Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

fSZÄt-WÄGTA® 4 T9S3, nwcm6«f 3« esürSrtok Több mint báron» év­9 tizede ünnepeljük a szovjet filmet, és ren­dezzük meg országosan ilyen­kor, november elején a szov­jet filmek fesztiváljál Ünne­pi bemutatók keretében is­merheti meg ebben az időben a n. ,yar mozilátogató kö­zönség a szovjet filmművé­szet legújabb, legkiemelke­dőbb alkotásait, újra megte­kintheti a korábbi időszakok emlékezetes filmjeit. A mai nappal elérkeztünk a szovjet filmek fesztiválja idei ren­dezvénysorozatának kezdeté­hez. Délután a miskolci He­resy Iván Filmklubban ün­nepi keretek között megnyí­lik a szovjet film ünnepe. Pontosan harmincharmad- Bzor rendezzük meg ezt az ünnepi sorozatot hazánkban, s ess a fesztivál mindig jó al­kalom arra, hogy visszapil­lantsunk a szovjet film útjá­ra. Oroszországban 1896-ban vetítettek először filmet, s nem sokkal utána már meg­próbálkoztak a hazai filmké­szítéssel is. Ám az első világ­háború, majd a forradalmak kora más irányt adott a filmgyártás, illetve filmmű­vészet fejlődésének. Az 1917- es forradalom után a polgári irányzatrác képviselőinek egy része a fehérek ellenőrizte területekre került, s a forra­dalom győzelme után új em­berekkel kellett a filmet is újjáteremteni. Lenin 1919. augusztus 27-én irta alá a filmipar és filmkereskedelem államosításáról szóló dekré­tumot, ám még igen hosszú időnek el kellett telnie addig, amíg az új produkciók teljes mértékben tükrözhették az új szellemet. Először híradó- és dokumentumfilmek jelez­ték a filmművészet megújí-, tását, majd megszülettek a kifejezetten agitációs szán­dékkal készült agitkák, s a polgárháború befejezése után lehetővé vált egy új filmmű­vész nemzedék jelentkezése, nem sokkal később pedig megjelentek a szovjet film­művészet iskolateremtő nagy egyéniségei: Kulesov, Dov- zsenko, Eizenstein. Pudov- kin, Komm és mások'. A film­nek Lenin igen nagy fontos­ságot tulajdonított, s később is a szovjet párt- és állam­vezetés mindenkor nagy fi­gyelmet fordított erre, a nagy tömegekre ható művészeti ágazatra. Az SZKP Központi Bizottsága legutóbb éppen egy évtizeddel ezelőtt hatá­rozatban / foglalt állást a szovjet filmművészet felada­tairól. Feladatává tette a mai Kommunista műszak A miskolci Autójavító Kis­vállalat november 5-én kom­munista műszakot tart. A hejőcsabai szerviz reggel hat­tól délután kettőig fogadja a javításra váró járműveket és a munkadíjból ez idő alatt tíz százalékot elengednek. Egyben, ez a szombati nap az idei utolsó barkácsügyele- ti nap is, amikor óránként harmincforintos térítésért az autósok maguk is elvé­gezhetik a javításokat, szak­értői felügyelet mellett. A téli időszakban szünetel majd a barlcácsügyelet és csak jö­vő év áprilisában kezdődik ismét ez a szolgáltatás. témák felé fordulást, az ideo­lógiai pontosságot, a szocia­lista realizmus szűk értelme­zése elleni következetes és állandó harcot. A szovjet filmművészet célkitűzése: az élet igazsága, a szocialista realizmus szemszögéből. Az eltelt évtized filmjei bizonyít­ják, hogy ez az állásfoglalás jó fogadtatásra talált, ered­ményes, hasznos volt. Ezt iga­zolják a ma kezdődő szovjet filmek fesztiválján látható művek is. * Négy, egész estét betöltő film, és egy kisgyermekek­nek szóló meseösszeállítás jelentkezik mától a mozik­ban. Azokról szólunk az alábbiakban. Részletesebben méltatjuk a Csillaghullás cí­mű háborús drámát, röviden ismertetjük a Magánélet cí­mű drámát, a Rita asszony menyasszony című vígjáté­kot, a Röpke éjszaka című ifjúsági filmet. Igor Talankin a rendező­je a Csillaghullás című hábo­rús drámának. Ennek hőse a 19 éves Misa Jerofejev, aki­től a film utolsó kockáin úgy búcsúzunk, hogy a hadi­kórházból távozva, úton van Berlin felé, a második világ­háború végnapjaiban. A film főcíme alatt ágyúdörgés hallatszik. A néző nagyszabá­sú csatákra, háborús képso­rokra készül, ám elhal a dö­rej, és valahol a front mö­gött követhetjük nyomon a fiatal katona, Misa Jerofe- jev útját Még a sebesültszál­lító vonaton barátkozik ősz- sze egy ugyancsak súlyosan sebesült katonával, aki alig valamivel idősebb nála, de már sokkal több az életta­pasztalata, elhibázott múlt áll mögötte, hozzátartozóit el­pusztították a németek, ő maga is megkeményedett. Misa a kórházban hamarosan magára marad és őszinte, tiszta szerelemmel közeledik Lidához, a fiatal ápolónőhöz. Éterien tiszta szerelem bon­takozik ki közöttük, ám a lány szülei féltik lányukat az ismeretlen katonától. Misa felgyógyulása után újra a frontra indul. Talankin rop­pant költőien festi meg a két fiatal rövidke együttléteit. A háttérben a szörnyű freskó: az elpusztított ország romjai. Mindenfelé olyan állapotok, amelyek az embereket kilép­tetik megszokott énjükből, de Misa, a még semmiféle szerelmi tapasztalattal nem rendelkező fiatalember lelké­Bronzkori tárgyakat fordí­tott ki egy kotrógép tegnap Sárospatakon, a Csepel Mű­vek helyi gyáregysége terü­letén, gázvezeték fektetése közben. Mezei Tamás pataki ben tiszta tód maradni. A rendező Misa alakjában azt a nemzedéket jelenítette meg, amely a gyermekkorból egye­nesen a felnőttkorba lépett, mert serdülő korát az ágyú­dörgés, a háború, a gyilkos csatákban való kemény rész­vétel töltötte ki. És anélkül, hogy egyetlenegy frontjelene- tet látnánk, ott érződik a háború a film minden koc­káján, mert Talankin azt mutatta meg: nemcsak a fronton, a hátországban is így pusztít a mindenre leg­ártalmasabb valami, a hábo­rú. A kórházi társ, Szása azt mondja Misának a filmben, hogy a háborúból más em­berek térnek vissza; olyanok, akik azt a hántást, azt a sé­relmet, amit a háború jelen­tett, nem feledik. Eirre tanít, emlékeztet a film is: a há­ború elmúlt, de nem feled­jük. Röviden a további új szov­jet filmekről: A nyolcvanesztendős JttUj Rajzman rendezte a Magán­élet című drámát, amelyet ma az ünnepi megnyitón is bemutatnak. Egy nagyválla­lat idősödő igazgatója élet­rendváltásában, a nyugdíj­ba vonulását követő életmód­változásaiban mutatja fel, mit jelent a pozíciótól való megválás, milyen változáso­kat hoz a gondolkodásban, életvitelben, is hogy netán egy újabb változás esetleg újra viasza im változtathatja az embert A Rita asszony mevyasz- szony rendezője Pjotr Todo- rovszkij. Derűs játék egy már nem fiatal asszony újabb házasságkötésének bonyodal­mairól, azaz arról, mi min­den történik, míg az ara az anyakönyvi hivatal előtt a vőlegényre vár, de az nem akar megérkezni. Sok kelle­mes nevetést ígérő film víg­játék. A Röpke éjszaka című If­júsági film, Mihail Bjelikov rendezése korábban Marrn- heimben nyert nagydíjat. Egy olyan fiatal fiúnak a háború utáni életéről szól, akinek szüleit elragadta a háború, ám 6 ezt nem tud­ja, egyre várja őket vissza, s mikor rádöbben az igaz­ságra, egy más világ nyílik ki előtte. A leleményes < nyuszi című rpeseösszeállítás a legfiata­labb mozilátogatókhoz szól, hét rajz-mese filmet — szov­jet, román, lengyel műveket — kínál. Benedek Miklós fafaragó iparművész, értesí­tette a Herman Ottó Múzeu­mot. A csaknem negyven darabból álló 'leletegyüttes egy bronzkészítő-műhely tar­tozékait, és raktáron levő tárgyait tartalmazza. Tudományos ülés A Magyar Hidrológiai Tár­saság Borsodi Területi Szer­vezete és a Kassai Vízgaz­dálkodási Társaság tegnap délelőtt tudományos ülést rendezett Miskolcon, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság székhazában. Ing. Milán Kupcó, a Hidro­lógiai Intézet osztályvezető­je. a hidromelerológiai elő­rejelzésekről, Ing, Alfonz Balkó, a vízminőségi osztály vezetője az ivóvíz-szolgálta­tó felszíni vízbázisok védő­területeiről, Elzbeta Bindaso- va, a hidrobiológiái labora­tórium vezetője a vízminőség hidrobiológiái vizsgálatának és a vizsgálati eredmények értékelésének módszereiről tartott előadást. Bronzkori lelet Sárospatakon Elsőként a megyében Kiváló a mezőkövesdi Fides Kollégium Herényi György odta ót a zászlót Mészáros Julíonnánok, a diák- tanács titkárának. M. Kristóf Ágnes képei Sajószentpéteren, a Pető­fi Sándor Művelődési Ház­ban látható" e hét végéig M. Kristóf Ágnes kiállítása. Alig két tucatnyi festmény — mindössze ennyi fért a parányi kiállítóterembe, de így is összefogott, zárt, jel­lemző „portrét rajzol” az al­kotóról. Az elmúlt években sokat érlelődött a festőnp művészi világa. Elmélyültebb lett. Csiszoltabb és árnyal­tabb kifejezésmódja nem­csak színviliágának gazdago­dását hozta magával, de — talán ezzel párhuzamosan is — látásmódjának szélese­dését, s elmélyülését is a lát­vány mögöttes tartományai­ban. Tavalyi, a miskolci Szőnyi-terembeli kiállítása már felvillantotta új erénye­it, amit megsokszorozott e mostani bemutatóján. Talán azért is, mert a hely köve­telte válogatás-szükség való­ban rászorította arra, hogy mindenből a legérleltebb, rá jellemző munkáját állítsa ki. Mert a magával szemben felállított mérce többek kö­zött azt is jelentette, hogy valóban mindenből: a port­réfestő csakúgy helyet kért, mint a tájképfestő, vagy a csendéletek alkotója. Ez az egyik, arra jellemző sa jó­szen tpéteri kiállítására. Ám e három műfajból aligha­nem mégis a tájképfestésze­tet érzi legközelebb magá­hoz. Ez nyilvánvalóan ki­derül abból, hogy tájképei varrnak döntő többségben. Fák és hegyek — talán ezek a hozzá legközelebb álló ter­mészeti értékek. Különös viszonyban . van mindkettővel. A fák és a he­gyek lenyűgözik, de vonzzák is. Számára a fa, a hegy­csúcs nem élettelen — em­beridegen — része a világ­nak. Emberarcúk van, em­beri érzések, érzelmek, aka­ratok hordozói. Történetük van — sorsuk. M. Kristóf Ágnes szűkre méretezeti kiállítása ezért hordozhat magában igazi ér­tékeket, ■ ezért ajánlhatjuk jó szívvel az érdeklődők, a képzőművészet barátainak figyelmébe. (es. *4 Történetének jelentős ál­lomásához érkezett a mező­kövesdi Földes Ferenc Kö­zépiskolai Kollégium. A ki­váló cím, amelyet nevükben is viselhetnek ezentúl, évti­zedes kitartó nevelőmunka eredménye. A tegnapi nap — hiszen