Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

ESZAX-MAGYARQRSZÁG 14 19i3, idse>©fflSe! 24., Sf&mFíjf fftpvűí^im ■Irjjí fpffi lmomul • Azt mondták; rangra, cafrangra ne '..# számítson senki... csak faragjunk, csináljuk, amit kérnek, amit gondo­lunk. .. szükség van erre... • Tékák, tálasok, sótartók, kefetartók, lük- > rök, lócák, kulacsok sorakoznak a polcokon, , *• kis szoba bevetőjén. a falnak támasztva egy készülő bölcső oldala. Erdélyi ékrovásos j es Kombgyi virágos minták illeszkednek a j kőris, jávor, dió erezetébe. Az asztal alig I újságlap nagyságú, forgács fehérük lábai | körül,, a kemény karosszéken idős férfi ! vezeti gocsortös ujjai között a finom vésőt, f Az éles szerszám alatt milliméterről mi Ili- ; méterre rajzolódik ki a kalotaszegi dombo- ! kon- évszázadok alatt kinemesedett rajzolat. ’ Karács Sanyi bácsi, aki nyugdíjba vonulása j után ismerkedett meg a fafaragás művészé­tévé!, a miskolci Komjóstetön álló háza elő-. ! szobájában kelti életre eleink világát. • ~ Divat is a népművészet, de jó, érlel- . »és divat. Nékem szórakozás. Üsszejárunk , e. stúdióban — nyomja meg a hangsúlyt, ' jelezve berzenkedését a kissé nagyzolós nieg- l nevezés fölött —, jönnek a barátok: Szabó . 'fiamnel KesznyétenboL, Andriska Sándor, , Simon Sándor, Lövey Pál, Kovács György Miskolcról. Egymástól tanulunk, egymásnak aegítünk, egymásnak drukkolunk egy-egy ’ ksáJütás előtt és együtt beszéljük meg a sok vvitát, véleménykülönbséget, ami manapság észlelhető a népmüvészetben. Táborok: Tokajban, Vásárosnaményban, bányán, Pécsett, Miskolcon. Vendégek: ... Svédországból, Hollandiából, Indiából, Flnn- V «rangból, Ausztráliából, Romániából. És a viszik a. hírekéi, emlékeket, a ma­• ..gyár népi kultúra, a népművészet, újraéie- «SS «éjéről. Iá, —— Összes v8ág es, de csak ékkor ér ve- /Ssaeit,, ha használni lehet, ha a mindennapi ' éje* részevé válnak..ha a sőtártófra va­kok®« só kerül, ha, a fa tányérra: gyümölcsöt f tesanek, ha a kulacsból lehet, egy kis szívme- tegítói toitem, ha a dobozból cukorkát há­ti lászhat ki a gyermelc, ha a fiatalasszony megszépül a tükörben ___, ha gögicsél a | «áecsemő a bölcsőben. Megsiraogatja a készülő munkát, megman- ■ftoíj» a vésőt, aprókat koppan a Ica lapács, «. szemüveg mögött élénken vibrál a het­venkét éves ember szeme. Fele:,égé szavára pißant csak fel. , — Mintha sma.'i'. Nem olyan, mintha re- < gényt ima? — mosolyodik el az asszony, «kivei együtt négy gyermeket nevelt fel. — I Neki ez a fontos, tudja, hogy. amit megta- ■ »bit egy erdélyi faragótól, az valóban tiszta i motívum, még ha a szakzsüri kételkedik is néha__ő csak faragja a mintákat. C sillebércen; az úttörőtáborban, miskolci játszótereken, Rejteken forgóhinták, kapuk, kopjafák, népi játékok órák a fafaragók munkáját.' — A Bükki Nemzeti Parkhoz terve?,tünk egy kaput, lei is faragtuk .,. mégsem oda ke­rült...; ki tudja miért?... elszállították Rejtekre, azt mondták, ki visznek minket is, megmutatják, hói is áll amit csináltunk. Az ígéret csak ígéret maradt A sótartók, sulykolok, tányérok között, könyvek is sorakoznak a polcokon. „Fába faragott esztendők”, .„Népismereti dolgoza­tok”, „Magyar pásztorfaragások” es a töb­bi .., — Nem, elég csak a Tésőt ügyesen kezel­ni, ellesni a fogasokat másoktól. Letisztult, összegyűjtött világa van a fafaragásnak, amit egyesek megújítanak, mások elkorcso- srtanak az áinaivsággal.. „ néha az üzlet is befolyásolja őket. Én maradok a két ked­venc, kiválasztott motívumomnál: az erdé­lyi ékrovásosnál és * somogyi virágosnál. Rangra, cafrangra nem is vágyom, csak az emberek ujját figyelem, ahogy kézbe vesz­nek egy-egy tárgyat és a, szemüket, ahogy végigsimitják a tekintetűkkel is a vésett vonalakat. Tudom, hogy vannak, akik olvas­ni tudnak belőlük. {szentire?! 5: Fajtám László Dfeztr m . Sfeovjút régészek ötezer éves város nyomaira bukkantak a KMá Ukrajna területén, az Umany folyó közelében. Az Umany folyó víznyelő­je fölé emelkedő síkságon mintegy 1500 ház maradvá­nyát tárták fel, s a házak födémé arról tanúskodik, hogy közöttük több is eme­letes volt. Szabályos kör- írtak és sugárutak rendszere bontakozott ki az ásatások »órán. - Nagy számban kerül­tek elő munkaeszközök, fegy- veeek, használati tárgyak. Hasonló települést nem tar­kák még fel Európának ezen a részén. Lehet, hogy az egy­kori délkelet-európai nép­törzsek kultúráját —, ame­lyet a régészek Tripolje-kul- täränak neveznék — új »weesezogbol keß ezek »tán Fiím Lev Tolsztojról Az ismert szovjet rendező és filmszínész, a 77 éves Szergej Geraszimov. a ^Csen­des Don”, „Az újságíró”, „Péter ifjú kora” és más fil­mek rendezője, új, kétrészes játékfilmet forgat Tolsztoj Leóról. A főszerepet maga játssza. A film elsősorban az frő naplója és más korhű dokumentumok alapján ké­szül, és felidézi Tolsztoj éle­tének legfontosabb esemé­nyeit, utolsó napjatt. A film forgatása az író szülőhelyén, Jasznaja Poljanában, il­letve a Krímben és a Kau­kázusban folyik. Karácsonyi kívánság Hogy mi jut eszembe így karácsony előtt? Talán zsú­folt vonatok, kimaradó jára­tok, rossz avagy kiváló, de biztos, hogy drága piaci fel­hozatal, a meg nem éi'kező vagy pontosan kézbesített üdvözletek? Nem, nem ez jut eszembe, és nem is a bő vagy éppenséggel akadozó,el­látású üzletek. Nekem az em­ber jut eszembe, az ünnepe­ket váró, örömet vágyó; az, aki. azt képzeli, hogy ez a karácsony szebb, békésebb lesz minden eddiginél. És eszembe jut még több ezer gyermek, aki nem az „igazi” család fája alatt áll majd. Akikkel nincs ott anyu meg apu, akiket pedig nem pó­tolhat senki, senki más. És esaBí»fee jut még m * Mb» sok időskorú ember, akikhez már ünnepeken elfelejtenek elmenni a gyerekek. Akik csendesen zsolozsmazva, kó­doló emlékeiken át még lát­nak néhány mosolygós, régi, nagyon régi csodás kará­csonyt. És eszembe jut Ver- cors egyik mondása, mely szerint: „embernek lenni, ez nero valami elviselendő álla­potot jelent, hanem olyan méltóságot, amelyért meg kell harcolni.” Kívánom hát, minden embertársamnak, — így karácsony előtt —, hogy vívja meg harcát a hétköz­napok frontján, az emberi méltóság megőrzéséért, és akkor biztos, hogy örömök­ben gazdag, békés karácsony köszönt ránk. Verbőczy Antal: Télapó is szereti a fokhagymát Szeplős Anyu, print min­dig, amikor mérges, bor­zasztóan szép. volt ma is. A porszívó fehér zsinórja — amibe a heves gesztikulá- lás közben szép lassan be- letekeredett — még jobban kiemelte vállára omló vö­röses haját. — Megörültél?! Fokhagy­mát teszel a pirítósodra? Pont ma! — Mi az, hogy pont ma? •— jött be a szobába Sza­kállas Apu, mert szeretett ott lenni, ahol szidják. — Évek óta fokhagymát te­szek a pirítósomra! — Azt vettem észre — nyitotta ki Szeplős Anyu az ablakot, jelezve véle­ményét Szakállas Apu szo­kásáról —, de hát, tudod, mi leszel ma? Szakállas Apu mesadóan emelte fel kezét. Felidézte magában, mi volt, 6 aa évek során a fogrhagymás pjrftósbpl kifolyólag, de semmi új nem jutott eszé­be, ami sértő. — Télapó! Hát te lesest ma a Télapó! Tudod, meg­ígértem a bölcsődében magyarázta lelkesen Szep­lős Anyu. hogy az ünnep­ségen te vállalod a Télapó szerepét! A szoba fordult egyet Szakállas Apuval. Így azr tán láthatta magát az elő­szobatükörben, kócosán, pi zsamáj á ról teké r egy Pók) hosszú cémaszálon lógó gombbal, —- Rögtön feÍTs-rroml —>■ serénykedett Szeplős Anyu, érezte, még nem nyerte meg egészen Szakállas Aput az ügynek. — Már tegnap is fel akar­tad varrni rögtön — sóhaj­tott Szakállas Apó —, ami­kor meggyőztél, hogy egy egész zsák krumplit hozzak a piacról, mert most ol­csóbb. Különben sem lehe­tek Télapó! A klubban ma előadás \-an! Tessék, itt a meghívó! „A korszerű el­kötelezettség napjaink köl­tészetében”. — Picinyem! — húzódott el egy végtelenül kedves Rejtvény mosoly Szeplős Anyu aj­kán. — Elkötelezni is, és napjaink költészetében is, holnap is lehet! De Télapó csak ma lehetsz! Az ajtóban Fürtöske je­lent meg mezítláb. — Ma jön Télapó, ugye? — . leérdezte ásítva, miközben kis kezével szemét' dörzsöl­te. — Mondta Magdi néni, bölcsibe ma ion Télapó! ' — Na látod, a fiad is hogy vár — súgta Szeplős Anyu. — A fiam, a fiam — dörmögte Szakállas Apu, és megigazította Fürtöske pizsamáját, amelyen (akár egy pók) hosszú cérnaszá- lon lógott a gomb. Az egész nap izgalom­ban telt, A gyerekek a Tél­apót várták. Szakállas Apu nem várta. Szakállas Arra ment a bölcsődébe, hogy Télapó legyen. A dádus Szakállas Aput az irodába vezette, amely pont olyan volt, ni irrt egy színház öltözője. Az író­asztalon tükör, festékek, ecset, A fogason ott piros- lot! Télapó palástja. Mel­lette hatalmas puttony. — Azért esett s kedves apukára a választás, mert így n-ern kell szakádat ra­gasztani — forgolódott Mag­di néni egy zacskó liszttel a kezében. — Igaz. az ere­deti fekete, de azon segí­tünk!- Amikor eltilt a Ttaztfel- hó. Szakállas Apóra' a tű-- körből fehér hajjal, fehér szakállal ecy piroskabátns Télapó nézett rémülten. Szakállas Ánu is pont olyan arcot vágott. — Most még eey kis pozsgást ide két oldalra... — kent valami piros kré­met; Szaka __, illetve Tél­a pó arcára Magdi néni — ... és kész is. Lehet moso­lyogni ! Könnyű azt mondani, gondolta Szakállas ‘Apu, de amikor meghallotta a gyerekek hívó éneket:„rr' 1- ■ apó, gyere már...”, hátára kapta a csomagokkal telt puttonyt, s mint a régi, nagy kdeiket megjárt Tél­apó, aki sokat mesélhetne, lépett a terembe. — Jó estét kívánok! Nem tudom, jó helyen járok-e ... — kezdte Télapó a moft- dókáját azokkal a szavak­kal, mikor még Szakállas Apu volt, és szerkesztősé­gekbe járt. — Icen. igen. Jó helyen. Jó Helyen — lelkendeztek a gyerekek, mit sem törőd­ve Télapó előéletével, kéz a kézben, körbeállva foly­tatták az éneket. Télapónak minden gyet rekhez volt egy-két seev*. miközben átadta a csoma­gokat a kis megszeppen-' teknek, — Aztán azét fogad»-« a szüleidnek? — kérdezte Télapó eppen Fürtöskét, akinek ar irrgén egy ‘«ága volt. A jele. — Igen •— mondta a wi­gs. és lesütötte a eremét. — Hát a Télapónak szót fogadsz-e? Igen — rtítotfce lejjebb a szemet a csiga. — Akkor töröld meg * nósrd! — mondta a Tél apó. és egy panfrzgebkendőt is adott a csomag mellé Mire Szenlös Anvú Für­té r kével hazaért. Szakáiba« Ami már kilőtt a fürdőszo­bából. Frissen mosott haját fésülve kérdezte: . — Járt a Télapó a bölcső­dében ? ­-7 Járt —- »'itatta sese- mágját Fürtöske. — És szereti a fokhagymát! . — A fokhagymát.?. ■— esuklott eeyet Szeplős Anyu. — A Télapó mondta ezt? ;— nézett döbbenten Sza­kállas Apu is. — Nem. Nem mondta.' Éreztem! — szippantott az orrával Fürtöske. — Én is kérek vacsorára fokhagy­mát! Szakállas Apu, mintha valami érdekeset látna, né­zett ki av, ablakon a sötét utcára. Legszívesebbe« Szeplős Anyu is úgy csi­nált volna, de a szobának csak egy ablaka volt. Számtani feladat írjátok be a kis körök­be a 2-tűl 17-ig terjedő számokat úgy, bogy a szá­mok összege a négy körben és a négy sugárban egyfor­mán 38—38 tegyen! Négy számot könnyítésül előre beirtunk. Beküldési határidő: de­cember 20. Kérünk benne­teket, hogy megfejtéseiteket levelezőlapon küldjétek be. A hibátlanul megfejtők kö­zött könyveket sorsolunk ki. A korábban közölt rejt­vény helyes megfejtése: Az a ponyva szétment régen, elmúlt az én gyermeksé­gem. Könyvet nyertek: Kristóf Zsuzsa, Abaújszántó; Ne­mes László, Lenin város; Katona Ágnes, Mezőkövesd; Orosz Gyula, Mezőnyárád; Szabó Andrea. Miskolc; Né­meth Tamás, Miskolc. A könyveket postán küld­jük eh .. , «

Next

/
Thumbnails
Contents