Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-04 / 286. szám
fSZÄfC-WÄGYÄRORSZ»© * *, 1983. cfeeemljer Í., »asarnop Megyénk amatőrjeire mondom: I Oak tyfarift • híradás« fjfSgaz, nem keil túl messzire /Trósazalapoznom emlékeaetem- (!&en, de mondhatom, hogy az j wíóbfoi öt-hat évben nem sü~ l rósodtek így össze, nem ép- , íek így egymásba a megyénk , »matőr művészeti csoportjai- , ról kapott hírek, mint ezen az őszön. Gazdag szüret — mondhatnánk a szőlőtermesztő szavaival. S ebben van is valami, Mert: egy hónapja csak, , hogy e hasábokon megemlékezhettünk a működésének, huszadik évfordulóját megélt ejgándi gyermek tánccsoportról. Szinte ugyanabban az időben érkezett szerkesztőségünkbe a fényképekkel illusztrált beszámoló Mező- csátról, kissé szerénykedő sorokkal a „szerény ünnepi alkalom” okán: a helyi Gere- , ben népzenei együttes és a ' Mexőesát Néptáncegyüttes most ünnepli megalakulásának ötéves jubileumát. Aztán csak néhányat kellett lapozni a naptárban, amikor adhattuk tovább a telexjelentést: Kiváló Együttes címeket adtak át Budapesten az arra érdemes ama- i tőr csoportoknak; s dagadhatott keblünk a büszkeségtől: a IS kiváló között 5 borsodit számlálhattunk!: Avas Tánc- együttes, a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz Férfikara, a Szerencsi járási Pedagógus Vegyeskar, a diósgyőri Vasas Fotókör, a Miskolc városa Művelődíési Központ Fafaragó Stúdiója... Minden ; harmadik megyénkben!... S akkor még nem tudtuk, hogy a BÁÉV Pécsi Sándor Színpada lemaradt a listáról, pedig ők is kiérdemelték tévé- kenységükkeí a Kiváló Együttes címet! Íme, az ünnepire fényesített híradások. Emellett számos alkalommal adhattunk hírt arról, hogy egy-egy szakkör kiállítást rendezett, egy-egy amatőr csoport itt és itt bemutatkozott, egy másik művészeti ág amatőr képviselői meg tanácskozni ültek össze egymással. Es most megint összeszaladtak az események, ezen a hét végén is. Ha csak a korábbi felsorolás végén kezdjük: tegnap, december 3-án Miskolcon, az Ady Endre Művelődési Háziban megyénk amatőr színjátszó-mozgalmának képviselői tanácskoztak a jelenlegi helyzetről és a továbblépés lehetőségeiről; ugyanezen a napon — mert „forró szombat” volt — jeles Most szép lenni tudósítónak Maiba esemény részesei lehettek a helybéliek Özdon és Encsen. Encsen — vendégek, baráti együttesek részvételével — ünnepi hangversenyt rendeztek, lévén az Encsi járási Pedagógus Vegyeskar fennállásának 25. évfordulója. (Az országos minősítésben elérték az „Aranykoszorú diplomával” fokozatot)... Egy órával korábban kezdődött az ózdiak ünnepe: a Kun Béla Művelődési Házban nyitották meg a városi tanács nívódíjas népi díszítőművészeti körének jubileumi kiállítását. (Ök tízévesek)... Valóban: ezen az őszön és kora télen az ünnepek örömhullámain ringatózhatunk. Ezek az alkalmak a sikerek, az eredmények feletti természetes öröm órái-napjai egy együttes életében. Ne sajnálja tőlük senki a jó szót, az ünnepi lazítás lehetőségét! Túl a számokon, amelyek önmagukban is elismerésre méltó módon fejezik ki egy- egy együttes élniakarását és élni-dolgozni tudását; túl a kitüntető címen, amely már minőségileg is jellemzi a tevékenységet —, túl mindezen van egy kevésbé látványos, ám annál fontosabb eredménye a csoportok létének: az, hogy tagjaik számára közösségi együttélésre lehetőséget ad, az önképzés hajlamát fejleszti és erősíti, igényt kelt. És ha még értékteremtő is ez a tevékenység: az már külön haszon, a nagy közösség birtoka is! A mezőcsátiak leveléből szívem szerint valók azok a sorok, amelyek a Gereben együttes, majd a Mezőcsát Néptáncegyütteu hétköznapjaira szórnak fényt: „Sikereiket méltatva meg kell említeni működésük nehézségeit is. A zenekar három tagja Debrecenből és Kecskemétről jár a próbákra és fellépésekre, ami bizony sok fáradsággal és törődéssel jár. Azt, hogy megéri az utazás nehézségeit legyőzniük, egyenletes szakmai fejlődésük, az ország különböző részeiből rendszeresen érkező visszahívások bizonyítják.” — „A táncos fiatalok rendszeresen megtalálhatók a művelődési központ egyéb rendezvényein is, jól beilleszkedtek a nagyközség közművelődési