Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
1983. noventSef Zé.t szentből ALEKSZANDR KRAVCOV: Ä tengeren... Holdas út ívéi át a tenderen, alatta lenn a mélyben hal-rajok Hullám hullámot követ csendesen, s a partra térő halkan felszipog Mintha vizek szépséges leánya bukkanna föl a mélyből hirtelen: a rezzenő Hold halvány világa, az terül szét ott a vak vízen tudom, a messzi láthatár mögött, hol csókot vált a tenger és az ég, csupán pára lesz minden, könnyű köd Szívembe rejtem haló énekét Adassák meg nekem látni, mindig, nem a reszkető, holdfényes utat, de a mélységet, amely morajlik hullámok roppant gerince alatt (Ford.: Fecske Csaba) az ünnepekre ünnepekre, fgy karácsonyra és újévre üdvözletei küldeni barátainknak, szeretteinknek, ma már a társadalom minden rétegében polgárjogét nyert szép szokás, szinte — mondhatni — népszokás, örvendetes, hogy az erre szolgáló képes levelezőlapok és üdvözlő kártyák nemcsak számban, választékban szaporodnak, hanem mind több közöttük a magas művészi igénnyel készült alkotás is. A Képzőművészeti Kiadó — e lapok közrebocsátója — ebben az esztendőben több mint százféle karácsonyi és huszonöt-féle újévi képes levelezőlapot jelentet meg, kereken 17 millió példányban. Ez a példányszám valamivel kevesebb a tavalyinál, mert a boltokban tavalyról sok lap visszamaradt, amiket a kiadó visz- szavásárolt, s most újra közread a 17 millión felül. A karácsonyi lapok közül 34-féle most kerül először forgalomba, a kínálatnak több mint a fele olcsó, kétforintos árú. Igen nagy számban lesznek összehajtott. borítékos üdvözlő lapok különböző kivitelben, köztük többnyelvű nyomással készültek is. Az újévi lapok többsége is olcsó árú, s sok a most először kapható közöttük. Néhány év alatt igen népszerűek lettek az ajándékkísérő kártyák; érzékből 50-féle kerül most forgalomba, kereken két és fél millió példányban. Ünnepi üdvözleteink képeslapon küldésének nem lesz olyan akadálya, hogy lap hiányoznék. A bőséges választékból ki-ki ízlése szerint választhat, a szokványosabbtól a csaknem egyedinek tekinthető, műalkotás értékű lapokig. 0») együtt, és Pesten vennénk belőle, mert itt nagyobb üzleteket lehetne csinálni. De az apám makacs, nem enged. Múltak a napok, hetek. 'Az öreghez nem jött a fia még látogatóba sem. Egyszer küldött neki levelet: Kedves Apám, legyen egy csepp türelemmel, rendbe s hozzuk a szobáját, kime- szeltetjük, meg rakatunk bele cserépkályhát, olyan folyton égöt, akkor oszlán megyek magáért és hazahozom. Az unokái is üd- vözlik, jó egészséget és gyors gyógyulást kívánnak magának velem, meg a feleségemmel együtt. Nővérek, betegek, orvosok olvasták a levelet. Boldog volt. Vidámabb is. És szói’ogadó. Mindent megevett, minden orvosságot lenyelt, botjával nem kopogott türelmetlenül. Csak' s látogatási napokon volt nyugtalan. Ilyenkor még laza is volt. A kórteremben várakozott, aztán meg kínt. És ahogy rohantak a percek, úgy lelt egyre nyugtalanabb. Még sirt is, amikor a látogatók elmentek. — Nem jött, nem jött, pedig azt írta, hogy jön és hazavisz — motyogta. Nyugtától kapott, lefektették. A hajnal már kint talá)- *ta a váróterem padján. Egyszer megpróbált kisurranni a kapun — dobbanlani akart, ahogy itt mondják —, de nem sikerült neki. Észrevették, éissza- vitték a kórterembe. — Falvai bácsi, legyen nyugodt, a fia érte jön, hazaviszi. Csak lehet, hogy még nem készült el a szobája, vagy nincs kész a folyton égő cserépkályhá- ja. Biztosan hiányzik valami hozzá. Meg kell érteni a fiát is. Nem rossz fiú 6 — vigasztalgatta a nővér. Az öreg csak bólogatott. — Nem, nem volt rossz. Az anyja kedvence volt. Szerette a motort, mint most az unokáim. Azok is csak a motorral törődnek már, pedig még hátulgom- bolós nadrágban járnak. De a menyem az más. Az nem a mi fajtánkbeli. Annak csak a ház kéne, meg az ára. Engem meg belenne az öregek otthonába rögtön, tia aláírnám a papirost. De nem írom ám. Nem én. Átadtam nekik a nagy házat, jó nekem az a kuckó is a műhely mellett. Tudja lelkem, az amolyan kis szerszámos kamra volt korábban, de a fiam, meg a munkása kicsinosít lotta. Még a régi fényképeket i:-' felrakta a falra. Csak hideg volt nagyon. A vaskályha csak addig melegített, amíg égett benne a tűz. Volt úgy lelkem, hogy reggelre deres lett a bajszom. Igaz, nemigen bántam, mert akkor még fiatal voltam; alig túl a hetvenen. Kimerült, elfáradt. Szcn- dergett, aludt, hajnalig. Étvágya fogyott, mint a tavaszi napsugártól a hóhegy. Reggel kiült: a váróterembe, leste az ajtót, várta a fiát. A kórházi levelekre rövid válaszok jöttek a fiától: Hamarosan érte megyek. Elhozom. Nem jött érte, nem vitte haza. Egy reggel üresen maradt a pad. Nyugtalan lettem. — Mi történt Falvai bácsival? — Semmi — mondta a nővér. — Nem akar felkelni, nem akar enni. Bs nem válaszol semmire. Csak az ajtót nézi. Akkor egy picinyke szikra még kigyűl a szemében. De nyomban el is illan, amint meglát. . Nem láttam többet. Csendes pihenő alatt szenderedetl el, örökre. Mire felkeltünk, már el is vitték. A fiának meg táviratoztak. De nem jött az öreg ruháiért. Kérte, hogy postán küldjék el. A halotti levéllel együtt. A botját a kórházban felejtették. Napokig állt a szekrény mellett, a sarokban. Várta a gazdáját. Aztán eltűnt, Mint a gazdája, aki után csak egy kartoték maradi. ÉSZAK.föA©YAR0K$ZX&T ", Babits Mihá! Irodalmunk legnagyobb egyéniségei mindig együtt vállalták a nemzet és az emberiség ügyét, egyszerre voltak a magyarság és az emberi egyetemesség szószólói. Ilyen költő és írástudó volt a száz esztendeje született Babits Mihály is, Ady és Móricz mellett a Nyugat irodalmának — a század elején kibontakozó irodalmi forradalomnak — egyik szellemi irányítója. A Dunántúl szellemi örökségét hozta magával: a budapesti egyetem hallgatójaként, majd fiatal tanárként nyitott lélekkel fogadta be az európai műveltség nagy . értékeit. Nyelveket tanult, filozófiával és műfordítással foglalkozott, s midőn a nagyváradi Holnap című antológiából megismerte nevét az irodalmi közvélemény, már az új magyar irodalom egyik legműveltebb költője volt. Verseiben új lírai élményeket és új költői kultúrát hozott: korai költészete a megismerés szellemi kalandjait fejezi ki, a későbbiek során viszont mindinkább a huszadik századi értelmiség, a modern kor ellentmondásaival küzdő írástudó drámai tapasztalataival vetett számot. Első verseskönyvei — Levelek írisz koszorújából, Herceg, hátha megjön a tél is — még a világ pompás és gazdag forgatagát festették, későbbi kötelei — A- nyugtalanság völgye, Sziget és tenger, Versenyt az esztendőkkel — viszont már megrendítő morális küzdelmekben keresték a történelmi és kulturális válság megoldásának humánus lehetőségét. Nemcsak verseivel, hanem regényeivel, tanulmányaival és műfordításaival is beírta neyét irodalmunk történetébe. Korai regényei — A gólyakalifa és a Tímár Virgil fia — az emberi lélek belső világába nyitottak utat, Kártyavár című regénye a hazai városi fejlődés konfliktusait tárta fel, legnagyobb prózai munkája, a Halálfiai pedig korszakos jelentőséget kapott a magyar értelmiségi réteg sorsának és világképének nagyszabású epikus ábrázolása révén. Tanulmányíróként eredeti gondolatokban gazdag, az alkotó személyiségére és az írói alkotásra egyaránt figyelő esszékben tekintette át a magvar és a világirodalom nagy értékeit. Az európai irodalom története című átfogó munkája nemcsak — mint mondották róla —• ..egy ízlésforma önarcképe” volt, hanem nemzedékek világirodalmi kaluza is, amely a két világháború között hirdette az emberi egyetemesség szellemét. Mint műfordító. egész tartományt hódított, meg a magyar kultúra számára: Szophoklész, Dante, Shakespeare, Goethe és Baudelaire részben vagy egészen az ő tolmácsolásai révén Szólalt meg magyarul. Babitsnak -— elsősorban mint a Nyugat szerkesztőjének — a kor irodalmi éleiében meghatározó szerepe volt. Már pályája kezdetén a magyar irodalom és kultúra megújítására vállalkozó folyóiratnak kötelezte el magát, az első világháború, a levert forradalmak és Ady halála után pedig elsősorban neki kellett Irányítani a Nvugatot. A folyóirat a két világháború között is irodalmunk, egész szellemi életünk vezető ereje maradt. A húszas években —• n fájdalmas történelmi Babits Mihály portréja. megrázkódtatások után — a Nyugat nehezen tudott megbirkózni a korszak erőszakos kihívásaival. Inkább az alkotó munka zártabb körében keresett feladatot, s a klasszicitás ideálját tűzte maga elé. Erre a klasszicitásra támaszkodva képviselte az emberi egyetemességet, s tiltakozott az ellenforradalmi politika megosztó hatalma ellen. A klasszicitásnak ez a gondolata radikalizálódott a harmincas években, midőn Babitsnak a fasizmus általános támadásával szemben kellett védelmeznie a humánum és a kultúra nagy értékeit. A Nyugat mind erőteljesebb szerepet vállalt a nemzeti függetlenség védelmében, a szellemi ellenállás küzdelmeiben. Ez a nemes küldetés elsőrendűen erkölcsi és politikai feladatokat tűzött Babits folyóirata elé, s valóban a NyuBABIT5 MIHÁLY: gát. a háború előestéjén a magyar szellemi élet antifasiszta küzdelmeinek egyik organizátora lett. Babits nemcsak szer- | kesztőként, költőként is vállalta a küzdelmes hivatást: Jónás könyve, Eser- kilencszáznegyven és Talán a vízözön című verseiben, valamint tanulmányaiban, publicisztikai írásaiban a szellemi ellenállás történelmi igaza mellett érvelt. Ezek a müvei nemcsak művészi értékek, hanem politikai felelősségvállalások, cselekedetek is. Sohasem fogadta el az erőszakot, a barbárságot, a háborút, mindig a valóságos nemzeti erdekeket tartotta szeme előtt, jól tudva, hogy ezek az érdekek egybevágnak az emberiség egyetemes érdekeivel. Munkássága és szellemisége ma is időszerű: születésének századik évfordulóján, mint élő hagyományra emlékezhetünk reá, Abban az értelemben, ahogyan Illyés Gyula beszélt róla — mesteréről és barátjáról '—, számot vetve szellemi örökségének igaz értékeivel: „Babits alakjára most árad csak a világosság. Most kezdődik útja is. Figyelve nézek rá, s bámulom a jelenséget: aki valaki, annak épp elég egy | helyben állnia, hogy ren- f géteg dolog történjék ve- jj le. Mozdulatlanul is folyton cselekszik: méri az esztendőket és a szíveket.” Fomogáts Béla , Nem az énekes szüli a date a dal szüh' énekesét. Lobbanj föl, új dal, te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép! Most beteg a testem. A földi vágyak messze nagyon .., Mint ropogó csontok a máglyán, heverek forró ágyamon. Barátaim elhagytak engem: egyedül maradtam már. Lelkemet kiürítettem, mint aki nagyobb vendéget vár. Ügy fekszem itt, mint a főniksz, ki félve reméli a tüzet, amelyen el fog majd égni, s amelyből újraszület. Lobbanj föl, röpíts el engem piros szoknyáid között: egy dallal ölöm meg azt aki. voltam, és már más leszek. Nem oz énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét. Lobbanj föl. új dal. te mindenható! Szülj engem újra, te csodaszép!
