Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
1983. november 23., szerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 Egy iéieszaMt ■■ I ■■ a r a üdülésről Levelet kapott nem régiben szerkesztőségünk. Hosz- szú, részletes és keserű hangú levelet, ami után az ember felszisszen: a csudába is, mi van, ha ez máshol és másként (tragikusabb véggel) is megtörtént volna? Egy miskolci édesanya foglalja össze általános iskolás kislányának hirtelen félbeszakadt üdülését Kácson, a Lenin Kohászati Művek üdülőjében. Felvillantunk leveléből néhány képet: „Ezen a délutánon az uzsonna után sportjátékot rendeznek, ahol a kislányom elesik. Kiviszik a pályáról és egy fa alá ültetik. Otthagyják a síró gyereket, a játék megy tovább. Majd odamegy hozzá az egészségügyis is, megmozgatja a lábát, ezután kijelenti, hogy csak hisztizik. Ügyet sem vetnek a síró gyerekre, tovább játszanak. Vacsora előtt viszik fel a szobájába, hívnának orvost hozzá, de nem találnak. Vacsora után az egészségügyis — bár a kislányom kéri, hogy ne mozgassák a lábát, mert nagyon fáj — újból megpiszkálja a lábát. A laborvezető-helyettes pedig egyenes állásra és jár'-álásra kényszeríti. Nem tudom, nem így lelt-e esetleg egy ficamból vagy repedésből törés... A gyereket egész délután hagyták szén- . vedni, belenyugodva abba, hogy' nem találtak orvost hozzá ... Este lefekvés előtt hívnak mentőt, 10 órára viszik be a Szentpéteri kapui kórház gyermeksebészetére... Az orvosi diagnózis: a gyereknek combnyak-csigolya törése van, és tekintettel az eset súlyosságára, a szülőket azonnal értesíteni kell... Másnap délután 3 órakor kapok egy táviratot... Sokszor föltettem azóta a kérdést, miért nem hívtak azonnal mentő-, két?... A gyerekek felügyeletét miért nem szakemberekre bízzák, mert sem az egészségügyis, sem a nevelők (tizenéves lánykák), de még a táborvezető-helyettes sem állt hivatása magaslatán .,.” A levél olvastán bennem is felgyülemlettek a miértek. Ezekkel kerestem fel Varga Jánost, az LKM szociális osztályának a vezetőjét. Az eléje tett levelet elolvassa és sóhajt. — Sajnos, egyet kell értenem a '■'"nne foglaltakkal. Az eset v -in így történt, ez a szakszervezettel együtt indított vizsgálatból is kiderül. Elárulom még, hogy súlyos összecsapás is volt itt az irodában a szülők és a meghallgatott személyek, vagyis az illetékesei^ között. Csúnya vitává fajult... — Miért fajult vitává? ön szerint kinek volt igaza? — Nézze..., mint már mondtam, egyetértek a szülőkkel, bár a szakképzetlen lánykákra vonatkozó kitételhez azt fűzném hozzá: ez van, nem kapunk másokat. Ä fo- nyódligeti üdülőnkbe tolonganak a jelentkezők, ide nem. — Akor miért üdtiltetnek? — Nem tehetünk mást. Minden évben öt, két-kéthe- tes turnus, ha ez a nevelő- hiány miatt elmaradna, ak. kor viszont azért háborogná- nak a szülők. — Az egészségügyis szakképzett volt? — Nem volt szakképzett..., őt, mint nyugdíjast alkalmaztuk, bár tízévi elsősegély- nyújtó helyen dolgozott a nemesacél-hengerműben. Ott ez a néni jól ellátta a rábízott feladatokat, ezt a nagyon súlyos orvosi esetet sajnos, nem ismerte fel. — Orvost miért nem sikerült találni? — Az üdülőnek nincs állandó orvosa, hetente kétszer jár oda ellenőrzésre a tibold- daróci körzeti orvos. A rendelő pedig 8 kilométerre van az üdülőtől... — Nem félnek attól, hogy nz állandó orvosi felügyelet hiánya miatt egyszer még komoly haj, esetleg tragédia is történhet? — Tulajdonképpen az elmúlt tíz év alatt ilyen súlyos eset még nem fordult elő. Ez volt az első ... Azóta gondolkodunk azon, sőt mondhatom azt, hogy már elhatároztuk, a jövő évben bentlakó orvost alkalmazunk. Feltéve, ha kapunk... 4. — Felelősségre vontak valakit? — Fegyelmileg nem ... Az tény. hogy Ly. J.-nét, mint egészségügyig még egyszer nem alkalmazzuk, s ennek a feladatnak az ellátását ezek után hozzáértő szakemberre bízzuk. A táborvezető és helyettese pedig nem a mi alkalmazottunk, ők is kéthetente váltják egymást. Mi ebből a szomorú ügyből elsősorban tanulságokat vontunk le — a magunk számára. Keresztény Gabriella Veiéikenő a SzívjelDDisrél Immár hagyomány, hogy a középiskolások összemérik tudásukat arról; ki tud többet a Szovjetunió múltjáról, jelenéről, hétköznapjairól, munkasikereiről, a szovjet emberekről. Az elmúlt évben 60 ezren ismerkedtek játékosan, komolyan a Szovjetunióval, 853 iskola jelentkezett a Ki tud többet a Szovjetunióról című vetélkedősorozatra. Az idén a Komszomol és a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége megalakulásának 65. évfordulója a rendezvény- sorozat mottója. Ez alkalommal is a Szovjetunió című folyóirat cikkei, képei szolgálnak forrásanyagul a fiatalok számára. 4—4 fős csapatok vetélkednek először az iskolai döntőkön, majd a megyei, területi fordulókon, melyet külön rendeznek a szakmunkástanulók és a középiskolások számára. Az 1984 áprilisi országos döntőre végül 16 csapat jut majd el, és a legjobbak a televízió kamerái előtt is képet adhatnak tudásukról. A jelentkezési határidő mór lezárult. Megyénk iskolái most választják ki azokat a tanulókat, akik a Borsod megyei fordulón állnak majd rajthoz. Érdemes jól versenyezni, hiszen értékes díjak várnak a győztesekre. A legjobban szereplő iskola egy háromszobás faházat kap háromévi használatra a Balatonon, az első helyezett versenyzők a Szovjetunióba utaznak, de tárgyjutalmak is gazdára találnak majd. (t. vj Zúg az ózdi Nagy völgy címmel 1983. október 11-én közölt cikkünkben téves információn alapulva történt utalás arra, hogy a megbüntetettek között található egy ügyész is. Ilyenre ugyanis nem került sor. Harisnya-krónika Kezdetben volt a strumf- pántli. Ezzel az ügyes kis gumiszalaggal erősítették fel dédanyáink gyapjú- és pamut harisnyái kai Akkoriban természetesen még nem volt, és nem is lehetett „harisnyakérdés”. mert nemigen futott rajta a szem, s ha mégis elszakadt, az nem 'látszott a szoknya alatt. Aztán bealkonyult a pamutharisnyának. Rövidültek a szoknyák, és egyre jobban előbukkantak a női lábak, .lőtt, látott és győzött a selyemharis- nya. Már-már úgy tűnt, hogy uralma megdönthetetlen, amikor a második világháború vége felé Amerikában feltalálták a poliamid szálból készülő nylonharisnyát. Eredetileg ejtőernyőt készítettek a nylonszálból, de hamarosan rájöttek, hogy az új > találmányt a divatban is kamatoztathatják. Az első nylonharisnyák jóval tartósabbak — és vastagabbak — voltak, mint a mostaniak, egy pár több hónapig is eltartott. Aztán egyre áttelszőbb és mind sérülékenyebb harisnyákat kezdtek gyártani. Jött a felfutás, a szemfelszedés — és a bosszúság. Másfél évtizeddel ezelőtt megjelent a kegyetlen vetélytárs, az új típusú szál (sztrecs vagy kreppnylon). Jobb, mint elődei közül bármelyik: tartóssága a nyloné, hordhatósága a pamuté. A varrásos harisnyát felváltotta a csík nélküli, ezt követte a csipke-, a necc- harisnya, a harisnyanadrág. Az utóbbinál a harisnyát egybeszőtték a nadrággal, amely tetszés szerint követi az alakot, meleg, kényelmes. Régen talállak fel a női nemnek ilyen áldásos - holmit: egy csapásra uralkodó lelt a harisnyapiacon. Egy harisnyanadrág nincs több két és fél dekánál, pedig tíz kilométernyi fonalból készül, kétmilliói szemel számlálhatnánk meg rajta. S ha a sokból csak egy is megpattan, kezdődik a bosszankodás. A harisnyagyárakban nemcsak hajszálvékony lábrava- lók, hanem vékonyabb és vastagabb szálú harisnyák, boka- és térdzoknik is készülnek — milliószámra. Képünkön a minőségellenőrzés látható A kcnricskitermelést korszerű gépek, úszókotrók segítik. A vizek védelme Észak-Magyarországon ma a folyók, holtágak, elhagyott medrek, bányatavak, víztározók átlagos vízviszonyokhoz tartozó vízfelülete — a kiskörei tározó ide tartozó része nélkül — 6600 hektárt tesz ki. Míg a jövőben a folyók vízfelületét állandónak tekinthetjük, addig a holtágaknál, felhagyott medreknél kismértékű, a víztározóknál, de főleg a bányatavaknál igen intenzív felületnövekedéssel kell számolni — hallottuk a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Területi Szervezete egyik közelmúltban tartott előadóülésén, ahol az észak-magyarországi bányatavak hasznosításának vízgazdálkodási és vízi környezetvédelmi kérdései szerepeltek napirenden. Mint azt dr. Stéfán Márton, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke előadásában hangsúlyozta: a bányatavak vízfelülete folyamatosan növekszik, ugyanakkor nincs kielégítően szabályozva a tavak kezelése, vízgazdálkodási célja, feladata, szakágazati hovatartozása. Ezek az egyébként igen értékes vízfelületek így vízgazdálkodási célokra csak korlátozottan használhatók, illetve jellemző az ötletszerű igénybevétel, ami a későbbiekben sok gondot, szervezési, építési, beruházási többletfeladatot eredményez. Célszei-ú lenne e tekintélyes vízfelületek hasznosítását a vízparti üdülési lehetőségeket és igényeket felülvizsgálni, majd a tervezési, szervezési és egyéb munkák eredményeként az üdülésfejlesztési terveket e lehetőségek figyelembevételével kiegészíteni és programozni. Észak-Magyarország területén 88 kavicsbánya tavat tartanak nyilván. A bányatavak megyénkben részben a Sajó—Hernád kavicsteraszán, részben a Bükk alján alakultak ki. Jellemző, hogy a nagyméretű, több 10 hektáros tavak a kavicsbánya vállalatok kezelésében, míg m kisebb méretűek tsz-kavice- kitermelések, öntözővús-fei-. tárások eredményeként alakultak ki. Nagy számuk a jó minőségű vizadó rétegek több helyen történő egyidejű elszennyezésének lehető-, ségét rejtik magukban. A tavak közvetlen környezete a jelenleg használatos fejtési technológia miatt rendezetlen és hasznosfthatatlan. Ezek kiterjedése esetenként nagyobb, mint a tavak vízfelülete. Az ilyen területek szinte kínálkoznak a szemét, hulladék lerakására, sőt nemegyszer vegyszerek ürítése is tapasztalható. Az előadó a miskolci agglomerációban levő kavicsbánya tavakról szólva — melyre sajnos, ugyancsak aa előbbi kedvezőtlen kép a jellemző — a több célű hasznosítási lehetőségek vázolása mellett az üdülésre helyezte a fő hangsúlyt, pontosan meghatározva azokata legfontosabb teendőket, melyek a művelésen kfvOi te- vaknál az utólagos, a mé- velés alatt álló tavaknál pedig a megfelelő fejtési technológia kialakításával a folyamatos rendezést biztosítják. | ssr I nioiiti a paragrafus ? 