakítására. Negyedik éve táboroznak krónikusan beteg gyerekek Füzérradványon. A táborok­ban vöröskeresztes aktivis­ták gondoskodnak a szabad­idős programokról. Az idős korúak gondozásá­ban rész vesznek a vörös­keresztes szervezetek hs. A szervezetek egy része házi betegápolási tanfolyamokat is szervez az érdeklődő ak­tivistáknak. Részt vállalnak az „öregek napja” rendez­vények lebonyolításában, és patronálják a szociális ott­honokban élőket. Ötéves feladattervek rög­zítik a véradómozgalom fel­adatait. A tervezés segítsé­gével a kritikusabb hóna­pokban is jó a megyei ellá­tás és rendszeresen segítik a budapesti intézményeket is. 1983-ban öt megyei be­teg operációjához biztosítot­tak ritka vércsoport ú vért a műtétekhez. Idén több vá­rosban szerveztek KISZ vér- adónapot, nőtt a pedagógus­véradók száma, és jó együtt­működés alakult ki a mező- gazdaságban dolgozó vér­adókkal is. Sárospatakon, Borsodszirákon, Sajóhídvé- gen és Putnokon szerveztek, külön véradónapot a ter­melőszövetkezetekben. Az új megyei vértranszfúziós állo­más építésére 1983 novem­beréig 8 millió forintot gyűj­tött össze a lakosság, külön­féle társadalmi akciókon. ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS Hétszázliúsz oktatóval, egy­re magasabb szintű eszköz- ellátottsággal szervezik az elsősegélynyújtó tanfolyamo­kat megyénkben. Az általá­nos iskolákban szervezett alapfokú tanfolyamok sikerét a miskolci 40. számú Általá­nos Iskola országos verse­nyen elért első helyezése is bizonyítja. A középiskolák versenyében is szép sikerek születtek: országos versenyen második lett a miskolci egészségügyi szakiskola. A munkahelyi elsősegély- nyújtó tanfolyamok színvo­nala már differenciáltabb képet mutat.- A 15 csapatot mozgósító sajöbábony* szer­vezésű verseny is előrelépést jelentett. Az elképzelések szerint éve* továbbképzése­ket szerveznek a munkahe­lyeken, a megye egész terü­letén. — ke — Tudományos könyvvédelem Borsó a falra Mostaniban cüv kicsit “"Tívü'úiTó mindezt nemigen vette észre, mert az ünnep­ség szigorúan zártkörű volt, kizárólag ma­gamban zajlott az egész, és csak én tudtam róla. Nem kísérte látványos szalagátvágás, nem hangzott el ünnepi beszéd, még csak koccintás sem — egyedül koccintani amúgy is bajos volna, aztán meg az általam nagyra becsült tiszta vízzel koccintani sem igen szok­tak, ráadásul hol lehet manapság tiszta ,víz­hez hozzájutni! —, de még egy kávéval sem kínáltam meg magam, legfeljebb egy kicsit később, mert nem szereltem volna megszegni a jogszabályt, miszerint kávéval reprezen­tálni tilos. A rövidke, magamban zajló ünnepségnek egyetlen oka volt. Nevezetesein, hogy elké­szült saját, éves mérlegem, számba vettem az eltelt, tizenkét hónapban született munkáim, s bizony magam is meglepve tapasztaltam, hogy ezek száma mennyire különbözik a cí­memre érkezett levelek számától. Huszonkilenc kritikai írásomra mindössze két válasz érkezett. Ha postára bízom a hu­szonkilenc levelet, biztos vagyok benne, egy híján harminc célhoz ér belőle. Válasz persze lehet, hogy kettőnél több akkor sem jön, ám ebben az esetben nincs egy stsavam sem. Az újsággal egy kicsit már más a helyzet. Léte­zik egy jogszabály, amely az újságcikkben érintett vállalalok, intézmények válaszadási kötelezettségéről rendelkezik. Persze, jog­szabállyal nehéz dolog akárkit is levelezés­re biztatni, mikor a józan ész azt diktálná, hogy a hírnév védelmében az érintettek ön­ként, szabad akaratukból válaszoljanak a nyilvánosság útján kapott tevéire, megkísé­relvén tájékoztatni a közt saját szemszögük­ből nézve mindarról, amely aec újságban fog­laltatott. Mondom, ha magántennésarttfi levelekről volna szó, egy szót sem szólva, beszüntetném a levelezést. Ám az újságíró cikkei csak any- nyira magántermészetűek, amennyire Írá­sain keresztül megjelenik saját maga. Egyéb­iránt neki nemigen fáj a feje — hiszen kilo­méterekre lakik az említett ponttól —. amiatt, hogy a miskolci Szemere-parkban sokkal, de sokkal több fát vágtak ki, raiot amennyiről a közvéleményt tájékoztatták az illetékesek. Mondom, az érintett helytől kilométerekre lakik az újságíró, így ezek a fik neki ritkán adtak árnyat, százaknak viszont nap mint nap, s ezrekre, vagi’ tízezrekre tehető azok­nak a száma, akikéit; szellemi kiskorúként keaelve íelneveaettek a fitirfeásban, felelős em­berek. Nem jött ráláss * mi?4cofri főutcán o-íbe- Jyezíttt szeméttárolók ügyében, melyek né­melyikét olyan „figyelemmer helyezték ri. hogy az éttermek kirakott étlapjait csak •Bekre a s-zemetesládákra ráhasalva lehet et- oécasni. Nem akadt gazdája az a vasi bódé- sornak sem. Ügy tűnik, nem tervezte, nem engedélyezte senki, csak úgy vannak ezek a tákolmányok. És nincs a mai napig, aki el­vállalná az Avason éktelenkedő romos épü­letiek tulajdonjogát, és nincs gazdája sz ■gyanide vezető, felibe-harmadába kijaví­tott lépcsősornak sem, és a gyógyszertárak) nyitvatartása sem tartozik senkire, ellenke­ző esetben biztosan reagált volna valaki a Patika című írásra, amely azt firtatta, szabad szombaton miért nem tart nyitva a jókora lakótelep főutcáján a gyógyszertár. Nem foglalkozik senki Miskolcon útépítés­sel, vízhálózat-kialakítással, a vízvezeték magától elfekszik, az út magától javul, vagy romlik. Másra nemigen tudok gondolni, hi­szen, ha nem így volna, bizonyára jelentke­zett volna a vállalat, amely a miskolci Gár­donyi utcában két arasszal megemelte az út­testet a vízvezeték-fektetés után. hogy azóta a csapadékvíz a házak falánál áll meg. mil­liós értékeket elrohasztva. És a járdák is csak lefektetődnek. munkás, irányító nélkül, mert hincs gazdája az avasi lakótelep lép­csőburkolatának sem, és úgy látszik, valóban a szabályos dolgok közé tartozik, hogy az ember utat vehet: saját pénzéből, az arra csel­lengő kátrányozóktól, akik a jókora katlan­nal magánemberként járják az országot, és ahol balekra akadnak, ott beszedve a pénzt, megbarkácsolják az utat. Vagy vállalat épí­tené azt az utat? Nem hiszem, mert akkor reagált volna a szerfölött olcsó „magánút­építkezést” firtató „Utat veszek” című írásra. És senki nem üzemelteti a Napsugár cuk­rászdát, ahol oly rugalmatlan az üzletmenet, hogy egyszavas tortafeliratot napokkal előtte kell megrendelni, s ha a vevő szükséghelyzet­ben — teszem azt, napokkal előtte nem volt itthon, éppen csak a születésnapra érkezett —, rövidke feliratot kér a tortára — félper­ces munka —, kurtán-furcsán elutasítják. Miskolcon még a vonatok is gazda nélkül jönnek-mennek, csodálatos, hogy nem törté­nik baleset, Vagy mégis emberek irányítják a szerelvényeket, akik annyira csak a mun­kájukra figyelnek, hogy nem érdekli őke* sem dicséret, sem bíráló hang, meid egyfor­mán válasz nélkül hagyják, legyen szó em őz­ről, vagy amazról. És folytathatnám a sort a British-cég ke­zelésében levő benzinkúttal, a Vasas Műve­lődési Házzal, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalattal, a Dél-borsodi Áfésszal, a mis­kolci köztéri órák gazdájával, a ... Folytat­hatnám. mondom, egészen huszonkilencig,, igaz, akad intézmény, amely többször is sze-- repel azon a listán, amely egyébként egy pél­dányban készült, s az iménti példákat ebből válogattam. Mi van ezen ünnepelni való? — tehetné fei. ezek után bárki a kérdést, hiszen ün­nepre, örömre nemigen adnak okot a felso­roltak. De hát mondtam, hogy ez áz ünnep­ség szigorúan zártkörű volt, senki nem tu­dott róla, rajiam kivüL S hogy mit ünnepel­tem? r IIIIC (1ACSZUU batm jubileumi írás, A harmincadik: szem faira vetett borsó. Az elmúlt tizenkét hónapban hoszonkilene közül mindössze kettő ragadt meg a falon. Kát a harmincadik? Otbnarad, harmados­nak. vagy tásszahttö, a másik huszonhét mellé? A könyvtári és levéltári állomány védelme igen nagy feladatot ró mindazokra, akik világszerte őrzik a kö­vetkező évszázadok számá­ra. A könyvhigiénia az ax új tudományág, amely ez- zei a sokrétű, szerteágazó é~ bonyolult kérdéssel íoglalko zik. E tudományág elmélet és gyakorlati művelői — könyvtárosok. levéltárosok fizikusok, vegyészek, papír-. bőr-, textil- és műanyag- szakértők — eljárásokat dol­gozlak ki a károkozó ténye­zők megszüntetésére, a ká­rosodás megelőzésére, illet­ve a már bekövetkezett ka- ■ok kijavítására. Így ala­kult ki a „könyvterápia’1 •endszere. A könyvtári állomány vé­delmével kapcsolatosan igen sok belső és külső tényező­vel kell számolni. Belső té­nyezők: a könyvtári épület anyaga, a raktározásra szol­gáló