Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. november 22., kedd A képernyő előtt A sárkány menyegzője Jól szórakoztam pénteken este — s gondolom, velem együtt még nagyon sokan —, amíg A sárkány menyegzője pergett a képernyőn. Nem volt éppen túlságosan nagyigényű játék, de kellemesen szórakoztató; annyira izgalmas, mint egy öt­ven perces játéknak lennie kell, csattanója valóban élesen szólt. S amikor az utolsó kockákon Szakácsi Sándor, azaz János magábaroskadtan üldögélt az utcai pádon, hiszen min­dent felégetett maga mögött, s közben kiszemelt áldozatból zseniális kifosztásává változott szerelme már egy másik fér­finak mondta az ismert szöveget egy másik cukrászdában, nem tudhattam pontosan, sajnálnom kell-e, vagy elmarasz­talni. E film azt a tételt mutatta fel nagyon érdekesen, hogy « mégoly precízen kitervezett szélhámoskodásba is becsúsz­hat valami zavaró momentum, ha a szélhámos egy másik, nála ügyesebb szélhámossal találkozik össze, aki nála is ügye­sebben játssza a megértő, a szánandó, a szeretnivaló em­bert. S ha a két szélhámos eltérő nemű, s egyikük még sze­relemre is gyullad, kész katasztrófa. Amennyiben kataszt­rófa az, ha egyik szélhámost a másik kifosztja. Munkácsi Miklós tévéjátékának hőse, a már említett János, aki állító- lag archeológus is, elsősorban abból él, hogy újsághirdetések segítségével hölgyekkel ismerkedik, házasságot ígér, magas kölcsönöket vesz fel tőlük, s persze, elhagyja őket. Nyug­díjas apjának trafikot, húgának lakást ígér, s egyszer csak beleszeret a legújabb áldozatába. Olyannyira, hogy jó útra is akar térni, bevallja eddigi házasságszédelgéseit, s a ko­rábbi „munkája” eredményeit őrző takarékkönyveket — hat- százötvenezer forint van bennük — is megőrzésre neki adja. i.A folytatás már tudott: az ügyesebb szélhámos, a nő „át­verte” a szélhámosságot a szerelemmel összekeverő deli le­psényi. — Gaál Albert rendezése kitűnően szolgálta Munkácsi mondandójának érvényesülését, a más többször említett ta­nulságot a két szélhámos találkozásának következményeiről, megfűszerezve azt egy kis kellemesen pikáns szerelmi vonu­lattal is. (Egyébként az író a nőket tartja általában az ügye­sebbeknek, legalábbis a férfi és nő szélhámos esetében min­dig a férfi a vesztes, mint az korábbi munkáiból is kitűnik.} Az abszolút főszereplő Szakácsi Sándor szinte sorozatban ör­vendeztet meg nagyszerű alakításokkal. Ez a János is oda- xorolható emlékezetes szerepformálásai közé. Régein láttuk 'hasonló nagyságú szerepben Venczel Verát: kitűnő partner yoit. S a többi is — Tyll Attila, Herczeg Csilla, Mányai Zsu­zsa, Andai Györgyi — igen jól oldotta meg kisebb-nagyobb feladatát. — Megkérdezhető tőlem, volt-e annyi érték ebben a tévéjátékban, hogy ilyen hosszan kell vele foglalkozni. Egyértelműen válaszolhatom: nem kevés értékkel rendelke- *ett e játék, de azért is megéri az elemzőbb méltatást, mert ez a fajta irodalmi igényű, ugyanakkor izgalmas, mai tölté­sű., durvaságoktól mentes szórakoztató játék, amely 50—55 percben is értéket tud nyújtani, meglehetősen ritlca a kép­ernyőnkön, s erre szerte az országban igény is mutatkozik. Eegyen hát ez A sárkány menyegzője valamiféle mérce is. Qlyan, amit csak felülmúlni szabad. * Sorozatokban most sem szűkölködünk. Csaknem a felénél Járónk az Elátkozottak városa című ír filmsorozatnak. A fő­szereplők útja, jellemrajza nagyrészt felvázolódott előttünk, nem érdektelen a kép, amit az ír munkásmozgalom adott 'szakaszáról kapunk — még ha ismert panelek is felbukkan­nak —, *z egészen mégis valahogy kívül maradunk, nehezen éljük bele magánkért a hősök sorsába, nem tudnak igazán magokkal ragadni. A filmben van a hiba, vagy a mi soro­zatokkal már agyonterhelt befogadókészségünkkel és igé­nyeinkkel? — A másik sorozat még csak most kezdődött: ' ’Éjszakai ügyelet címmel hat alkalommal követjük majd nyo­mon a fiatal párizsi orvosok éjszakai