1 , —lrt,n — — «V — Mm —m**m - — — — — — — — — — — — — — — — — műm Ap Kinek jár tanácsi szociális segély? — kérdezi F. B-né mezőkövesdi olvasónk, akinek alacsony tsz-nyugdíja van, de ez sokszor kevés a megélhetéshez. A hátrányos helyzetű, nehéz anyagi és szociális körülmények között élők helyzetének javítására magas szintű politikai és állami határozatok és jogszabályok vannak érvényben. A legutóbbi intézkedések hatására emelték az egyes alacsony összegű nyugdíjakat, a családi pótlékot és az Egészségügyi Minisztériumnak a közelmúltban megjelent együttes irányelve foglalkozik a tanácsi szociális segélyezési tevékenység továbbfejlesztésével. A központi intézkedések hatására a többi között a tanácsok a szociális segélyekre pótelőirányzatot kaptak. Ezt az összeget a rossz egészségi állapotú, családi körülményéi folytán magára maradott, alacsony jövedelmű idős emberek életszínvonalának megőrzésére, illetve javítására kell felhasználni. Az irányelv szerint a rendszeres szociális segélye- •zés körében célszerű kielégíteni minden, ezen ellátásra jogosan várakozó igényét, amelyet korábban a tanácsok nem tudtak teljesíteni. Indokolt felemelni továbbá az adható legmagasabb ösz- szegig (ez az özvegyi nyugdíjminimum), . azoknak a segélyét, akiknek egyedüli lét- fenntartási forrása ez a társadalmi juttatás, de jelenleg ennél kevesebb összegű segélyt kapnak. A rendkívüli szociális segélynél mindenütt biztosítani célszerű, hogy a rendszeres anyagi ellátásban részesülők évente négyszer —" ha családi körülményük alapján indokolt — valóban megkapják a tüzelőanyag beszerzésére, ruházat pótlására stb. a _rendl-cí vüli szociális segélyt. Azoknál a személyeknél, ahol ez szükséges, a tanácsok éljenek a jogszabályban biztosított magasabb és differenciált összegű segélyek odaítélésével. Figyelmet kell fordítani az alacsony összegű nyugdíjban részesülők rendkívüli szociális segélyezésére is. E körben — hangzik az irányelvből — sokan vannak olyanok, akik a tanácsi szociális segélyezettek színvonalán élnek, ezért, ha egészségi állapotuk, koruk és egyéb szociális körülményeik azt Indokolják, helyes őket is ugyanúgy rendkívüli szociális segélyben részesíteni, mint a tanácsi ellátásban részesülőket. Komoly indok lehet pl.: a drágább gyógyászati segédeszköz, a rendszeresen szedett, nyugati importból származó gyógyszer, a különleges diéta miatti többletkiadás, az egyedülállóknál a lakásfenntartás költségeinek növekedése, de számtalan más egyéni körülmény is. Célszerűnek tartja az irányelv a szociális étkeztetés fejlesztését is. A napi egyszeri főtt étel biztosítása elengedhetetlen feltétele a rászorultak létfenntartásának.' Tovább kell fejleszteni a gyámügyi segélyezést is. A segélyezésre fordítható ösz- szeg növelésének célja az egészségtelen körül ménveta között élő, alacsony jövedelemmel rendelkező, sokgyermekes, több gyermeket egyedül nevelő, hátrányos helyzetű családok életszínvonalának megtartása, illetve le-' hető javítása. Dr. Sass Tibor
