Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 277. szám

T983. «wefnber 24., csütörtök E5ZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megkezdődött az alkatrészek próbagyártása „DIGEP”-emblémáv8 Importot pótol, csökken az anyagi kár Wl A* változás korái élik a Di­ósgyőri Gépgyár „C”-gyár- egységében. A hatalmas mű­helycsarnok egyik elkerített löszében ugyanis vadonatúj és nemrégiben felújított meg­munkáló gépeket helyeztek ázom be. v—Ezen a területen — mu­tat körbe Ludmány György főmérnök — évekig szivaly- tyóalkatrészeket készítettünk és szereltünk össze. A ter­méket szeptemberben adtuk át az'erre a profilra szako­sodott szerencsi gyáregység­nek. Tettük ezt azért, mert új tétad a tol kaptunk. A kor­szerű vasúti ütközők előállí­tásának feltételeit kellett megteremden ün k. Az előké­születek során voltok ugyan kisebb - zökkenők, • de vég­eredményben tartottuk a ha­táridőkét, s október végén megkeacitiik egyes alkatré- ptőbögy ártá-sá t. , A vasút megújhodása köz- karrtért. Mlridenld előtt vilá­gos a reneszánsz oka is: a sínen történő szállítás lénye­gedén olcsóbb a közúti és a légi fuvarozásnál. Ebből a megélénkült érdeklődésből adódik ’’a szóben forgó gyár­egység meghatározó jelentő­ségű gyártmányának, a vas­úti kerékpárok termelésének a felfutása. Hasonló meg­gondolásra alapozva, ígérke­zik „tó,,üzletnek az új, vállal- koájss.,, Re. nemcsak a gép­gyár éroeke a vasúti ütközők gyapjasának jövő januárban való megkezdése, hanem ugyanezt szorgalmazza a M^V.is,, — Valahol olvastam — magyarázza Ludmány György —, hogy hazánkban évente legalább 100 millió forintra tehető az az anyagi kár, amely a vasúti teherszállításkor ke­letkezik. A szerel vények ösz- saeéllításakor ugyanis a va­gonok gyakran nagy erővel ütköznek egymáshoz, s a ko­csik’ váza deformálódik, oly­kor, .összetörik. Ezen túlme­nően, a mozgatott áruk is megsérülnek, tönkremennek. A vasútnál már régóta pró­bálkoznak a gond orvoslásá­val, amelynek útja: megfele­lő lengéscsillapítású, az üt­közési energiát a minimális­ra csökkentő ütközők alkal­mazása. Az általunk gyár- < tésra kerülő vasúti ütközők tökéletesen megfelelnek az enrlített' követelményeknek. Az ütköző „lelke” egy elástromer elnevezésű anyag, amely leginkább a gyurmá­hoz hasonlítható. Az össze­tételét természetesen hétpe­csétes, titokként őrzik a ki­találói, a francia Domange Janet cég szakemberei. Jel­lemző erre a vegyi anyagra, ho^y rendkívül erős ütést képes felfogni, és az ütés után rövid idő alatt vissza­nyeri az eredeti, alakját. Ezt az elastromert töltik be az ütköző hengere és dugaftyú­A Cj)hváripari Vállalat 2. számú,' Ohgai Gyárában azt tartják: nem a létszámhiány a legnagyobb probléma az üzéftiektaen, hanem éppen- séggek/az adott létszámon be­lül , a/szakértelem hiánya. A / gond hatványozódik, amikor például új, korszerű berébdezéseket helyeznek üzembe, amelyek kezeléséhez jól kvalifikált szakemberek­re van szükség. Ezt az ön­nek az energiaelnyelő képes­sége a háromszorosa a hazai teherkocsiknál jelenleg alkal­mazott ilyen berendezés ha­sonló tulajdonságának. — A licencvásárlás végle­ges szövegét az elmúlt év december 16-án írták alá az érdekeltek a francia cég bé­csi irodájában — pergeti vissza az azóta eltelt 11 hó­nap eseményeit a főmérnök. Ezt követően indult meg ná­lunk az érdemi munka, amely kétirányú volt. Egy- reszt a licencet kellett hono­sítanunk, a mi viszonyainkra átültetni,, másrészt létre kel­lett hoznunk a szükséges gyártási technológiát, össze­sen 15 millió forint értékű beruházást valósítottunk meg, s a költségekből a MÁV nyolc-, az OMFB és az Ipari Minisztérium 3,5 millió fo­rintot vállalt magára. A je­lenleg ismert legkorszerűbb, zárt gyártási technológiát alakítottuk ki, s ennek része a gépesített anyagmozgatás és kiszolgálás. Tizenegy új eszterga-, fúró- és köszörű­gépet vásároltunk és besze­reltünk az új üzembe továb­bi öt felújított régi megmun­káló gépet. Az úgynevezett töltő- és bemérőgépet decem­ber közepére szállítja a fran­cia partner, addigra le kell gyártanunk a vasúti ütköző kísérleti sorozatát. Az új üzemben előrelátha­tóan harmincötén dolgoznak majd, jelenleg magától érte­tődően még kisebb a létszám. A gyáregység vezetőinek egy maroknyi csoportja a hely­színen, a francia cég gyárá­ban tanulmányozta a gyár­tást, s ők adták tovább a tudnivalókat a munkában résztvevőknek. Az bizonyos, hogy az ütközők alkatrészei­nek gyártása rendkívül nagy technológiai ' fegyelmet és odaadó lelkiismeretességet kíván. Jól mutatja a megkí­vánt minőséget, hogy a spe­ciális keménységű anyagból készülő ütközőkbe a vegyi anyagot több mint 1000 bar nyomással kell majd belelöl- teni, s ez a nyomásérték a vagonok ütközésekor megha­ladja a 4000 bari!) — Az első évben — tehát jövőre— 7000 ütköző legyár­tására szól a program — mondja végezetül Ludmány György. — Utána viszont már 10 ezer darabot akarunk előállítani évente. A hazai igény egyelőre 50 ezer, s mi­re ezzel elkészülünk, vala­mennyi hazai sínpáron futó tehervagonra a „DIGÉP” emblémával ellátott vasúti ütközőt szerelik, fel. Felesle­gessé válik a drága import, s számottevően csökken majd az anyagi kár a kocsikban, a bennük szállított árukban. Remélhetően új termékünk jó híre eljut külföldié is, s az ütközőt éppen úgy tudjuk majd exportálni, mint a vas­úti kerékpárokat. gaiak részint átszervezéssel oldják meg, úgy. hogy a leg­ügyesebb dolgozók foglalkoz­nak az új technológiával. A másik lehetőséget a felnőtt dolgozók rendszeres tovább­képzésében látják. Éppen ezért évente több alkalom­Kavics bányászsk A sűrű köd kikötőben ma­rasztalja az uszályokat, még a lámpák fényfüzérei is be­levesznek a szürkeségbe. Kezdődne a műszak, de nem szabad elindulni, mindaddig, amíg a „hajósok” jól át nem tekinthetik a vizet. Ha nem is parttól partig, de leg­alább a kotrógépekig látni kell az utat. A lomha, ka­viccsal megrakott uszályok képtelenek a hirtelen és gyors irányváltozásra. Túl nagy lenne a kockázat, ha ilyenkor vízre mennének. Pedig ebben . az évben ré­gen volt akkora megrende­lői ostrom alatt a Nyéklád- házi Kavicsbánya, mint ezekben a hetekben. A vál­lalatok egész évben éberen vigyáztak készleteik vissza­fogására és inkább vállalták az átmeneti anyaghiány hát­rányát, mint a készletek fel­gyülemlését. Az őszi hóna­pokban, mint ahogy más években, most is gondokat okozott a ;. vagonhiány. Ugyanabban az időben vi­szont fokozottabb közúti szállításra nem volt igény az építőipari vállalatok, házgyá­rak, betoneiemgyárak Készé­ről. Év közben két régi uszályt vásárolt a nyéki üzem egy elhagyott csepeli bányától és a két vízi jármű közül az egyiket már fel is újították. Ez is segít abban, hogy »mi­kor a kotrók fennakadás nél­kül dolgozhatnak, porti tá­rolókba kerüljön a kavics. Innen, némi „szikkadäs” után már könnyebb rakni, szállítani, mint a vizes anya­got. Az ér ele# tervekbe* ké­pest az idén kevesebb ka­vicsot ad át a bánva a meg­rendelőknek részben azért, mert az év nagyobbik felé­ben kevesebb anyagra volt igényük az építőknek, és a hullámzó kereslet mellett a kitermelt mennyiség rs sok­nak mutatkozott. Viszont az eladott kavics nagy része osztályozott minőségű volt, ami arra utal, hogy mind több helyen alkalmazzák a cementtakarékos megoldáso­kat, ami csak jó minőségű kavics használata mellett le­hetséges. Amíg más években éven­te 10—12 hektárt vontak ki­termelés