ügyeletét és ennek ap­ropóján, mint a Michel című első részivel, betekinthetünk a párizsi emberek életének egy-egy szeletébe az éjszaka hoz- ,.zajok eljutó orvos sajátos optikáján át. Másfajta kórházi életnek látszik ez, mint Sova doktor és társainak míntakór- háza — érdekesség például, hogy itt az orvos egyedül megy kis kocsijával, meg hogy kiszállásra az éjszakai bisztróból ■raótitják —, de hart folytatás irtán inkább lehet majd róla nyilattanaá. * 'Hmm vwft M£iry a héten egyedi filme&'ben sent. A % 5W év- vei ez*lőtt született Luther Mártonra emlékeztető amerikai Xjmthert és a Nyifcrta Míhalknsr sorozat Idegenek között cí- nvfi dspsbját ki kell emelnünk a hét gazdag kínálatából. Csalódást cfcoaott Yves Montand főszereplésével A svihák. Donald Churchill-lei Az utolsó kísértés kellemesen szórakoz­tatott, a Hálál Canaanban pedig mélységesen elgondolkozta- *o*ám amerikai joenoteáttatástöl. Benedek Mikié* Két kósza betű lessék elhinni, hogy nem ófft szóndékóbon a november 19-i szómunkbon megjelent, Hangsúly a kötőszón című cikk szerzőjének semmiféle cenzúra követelése o kom­merciális művészeti produk­tumokkal szemben, hanem arról írt: kellene valamilyen cezúra, azaz élesen elválasz. tó vonal, gondolatbeli meg­szakítás, szünet a támoga­tandó művészeti törekvések és a kommerciális, meg a si­lány áruk között a támogatás tekintetében. A szóba egy be­tű, egyetlen n betű belecsú­szott volahogyan, volohon­non, így jelent meg cezúra helyett o nem kívánt cenzúra szükségelése, Szó sincs erről. Mint ahogyan a könyvtárak emelkedéséről sincsen szó, hanem a könyvárakéról, azaz a könyvek lettek valamivel drágábbak, s ugyanebben a cikkben most egy árva t be­tű csöppent valahogy a szó­ba, így jelent meg könyvárak helyett — teljesen értelmetle­nül — a könyvtárak emelke­dése, Mindössze egyetlen be­tű mindkét esetben, s meny­nyire félreérthetővé teszi a mondandót! ... w Építő Készül a torony a miskolci Gyermekváros óvodájában. Egyelőre kockákból, de jó ma­gasra. Építője láthatóan örö­mét leli benne. Fotó: L. J. Kurucz Imre létepiása megyénkben Kétnapos látogatásra, me­gyénkbe érkezett Kurucz Im­re, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat főtitkára. Tegnap délután a TIT me­gyei szervezetének székházá­ban találkozott Nagy Zoltán­nal, a megyei pártbizottság titkárával, akivel kultúrpoli­tikánk aktuális kérdéseiről, a megyei ismeretterjesztés helyzetéről beszélgettek. A beszélgetésen részt vett Lip­csei Attila, a TIT megyei al- etnöke, Bözsifc Sándor, a TIT megyei titkára és Kövér Ár­pád, az irodalmi szakosztály elnöke is. Tegnap délután a TIT főtitkára Bőcsön talál­kozott a járási szervezet el­nökségével, akikkel az értel­miség és a TIT kapcsolatáról beszélgetett Az ismeretter­jesztő társulat főtitkára ma délelőtt 10 órakor Sátoralja­újhelyen aktíván találkozik a város értelmiségével. Nagyívű,, gazdag élet- 0 utat mondhat magának dr. Simon Sándor, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi taná­ra. Munkáscsaládban szüle­tett 1923. november 21-én, Szikszón. Élete úgy indult mint az akkori munkásgye­rekeké. Mintakészítő lett a mai Lenin Kohászati Művek­ben, az acélöntődében. A fel- szabadulás számára is, mint annyi fiatalnak, új lehetősé­MaugKi Tavaly Mici Mackó, idén pedig Maugli. Ügy tűnik, örökéletű irodalmi művek ih­letik a Miskolci Nemzeti Szín­házat, amikor a gyerekekhez akar szólni. Tavaly Milne, most pedig Kipling. Két da­rab és mégis két különböző színház. Mici Mackó mintha kilépett volna a könyv lap-, jairól, Maugli új életre kelt. Mielőtt bármit mondanánk erről, a premieren frenetikus sikert hozó új gyermekelő­adásról, alighanem ezt kell tisztázni. Pontosabban azt, hogy amikor Horváth Péter színpadra ültette Kipling művét, A dzsungel könyvét, nem szemelgetett a dzsungel titokzatos lakóinak történetei között, nem fűzte valamiféle időláncra azokat, hanem a legdöntőbb mozzanatokat meghagyva, valósággal újra- költötte az embergyerek és a dzsungel-lakók nagyon is emberarcú történetét. A szín­padi Maugli — a zenés játék — a maga önálló törvényei szerint halad előre. A kiplingi mű csak szellemét adja, de attól függetleníti is magát. Frenetikus siker. Aligha­nem ez a legjellemzőbb megállapítás, amit a pre­mier tapasztalatai alapján elmondhatunk a miskolci színház új gyermekelőadá­sáról. Kicsit rendhagyó- an a színházi délután utol­só perceivel hadd kezdjük; a teljes nézőtér ütemes dobo­gásával és kiáltásával, „visz- sza, vissza”, ami nemcsak fel­nőtt előadásokon, de a gyer­mekelőadásokon is szokatlan jelenség. Legalábbis nálunk. Abban, hogy mindenféle pro­tokoll, színházi viselkedés- szabály imigyen felrúgalott, nem véletlen. Maga az elő­adás provokálta, amely nem­csak számít a gyerekek köz­reműködésére, de eleve épít is rá. Tulajdonképpen nem színészek és nézők vannak a színházteremben. Aktív ját­szók. Novák János, aki meg­hívott vendégként állította színpadra Kipling—Horváth művét, s aki egyben zeneszerr- zője is a darabnak, mindvé­gig arra törekszik, hogy be­vonja a gyerekeket a játék­ba, olykor annyira, hogy ők adják fél a végszót. Ennek olyan látható megnyilvánulá­sai vannak, mint a közönség betódulása a színpadra, á közös éneklés, Tabaki kórus­ban történő leleplezése, a dzsungel jelszavának: „egy vérből valók vagyunk, te, meg én” többszöri elmondá­sa. A gyerekek ilyen nagy­mérvű bevonása (vannak pillanatok, amikor az egész nézőtér, majd félezer gyerek játszik) természetesen nagy . kockázat is, hiszen ezeknek a részeknek a forgatókönyve előadásról előadásra az adott pillanatban rögtönződik. De hogy érdemes vállalni ezt a kockázatot — minden eset­legességével —, arra jó bi­zonyíték volt a bemutató. A bemutató, amely már a szín­házi előcsarnokban kezdődik, a legfontosabb énekszámok megtanulásával. Novák János ismeri, jól is­meri a gyerekközönséget. Ak­kor is, amikor rendez és ak­kor is, amikor zenét ír, mert a Maugli színházi előadásá­hoz a zene épp úgy hozzátar­tozik, mint a prózai szöveg, vagy az akrobatika. Fülbe­mászó, nagyon sokszor isme­rősnek tűnő dallamokból épít-' kezik, könnyen megtanulha- tóakból, énekelhetőekből, hi­szen szükség van rá, hogy a gyerekek együtt tudjanak énekelni a szereplőkkel. A gyerekek nélkül a szó szoros értelmében nincs előadás! S bár ez — mint mondottuk — nagy színészi próbatétel is, nekünk úgy tűnt, nemcsak állják, élvezik is ezt a pró­bái a Maugli szereplői. A címszerepet alakító Molnár Zsuzsa, ez a csupaszív, okos, ügyes, szere telünkre méltó csupasz béka-embergyerek szemünk előtt válik ember­ré. Ráksa, a farkas és Meusz- sza, az anya kettős szerepé­ben Máhr Ági csupa fenség és csupa szeretet. Aztán ott van Bagira, a fekete párduc — Major Zsolt — kitűnő ala­kítása —, mely vibrálás és esendő kedvesség. Vagy Dó- •czy Péter Baluja, amelyben a bölcsesség és az esendőség, és a szeretet ölit testet. Akár­csak Kipling művében, a színpadi változatban is na­gyon emberarcúak a dzsun­gel lakói. A gonosz Sir Kán, a tigris és Buldeo, a falu va­rázslója egyfajta önző gonosz­ságból születik. Varga Gyu­lát láthatjuk egyébként a szerepben. Méltó partnere ezen a jellembeli másik olda­lon Tabaki, a sakál, akit Szirtes Gábor formál, ugyan­csak kitűnően. Zsolnai Júlia Kaja, a hiú, de alapjában vé­ve jószívű és segítőkész, na­gyon pösze óriáskígyó, tün­döklőén látványos jelenség. Miként szűkre szabott játéká­ban, Akela, a farkaskirály szerepében, méltóságteljes és bölcs Varga Tamás, M. Szi­lágyi Lajos, a majom figurá­ját jól alakítja, felszabadul­tan. Külön kellene talán szól­nunk Somló Istvánról, aki a mesélőként tulajdonképpen nemcsak a játékot, hanem a gyerekeket is igazgatja, s akinek' kétségtelenül érdeme, hogy Sir Kánt és Tabuk it már akkor utálják a gyere­kek, amikor a színház épüle­tébe egyáltalán beteszik a lá­bukat. Egy remek gárda per­gő, jó > iramú, már-már azt mondanánk ütemes játéka a Maugli miskolci előadása. Rendkívül sok mozgással (Krivjánszky István tervezte), ami túlmegy a látványon, a fantáziát is megmozgató, né­miképp indiai beütésű jelme­zek Somlai Tibor, a szűksza­vúságukban is sokat mondó, jól funkcionáló díszletek pe­dig Radovics Andrea mun­kái, Mindketten meghívott vendégek. Maugli elindult hát útjára a miskolci színpadon. Diadal- útjára, kockáztatjuk meg a- jóslást. Kicsi és nagyobb — egy általános iskolával ját­szottuk végig a bemutatót — feledni tudja, hogy nézni jött. Játszanak, együtt a szí­nészekkel. Igaz; ebben van kockázat, de ha mint a be­mutatón, a jövőben is min­den előadáson feledtetni tud­ják, hogy a nézők nézők, ak­kor megtörténik a legnagyobb színházi varázs. Ha így van, akkor ez a legtöbb, amit mondhatunk. Csutora* Annamária Szerelem - receptre A szovjet filmek fesztivál­ja rendezvényeinek sorában Ivan Iva no vies Behun, a bu­dapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza osztályveze­tője ma 14.3ö-kor a miskol­ci Hevesy Irán Filmklub­ban találkozik az érdeklő­dőkkel, akik orosz nyelvű bemutatásban teklnttiefflB meg a Szerelem receptre«-: mű szovjet vígjátékot. Utána 16 órakor Leninvárosban tar­tanak I. I. Behun részvéte­lével baráti találkozót, majd dekumentumfotó-kJ állítást nyitnak és szovjet kisfilme-1 két mutatnak be. Dr. Simon Sándor, köszöntése »eket adott. lehetőségeket a munkában és lehetőségeket a tanulásban. Felelősségteljes megbízatást kapott a munka­helyén, közben tanult, kohó- mérnöki oklevelet szerzett. A gyakorlat és ‘az elmélet ötvö­ződött nála. A diploma meg­szerzése után a moszkvai Acél- és Ötvözetmetallurgiai Intézetben végez elméleti ku­tatómunkát, megszerzi a mű­szaki tudományok kandidátu­sa, aztán a műszaki tudomá­nyok doktora címet. A kohá­szatot közben felcseréli az oktatással, 1955-tól a Nehéz- -ipari Műszaki Egyetem vas­kohászatiam tanszékén dol­gozik. Tanszékvezető. Az ok­tatás, a tudományos munka mellett a közélet dolgai is foglalkoztatják. Volt az egye­temi pártbizottság titkára, betöltötte az egyetemen a tu­dományos rektorhelyettes, az oktatási rektorhelyettes és a rektor megbízatását. 1975 és 1980 között pedig a megyei pártbizottság is tagjai közé választotta. S közben egy újabb tudományos elismerés is: 1976-ban az MTA levelező tagja lett. Nehéz elhinni, hogy hat­vanéves, két külföldi egye­tem díszdoktoraként, szám- taian magas kitüntetés birto­kában — a legutolsót, a Pro Uni versi tate-t idén kapta meg — ma is fáradhatatlan. „A napokban fejeztünk be egy egyetemi jegyzetet az acélgyártásról” — mondta. „Az első kötete már koráb­ban elkészült, most a máso­dik is. Az első az elméleti anyagot tartalmazta, azt, ami egy jói képzett kohómérnök­nek szükséges ahhoz, hogy ne csak a meglevő Ismereteket tudja helyesen alkalmazni, hanem alkotni is tudjon. De az elmélet akkor lesz igazán elmélet, ha megfelelő gyakor­lati ismeretekkel bővíthető. Hát ez a második kötet.” S aztán arról szólt, hogy oktat­ni csak az tud, aki intenzíven és folyamatosan műveli szak­területét. S hogy nem elég, legalábbis számára nem elég, v ha a szakmában próbálja tu­dása legjavát adni. Ez vitte mindig a politikai élet és a közélet színpadára is. * Tudományos munkál, szak­cikkei, a vaskohászai: terüle­tén szakmai hírnevet hoztak neki. Dr. Simon Sándort, az embert még többen tisztelik. Hatvanadik születésnapján tegnap köszöntötték mind­azok, akik a munka során együtt dolgoztak vele. A me­gyei pártbizottság képvisele­tében köszöntötték dr. Havasi Béla és Nagy Zoltán, a me­gyei pártbizottság titkárai. Az egyetem vezetői, élükön dr. Czibere Tibor rektorral ugyancsak jókívánságaikat fejezték ki. Levélben köszön­tötte dr. Köpeczi Béla műve­lődési miniszter, s táviratban fejezték ki jókívánságaikat a harkovi egyetem vezetői is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents