Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-24 / 277. szám
y*LAG PROLETÁRJA!, EGYESÜLTETEK! fi munkás A fogalom még abban az időben ragadt meg bennem, amikor a háborúból, a hadifogságból, a lágerekből hazatérők kipakolták hátizsákjukat, mindenféle maguk fabrikálta tárgyat: hamutálcát, gyújtót, vasvirágot, cigarettadobozt, képkeretet kotorászva elő. A család ámult: lám, mennyi gyönyörűség varázsolható a puska- és ágyúgolyóhüvelyek- böl, repeszdarabokból, s mindent szinte puszta kézzel, ügyességgel. „Ennek arany keze van” — mondogatták a rokonok, ismerősök, s e botcsinálta mesterek érezték, érezhették az alkotói öntudatot, vagy — a tárgyhoz illőbben — az ezermesteri, fabri- kálási büszkeséget, általánosabb .szóhasználattal: a szakmai öntudatot. Szókmoí, szakember! öntudat. Olyasmi ez, ami valószínűleg azóta, vogy még korábbról létezik, hogy bármily szakmáról, szakemberről egy- áltofán beszélhetünk. Megvolt okkor is, amikor pedig jól tudta a munkás, hogy ügyességével, tudásával a tőkés zsebét dagasrtja, és mégis: „kezes állattá" tette a gépet, megszelídítetté az 'anyagot; mert nehéz tett volttá másként dolgoznia! Erről az időről hallottam egy idős esztergályostól a történetet: „Huszonhatban elküldött a gyáros, szaladj fiam, hívd csak Ivánczi urat! Mondd meg, hogy Idposmenetet kell bevágni, megfizetem. Május elseje volt, szoladtam egyenest a Ligetbe... Jött is Ivánczi; konflis, keménykalap, ünneplő, a ló nyakán meg perec. De nem akármilyen. Méteres sósperec ... Át se öltözött, bevágta a menetet és meat vissza a Ligetbe.” Szó. sincs itt valamiféle békebeli, családias munkás—tőkés viszonyról, de még csak Ivánczi úr naiv úrhotnámsá- gáról sem. Egyszerűen ony- nyrt jelez o történet, hogy a tőkés, de a magára adó munkás is tudta, mennyit ér valójában a jó munka. Egy másik — csepeli —történet szerint annak idején az öreg Weis Manfréd sem azért beszélgetett ütemes rendszerességgel legjobb szakmunkásaival, mert. nagy demokrata volt, csak mert tudta, számolt vele, mitől fiadzik a pénz, s hogy ebben mekkora szerep jut a gyáróriás különleges képességű szakmunkásainak. Aliik a korszerű technika fetisizált bűvkörében gondolkodnak, csak legyintenek erre: ugyan, hol vagyunk mór attól a világtól, hiszen az úgynevezett arany kezű szakik ideje visszavonhatatlanul lejárt, kiszorítják őket a még több aranyat érő gépek. De így van-e valóban? A közelmúltban, egyik szerszám- gépgyárunkban munkásokkal egyéniség beszélgettem erről: „Jöjjön, nézze ezt a masinát” — mondta egyikük, s tükrösen csillogó, nikkelfelületü géphez vezetett. Mikroszkópcsőhöz hajoltunk, a mélyén leheletnyi mozdulatokra is ugróit a kék hajszálkereszt: ez- redmillimétereket mért. „Ilyeneken dolgozunk - folytatta —, koordinótaesztergák ezek, mindegyik sok milliót ér." ököl nagyságú alkatrészt mutatott: „önmagában egy kis kertes hóz . ..” Később egy gépóriásnál álltunk meg. „Londonból hozták, sok millióért, de — ki tudja miért — nem gondoltak rá, hogy a szerződés szerint az angol szerelő eljön, garanciával beállítja. Eltört egy tárcsa. Várták, amíg új érkezik, s nem kérdezték tőlünk: mi mit szólunk hozzá. Műszak után, társadalmi munkával összebütyköltük azt a tárcsát.” A példák őzt szemléltetik: bármily fejlett a technika, o jó munkás nem nélkülözhető. Igaz, a tudomány, a technika valóban egyszerűsíti, automatizálja, ellenőrzi a munkafolyamatokat, de közben - más vonatkozásban — bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé is teszi a termelést. Az iparilag fejlett országokban nem csupán a betanított gépmunkások száma, szerepe nő, de a magasan képzett szakmunkásoké, szakembereké is. Láttam számítógépet, amely oz alacsony színvonalú kezelő- személyzet miatt jó ideig szinte az egyszeregy színvonalán működhetett. A korT mány számítógépprogramja egyszerre és azonos nyomatékkai hangsúlyozza az új gépek gyártását vásárlását, s a szakképzést. A közgazdasági irodalomból, de a gyakorlatból is jól ismert tény, hogy egy-egy új beruházás hatékonysága távolról sem csak az alkalmazott technikától, s az értékesítési körülményektől függ, de legalább ilyen mértékben az új technikát irányitó emberektől is. Mégis, lépten-nyo- mon tapasztalni, hogy nem dolgoznak folyamatosan, vagy elég hatékonyan a sok-sok millió forintért vásárolt gépek, gyárak, mert elhanyagolják a munkaerő tervszerű, időbeni felkészítését, szinte kizárólag arra ügyelnek: van-e, lesz-e elegendő munkaerő, nem pedig arra: milyen az. ß mindenhez értő, vállán szerszámos ládával vándorló arany kezű mesterember típusa valóban kiment a divatból és ha szükségünk van is rá néha, nevetséges lenne századunk szakmunkás jelképének tekinteni. Csakhogy: az „arany kezet" a számjegyvezérlcsü szerszámgépeknél, az automata gépsoroknál sem nélkülözhetjük. F. J. A? MS7MP BORSOn-ABACj SnnwPT tTROVI?! MZOTTSAGAWAIC LAPJA XXXIX. évfolyam, 277. szám Ara: 1,40 Ft Csütörtök, 1983. november 24. Jelzőlámpa-szerelés Kádái lános az NDK-ba utazik Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt K6s- ponti Bizottságának első titkára Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra az NDK-ba utazik. Gromíko-Kaddumí ialátkozó Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter szerdán Moszkvában' fogadta Faruk Kaddumit. a PFSZ V. B. osztály w Élőiéi A Szovjetunió nevében Andrej Gromiko mélységes aggodalmának adott hangot a palesztinok egymás közötti értelmetlen és természetellenes testvérgyilkos összeütközéseivel kapcsolatban. Csehszlovákia a KGST ben Kereskedni és jól kereskedni, talán ez lehetne a mottója annak az érdekes előadásnak, amelyet szerdán Miskolcon, a TIT Kazinczy Klubjában Jan Korcmaros A községek megtartó ereje Olést tartott a népfront megyei bizottsága Napjaink gyakorta emlegetett, . sokféle feladattal terhes fogalma, a községek népességmegtartó ereje, az ezzel kapcsolatos tennivalók taglalása, elemzése számos fórum, összejövetel, tanácskozás napirendjén szerepel, ez szolgált témául a Hazafias Népfront megyei bizottságának tegnapi ülésén is. Ismét szóba került: Bor- sod-Abaúj-Zemplénben található az ország községeinek közel 12 százaléka, egyik megyében sincs annyi község, mint éppen itt, ahol a földrajzi adottságok következtében (is) számos apró falu alakult ki. A mi megyénkben az apró községekből az elvándorlás valamivel később kezdődött meg, mint az ország más részeiben, mostanában viszont éppen nálunk a legerőteljesebb. Az okok közül a legfontosabbak már szintén korábbról ismertek. Az egyoldalú iparszerkezet, a kedvezőtlen ingázási feltételek; a hátrányos mezőgaz- .dasági adottságokkal bíró térségek. A községek felnevelték a fiatalokat, azok pedig elköltöztek a városokba, vagy a nagyobb községekbe A kis falukba csak kevés jutott a beruházási keretekből, egyáltalán a községeknek aránytalanul kevés jutott, az infrastruktúra nem fejlődött. A községek népességmegtartó erejének gyarapításához többféle feltétel biztosítása szükséges, ezekről ugyancsak szó volt a bizottság ülésén. Elsődleges a gazdasági eltartó képesség, melynek növelését megyénkben a differenciált ipartelepítéssel kívánják elérni. A helyi adottságokhoz alkalmazkodó kisüzemek létesítéséről van szó. Ugyancsak a gazdasági erősítést szolgálja a tsz-ek alaptevékenységén kívüli munkájának, lehetőségének erőteljes fejlesztése. A tsz-ek ennek szellemében az utóbbi években mintegy tízezer munkahelyet létesítettek. Csupán az elmúlt két évben hétezer ipari, szolgáltató jellegű munkahely alakult ki. A tendencia helyénvalóságát jól jelzi a mezőgazdasági üzemek fiatalodéba, a 35 éven aluli munka- vállalók számának ugrásszerű emelkedése. A népességmegtartó erő gyarapításának másik feltétele. az infrastruktúra-fejlesztés ugyancsak megkezdődött, pontosabban az arányok megváltoztak, a községek szempontjából érezhetően javultak. Az eddigi átlagos 7 százalékos beruházási részesedésről körülbelül 20 százalékos részesedésre. , Ugyancsak az összetartó erőhöz tartozik — nem is kis mértékben — egy-egy település emberi közössége, az itt élők ragaszkodása a helyhez, a szülőföld szeretető. Ehhez, a helyi társadalmi erők gyarapításához járul hozzá minden bizonnyal, eredménnyel a népképviselet. önkormányzat erősítése, melyről éppen napjainkban az államigazgatás továbbfejlesztésének kapcsán ugyancsak gyakorta szó van. egyetemi tanár, közgazdász, a kassai Safarik egyetem tanára tartott. Csehszlovákiának a KGST-ben betöltött helyéről, szerepéről. A Magyar Kereskedelmi Kamara Észak-magyarországi Bizottsága és a TIT megyei szervezetének közös rendezvényén többségükben kereskedők vettek részt, azok, akik elsősorban a KGST-ben folyó árucsere kérdései iránt érdeklődnek. A közgazdász professzor előadásában ismertette a szomszédos baráti ország jelenlegi gazdasági helyzetét. s mint elmondta: az ország Iparában a meghatározó szerepet a gépipar képviseli. Míg a korábbi években ezek á feltételek dinamikus fejlődést biztosítottak Csehszlovákia számára, á 80-as évekre ez a fejlődés lelassult, és ma a legnagyobb gond áz, hogy a nagyszámú berendezést és gépféleséget a csehszlovák ipar csak nagy anyag és energia ráfordításával. diágán termeli meg. Mint köztudott. Csehszlovákiában is 1980-ban új gaz- dasáairá nyitási reformot vezettek be annak érdekében, hogy a beruházások, az abból származó eladható áruk, tehát a fejlesztés, a fogyasztás. valamint a felhasználás kedvező arányát megtalálják. Ez egyelőre nem megy köny- nyen. hiszen Csehszlovákiában 1983-ban mintegy- 470 milliárd koronát tesz ki az árukészlet, tehát csaknem akkora, mint az ország egyéves nemzeti jövedelme. (Folytatás a 2. oldalon) Tsz vezelők az LKM-tei Genien meoszakaM a tárgyalások Miskolcon, a Rudas László utcában a VILATI alvállalkozója, az ácsai Vörös Október Termelőszövetkezet dolgozói szerelik o forgalomirányító lámpákat. A nyolc csomópontban elhelyezett, Hangolt lámparendszer biztosítja majd a gépkocsik és a gyalogosok biztonságos közlekedését. Szerdán Genfben teljes ülést tartott a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az európai nukleáris fegyverzet csökkentéséről tárgyaló küldöt tsége. Az ülésen a szovjet küldöttség bejelentette, hogy a tárgyalások jelenlegi fordulója megszakad anélkül, hogy bármiféle időpontot kitűztek volna azok felújítására. (Kom- mentárunk a 2. oldalon olvasható.) Üj időpont kijelölése nélkül megszakadt a genfi tárgyalássorozat jelenlegi fordulója. Képünkön: Julij Kvicinszkij, a szovjet delegáció vezetője megérkezik a szerdai ülésre, ahol a döntést bejelentették. Ritkán adódó alkalom, hegy mezőgazdasági szakemberek a kohászatba látogassanak. Még ritkább az a tény, hogy kohászati és termelőszövetkezeti vezetők közös célokról, közösen megvalósítható feladatokról, a kereskedelmi és üzletpolitikát mindkét fél számára egyaránt hasznosan befolyásoló tervekről, elképzelésekről váltsanak eszmét. Tegnap — talán egy követésre méltó kezdeményezésként is — találkoztak a Lenin Kohászati Művekben a megye azon termelőszövetkezeti vezetői, akiknek termelési tevékenységükben az ipari melléküzemág is jelentős szerepet kapott. Mint azt bevezetőjében Drótos László, az LKM vezérigazgatója is kiemelte, már az eddigiek során is született példa ilyen jellegű kooperációra. A felek egyenlőségére és a kölcsönös előnyökre épülő szocialista tartalmú együttműködés bővítésére, új lehetőségeinek felkutatására. őrletek, tervek kidolgozására adtak több (Folytatás a 2. oldaton) Előadás a TIT-ben
