Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-14 / 294. szám

decomber Ä» jastdo ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 » Akik \ a BIZALOM visszaszerzésére vállalkoztak Art hiszem furcsa párhu­zam, a korántsem kedves ál­latként számontartott farkas és a fülnek sokkal kelleme­sebb csengésű nyereség szó közé valamiféle egyenlőség- jelet tenni. Bevallom, bizarr gondolat. Ez esetben sem kell szó szerint érteni, csu­pán jelképként, amit a íar- kaskiáltó pásztorfiú történe- temotiváL Ugyanis e törté­net motoszkál bennem, amió­ta csak a baktakéki Száraz- völgy Tsz központi telepére beléptünk. Azé a pásztorfiúé, aki a hagyomány szerint far­kast kiáltott, s a faluja hitt neki. Ment segíteni minden­ki, ám a farkas nem volt sehol. A pásztor még egyszer ugyanilyen gálád módon fél­revezette a falu népét, ezzel azonban a bizalom is oda­veszett, s amikor — tényleg jött a farkas — a rászedett nép már nem hitt neki. Fel­falták a farkasok. Hogy mindennek mi köze a Szárazvölgy Tsz-ljez? Any- nyiban úgy vélem találó a párhuzam, hogy az elmúlt évtizedben itt is „kiáltottak” az egymást váltó vezetők, ha nem is farkast, de szép ter­veket, nagy lehetőségeket. Nem mondom, a jó szándék megvolt minden esetben, ám a szárnyaláshoz, a szándék önmagában még kevéske. Mas azonban nem volt, így a tervek tervek, a lehetősé­gék lehetőségek maradtak. Csupán a hitből, a tagság hitéből lett bizalmatlanság az évek múltával. Bevallom, egy cseppet sem irigyeltem tavaly a Száraz- völgy Tsz akkor megválasz­tott elnökét, Abonyi Józsefet. Ebben a gazdaságban — mint már • mondottam — őelőtte többen és többször kiáltot­tak farkast. De az ordas — és J£t. utalok vissza a beve­zet^ bizarr párhuzamára —, szóval a nyereség kilenc éven keresztül soha nem ér­kezett * Ülünk a baktakéki elnöki irodában. A tavaly megvá­lasztott elnök, Abonyi József és a tőle is „frissebb sütetű” főipezőgazdász, Bűz Ferenc. Kérdezem az elnöktől1: — Tavalyhoz viszonyítva milyen a' közérzete? — Nem látszik rajtam? — kérdez vissza nevetve. — Akkor kénytelen vagyok el­árulni, hogy most már sok­kal jobb. No de félre a tré­fával, valóban más érzés most decemberben az elnöki székben ülni, mint tavaly ilyenkor. De ezt azt hiszem valamennyi szakvezetőnk el­mondhatja magáról. JBúz Ferenc bólogat az el­nök szavaira. •It— Ez a próbaév a bemu­tatkozás éve volt, amikor is 90 százalékban eldőlt, hogy a tagság elfogad-e bennünket, vagy azt mondja, ezek sem jobbak, mint akik már levi- tézlettek. Nos, ez az első év a számok, az eredmények tükrében azt hiszem a várt­nál is jobban sikerült. A két szakvezetővel foly­tatott beszélgetésünket itt szakítsuk meg, de éppen az őket igazoló néhány tény, számadat erejéig. A gazda­ság ezer hektár búza- és a 2300 hektár össz-szántóterü- let 10 százalékát kitevő nap­raforgó termése az elnök sza­vait idézve az aszály ellené­re is „bejött”. Sőt, a jól si­került aprómagfogásuk is terven felül hozott a gazda­ság konyhájára. Nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés is a tavalyi 2070 literről 3100 li­terre. Csupán ez utóbbi — tejprémiumban — 1,6 millió forintot jelent a szövetkezet­nek. Míg 1981-ben 53 millió, 1982-ben 86 millió forint volt a Szárazvölgy Tsz termelé­si értéke, addig az idei év­ben ez már 173 millió forintra realizálódott. Amíg a tavalyi esztendőt 440 ezer forint veszteséggel, 2 millió forint alaphiánnyal és 4,6 millió re­gulativ adóhiánnyal zárták, addig idén sem alaphiány, sem munkabéradó nem je­lentkezik, sőt az esztendőt kilenc év után nyereséggel (3,4 millióval) zárja a szö­vetkezet. Ügy érzem, jogos az elnök megjegyzése: —Az első menetet nekünk adták a pontozók. * — Ám az ökölvívó-mérkő­zés is három menetből áll! — provokálom. Az elnök egyetértőén bó­lint: — Jól tudtuk, amikor elvállaltuk a megbízatást, hogy nem / egy évben kell bizonyítani. Egy év semmi! Az idei év sikere azonban nekünk azért nagyon-nagyon fontos, mert a tagság koráb­ban elvesztett bizalmából úgy érzem sikerült sokat visszaszerezni. És ha már vannak követők, akkor ugye mégiscsak könnyebb ... Ami pedig a három menetet ille­ti... Amikor új szakvezetők kerülnek egy gazdaság élére, több évre szóló koncepciót igyekeznek megvalósítani, il­letve ennek megfelelő ter­melési szerkezetet kívánnak kialakítani. Ehhez persze kell egy kiindulási alap, ami de­terminálja, milyen szintről lehet elindulni. Ennek ösz- szetevője a föld, az embe­rek, a géppark, az állatál­lomány, a bizalom, illetve bizalmatlanság, a pénzügyi helyzet. Ami azt illeti, itt Baktakéken egyik sem volt úgymond ideális. Szerencsé­re ezt tudtam, ezzel számol­tam, hiszen nyolc évig a szomszédban, Felsőgagyon dolgoztam. így tudtam, hogy «r alaptevékenységüket nem erősítették kellőképpen; tud­tam, hogy gond van a szak­emberellátással; tapasztal­tam, hogy kerékkötő az elég elhasználódott géppark; ta­pasztaltam, hogy az állatte­nyésztésük mélyponton van... — Meg kell hagyni, elég szegényes örökség. Erre vá­rat építeni, ha nem is lehe­tetlen, nagy on nehéz — ve­tem közbe. — Az. Nehéz, de nem lehe­tetlen. Én is, mi is igy gon­doltuk. Elsőként tehát neki­láttunk keresni azokat a le­hetőségeket, amelyek kevés tökéből, akár töke nélkül is, hasznot, mégpedig azonnali hasznot hoznak a szövetke­zetnek. Nem tagadom, él­tünk minden lehetőséggel, így például gépesítésre ta­valy és idén saját erőből, va­lamint MÉM- és megyei ■ ta­nács támogatásból 12 millió forintot fordítottunk. Többet, mint az előző öt évben. A jelenlegi gépparkunkkal már a technológiák minden mű­veletét időben és jó minő­ségben tudjuk elvégezni __ A z adottságaink nálunk az állattenyésztés elsődlegessé­gét determinálják. Ennek el­lenére januárban még az volt a dilemmánk, felszámoljuk-e a nyolcszáz szarvasmarhát, vagy sem. Szerencsére, nem tettük. A tejtermelés növeke­déséről már szóltam. Ezen­kívül a jászalsószentgyörgyi tsz-szel gazdasági társulást hoztunk létre a marhahizla­lásra. Hízótelepünk évente 450 hízóbikát tud leadni, a tejnél pedig a 4500 literes szintet céloztuk meg. A me­gyei tanácstól az állatte­nyésztés rekonstrukciójára kaptunk 2,5 millió forintot. Saját tervezésben, kivitele­zésben már épül a tejház, a fejőház, majd rekonstrukció keretében két, 160 férőhe­lyes mélyalmos, szabad tartó - sós tehénistállót is kialakí­tunk. Az egész szakosított telep rekonstrukciója meg­lesz 12 millióból. Harminc helyett... Tudom, ezek egy része ma még terv. Mond­hatja valaki erre: hiszem, ha látom. Remélem fogja látni. Mindenesetre az az állatte­nyésztés, amely egy évvel ezelőtt még csak 11 forint termelési értéket és ered­ményben mínusz 2,5 milliót termelt, az ez évre már meg­duplázta a termelési értéket, mégpedig másfél millió nye­reséggel. — A koncepcióknál, a szer­kezet kialakításánál nyilván szólnunk kell a melléküzem- ági tevékenységről is ... — Feltétlenül — vág köz­be az elnök. — Többféle te­vékenységgel is foglalkozunk, de az alapelv egyféle: csak olyasmit csinálunk, ami a tsz pénzügyi mérlegét a po­zitív irány felé segíti billen­teni. Természetesen a hely­ben végzett munkáknál po­litikai célunk az állandó foglalkoztatás is. Ezért léte­sítettünk Bereten és Bakta­kéken bőrdíszmű üzemet, il­letve lakatosüzemet, amely többek között a TVK-nak is dolgozik. Hajdú Imre H TE§ZÍ¥ kSIdöftközgYűEése (Folytatás az 1, oldalról) kai foglalkozva az előter­jesztés többek között rámu­tat, hogy a jövő évi fejlesz­tési- alapképzés 1982-höz vi­szonyítva várhatóan 34 szá­zalékkal csökken, pedig az országos átlaghoz viszonyítva már most is igen alacsony megyénk tsz-eiben az álló­eszközök értéke. A háztáji és kisegítő gaz­daságok árutermelésének je­lentős fejlődését méltatva az előterjesztés rámutat, hogy e gazdaságok u megye mező­gazdasági termelésének már .18 százalékút állították elő. s többek között itt termelték meg a kukorica 30, a burgo­nya 70 százalékát. Még je­lentősebb a szerepük az ál­lattenyésztésben. Tavaly pél­dául 82 600 vágósertést vásá­roltak fel a kistermelőktől. Megyénkben mintegy 120— 130 ezer család folytat ház­táji és kisegítő gazdálkodást, s ennek a nagy árutermelő bázisnak az eredményes munkája el sem képzelhető a nagyüzemi gazdaságok ak­tív közreműködése, szervező, koordináló, segítő tevékeny­sége nélkül. A kistermelés fejlődésében nagy szerepük van a szakcsoportoknak. Megyénkben ma már több, mint 23 ezer taggal 297 ilyen szakcsoport működik. A küldöttközgyűlés vitájá­ban felszólalt Kovács Zoltán. a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának, vezetője, aki eredményesnek értékelte a tsz-ek mellék­üzemági tevékenység fejlesz­tésében, és a háztáji segíté­se érdekében végzett mun­káját, s részletesen szól. a további tennivalókról. Töb­bek között hangsúlyozta, hogy a tsz-ekben az ipari és szolgáltató tevékenység növekedési ütemének nem szabad elszakadnia a lehe­tőségektől; mozgalmi oldalról is jobban kellene kötődniük a melléküzemágakban dol­gozóknak a tsz-ekhez, ame­lyeknek ma már az is fel­adatuk, hogy kivegyék ré­szüket az ipari jellegű szak­munkásképzésből. Lehóczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese a tsz-ek előtt álló nagyobb, de meg­oldható feladatokról beszélt, majd a küldöttgyűlés, Hart­man Bálintnak, a TESZÖV titkárának előterjesztésében a szövetség költségvetését és jövő évi munkatervét hagyta jóvá. A Telefoif áfa A számítástechnikai és o hrr- cidástechnikoi profilhoz egy­aránt gyártanak alkatrészeket és szerelvényeket a Telefon­gyár Zemplén gyáregységé­ben. Tokajban egy, Sátoralja­újhelyen pedig két telephe­lyen foglalkoznak ezzel a munkával. A gyáregység négy évvel ezelőtt még önálló fi­nommechanikai vállalatként funkcionált. A szerteágazó te­vékenységi kör felszámolása célszerűnek látszott, s végül ezért határozták el a fúziót legnagyobb megrendelőjükkel, a Telefongyárral. , i Fojtán László felvétele Szolgáltatás a városban — és a munkahelyen Az utóbbi években na­# gyón sók varroda léte­sült megyénkben. A kis üzemek szervezéséhez minden segítséget megkap­tak a vállalkozók, mert a te­lepítések első rangú célja az volt, hogy munkalehetőséget teremtsenek — mindenek­előtt — a vidéken élő nők­nek. Manapság sajnos, már érzik ezek a kis varrodák, hogy túl sokan vannak, 'mert. a momopolhelyzetben lévő nagy vállalatok, akiknek bérmunkát végeznek, csök­kentik a díjakat. A kazinc­barcikai Sa j ómenti Ipari Szövetkezet kanfekcióüzeme nem tartozik a kicsik közé; hiszen csaknem kétszáz asz- szony és lány dolgozik a korszerű varrógépek mellett, most mégis gondjai vannak. Éveken át igen jó kapcsola­tai voltak az egyik legna­gyobb kötöttárugyárral. Nagy szériában, 30—80 ezres téte­lekben gyártottak különböző női és férfi felsőruházati cikkeket, amelyeket a kö­töttárugyár a Szovjetunióba exportált. És a szövetkezet eddig legnyereségesebb egy­sége az idén éppen csak „megél”, mert a gyár csök­kentette a bérmunkadíjat. Üj partner után kellett néz­ni! — A Hungarocoop Külke­reskedelmi Vállalat közremű­ködésével sikerült kapcsolat­ba kerülnünk az NSZK-beli Elkent céggel. Igaz, kisszé­riás termékeket varratnak nálunk, egy-egy fazonból 500-at, legfeljebb ezret, de így is több nyereséget ter­melünk ezzel a munkával. Az idén sajnos még kötelez minket' a szerződés a hazai kötöttárugyárnál, de jövőre felszámoljuk ezt a piacot — mondja Kréii József, a szö­vetkezet elnöke. — A Hungarocoop egész évre tud munkát adni? — Természetesen nemcsak a Hungarocoopnak dolgo­zunk, hanem belépünk a Deb­receni Ruhagyár társulásába, továbbá — és ez nagyon jól esett nekünk — megkeresett bennünket a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat és mások is. Ügy kezdhetjük a jövő évet, hogy válogatunk: oda dolgozunk, ahol a legjob­ban megfizetik a munkán­kat. Tapasztalataink szerint szükség van a varrodákra to­vábbra is, ám az is igaz, hogy csakis' a minőségi munkával jutunk valamire, és egyre fontosabbak a szállítási ha­táridők is. Égy idő óta átahinyelszá- molásos rendszerben dolgoz­nak a rádió-tv műszerészek, a háztartási gépjavítók, az üvegezők, lakáskarbantartók, órások, függönyvarrók. Ezek a részlegek korábban veszte­ségesek voltak, és nagyon sok volt a lakossági pa­nasz is. — Nagyon jók a tapaszta­lataink. Lerövidültek a válla­lási idők, minőségi kifogások alig érkeznek, a nyereség kompenzálja a konfekció­üzemi kieséseket. Telepített egységeink vannak a kör­nyező településeken, igy Sa- jókazán, Dédestapolcsány- ban, Bánhorvátiban. A szö­vetkezet központi anyagrak­TÖBB PILLÉREN ÁLLVA tárat tart ferm, 1 millió fo­rintos alkatrész-készlettel, de a szerelők a hiányzó al­katrészekért még a Dunán­túlra is elutaznak. — Bizonyára jól járnak anyagilag az átalány elszámo­lásosok. — Igen, így van, megnőt­tek a jövedelmek. Ám a ma­gas jövedelmek nem adnak okot irigységre a szövetke­zetnél, mert mindenki tudja, hogy milyen sokat dolgoznak ezek az emberek. Javítaniva­ló mindig van bőven, egye­dül a lakáskarbantartók pa­naszolják, hogy munkájukra nincs lakossági igény. Ezért aztán alvállalkozókként dol­goznak nagyobb építkezése­ken. Pedig már hirdetések­kel, szórólapokkal is kísér­leteztünk, hirdetjük a szol­gáltatást. A szövetkezet lakatosrész­lege elsősorban a DIGÉP- nek és a Borsodi Ércelőké­szítő Műnek dolgozik. Tar­talék alkatrészeket, légtechni­kai berendezések vasszerke­zeteit gyártják. Ettől több munkára is lenne vevő, még­pedig jó vevő, de kevés a la­katos. — Bajok lettek volna az idei évben, ha nem ^lettek volna a szolgáltatók és a la­katosok. Így is kevesebb lesz a nyereségünk a tavalyinál, de mégiscsak eredménnyel zárjuk az évet. Most bebizo­nyosodott, hogy jobb, ha több pillérre tervezzük a te­vékenységünket: — magya­rázza Kiéti József. — Lét le­hoztunk ezért az idén egy faipari és egy múanyagf**­dolgozó részleget. A* utóbbit két körülmény is indokoka. Egyrészt az, hogy itt vaa a szomszédban a BVK, mely­nek a késztermékeit munkái, jük meg. Másrészt, a 106. sb, ipari Szakmunkásképző in­tézetből nagyon sok fistól lány kerül ki évente, és kö­zülük jó néhány an nem tód­nak elhelyezkedni a város­ban. Ezt az üzemünket a jö­vőben szeretnénk fejleszteni.' — Miket oyárt a két éi részleg? — A faiparosok a BM-nek gyártanak különböző bútoro­kat, irattartókat, továbbá ta­pétázó bakokat nyugati cso­portra. A nyugati üzletet M ARTEX és a Kiállitáss»- vező Vállalat szerezte ne­künk. Az exportot jövő*» bővíteni szeretnénk, vanoafa is kínálkozó lehetőségeink. A műanyagfeidolgozók külö«»- böző vízvezetékidomokat teá-i szítenék. Üj emberekkel bővült m tagsági létszám a Sajóment* Ipari Szövetkezetben. S mi­vel a tagság zöme nő, igen* nagy gondot fordítanak ar­ra, hogy jól is érezzék ma­gukat itt az asszonyok. Meg­szervezik számukra a hét vé-í gi bevásárlást, a bejáróknak megvásárolják a buszbérle-j tét, a cipőjavítást, ágynemű- mosást is a szövetkezet inté­zi a putnoki hozom-viszem szolgálaton keresztül. A kór­ház Albert Schweitzer szo­cialista birgádja rendszere­sen megszervezi a szövetke­zetnél a szűrővizsgálatokat; ellátja az üzemorvosi teen­dőket ... A nőbizottság ja-' vaslatára néhány hete díszes serleget készíttetett a szövet, kezet, melyei átadott a KI- SZÖV nöbizottságának azzal a szándékkal, hogy ez a ser­leg a jövőben ahhoz a szövet­kezethez kerüljön, ahol a legszínvonalasabb a nőpoli­tikái munka. Jogosan remé­lik, hogy egyszer majd ők is elnyerik:.. Lévay Györgyi Terven felül A Lenin Kohászati Mű­vekben, a december havi tervet mintegy iiúsz száza­lékkal megemelve, összesen Bzázezer tonna áru kiszállí­tását tűzte ki célul a válla­lat vezetése. Ennek teljesí­téséhez a fizikai és nem fi­zikai állományú dolgozók összefogását kérték, ami az eddigi eredményeket tekint­ve meg is valósult. Decem­ber 11-gyel bezárólag ugyan­is 36 962 tonna árut szállí­tottak ki az LKM-böl, ami a napi átlagot tekintve jó eredménynek számít. Különösen figyelemre mél­tó a 9—10—11-i teljesít­mény, amely három nap alatt meghaladta a 12 ezer tonnát. A nemesacél-henger­műben dolgozó szocialista brigádok és kollektívák munkája jelent szép sikert: december 11-én 2406 tonna készárut szállítottak el a három műszak alatt. A munkasikerekhez jelen­tős mértékben hozzájárultak a munkásőr alegységek és a nem fizikai állományú dol­gozók is, akik az LKM kü­lönböző üzemeiben vettek részt a kiszállítás meggyor­sítására irányuló munkák­ban. A vállalat vezetése azt várja a dolgozóktól, hogy a gazdasági célkitűzések meg­valósítása mellett egyúttal fokozott figyelmet fordítsa­nak az anyag- és energiataJ karékosságra.

Next

/
Thumbnails
Contents