helyiségek hőfoka, re­latív nedvessége, a levegő tisztasága, a természetes és mesterséges fény hatása stb. A külső tényezők csoport­jába tartoznak az éghajlati sajátosságok, a könyvtári épület fekvése (tájolása), a külső levegő szennyeződése (gyárak füstje, korom-, por­es gáztartalma stb.). A könyvvédelem kérdése különösen azóta vált fon­tossá, amióta az igények óriási növekedése következ­tében rongy helyett elsősor­ban fa lett a papír alap­anyaga. Míg a régi, kézi technológiával előállított rongypapírfajták: megőrzése jó tárolási körülmények ese­tén ma sem okoz különö­sebb gondot, a lignintartal­mú papír már egy-két évti­zed alatt a használhatatlan­ságig megváltozhat. Napja­ink egyik legsúlyosabb könyvtári problémája éppen ezért a gyatra papírból ké­szített könyvek, folyóiratok és elsősorban napilapok kon­zerválása, továbbá a már rongált állományegységek vagy részek restaurálása. Persze a régi időkből szár­mazó könyvek sincsenek mindig jó állapotban, mint például a képen látható, restaurálásra váró XVII. •zázadi könyvtári kincsek. Autóalkatrészeket árusító boltban matat a polcokon, majd a készséges bolti dol­gozótól érdeklődik a vásá­rolni szándékozó, valamiféle bigyót keres, műanyagból készült apróságot, mibe bele lehet akasztani a biztonsági övét. miután kibújt belőle. Igen, apróságról lehet ssó, három-négy forintok hang­zanak «4 az árat illetően. Ha lenne. De nincs, egyál­talán nem is lesz, mivel az ilyen apróságot is csak a biztonsági övvel együtt áru­sítják — így a készséges el­adó. Az áruért így viszont már vagy 600 forintot kel­lene fizetni. Illetve: 1200 fo­rint körül, mivel a bizton­sági övét párban árusítják. Általában. Minden jól ki van találva. Dobja azt az övét az ülésre — tanácsolja az eladó, megsajnálva a fil­léres áruért jövő, ezer fo­rintokat halló nem vásárlót. Végül is: mindenre van megoldás. Vasboltban diótörőt keres valaki. (Miféle ötletei van­nak egyeseknek?) Mondja, hogy 14 forintért látott egyet valahol. A bolti dolgozó ke­délyes, jókedvű asszony, ne­vetve közli, miszerint ő is látott egyet valamikor kis­lány korában. És kis szög? Mert az is jó lenne! Azt is látott a bolti dolgozó, amint mondja, amikor még a kis­lány kart sem érte el. Majd nevetve kérői: parancsol még valamit? Mindkét íél részéről kedélyes, jó hangu­lat. és ez a legfontosabb. Egyébként lehetne még kérni egyet s mást boltja­inkban. Hogyne! Lakatot, biztonsági zárat, habzó bo­rotvakrémet. káposztáshor­dót, cipötartót, papírzseb­kendőt, hőtárolós villany­kályhát, olcsóbb lemezját­szót, hűtőszekrényt (nem akármilyet), automata mo­sógépet, fürdőkádat, tető­fedő csőrénél, mozaiklapot, vasbeton gerendát, radiá­tort. baromfiaprólékot, ma­lacfarkat. szódabikarbónát, szifonpatront. halászlékoc­kát. alufóliát, konnektort, csatlakozót, villanybojlert, indigót, gemkapcsot, mee ha lenne hely, idő. kitűnhet­nénk még néhánv oldalt az állandó, vagy időszakos hi­ánycikkekből. de ezeknek a listája évek óta ismert. Szerencse ellenben, hogv az áruellátást sok szóim, in­tézmény vizsgália. felméri rendszeresen. Ezekből is megtudható, hogy az alap­vető •flátéasal non baj. (Hiszen nem halunk élven, nem járunk mezítelenül.) Vannak persze különleges igények is, melyeket egyre nehezebb kielégíteni. (Lásd a fentebbi ízelítőt a kívá­nalmakból. Úgymint: szeg, csavar, habzó borotvakrém stb.) Az egyik legfrissebb felmérés szerint a múlt év­ben „Sikerült az árukínálat színvonalának megtartása”, bár az is olvasható benne, hogy ezzel egy időben a hi­ánycikkek száma növeke­dett, Ugyancsak ez a felmé­rés közli a ió hírt, misze­rint a legdinamikusabban a vegyesiparcikkek forgalma növekedett, kár, hogy ezzel egy időben kél rossz hírt is közöl. Nevezetesen: eme árucsoportban növekedtek leginkább az árak (10 szá­zalék). másrészt itt a legna­gyobb a hiánveikkek száma. Mármint: itt halljuk leg­többször. hogy ..nincs”. A hiánycikkek száma te­hát isméi több lett. de fon­tos. hogy az árukínálat színvonalát sikerült megtar­tanunk. Üj év, új remények. Bízzunk benne, hogv ebben az évben nem sikerül maid megtartanunk. És valamivel mégiscsak kevesebb lesz a hiánycikkek száma. (priska)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents