Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-16 / 296. szám
ESZAK-MAGYAROftSZÄG 4 1983. december 16., péntek - .......... Sz olgálat a sírig- Kós Károly, az író • A huszadik század első évtizedeiben mintegy jeladásra hatalmas mozgásba jött a magyar művészeti élet. írók, zenészek, képzőművészek vették birtokukba mohó türelmetlenséggel a modern szellemiséget, s a legjobbak képzeletében feltetszett egy addig nem is sejtett nagyszerű összefoglalás vonzó képe, amely egyszerre mutatná a művészi modernség és az elfeledett, de életre kelthető népi kultúra színeit. Ez a törekvés vezette Bartók Bélát és Kodály Zoltánt első népdalgyűjtő útjaira, de ez a vágy termékenyítette meg a fiatal Kós Károly képzeletét ú, aki építészetet tanult, s első tervei már egyetemista korában megjelentek a Művészet című lapban, majd néhány elkerült munkája után huszonhat éves korában megbízást kapott, hogy Zrumecz- ky Ede társaságában építse ifel a budapesti Állatkert pavilonjait. Egyre-másra kapta ekkor a rangos feladatokat: az áj magyar építőművészet legnagyobbjának ígérkezett, olyan fantáziájú művésznek, aki egyszerre látta egy táj múltját és jövőjét, s úgy tervezte alkotásait, hogy azok híven megőrizve a táj és a nép szellőmét, a következő évtizedek számára is lakhatók legyenek. Közben felépítette Sztánán a Varjúvárat, ahol zavartalanul akart dolgozni és éini művészi terveinek. Nem 6 voK az egyetlen, akinek felszámyaló pályáját elmetszette az első világháború. Nagyobb építészeti megbízást nem kapott többé, & mire feleszmélt, a világégés végén, már a kisebbségi magyarság sorsa várt rá is, Erdélyben, s ő vállalta ezt a nem könnyű sorsot, jóllehet % háború utolsó évében kinevezték a budapesti Iparművészeti Főiskola építészeti tanszékére tanárnak. Miközben a magukat sorstaiannak, kiszolgáltatottnak hitt erdélyi magyarok rémült tanácstalansággal néztek a jövőbe, vagy magukat mentve új hazát kerestek, Kós Károly a veié egyivásúakkal, Paál Áriáddal és Zágoni Istvánnal megfogalmazta kiáltványát, a Kiáltó Szót, amelynek vezérlő gondolata ez volt: „elég a passzivitásból!”. Képzeletében az erdélyi népek testvéri közösségének igéző képe jelent meg, egy békés, demokratikus szövetség, mely minden alkotó és jó szándékú ember számára biztosítja a megélhetést és az alkotást. S hogy elképzeléseinek reális keretet találjon, megszervezte az Erdélyi Néppártot, vagy ahogy később nevezték, a Magyar Kós Károly portréja Néppártot, melyben nem vállalt vezető szerepet, mert felismerte, hogy tollával kell szolgálnia az erdélyi magyarságot Megindította a Vasárnapot, s mikor sínre tette a lap ügyét visszavonult a Varjúvárba, s egy ócska nyomdagépen elkezdte nyomni könyveit melyeket maga szedett és maga kötött Üjabb nagyszerű terv foglalkoztatta: szép könyvet adni az erdélyi magyarok kezébe. 1924-ben meg is alakult az Erdélyi Szépmíves Céh, amely fennállásának húsz éve alatt több, mint másfél száz könyvet jelentetett meg. A céh adta ki később az Erdélyi Helikon című folyóiratot, melynek irányításában Kós Károly ugyancsak tekintélyes szerepet vállalt. Bizonyos, hogy jobban szeretett volna építész lenni, mint író, nagyobb munkát azonban immár nem tervezhetett, inkább baráti szívességből, nagyon sokszor tiszteletdíj nélkül vette kezébe körzőjét és vonalzóját De amit eleinte kicsit restelkedve művelt — az írást —, egyre inkább mesterfokon gyakorolta, mint mindent, amihez hozzákezdett. Az írást is szolgálatként értelmezte: legfőbb művei történelmi példázatok, amelyekben a múlt tapasztalatait úgy dolgozta föl, hogy kortársa: számára szolgáljon hiteles tanításul. Leghíresebb alkotása az 1924-ben megjelent Varjúnemzetség. Műfaja szerint „krónika”, amely a tizenhetedik századba vezet vissza. Kós Károly nem a nagy történelmi eseményeket ábrázolja, hanem egyszerű, hétköznapi embereket, akik keserves küzdelmet vívnak a természet erőivel, hogy otthont és megélhetést teremthessenek maguknak. Tíz évvel később adta ki Az országépítő című regényét, melyben István király önemésztő benső küzdelmeit ábrázolja nagy elhitető erővel. Az ő István királya személyisége és sorsa szorításában vállalja küldetését, a magyarság megmentését. Kós Károly irodalmi működését általában is jellemzi, hogy olyan hősöket, olyan történelmi helyzeteket ábrázol, melyekben életfontosságú elvek ütköznek meg egymással; alakjai rendszerint a tragédia árnyában élnek és alkotnak, félreértések és ellenségeskedések között igyekeznek megteremteni egy általánosan érvényes életlehetőséget. Ebben nyilatkozott meg aktualizáló szándéka, mélynek legérdekesebb megnyilvánulása Budai Nagy Antalról írt drámája. A mű főhőse nem küzdő, harcos történelmi alak, hanem annak a reformernek példája, mely különféle alak- változatokban tűnt fel a kor hazai és erdélyi irodalmában. (Talán elég Németh László műveire utalnunk ezzel kapcsolatban.) Sorsa azért fájdalmas, mert saját hívei koncolják fel, mintegy annak bizonyságául, hogy a kor erdélyi irodalma is tragikus félreértések, önemésztő harcok között fejlődhetett csupán. A második világháború után Kós Károly egyik vezetője volt a Magyar Népi Szövetségnek, s a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián tanított. Nagyobb irodalmi művet már nem írt, de jelenléte, személyisége 1977- ben bekövetkezett haláláig az önfeláldozó szolgálat, a hittel és áldozattal megélt élet nagyszerű példája volt s maradt. Ahogy Kiss Jenő írta: „a neved fénylőn elszakadt tetőled, s jelképpé, fogalommá lényegült.. Rónay László Tegnaptól a Rónaiban Huszár István kiállítása Diós-győri származású, jelenleg Nyíregyházán élő festőművész, Huszár István öt- ven festménye látható tegnap délutántól Miskolcon, a Rónai Sándor Megyei, Művelődési Központ földszinti klubjában. • Huszár István 1946 óta vesz részt műveivel kiállításokon, a festészet mellett grafikával, murális munkákkal is foglalkozik'. Miskolci kiállításán festményekkel mutatkozik be. Érdeke» világ tárul fel Huszár István képein. Érdemes a kiállítást többször is végigjárni. A képek nagy hányada, mondhatná döntő többsége biblikus hangulatú, a görög, a héber, az egyiptomi, a római mitológia alakjai állnak előttünk: sajátos megfogalmazásban, helyenként későbbi korokba történő átültetésben. A tárlat alaphangját a belépőnek azonnal szembetűnő Üzenet című triptichon adja meg, majd végigjárva a képéket — többek között — az Őrzők, A tévedések játéka, a Kések között, Az új siratófal, az Elkésett háromkirályok és •ok más kép készteti a nézőt gondolkodásra, a tegyük hozzá, kicsit próbára is teszi esetleg mitológiai, vallástörténeti ismereteit. Viszonylag kevés a tárlaton az élénkebb «infoitokból komponált, más témájú kép. Jelen van ihletőként viszont Krúdy. A legtöbb képen embert látunk, ember áll a téma középpontjában, a képen látható történések körötte bonyolódnak. Sajátos és külön, figyelmet érdemel Huszár István technikája, a vastagon felrakott foltok és kontúrok gyakran aranyozással gazdagodnak, összhatásuk roppant megkapó, a témák e módszerrel különös fényt, ragyogást kapnak. Különösen kilenc kis méretű olajképen figyelhető meg ennek az eljárásnak érdekessége, de meglelhető a kiállított más- művek nagy hányadán is. Huszár István munkásságát a miskolci közönség alighanem kevéssé Ismerte eddig. A január 6-ig nyitva tartó tárlat módot nyújt, jó alkalmat kínál az ismorke-, désre. (hm) Barátom, az idősebb • pályatárs, sokat tapasztalt, igazi bölcs férfiú gyakran ismételgette, tanulj meg fiam mindent rezzenéstelen arccal elviselni, és semmin az életben ne csodálkozz! Tanulok, tanulok szorgalmasan azóta is. A rezzenéstelen arcot most éppen tökéletesen csinálom. Mínusz tizenöt-húsz fokban, ahogy mondják, még a mosoly is odafagy az ember arcára, nemhogy még finomabb mimikái jelekre volna képes. Igyekszem leszokni a csodálkozásról • is, mér meg se kottyan, ha a zöldségesbe frissen érkezett naranccsal a gyorskezű eladó villámgyorsan bánik, annyira, hogyha két-három forinttal becsapott, már észre sem veszem, vagy ha igen, hát nem csodálkozom. De úgy látszik, a csodálkozásról nem lehet olyan könnyen leszokni, mint gondolná azt, az ember fia. Ügy lehet ezzel az ember, mint borissza, ha elvonókúra utón pincelátogatásra viszik, átan bírja megállni, csak egy pohárkával, aztán ott tart, mint annak előtte. A kétezres' pulóver, a háromezres spanyol csizma mellett már úgy megyek el, mintha ott se lenne, aztán a Búza téri fenyövásáron mégiscsak elfog a csodálkozás. Merthogy van ilyen fenyő, olyan fenyő, sőt, még amolyan is, nincs ebben semmi rendkívüli. ’Ki ilyet, más olyat keres, szükség van választékra fenyőből is. Azon viszont csodálkozom, hogy már magánerdök is vannak az országban, ahonnan sok-sok ezer darab fenyőt lehet klváfini egyszerre. Hol voltak eddig, hol nem voltak, föl nem foghatom, de egyszeriben megszaporodott a számuk. Különben hogyan lehetséges, hogy ugyanazt a fenyőt a Zöldért áruda huszonnyolcért, a szomszédos magánárus pedig harmincért kínálja. TuI dóm ón, hogy teret kell engedni a vállalkozó kedvnek, éppen ezért örülök, hogy végre nemcsak házi tojást, házi tésztát, házi csirkét, magánfácánt, kínálnak, de van mér házi fenyő is, amely háztáji magánerdőkben növekedhet, Sizonyára jobban locsolják, több napfényt, mű. trágyát, gondoskodást kap. mint az állami, ettől aztán legalább akkorára megnő, mint amaz, legalább olyan kinézete lesz, mint amannak, szóval megtévesztésig hasonlít az államira, illetve any- nyira azért mégse, mert az ara méterenként egy kettessel nagyobb, ami alig hétnyolc centi fenyő ára, semmiség. Ennél többet tévednek az alkalmi méterrudak, amelyek megint csak házi rudak, így érthetően csak annyira hasonlítanak a méterre, mint a nagy francia forradalom előtt hasonlított egymásra a láb, az öl, a lánc, arasz, hüvelyk, meg az eladók. így aptán lehet, hogy inkább csak állami fenyőt ve. szelt. Ámbár, ha a vásárló köteles elfogadni a harminc forintos fenyőárat — márpedig a magáneladókból jóval több van a fenyőpiacon, mint állami üzletből —, ha leendő fenyőmet házi készítésű „méterrúddal” mérik, akkor remélem, hogy a fenyő ellenértékeképpen házi készítésű pénzt is elfogadnak az eladók. És játsszunk boltosat. (csendes) 7 centi fenyő Szociológiai vizsgálat megyénkben ft párttaisái helyzetéről, aktivitásáról A tudomány és a gyakorlat, a szociológia és a pártmunka kapcsolódik abban a felmérésben, amelyet az idén tavasszal kezdeményezett a megyei pártbizottsága borsodi pértalapszervezetek tevékenységének, a kommunisták társadalmi-politikai aktivitásának, ideológiai arculatának vizsgálatára. A szociológiai felmérés — amelyben több száz alapszervezet és több ezer kommunista adatait, válaszait elemzik és értékelik — célja annak vizsgálata, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén kommunistái hogyan dolgoznak a pártkongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak végrehajtásán. A vizsgálat — egyebek mellett — választ keres arra, hogy az alapszervezetek milyen módon képesek a párt politikáját helyileg kialakítani, közvetíteni és érvényesíteni. Milyen figyelemre méltó eszközök és módszerek alakultak ki, amelyek bővítésre és terjesztésre érdemesek? Külön vizsgálják azt, hogy a különböző jellegű (ipari, mezőgazdasági, hivatali stb.) alapszervezetek milyen sajátosságokkal rendelkeznek. A vizsgálat igyekszik feltárni a kommunisták között esetenként előforduló közömbösség, passzivitás, illetve a 'párt normáitól való eltérés főbb megnyilvánulásainak okait. Az elemzések segítik a párttagság gondolkodás- módjának, politikai, eszmei, erkölcsi arculatának teljesebb megismerését A felmérés számba veszi a párttagság alapvető jellemzőit (szociális helyzet, műveltség stb.), a tagság társadalmi-politikai aktivitását oz aktivitást befolyásoló tényezőket a gyakorlati feladatok megvalósításának módjait és eszközeit. A jelzett kérdések alaposabb feltárására különböző szociológiai módszereket (kérdőívek, mélyinterjúk, dokumentumelemzés és esettanulmányoki alkalmaznak. X vizsgálatba —, amely nem törekszik reprezentativitásra — különféle: ipari, mező- gazdasági (jó és gyengébb stb.) alapszervezetek kerültek' be a megye minden területéről. A vizsgálat kiterjed a pártonkívüliek egy részére is, emellett különös gonddal foglalkozik a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták tevékenységével. A megyei, területi, városi pártbizottságok a kangresz- szusi felkészülés időszakában sokféle módon hasznosítható tényt, ismeretet kapnak a jövőbeni még eredményesebb munkához. A megyei pártbizottságon egy szervezési csoport koor-j dinálja a nagyszámú társadalmi aktíva munkáját A Vizsgálat lebonyolítására megyénk számos oktatási, kuLj turális intézményében cső-, portok alakultak, és termő-; szetesen aktív részesei a műn-; kának a különféle területi pártszervek, azok aktivistái és az oktatási igazgatóság különböző tagozatainak hallgatói. A munka idén májusban kezdődött, a különböző részelemzések, főbb témakörök szerinti tanulmányok elkészítése után a jövő év áp-; rilisában fejeződik be a íeH mérés. Megyénkben az elmúlt években számos komple» vizsgálat, különféle munka- bizottságok, aktívák által végzett felmérés, elemző testületi anyagok bizonyították,' hogy párlszerveink ily módon is következetesen töro-i ködnek a valóság mélyebb elemzésére, a tapasztalatok hasznosítására. A megyei pártbizottság által a kongresszusi felkészülés jegyében kezdeményezett tudományos igényű vizsgálat eredményei is remélhetőleg eredményesen segítik majd feladataink megvalósítását. Petra József