délután ünnepi kollégiumi ülést tartottak, melynek ezúttal, a vendé­gekre való tekintettel a mű­velődési központ színházter­me adott otthont — így va­lamiféle számadás is volt, összegzése az eddig végzett munkának. Ötször nyerték ea egymás után az arany oklevelet, most pedig, a Mű­velődési Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága a Kiváló kollégium címet ítél­te a kollektívának. A kollé­gistákat, a nevelőtanárokat, a gimnázium tanulóit és ta­nárait, a testvér, a budapesti Désy Huber Kollégium kül­dötteit, a megyei kollégiumok képviselőit Zupkó Béla kol­légiumigazgató köszöntötte az ünnepségen, amelyen részt vettek a megye, a város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői is. Ünnepi beszédet Porkoláb Albert, a megyei tanács el­nökhelyettese mondott, aki kiemelte: a szocialista neve­lés kialakult rendszerében igen fontos szerepet töltenek be a kollégiumok. A közép- iskolások negyede ma kollé­giumokban, diákotthonokban él, s döntőén fizikai dolgozók gyermekei népesítik be őket. A mezőkövesdi kollégium tör­ténetének jelentős állomása-; it kiemelve elmondta az elő­adó, hogy a Földes Ferenc nevét viselő közösség és in- _ tézmény az elsők között ér­demelte ki 1960-ban a kol­légiumi címet is, amelynek egyik alapvető feltétele . az eredményes nevelömunka, a másik pedig az önkormány­zat megszervezése volt. 1969- ben költöztek a gimnázium épületéből mai otthonukba, ahol a szocialista nevelés és nevelődés egyik jelentős mű­helyét sikerült kialakítaniuk. Ezt a munkát ismerte el a Művelődési MiniBZtérium és a KISZ Központi Bizottsága, amikor odaítélte a mezőkö­vesdieknek a Kiváló kollé­gium címet A KISZ Központi Bízott-! sága Középiskolai és Szak-; munkás Tanácsa megbízásá­ból Kerényi György adta át a zászlót Mészáros Julian­nának, a kollégiumi diákta-! nács titkárának. A megtisz­telő címről szóló oklevelet Juhász József, a Művelődési Minisztérium képviselője adi; ta át Zupkó Bélának, a kol­légium igazgatójának. A Ki-' váló kollégium címmel 20 000 forintot is élnyertek a me­zőkövesdi kollégisták, ame-j lyet közösségi célokra hasz­nálhatnak fel. Köszöntötték a megye első Kiváló kollé­giumét a testvériskolák és a testvérkollégiumok küldöttei is, akik szalagot adományoz­tak a Kiváló kollégium zász-; lajára. Ma este a képernyőn Egy cső két végén • A címbeli cső egyik vége a Szovjetunióban, Kalusban van, a másik meg itt, Bor­sodban, Leninvárosban. A Szomszédolás című sorozat, ban ma este 18.20-kor az el­ső műsorban jelentkezik az Egy cső két végén című ri­portműsor, amely e két vá­rost mutatja be. 1970. szep­tember 15-én írták alá a magyar—szovjet olefinegyez­ményt, amelyben két KGST- ország hosszú távú egyezményt kötött egymással, hogy hatá­ron innen és túl, Kalusban és Leninvárosban két üzemet - egy vertikumot - épít. Az együttműködés azóta is za­vartalan, a csővezeték mind­két végén városok épültek, életutak, sorsok formálójává vált a gazdasági kapcsolat. A tevékenység érdemi elisme­rését fejezi ki, hogy az újabb egyezményt már 1999-ig, az ezredfordulóig aláírták. A ri­portműsor szerkesztője Kön­ner János és Jurij Batiscsev, rendezője Bartha Attila. Ké­pünkön a TVK-olefínmű egy részlete. Egy Irocta a Mij Kajznum rendezte Magánélet című új szovjet filmből. Szovjet fiel fesztiválja

Next

/
Thumbnails
Contents