életébe. Ez legalább olyan fontos, mint a tánc felszabadult öröme.” — Ügy vélem, itt felesleges a kommentár. Itt (is) keresendő és elismerendő az amatőr művészeti együttesek működésének lényege, értelme! Valahogy összeszaladtak most az örömre-okok. Ismétlem, ne sajnálja senki ezektől a csoportoktól, vezetőiktől és tagjaiktól az ünnepi „megmártózást”. Sokszorosan megérdemlik a jó szót, a tapsot, a köszöntést, az elismerést. Az, hogy eny- nyi csoportunk lett kiváló, hogy csak röpke egy hónap során is több együttesünk hosszú idejű és jó színvonalú létezéséről szólhattunk, — az azoknak a dalt, színpadot, íaragókést, hímzést és hagyományt szerető, önmagukat mindig gazdagabbá fejleszteni kívánó fiataloknak és időseknek, lányoknak és fiúknak, asszonyoknak és férfiaknak, megszállott „művészeti vezetőknek” az érdeme, akik tettekkel állnak szólamaink mellé. És ne feledkezzünk meg azokról, akik fenntartják, működtetik ezeket az együtteseket: tanácsok, vállalatok és üzemek, szövetkezetek „brosúrán kívüli” tevékenységéről Most az ünnepek ideje ran. Most szép tudósítónak lenni!, ha amatőr együtteseinkről kell szólni. Nemsokára itt az újabb beköszöntő: létezésének negyedszázados jubileumát kiállítással ünnepli Kazincbarcikán az Izsó Miklós nevét viselő képzőművészeti kör. Most tehát örüljünk. Húzzak ki magunkat! Az ünnep örömhangjai után úgyis meg fceö pendítem a gondok húrjait is. Csak példának mondom: tegnap tanácskoztak Miskolcon megyénk amatőr színjátszóinak képvisel«. Addig is, míg erről szólunk, csak engedjük el magunkat — ismételten mondom —, húzzuk ki magunkat! Tcnagy József Nem könnyű o munka % ilyenkor, amikor téliesre fordul az időjárás, fent a magasban, a szerelőkosárban. A szakmunkások kesztyű nélkül kénytelenek dolgozni, hiszen ez akadályozná őket munkájukban. Emellett szigorúan ügyelniük kell a balesetvédelmi szabályok betartására is. Képünk Miskolcon készült, a Rudas László utca és a Szabadság tér forgalomirányító lámpájának szerelésénél üyeraekkinyvlét Hatodik aBraíommaf! rendezik meg az idén, december 5. és 10. között az országos gyermekkönyvhetet A mostani választék — mintegy 30 kötetnyi újdonság több millió példányban — is bizonyság arra, hogy mind mennyiségi mind minőségi szempontból van mire figyelniük maguknak a gyerekeknek, a gondos szülőknek, az érzékeny pedagógusoknak, ha olyan, fiataloknak szóló alkotásokból akarnak válogatni, amelyek szerves részei a magyar és a világirodalomnak. Megnyílt a grafikai biennále (Folytatás az 1. oldalról) a miskolci kiállítás úgy is hagyományőrző, hogy e művészeti ág legjobbjai adnak itt találkozót egymásnak és a közönségnek. A megnyitót követően került sor a XII. országos grafikai biennále díjainak átadására. Az idei kiállításra 159 alkotó 369 munkáját küldte el. A galériában — a zsűri véleménye alapján — 83 művész 140 alkotását állították ki. A tegnapi ünnepségen Porkoláb Albert, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyed Tanács elnökhelyettese adta át a díjakat a díjalapítók nevében. Borsod megye Tanácsának diját kapta Szemethy Imre. A Borsod megyei Tanács és a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség Észíik-ma- gyarországi Területi Szervezetének Kondor Béla emlékérmét vehette át Muzsnay Ákos. Miskolc megyei város Tanácsa poszthumusz díjét kapta Lenkey Zoltán. (A díjat özvegye vette át.) Miskolc megyei város Tanácsának diját ítélték oda Pető Jánosnak. Első ízben alapított díjat a Művelődési Minisztérium, amelyet Szabados Árpád kapta meg. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának diját vehette át Rékassy Csaba. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának díját Hegedűs Z. Lászlónak ítélték. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját Almásy Aladár nyerte el. A December 4. Drótművek által felajánlott díjat kapta Kéri Imre. Kazincbarcika város Tanácsának diját vehette át Pinczehelyi Sándor. A Volán 3. Vállalat díját pedig Kocsis Imre nyerte el. Hagyomány, hogy a város más kiállítóhelyein kapcsolódó kiállítások nyílnak. A XI. országos grafikai biennále nagydíjasának. Swierldéwicz Róbertnek munkáiból a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében nyílt tárlat. A tízéves Pécsi Grafikai Műhely kollektív bemutatkozását pedig a Borsod-Miskolci Múzeum Kossuth utcai épületében láthatják az érdeklődők. A XII. országos grafikai biennále valamennyi kiállítása január 8-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta lO-lől 18-ig. <e* aj Évekkel ezelőtt a KISZ Miskolc városi Bizottsága és a Kereskedelmi és Vendéglátói pari Szakmunkásképző Iskola KISZ-bizottsága elhatározta, hogy versengésre hívja a verskedveló fiatalokat. Azóta minden, évben december 3-án összegyűlnek a város középiskolásai, hogy összemérjék szavalótudásukat. Tegnap 18 fiatal állt pódiumra a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskolában, hogy a zsűri előtt bizonyítsa, egy kötelező és egy szabadon választott vers elmondásával, képességét. A díjak átadásánál Somló Ferenc színművész, a zsűri elnöke elmondta, hogy elégedett a fiatalokkal, bizonyították tehetségüket, szereplésük örömet okozott a zsűrinek. Kérte, hogy a későbbiekben egyéniségükhöz jobban illő verset válasszanak és még jobban készüljenek fel egy-egy szavalóversenyre. Végül hozzátette, itt nincs vesztes, mindenki gazdagabb lett egy élménnyel, az is, aki szavalí és az is, áld hallgatta. Külön értékelték a gimnazistákat, szakközépiskolásokat és szakmunkástanulókat. A gimnáziumok kategóriájában Kricsfalvi Ágnes, a Kilián György Gimnázium, a szakközépiskolások versenyében Bársony Anita Közgazdasági Szakközépiskola, a szakmunkástanulók versenyében Pataki Károly, a 100. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szavalója ért el első helyeCs. Tóth Valéria Diákújságírók találkozója Szombaton a KISZ Központi Bizottságának székhazában országos találkozót rendeztek diákújságírók és -rádiószerkesztők részvételével. A tanácskozáson az ifjú toliforgatók tájékozódtak a tizenévesek körében végzett KISZ-munka tapasztalatairól, az ifjúsági sajtónak — és ezen belül a diáksajtónak — a diákközvélemény formálásában betöltött helyéről, szerepéről. Az előadásokat követően a diákújságok újságírói és az iskolák rádióinak szerkesztői kicserélték tapasztalataikat a különböző diáklapok, rádiók szerkesztési elveiről, módszereiről, beszámoltak'arról, hogy szerkesztőségük munkája hogyan befolyásolja az iskolai közvéleményt, milyen hatással van az oktatási intézmény közéletére. Néhány hete foglalkoztunk egyes vándor művészeti brigádoknak, haknizó művészegyütteseknek, magánszerve- ző útján turnézó csoportoknak olyan cselekvéseivel, amelyek lényegében visszaélést jelentenek az élő művészetre, az országos művészeti élet személyiségeivel történő találkozásra vágyó közönséggel szemben. Szóltunk arról, milyen méltánytalan szerződések kötik gúzsba a közművelődési intézményeket, amelyek részben, hogy a közönségnek előbb említett igényét kielégítsék, részben pedig, hogy gazdasági feladataikat is legalább valamennyire teljesíthessék, kénytelenek olykor egyoldalú vállalásokat tartalmazó szerződések alapján ’ fogadni vendégművészeket. E visszásságról módunk nyílt beszélgetni a közelmúltban Drecin József művelődési minisztériumi államtitkárral. Az államtitkár álláspontja szerint el kell utasítani az ilyen méltánytalan szerződéseket felajánló ügynököket, menedzsereket, a művelődési ház ne legyen kiszolgáltatottja a kultúrával ,ku- fárkodólcnak. Nem oktalan dolog tudni, hogy a művelődési házak részére juttatott állami támogatás mire használható fel és mire nem. A kizárólag csak szórakoztató jellegű rendezvényekre például semmiképpen sem. A szakkörök, a könyvtárak, egyéb nem bevétel es, illetve nem érdemi bevétellel járó művelődési házi tevékénységet segíti az állami dotáció, de nem használható fel ez az összeg például kabarészínészek vendégszereplésének, különböző hasonló rendezvényeknek fedezésére. Ehhez kell az intézmény (kiálló gazdálkodása, amelynek egyik összetevője a bevezetőben már említett mindenféle vendégjátékok sora. Itt viszont kiszolgáltatott az intézmény. Mit tegyen hát? Fogjanak össze a művelődési házak egymással! Kössenek valamiféle véd- és dacszövetséget a kultúrával házaló vigécek üzleteléseivel szemben. Ne kössenek hátrányos szerződéseket és tanúsítsanak közösen, több következetességet a haknizó. művészek fogadásánál. Nem kell ragaszkodni a nagy nevekhez, amelyek általában csak „húzónévként” szerepelnek a plakátokon, és nem kell behódolni a mégoly nagy művészeknek sem, ha azok sokkal inkább hakniso- rozat-szereplők, korábbi dicsfényük kalmórkodó ka- matoztatói, mintsem igaz tisztelettel közelednének az őket váró vidéki közönséghez. Sajnos, igen sok művész odaadja magát a magánszervezők-ilyenfajta üzleteinek, sőt ő maga követelőzik. És hogy a véd- és dac- szövetség nem túlzás, annak igazolására szolgáljon M m tény, hogy a hakni zómüvészek és zenekarok körében mór tapasztal ható bizonyos fajta szövetkezés a művelődési házakkal szemben. Sajátos módon, szinte kartellszeruen lépnek fel, közösen szabnak feltételeket, illetve valamiféle „összebeszélés” alapján, s a feltételek nemcsak anyagi jellegűek, hanem tartalmi vo- natkozásúak is, netán egyes intézményeket ki is zárnak tevékenységi körükből. Az effajta láthatatlan, ám maf- liaszerüen létezd szövetkezéssel, összefogással szemben a művelődési házak előbb- utóbb szintén hasonló lépésre kell, hogy kényszerüljenek, ha közönségüknek tisztes keretek között értékes műsorokat akarnak biztosítani. A műsorszervezési életben megindult nagyarányú szabadpiaci tevékenység most még láthatóan a vállalkozó szervezőknek és hakniszereplőknek kedvez. De mivel a szerződésekben két egyenrangú félnek kell lennie, feltétlenül kívánatos, hogy a művelődési ház is merjen inkább a sarkára állni, társaival összefogva kényszerítse az ügynököket a szerződések rendszeres betartására, a méltányosabb kötelezettségvállalásokra. A vidéki vendégjátékok rendszerének alapvető célja nem a magánvállalkozók, vagy egyéb szervezők és lélektelenül fellépő művészek vendégszereplése számának és bevételének növelése, hanem a la- ' kosság élő művészeti produkciókkal való mind színvonalasabb ellátása. Érdemes megszívlelni, amit ezzel kapcsolatban az államtitkár mondott: a piacot a művelődési háznak is formálni kell, felit észültnek kell lennie, hogy tudja is formálni. Ebből következik, hogy nem elég, ha a művelődési ház csak elfogadja a felkínált ilyen-olyan vendégszereplési szerződéseket és műsorokat bizonyos bevétel reményében, hanem az szükséges, hogy a környéken levő társaival összefogva, a helyi igényeknek megfelelően maga is válasszon műsort, és hívja meg a szereplőkét. Vagyis: ne „eszi, nem eszi” alapon alakuljon a szervezői kínálat nyomán a művelődési házak művészeti vendégprogramja, hanem az intézmény igénye kapjon kielégítést, a helyileg megválasztott műsor kerüljön - megfelelő szerződés alapján az intézménybe. Napjainkban elsősorban a szervezők, a menedzserek kínálata diktál. Ezen kell vál- . toztatni azzal, hogy a művelődési ház is formálja a piacot és azzal is, hogy a méltánytalan szerződések elke- rülhetése végett legyen ösz- szefogás a műsorokat fogadó intézmények között is. Benedek Miklós Úttörők az iskoláért Az elmúlt tanévben kaptak új iskolát a mályi gyerekek. Az iskolához tizenhétezer négyzetméter udvar is tartozik, amelynek kialakítása fölött az iskola úttörőcsapata vállalt védnökséget. Az udvar rendezési tervét egyébként már 1981-ben elkészítették. A gyerekek dolgoztak az udvar kiegyengetésén, ők gyűjtötték össze a köveket Csaknem húszezer forint értékű munkát végeztek a kerítés festésén. Az udvar rendbetételében egyébként — a helybeli szocialista brigádok 'is segédkeztek — így került például a kerítés az udvar köré. Sok mindent megcsináltak már, de persze még van bőven tennivalójuk. Az elkövetkező hetekben, hónapokban még a sportpályákat szeretnék kialakítani, elültetésre várnak a facsemeték és 200—200 fagyai; illetve ór- gonavesszö. Kialakítanak egy sportudvart és egy játszóudvart, valamint egy gyakorlókertet, s terveznek egy KRESZ-parkot, amelynek létesítésében ugyancsak serénykednek majd a gyerekek is. Nemcsak kétkezi munkájukat ajánlották fel a mályi úttörők, maRUkra vállalták a felnőtt közösségek társadalmi munkájának szervezését is, s a segítség viszonzását műsorokkal. Szövetségben a színvonalért
