Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 14 1983. november 6., vosőrnop A ■»arránylépcsölí a kiállítási termekbe vezetnek 'A Semmelweis utcai nalota rendszeres olvasók kívánsá­gának tesz eleget, a ház ve­zetősége a közeljövőben: megalakítja az orosz és szov­jet irodalom barátainak klub­ját. Művészeti központ Az olvasni- és hallgatni- valókon kívül — s mintegy kiegészítésükként és illuszt­rációjaként — gvönyörködni- való is akad mindig a Sem­melweis utcai palotában. Tíz év alatt a Szovjetuniónak több köztársasága mutatta be képzőművészeinek alkotásait és iparművészeiének termé­keit. Volt itt kiállítás litván grafikákból, lett fémműves munkákból, szemelvények az üzbég képzőművészetből, s természetesen több kiállítás mutatta be a legnagyobb szovjet köztársaság népének, az oroszoknak sokféle művé­szeti alkotásait. S a legújabb: október kö­zepén rendkívül érdekes és művészeti értékekben gazdag kiállítás nyílt meg itt: ma­gyar festők, grafikusok es szobrászok munkáit mutat­ják be. Ezekben egy a kö­zös: a Szovjetunióban tanult vagy ott járt művészek a földrésznyi országban szer­zett élményeiket örökítették meg és mutatják be a tize­dik évforduló tiszteletére. Híven és következetesen szolgálja a ház a szovjet és sí magyar nép barátságának ügyét. Egyre szélesíti a kap­csolatokat, amiből követke­zik, hogy ez a legkevésbé sem szorítkozhat Budapestre. Ezért hívott meg már több megyét önálló kiállításra. El­hozták ide értékeiket a Vas megyeiek, legutóbb a duna­újvárosiak — s a sorozat még hosszan folytatódik. Ugyan­ennek a másik oldala, hogy a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában bemutatott já­ték-, dokumentum- és rajz­filmeket eljuttatják a váro­sokba és falvakba is. Méltó hajlék a tudomány és. a kultúra számára — ez az első gondolata annak, aki befordul a zajos budapesti belvárosi Semmelweis utcá­ról, a mindig nyitva álló ka­pun. Bent márvány iépcaó- ház, tágas termek, ünnepé­lyes csend és — ha ellentét­nek hangzik is — a termek­ben szinte állandóan történik valami: hangverseny, klub­összejövetel, filmvetítés, ki­állítás — sorolni is sok vol­na. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házában vagyunk, ahol éppen évfordulóra ké­szülődnek. Tíz éve, 1973. november 9-én nyitotta meg kapuit. ötmillió látogató Nem volna unalmas a fel­sorolás, mégsem lehet vállal­kozni arra, hogy elmondjuk: mi mindennek adott otthont egy évtized alatt az a ház, hányféle rendezvényen szó­rakoztak és művelődtek itt az ország minden részéből ér­kező vendégek. Számokból talán elég annyi: az elegáns, belvárosi épületben fél ma- gyarországnyi, mintegy öt­millió látogató fordult meg. Az itt és országszerte tar­tott rendezvények száma meghaladta a tízezret, a film­bemutatóké pedig nyolcezer fölött jár. Talán ennyiből is kitűnik: itt mindenki otthon érzi ma­gát. Elsősorban azért, mert a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában figyelmes ven­dégszeretettel fogadják a lá­togatót. De nem utolsósor­ban azért is, mert annyiféle program között lehet válo­gatni, hogy aki egyszer akár csak betévedt ide — attól kezűve törzsvendég lesz. Kezdve a legiíjabbakon, akik közül egyre többnek kedvenc vasárnapi időtöltése a rajz­és bábfilmek nézése a Na­pocska gyermekklubban. Még a legnehezebbnek tar­tott korosztály, a tizenévese­ké is megtalálja a házban azt, ami érdekli. Öle a Kor- társ ifjúsági barátsági klubot látogatják, miközben az apák a szovjet—magyar sportba­rátok klubjában vitatkoznak az újabb, és emlékeznek a régebbi sporteredmény ékről. S hogy az egyenjogúságon se essék csorba — ugyancsak itt működik a Vörös Szegfű klub, amely a magyar és a szovjet asszonyok barátságát szolgálja. Folytathatnánk a sort a szocialista brigádok, a volt szovjet ösztöndíjasok, az orosz és szovjet zene kedve­lőinek klubjaival, illetve kö­reivel. Természetesen