alá, ez a terület az idén örvendetesen lecsök­kent mégpedig azzal, hogy a korábban hat-nyolc méter mélységben kiszedett rétege­ket most 12—16 méter mély­ségig kibányászták. Így a víztükör csak fele akkora te­rülettel nőtt,- mint tavaly, vagy tavalyelőtt. A hidegben a tekintélyes vízfelület nagy kipárolgása állandósítja a ködöket a ta­vak környékén. Csak a jó­tékony ködűző szelek enge­dik meg a ivízreszállást ezek­ben a novemberi napokban. Amíg a tél nem von kemény jégpáncélt a víz fölé, addig dolgoznak a kotrók, járnak az uszályok. Az éves nagy­javítás csak a jövő év első napjaiban kezdődik és a ter­vek szerint február végéig fa ri­mái is szerveznek betanító jellegű tanfolyamokat. Az idén például 21 dolgozót ta­nítottak meg a képlékeny hi­degalakításra. Az üzem ve­zető szakemberei most szak- könyvet írnak,, segítve ezzel a szakmunkások oktatását Szendrőládnál a Bódvavöl- gyel — amely két hegysor között hosszan nyújtózik el — beragyogja a fény. A tényt versként fújva tovább: kikelettel biztató remény ... »zaz, hogy az lenne, ha a lö­vellő napsugarakat nem hi­deggel ölelné körül a dél­előtt. De mert azzal teszi, kemény léggel, s halódó ter­mészettel — fény ide, fény oda — november ez, ősz a javából. Sőt, az üstökűket vesztett akácfákkal, zörgő sárga levelekkel, hó előtti hangulatú már ez a táj. A kéz kesztyűtől vár me­leget, ám az arcra ettől füg­getlenül rózsákat csipked a dér. Sőt, a nugykabát alá is búvik valamicske ebből a már télféléből, legalábbis egy-egy borzongás erejéig. Mindezt az érzetet, s képet egy tábla végében, egy trak­torra várva kapartatja der­medt tintája tollal papírra az elme. Egy traktorra vár­va, mely a tábla másik re­géből lassacskán majd csak elaraszol ide hozzánk. Ekét húz maga mögött, hantokat hasitó hosszú és „éhes” ekét, mely oly falánk, hogy nyo­mában hírmondója sem ma­rad az életét már korábban elvesztő kukoricaszárnak, vagy a lándzsás élű tőma­radványoknak. De mert egyik sem adja meg köny- nyen magát, legkevésbé nem a föld, mely szemfedőt bo­rít az előbb említettekre, lassú, erőlködő a gép hala­dása. Ám, régre csak odaér, ahol állunk, várunk, a tábla végébe. És hogy nem csu­pán nekünk, hidegbe vára­kozóknak tűnt hosszúnak az elszenvedett idő, azt igazol­ja, az erőgép szinte emelet­nyi magas vezetőfülkéjéből leszálló pilóta is. — Kutya nehéz ez a föld! Biz’ isten, ilyet még nem szántottam — bosszankodik a kezét nyújtó, kék svájci­sapkás férfi, ismerkedésünk bevezetőjeként. Nem színlelt a méreg, bosszankodása va­lódi. — Kötött, nyirok talaj — folytatja —, ráadásul meg silókukorica volt benne, s a betakarítógépek annyira ösz- szetömörítették, hogy olyan, akár a beton. Láthatták, csak egyessel tudtam jönni. — Pedig hát erős masinát vezet. — hordozom végig te­kintetem a fénylő piros, mo­dern vonalú, Fiat 1880 DT erőgépen. — Nem lehet rossz ilyen gépet vezetni. Amikor ezt mondom, Te­lohad a mérge, sőt még a szeme vs ’felcsillan. Büszke, mint apa megdicsért gyere­kére. — Hát ami azt ifi éti, va­lóban nem akármilyen gép ez! Száznyolcvan lóerős! S olyan, akar egy műszer. A fülkében fűtés, rádió van, szóval teljes a komfort. Prí­ma gép ez, nekem elhihe­ti, hiszen huszonöt éwe va­gyok a szakmában. Ültem már egy-két típuson, össze ►adom hasonlitani. Csak hét, mint mondtam, ez a kutya nehéz talaj roég ezen a gé­pen is majdnem kifog. No azévt »: lgu*ság kedvéért te­, gyük hozzá, hogy öt ekefej­jel szántok, s harmincöt cen­timéterre meg kell forgatni a talajt. Szóval elképzelhe­tik, mekkora erőkifejtés keit ide. Zsebéből egy pakli ciga­rettát vesz elő. Fecske — látom a doboz feliratán. Elő­kotor egy szálat, rágyújt. Az első slukkot igen mélyre szívja. Mintha