Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

1983. december 10., szómba! CSZAK-MAGYARORSZAG 7 275 éve történt Patakon fl RáMczi-szaMsásterc utoisó mzáppise A letűnt századokban — Árpád-házi királyainktól kezdve — sok nevezetes történelmi eseménynek volt a színhelye Sárospa­tak. Országgyűlést azonban csak egyet tartottak a nagy múltú városban, mégpedig • kuruc szabadságharc utolsó országgyűlését: 275 esztendővel ezelőtt, 1708 végén. A Rákóczi-szabadságharc első éveiben győzelmet győ­zelemre halmoztak a kuruc seregek, s már-már „Bécs alján nyargaltak”. Aztán 1708. augusztus 3-án a gyá­szos emlékű trencséni ku­darc után lehanyatlott a kurucok szerencsecsillaga. Csaknem teljesen megsem­misült a kuruc sereg: oda­pusztult 3000 katona, s maga a fejedelem is meg­sebesült, alig tudott meg­menekülni. „Soha még ve­reség ennél szégyenletesebb és szánalmasabb nem volt” — írja Emlékirataiban Rá­kóczi. „Főurak, nemesek, tisztek, katonák nem gon­dolták többé a háborúra, csak arra, hogy megment­sék vagyonukat, asszonyai­kat, gyermekeiket.” Az elszenvedett anyagi és katonai veszteségeknél is súlyosabbak voltak a csa­tavesztés politikai és mo­rális következményei. A „sok fondorkodó urak” ezt megelőzően is, de Tren- esén után már mind töb­ben és gyakrabban han­goztatták csalódásukat Rá­kócziban. Főképp azért, mert a fejedelem a kato­náskodó jobbágyokat men­tesítette a földesúri köte­lezettségek alól. s meg­adóztatva a nemességet, „megbontotta évszázados kiváltságaikat, s megtörte a vármegyék hatalmát: Egymást követték az áru­lások, dezertálások. Ebben a reménytelennek látszó helyzetben ország­gyűlés összehívását látta- szükségesnek Rákóczi. Ere­detileg 1708. november Mi­én Tállyán kellett volna ta­nácskozniuk a „szövetke­zett rendeknek és a vár­megyei uraknak”, de mivel Tállyót tűzvész pusztította, nem tudtak szállási bizto­sítani a vendégeknek, ezért „tetszett a Felséges Feje­delemnek a Conventust Sá­ros-Patakra transferálni” — írja naplójában Rákóczi titkára, Beniczky Gáspár. A lassú gyülekezés miatt csak november 28-án kezd­hették meg a tanácskozást a Rákóczi-vár öregpalotá­jában. A pataki országgyű­lés december 17-ig tartott, s az 1703. és 1711. között történt tánácskozások közül ez volt a legjelentősebb. „Országnagyok, főpapok, nemesek érkeznek olly nagy sokaságban a szegény pataki polgárok nagy al­kalmatlanságára, hogy a város alig képes befogad­ni, s e városnak, olly szo­rultságot és ínséget okoz­nak, miilyenhez hasonlót alig lehetett valaha halla­ni” — olvashatjuk Csécsi János kollégiumi profesz- szor kéziratos naplójában, akinek panaszkodása érthe­tő, ha tudjuk, hogy az ö házába magát Bercsényi Miklóst szállásolták be nagy udvartartásával együtt. Így aztán Sárospa­takon kívül Sátoraljaúj­helybe és a környékbeli falvakba is bőségesen ju­tott az országgyűlésen részt vevő urakból és kíséretük­ből. A pataki országgyűlésen 14 statútumot, vagyis ha­tározatot hoztak. Mindjárt az első cikkelyben kimond­ták a közteherviselést, ami kétségkívül a fejedelem fel­világosult gondolkodására vall. Eszerint mindennemű adót igazságos kulcs sze­rint' kell kivetni, hogy „a föld népe el ne idegehít- tessék __s hogy az Ür Is­t en haragját a szegények nyomorgattatása által na­gyobb bosszúra ne ingerel­jük .. Gazdasági kérdés­sel foglalkozik az elsőn kívül a harmadik s a ha­todik statútum is. Katonai tennivalókat tartalmaz a nyolcadik és a tizenhar­madik határozat. Hogy a kuruc szabad­ságharc folyamán tartott országgyűlések közül való­ban a sárospataki volt a legradikálisabb, azt meg­győzően bizonyítja a job­bágykérdéssel foglalkozó kilencedik és tizedik sta­tútum. Határozottan ki­mondta ezekben a pataki országgyűlés, hogy azok a jobbágykatonák, „mind valamennyien, akik a je­len háború végéig hűsége­sen és állandóan kitarta­nak: a saját személyük­ben, valamint kiskorú fiaik személyében ... ma­guknak a földesuraknak joghatósága alól kiszaba­dulva, örökké szabadok­nak és függetleneknek tar­tassanak ...” Közben a császár köve­tei is megérkeztek Patak­ra, és fegyverszüneti tár­gyalást kezdtek a fejede­lemmel. Ez azonban ered­ménytelenül végződött. Rá­kóczi erről december 4-én számolt be az országgyű­lésnek. A szabadságharc alatt sokszor mondott be­szédet. s ezek kiváló szó­noki tehetségéről tanús­kodnak, de egyik sem gya­korolt hallgatóságára ak­kora hatást, mint a béke- tárgyalások megszakadá­sa után a pataki vár öreg­palotájában tartott beszé­de. Ebben a hazaszeretetre való hivatkozás után han­goztatta, hogy el kell kö­telezni magunkat a haza függetlenségének megvédé­sére, különben az ellenség „szokott practicái által jár­mot ' vetvén nyakunkba, magunkat és maradékinkat örökös rabságba fog vet­ni .. A nagy pátosszal mon­dott beszéd után az ország- gyűlés résztvevői egy em­berként kiáltották — akár néhány évtizeddel később Mária Teréziának a la­banccá vált magyar arisz­tokraták —, hogy „vitám et sangui.nem!”, azaz ké­szek életüket és vérüket ál­dozni az „édes hazáért”. Maga Rákóczi e szavakkal emlékezik vissza a pataki országgyűlés forró hangu­latára: „Így még soha sem resolvúlta magát az ország az ellenségnek elrontására, mint most”. Hegyi József \ Tél A bejárók gyötrelme. ... értesítjük a kedves utazóközönséget, hogy a ... -ból érkező személyvo­nat, mely továbbindul ...1 előreláthatólag .... percet késik. Toporog az állomás. Percek futnak egymás mellett a fényes síneken, futnak ki a várakozás ki­világított szigetéről. A vá­rakozás követi őket egy da­rabig, aztán megálljt pa­rancsol a sötét. Vonat! Langy-meleg, füst- szagú, lebukó fejekre csur- ran a lágy lámpafény. Szo­lidan horkol az álom, er­nyedten csüngnek fáradt kezek, kabátok csüngnek álmosan. Vasutassapka ros­I lcad magába a csomagtar­tón. A vonat versenyt ro­han a türelmetlenséggel, a párás ablakon túl sötét... Falu-állomás. \ A busz helyén üres­ség, ismét várni kell. Vá­róterem. Bent vasutasok gubbasztanak egymás mel­lett., mint fekete varjak, a kövön széttaposott csikkek, hűlt cigarettafüst, s a tört ablakon túl fagyos neon­fény mellett kongó léptek próbálják összefogni a szét­folyó időt. Feszülő dróto­kon perceg a dér, s meg- pendülő húrokon — a galy- lyakon — éles üveghangon felcsendül a tél éneke. — k. s. — A Kos Károly tervezte budapesti Állatkert Kós Károly Temesvá­ri rótt született 1883- ban, műveit tekintve író, költß, iparművész, épí­tész, festő, illusztrátor, et­nográfus és művészei törté­nész volt: egy személyben. Jellemző összetettségére, hogy az 1909-ben megjelent Attila királyról ének című rr „Őrzők: vigyázzátok a strázsán” Kós Károly a polihisztor «Sr» Kés Károly tervrajza verses elbeszélését saját li­nómetszeteivel illusztrál­ta. Az országépítő című re­génye Szent István király­ról szól. Kós Károly is épí­tő volt, az lett. az maradt minden műfajban, az er­délyi népek és az európai nemzetek testvériség hazá­ját építette művészettörté­neti jellegű könyveivel — mélyekben „Erdélyország népének művészetéről” el­mélkedett. 1923-ban Erdély kövei című műve németül is megjelent. Hosszú ideig volt szerkesztője az Erdélyi Helikonnak, igazgatója lett az Erdélyi Szépmíves Céh­nek. Építészként alkotta a leg­jelentősebbet sajátos stílu­sával. melynek szecessziós elemei a népi építészet for­rásait is gazdagon felhasz­nálják egyéni fogalmazás alapján. Képzeletének tisz­tázott bőségét igazolja a budapesti Állatkert, a Vá­rosmajor utcai iskola, a ze- beaényi római katolikus templom, a sepsiszentgyör­gyi Székely Múzeum. Nyug- hatallansnga mindig új mű­vet eredményezett, sztánai lakóháza, mely otthona lett, — szintén tehetségének be­szédes bizonyítéka Épüle­teiben, minden egyedi vo­násuk mellett van valami összetartozó: a kellemes la­birintus jelleg, az apró tor­nyok szerkesztése, a mér­sékelt historizálás és az erőteljes népi karakter, a fa és a kő bátor társítása. Rajzai Tamási Áron el­beszéléseivel tartanak egy­szerű és természetes ro­konságot. Érdekesek és pá­ratlanok a maguk nemében juharfából faragott sakkfi­gurái, melyek kész szobrok és a bástyák: épületek. Az élet és a történelem viha­rai között is megőrizte ió kedélyét és töretlen alkotó­kedvét. 1977-ben huny! el, kilencvenhárom éves korá­ban. Ady szavainak szellemé­ben írt. tervezett, faragott, festett: „Őrzők: vigvázza- tok a strázsán”. Őrhelye Erdély volt és a mi száza­dunk, azt óvta, építette re­génnyel, drámával, verssel, architektúrával, a békét igénylő, a megbékélést szer- . vező humánumot. Egyéni hanggal, derűsen — egy ké­sei magyar polihisztor ké­pébe rejtőzve. Losonci Miklós PAPP LAJOS Laterna magica Nézd a bűvös lódét amely perspektivót nyit neked mogyoróhéj-hintó előtt tóltos-fehéregerek Felhőket terel a kék ég s nyája utón lépeget Latod mindig magad-járó végül ki maradt veled? Mogyoróhéj-hintó alatt fölsírnok a kerekek Felhőket terel a kék ég s nyója utón lépeget Mogyoróhéj-hintón viszik temetőbe tört fejed Angyalszárnyon repülnek a tóltos-fehéregerek Felhőket teiel a kék ég s nyája utón lépeget Hetvenkedö szabadságod magányod megméretett hulló por a hulló porban egyetlen-egy életed Felhőket terel a kék ég s nyója után lépeget

Next

/
Thumbnails
Contents