olya­nok is vannak — nem is kis számmal —, akik felváltva látogatják a klubokat, vagy egyikből a másikba látogat­nak át, hiszen számosán ked­velték meg az orosz zenét ösztöndíjas éveikben, s most hol a régi tanulótársak közt töltik a kellemes órákat, hol a zene élvezetében mélyed­nek el. Ismét másokat a könyvelt érdekelnek — s itt kielégít­hetik ezt a kulturált szenve­délyüket is. Az egyik könyv­tárteremben szépirodalmi és társadalomtudományi műve­ket találnak, a másikban a műszaki-tudományos ismere­teiket bővíthetik. A két könyvtárban összesen több mint negyvenezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. A Találkozások szovjet alkotókkal S akik a filmeken megje­lennek, akiket alkotásaik alapján vagy akár hangle­mezről ismer a közönség — ellátogatnak személyesen is. Járt már e falak között Gri- gorij Csuhraj filmrendező, Jevgenyij Nyeszterenko ope­raénekes, Robert Rozsgyeszt- venszkij és Csingiz Ajtmatov író — hogy csak néhány nagy nevet említsünk a sok. közül. De voltak — és a kö­zeljövőben ismét lesznek — űrhajós vendégek is, itt ta­lálkoznak a kozmosz titkai iránt érdeklődő, magyar bá­ré taikkaL Mindez a legszebb, legkul­turáltabb környezetben. Az első, már a belépéskor meg­ragadó látnivaló a márvány­oszlopos előcsarnok. Onnan halkan suhanó liftek viszik a vendégeket a felsőbb eme­letekre, ahol kényelemben, hangszigetelt termekben él­vezhetik a filmeket, a zenét, társaloghatnak egymással a klubtagok — kinek, mihez van kedve és hajlama. Számos magyar társadalmi szerv, egyesület működik együtt á Szovjet Tudomány és Kultúra Házával, segíti munkáját. így a Hazafias Népfront, a KISZ, a Magyar --Szovjet Baráti Társaság. Tíz esztendő eredményei azt mutatják, bogy a közös munka máris sok szép gyü­mölcsöt hozott. További ha­sonlókat kívánunk az újabb évtizedekre. V. K Kéges-régen történt. Élt valahol egy nagyon ke­gyetlen enur. Rengeteg ke­gyetlen dolgot talárt ki­Egyszer magához hívat­ta a vezérét és azt mond­ta neki: — Keress nekem egy építészt! Azt akarom, hogy a levegőből építsen nekem várat, olyat, hogy a teteje ne érintse a felhőket, az al­ja ne súrolja a földet. Át- tetszőbb legyen a levegő­nél, fényesebb a napnál és szebb a csillagoknál. A vezér megértette, hogy az uralkodó lehetetlent kí­ván, de nem volt mit ten­nie, a parancs az parancs, és ha nem próbálja meg végrehajtani, a fejét veszik. Foszlott köntöst vett ma­gára, hosszú vándorbotot vett a kezébe és elindult egy olyan építőmestert ke­resni, aki fel tudja az emímek építeni a kívánt várat. Sokáig mendegélt országszerte, már elfáradt, már eitörődött, de még egy olyan építészre sem akadt, aki végighallgatta volna. Mind csak nevetett, é<5 azt mondta: — Hogy is lehetne a le­vegőből fölépíteni egy vá­rat? Kétségbeesett a vezér — de félt hazatérni, rettene­tes halál várt volna reá. Már alig élt, felsebzett láb­bal vonszolta magát egy messzi városig, ahol egy távoli földeken is híres öreg építőmester élt. Oda­ment hozzá és a lábai elé vetette magát. — Mit csinálsz?. Állj föl! — kiáltott rá az építőmes­ter. De a vezér tovább fe­küdt a porban. Rejtve ny A háromszögekben elhe­lyezett számok között lo­gikai kapcsolat fedezhető fel. E logika alapján mi­lyen számot kell a kérdő­jel helyére írni? Beküldési határidő': no­vember 10. Kérünk ben­neteket, hogy megfejtései­teket levelezőlapon küldjé­tek be a szerkesztőség cí­mére. A hibátlanul meg­fejtők között könyveket sorsolunk ki. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: 4X2—3=5 2+3—1=4 1+2X^=9 7 3 6 Könyvet nyertek: Tölcsér Tímea Miskolc, Tóth Gá­bor Miskolc, Kiss Szilvia Nyékládháza, Farkas Ani­ta Tiszalúc. Demeter Krisz­tián Felsődobsza, Prekop Viktor Szikszó. A könyve­ket postán küldjük el. Üzbég népmese — Addig föl nem állok, amíg meg nem ígéred ne­kem, nagyra becsült mes­ter, hogy teljesíted a kéré­semet. — És mi lenne a kére­séd? — Az emír megparan­csolta nekem — telelt a vezér —, hogy keressek' ne­ki egy építészt, aki a leve­gőből épít varat neki. Már régóta keresem. az idő megy. de ilyen embert nem találok. Ha hazamegyek, az emír biztosan kivégeztet. — Az uralkodó lehetet­lent parancsolt neked — mondta az építőmester. — Levegőből nem lehet épít­kezni. Nézd! — És tervraj­zokkal teli pergameneket mutatott a vezérnek. — Itt olyan palotákat látsz, ami­ket a szegény, dolgozó em­bereknek terveztem. Mert eljön majd az idő. mikor egyenlő lesz mindenki, és az. emberek terveim alap­ján szép palotákat építe­nek majd maguknak. Sok, sok palotát, olyanokat, ami­lyeneket az emír még ál­mában sem látott. — Miket beszélsz? — szörnyülködött a vezér. — Ez nem igaz! Jobb lenne ha segítenél rajtam. — Még ezek között, a paloták között sincs ame­lyik hasonlítana az emír vágyaihoz. Nincs olyan nép, amelyik a levegőből tudna palotát építeni — düny- nyögte maga elé az építő­mester, — De én segítek rajtad! Félrehajította a tervraj­zokat — sok év . munkáját — kézen fogta a vezért és elindultak a kegyetlen emír városába. Sok napig mendegéltek, amíg elérték a fővárost. Az emír már türelmet­lenül várta az építészt. Alighogy meglátta, bekiál­tott. — Hé, te építész! Építs nekem a levegőből palotát, de oiyant, amelyiknek a te­teje nem éri el a felhőket, az alja nem súrolja a föl­det. Átletszőbb mint a le­vegő, fényesebb mint a nap, és szebb mint a csil­lagok .' — Ö. nagyúr! — felelt alázatosan az építőmester, — Szívesen teljesítem kí­vánságodat. de van egy fel­tételem. Én építek neked a levegőből egy olyan pa­lotát, hogy teteje nem éri az eget. alja nem súrolja a földet. De az anyagot csak olyan vízzel keverhe­tem össze, melyet paran­csodra szitában hordanák oda a folyóról. Csak szitá­ban hozott vízzel lehet a levegőből várat építeni. Meghökkent az emír és elgondolkozott. — Min gondolkozol, óh nagyúr? — kérdezte az épí­tőmester. — Hé, te ember! Vajon a lyukacsos szita megtartja a vizet? Ügy látszik elvesztet­ted az eszedet és most os­tobaságokat beszélsz. — Nagyúri Ha a levegő­ből várat lehet, építeni, ak­kor a szitában is lehet vi­zet hordani. Az építőmester még egy­szer ránézett az emívre, hátat fordított neki és el­ment. Így tette csúffá az egv- saerü építőmester az ural­kodót. Migray Ernőd fordítása Szá m í og i ka Góliátbéka Hitre« töltési liiyoi A műanyag szőnyeg, illet­ve a műanyagos lakkal be­vont padló, meg a rajtuk já­rók cipőtalpa súrlódnak egy­máshoz. A súrlódás követ­keztében a két felület fel­töltődik elektromossággal, épp úgy, mint amikor mű­anyag fésűt selyempapírra] dörzsölünk. Angol kutatók — a szőnyegipar megbízásából — azt vizsgálták, hogyan le­hetne csökkenteni a szőnye­gek elektromos feltöltődését. Kísérleteik közben kidolgoz­tak egy módszert, amellyel az elei-:tromos töltések látha­tóvá tehetők a szőnyegen, vagy a padlón. E célra gyár­tott műanyag golyócskákkal szórják be a kérdéses felü­letet, s a golyócskák a töl­tés helye felé gurulnak, an­nál nagyobb számmal, mi­nél nagyobb a töltés. Végül is tökéletesen kirajzolják a cipőtalp formáját, még ko­pásának jellegzetességeit is. Kedvező körülmények kö­zött az elektromos töltésű lábnyom több nap elteltével is rekonstruálható, s ezért a bűnügyi hatóságok is érdek­lődnek az eljárás iránt. A góliátbéka (Rana goli­ath) a zoológusok előtt majd­nem ismeretlen állat, a szak- irodalomban alig találhatók róla adatok. Egyenlítői- Guineában és Kamerunban él, egy mindössze 250 kilo­méter hosszú és 100 kilomé­ter széles erdősávban, bővi­zű folyók vízeséseinek kör­nyékén. Háta zöldesbarna, hasa sárgás színű. Szemének átmérője 2,3 cehtiméter. Semmiféle hangot nem hal­lat. Egyes példányai három kilogrammot nyomnak, tejé­nek és törzsének hossza 32 centiméter, hátsó lába» 44 centiméteresek. Tojásainak átmérője 5—6 milliméter.

Next

/
Thumbnails
Contents