megnyugtat­ná. — Sokat szív? — kérde­zem. Száját elhúzva bólogat, — Sajnos, sokat. Két-há- rom doboznyi is elmegy egy nap alatt. De mit csináljak? — tárja szét kezét. — A szervezetem kívánja! Tudja, a traktoros munkája nem éppen Idegnyugtató. — Mennyit dolgozik? — Sokat. Ilyenkor, szán­tási szezonban ejjel-nappál megy a gép. A társammal váltva szántunk. Ö most éj­szakára jön. — Ezek szerint a kereset sem lehet kevés — jegyzem meg. — Mikor mennyi. Váltó-- zik. Kilenc—tizenkétezer ío-; rint körül alakul. Persze — emeli lel az ujját —, nem napi nyolc órában. Üjra mely a szippantása. — Sok; függ. a munka milyenségé­től is — folytatja —, hogy hogyan haladunk vele. Ez­zel itt — mutat a tábla fe­lé — például lassan hala­dok. Ez hat-hétszáz forintot biztos kivesz a zsebemből. De ezt is meg kell csinál­ni, ez is a téeszé. • — Melyik téeszé? — jut eszembe, hogy ezt még nem kérdeztem meg. Kissé szégyenkezve kap a fejéhez. — Látja, én is elfelejtet­tem mondani. Ez az edelé-. nyi Alkotmány Tsz területe, i A gép is az övé, s én is ott dolgozom. Már tizenkét eve. Előtte meg a Szendrői Ál- ,, lami Gazdaságban voltapn ti- y, zenhárom évig. „ jt — Fiatal ember, s már s» ennyi betöltött esztende.ie van ? , — Igaz, hogy még csak- a harmincnyolc évet töltöttem ‘ ‘SY- ' be, de az is igaz, hogy ti-.^’ zennégy éves korom óta én érj már dolgozom. Ügy ámí'tó Nem hitte volna, vallja be? — Valóban nem. Órámra pülaoSok, dél kő-éj; rüi jár az idő. ■ C'B.'V — Az ebéd? — néwék kérdőn. Nevet. — Itt lese * főiké­ben. Konzerv, meg kenyér, A főtt ételt majd este be­pótolom. — Edeiénvbeti lakik? , •\,íí — Nem, csak itt a 'szdni- nzédban, Szendrőiádoo. szolgálati lakásban. — Nős? íi«< — Persze. Mosolyogva lvomü ' záteszi: — Mi több, öt gye­rekem van. Gondolhat}«, hogy van hová tennem pénzt. — Akkor nem is rabolom tovább az idejét. Hiszen kóa- tudott: az idő ipénrz. Bólint, s újra nyújtja * kezét. Ö mászik vissza a pi­ros Fiat traktor nyergébe, én s! meg indulok a meleget ígé-. ü ró gépkocsihoz. — Látja — fordulok rréa- sza még egyszer —, ebben a hidegben, meg a nagy be­szélgetésben csaknem elfe­lejtettem felírni a nevét. — Szitás Imre a nevem. Hát a magáé? Hajdn Imw r Értékes termékünk Á borsodi zeolit Napjaink napirendjén a sajtóban, a televízióban gyakran szerepel Borsod megye értékes terméke, a zeolit. Lapunkban mi is több írást jelentettünk meg erről a nagyszerű ásványi anyagról. Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegy­aljai Művében, Mádon bá­nyásszák és már sokféle ter­méket tudnak belőle gyár­tani. Egyebek között állati takarmányadalék, szagtala­nító, légtisztító, nedvszívó, derítő, súroló — és tisztító szereket, víz- és gázszűrőket készítenek belőle. A nagy­üzemi állattartó telepeken képződő hígtrágya termé­szetvédő és gazdaságos hasz­nosítása legcélszerűbben a zeolitokkal • valósítható meg. 1979-ben még csak néhány tonna zeolitot használtak fel, de ma már eléri a havi 1909 tonnát. A közelmúltban külön tv- műsor foglalkozott a zeoli­tokkal, ahol szakembereit, vezeték, kutatók nyilvánítot­tak véleményt erről az ás­ványról. a felhasználás sq- rán szerzett tapasztalairól. Nemcsak tisztit, fertőtlenít. de takarmányadalékként is hasznosítható. Segít a kal­cium- és cinkhiány meg­szüntetésében, gyógyítja : vérszegénységet is. Voltak a vitában ellenvetések, hogs takarmányadalékként hasz­nálva mintha növelte volr •>. a húsban az alumínium- mennyiséget. Persze az ada­golás. nem elhanyagolandó tényező. A végeredmény másnap bemondta a tv. hős a zeolit szabad utat kapa!: népgazdaságunkban a fel- használás tekintetében. ja közé, s ennek az ütköző­N. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents