Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-20 / 274. szám

1983. november 20., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mezőkövesd és közvetlen környéke turisztikai szem­pontból nem tartozik a fel- ícdezésre váró területek kör zé, hiszen rangja, hírneve régóta és messze földön is­mert. lény azonban, hogy az utóbbi években mindinkább növekszik a vendégek száma, mind nagyobb az érdeklődés, mintha mégis egyre és egyre többen „fedeznék fel” ezt a sajátos hangulatú, és igen sok látványossággal szolgáló várost. A vendégvárásérí- vendéglátásért tenni tudó emberek ennek megfelelően iparkodnak is tisztes körül­ményeket teremteni. Részben sikeresen, részben még sok tervvel, tennivalóval. r Ut, víz, ágy Csak utazni — közlekedni — ne kellene Kövesden! Se gyalog, se biciklivel, se ko­csival! Mint ismeretes, a vá­roson vezet át a hármas fő­ül a maga hihetetlenül nagy forgalmával, közvetlenül az űt mentén találhatók az áruházak — köztük például a nagy hírű Matyó, melyet bőséges választéka miatt a megye minden részéből, de más megyékből is gyakorta felkeresnek *— az űt mentén van a múzeum, a művelődé­si központ, itt épültek meg az éttermek. (Ez utóbbiakkal kapcsolatosan hadd álljon itt a reklámíz vádját is vállal­va: a Halászcsárdában 40 fo­rint a legdrágább étel, hete­kig éhezletett embernek kell annak lennie, aki egy-egy adaggal megbirkózik: amit — egyáltalán nem mellékes — elegáns, jó modorú pincérek szolgálnak föl.) Szóval a főút mentén ta­lálható majdnem minden, érthető hát, hogy még a mostani mínuszokban is megizzad, aki itt átvergődik. Szó volt valamikor egy ki­térő út megépítéséről, hiszen logikus lenne, hogy a nem­zetközi út kikerülje a várost, de ennek a kitérőnek a meg­építésére valamiért sohasem jutott pénz. Kár. Kellene, hogy jusson rá. Bizonyos, hogy kevesebbet szerepelne Kövesd lapunkban is a köz­úti balesetek között. Az utakkal egyébként is baj van. A város mintegy 90 kilométernyi útjából több mint 20 kilométer még ma is földút. 'A megépített utak­nak pedig körülbelül a fele gyenge minőségű. A híres hőfürdő 10 kilométernyi út­hálózatából is csupán 2, azaz kettő kilométer a kiépített! A víz jó minőségű, hiszen Kövesd — és kilenc község — a kácsi forrást issza. Pon­tosabban: a város lakóinak 65 százaléka. A víztorony azonban bármilyen nagy is, — 1370 köbméteres — nem ad kellő nyomáskiegyenlítést, mivel a bükkábrányi tároló még nem épült meg. A jö­vőben — jó lenne a közeli­ben — szükséges gondoskod­ni kisegítő vízműről. A szállásférőhelyek száma eléggé gyér: összesen 283 szoba. (695 ágy.) Igaz, a kemping ezer személyes, de nem mindenki kedveli a sá­torozási. A Dél-borsodi Ide­genforgalmi Albizottság — ilyen szempontból a tájegy­ség gazdája — egy, minimá­lisan 150 személyt befogadó motel megépítését is java­solja, szorgalmazza. Gyóayfürdő es üdülőhely A hullám-, a körmedence elkészülte óta a kövesdi minden bizonnyal a legnép­szerűbb megyénkben. A hul­lám: 'kuriózum, a környéken sincs ilyen. Ráadásul, nem­régiben, mint tudósítottunk róla, megkapta a „gyógy­fürdő” rangot is. Akárcsak a fürdő és környéke az „üdülőhely” megnevezést. Mindez persze kötelez. A fejlesztésre, szépítésre mil­liókat költöttek és nyilván még millióknak -lenne he­lyük. Parkosítottak, csator­náztak, parkírozót bővítettek. Az ellátás is megfelelő, hi­szen néhány perces sorako- zás után a főszezonban is megkapható az ital, az étel a bódék sorában. Bar a már említett albizottság — szim­patikus módon — mégis szükségesnek tartja a ven­déglátóegységek számának növelését, az ellátás szín­vonalának további emelését. (De liát ők nyilván nem is­merik például a miskolci strandviszonyokat.) Ugyan­csak a tennivalók közé tar­tozik az utak építése, a köz­művesítés. Hivatalos iratok, tervek, felmérések Mezőkövesdet or­szágos és részben nemzetközi jelentőségű idegenforgalmi kategóriába sorolják. Az üdülőhely környezetvédelmi szempontból „kiemelten vé­dett” besorolást kapott. Ez­zel kapcsolatosan: intézmé­nyes szemétszállításba a vá­ros lakóházainak 90 százalé­ka, a fürdő területén az üdülők 100 százaléka be van kapcsolva. Mint ismeretes, pár lépéssel odább, de már Heves megye területén épült meg és épül tovább a Zsóri üdülőtelepe. Nem kis pénze­kért adja a telket a szomszé­dos község tanácsa, hiszen úgy százezer forintokról van szó. És rengeteg szemétről. Mert szemétszállítás: nincs. Mindenki legórja a kis aká­cosba. Mindezt pár lépéssel odább, a „kiemelten védett” területen. Még egy adalék: a Zsórit; 1981-től kezdődően minden évben több mint fél­millió ember keresi fel. A hadas Hadd álljon itt még né­hány szám: A Kis Jankó Bori hímzőpályázat kiállítá­sának tavaly 36 ezer láto­gatója volt, az emlékházat 25 ezren, a Matyó Múzeu­mot 84 ezren, a mezőgazda- sági gépek gyűjteményét (is­mét egy kuriózum) hatezer­nél többen keresték fel. Nincs adat róla, nem is le­het, hogy a hadast hányán keresték — kerestük — fel „csak úgy”. Nézelődni, bók­lászni. Girbe-gurba utcács­kákban, fényképezgetni a különös szépségű házakat, rácsodálkozni, milyen szép is a népi építészetnek egy-egy jellegzetessége: mit most a pontos szabályok szerint ál­lítottak helyre! Mint már többször is ír­tunk és majd írjuk is: sok pénz kell a hadashaz, sok szeretet, ügybuzgóság. értése, megértése annak, ami ott van, amit ott akarnak. És még utána is lesz mit tenni. Mindig. De a hadas majd csak itt lesz látható, itt Kö­vesden, abban az átmeneti — megmentett régi formá­ban, a megfelelő, mához iga­zodó élettel telítetten, mi­ként szándékukban áll Kö­vesd kedvelőinek szeretői­nek valóra váltani. Priska Tibor Készletező fuvarozók Mit üzen a sánta Balog? • i Amikor valaki téglát, cse­repet, gerendát vásárol, ma­gától értetődően nem kérdik meg tőle, miért vesz valami­ből éppen annyit, anáennyit vinni szeretne. Különösen nem kérdezik a fuvarozótól, akit nap mint nap ott látnak sorára várakozva az építő­anyag-árusító telepek bejá­ratánál. A jó fuvaros, ha ke­resi'! i akar és azt sem tartja sokadrangúnak, hogy meg­rendelői bizalmát megszerez­ze, amibői lehet, kisebb kész­leteket. vásárol fel. így sür­gős szállítás esetén kiiktat­hatók az utánjárással, befi­zetésekkel, papírmunkákkal járó fél- vagy egész napos Veszteségek. A vevő meg­mondja a fuvarozónak, hogy éppen mire van szüksége a munkák folytatásához, és az anyag már ott is van a fel- használás helyszínén. Addig, amíg a fuvarozó olyan anyagokból képez ma­gának „biztonsági” készlete­ket, amelyek egyébként is mindennap simán beszerez­hetők, mint a kavics, homok, cement, senkinek sem okoz­nak vele gondol. Ám a be­tongerendák, különböző mé­retű és minőségű tetőfedő anyagok, ablakok, ajtók, kát­ránypapírok és horganyleme­zek nem tartoznak azok kö­zé az anyagok közé, amelyek eladatlan halmokban hever­jek a TÜZÉP-telepeken. El­lenkezőleg, egyikhez-másik- hoz nagyon nehezen lehet hozzájutni, a szállítások eset­legessége, a méretek külön­bözősége miatt is. Bent a te­lepen sajnos gyakran a „nincs” a válasz, ám újab­ban ‘ a kapunál várakozók óvatosan, vagy éppen min­den óvatosságot nélkülözve kínálják a telepek hiánycikk­listáját terhelő áruival: Kap is az alkalmon a hidegtől, határidőktől. OTP-től sürge­tett építkező, csak akkor ocsúdik ámulatából amikor közük vele az árat is. Mert az imént még csodatevő jó- tiindérnek hitt fuvaros nem restelli a vastag pótdíjat, fel­számolni azért, mert, ahogy mondani szokás, ő időben felébredt. Látta, hogy már­ciusban augusztusra fogad­tak el megrendelést falazó­téglára. nem tétovázott, fel­iratkozott a várakozók közé. Most, hogy az anyag rendel­kezésére áll, építkezni pedig eredetileg sem állt szándé­kában, jó üzletet remélhet. A hiánycikkek listája így az­tán nemhogy csökkenne, to­vább növekszik. Aki pedig a határidők szorításában él, drágábban is megveszi a nél­külözhetetlen anyagokat. Hovatovább oda jutottunk, hogy a jelentősebb építő­anyag-beszerző helyek bejá- rátánál már jól funkcionáló börze szerveződött, emígyen: „A sánta Balog üzeni, még mindig van román, keskeny telifa ajtója, de csak úgy adja át, ha négy É—54-es geren­dát szerzünk az ügyfelének. Persze, hogy felárral.” Van, még mindig, csordo­gál ebből is, abból is, innen is, onnan is. Csak a telepen mondja mosolyogva az eladó, hogy nincs. Talán majd hol­nap. Holnap? Holnap szom­bat, zárva a telep kapui. Ez igaz, de ott állnak áruval magasra rakott teherkocsik­kal, lovas kocsikkal a fuva­rozók, akik a nem kapható árukat kínálják. ' (nagy) Csaknem négy éve működik már Leninvárosban a Borsod megyei Kézműipari Vállalat konfek­cióüzeme. Az itt dolgozók többsége első munkahelyes. A betanulási időszak eltelte óta tőkés bérmunkát végeznek — NSZK megrendelésre. Kétrészes munkaruhák, divatos szabadidőruhák kerülnek ki az üzemből. Felvételünk a fiatal üzem csomagolórészlegében készült. Munkaruhák - bérmunkában Borok ­gyertyafényben A hajó napszálltakor in­dult. Hogy a horgonyzó ten­gerjárók közül kievickélt, fölhördült a motor, jelez­vén, a gépész nagyobb se­bességre kapcsolt. Elmaradt a minden nagyobb kikötő­ben megülő partmenti mo­csok, ám a borszíhű tengert hiába kutatom. A hullámok habos fodra alatt egyszer tintakék, távolabb mélylila a víz, csak az a bizonyos bőr­szín, a rubin, vagy bíbor nem akar megjelenni, hiába teríti szét a lecsúszó nap utolsó, óarany sugarait Tengerben, napban a hi­ba? Netán az én szemem csal? Vagy Homérosz meg­bízhatatlan? Hogy az Egei-tenger ezer évekkel élőbb milyen lehetett, fogalmam sincs. De most tiszta, s miért ne lett volna ugyanilyen Odüsszeusz hajó­ja alatt is?! A nap sem igen változott A szemem, ha nem is túl jó, az okuláré javít rajta valamit Költői túlzás volna hát a Homérosz Iliá­szát, Odüsszeiáját végigkísé­rő állandó jelző: a borszínű tenger? Az énekmondó megbízha­tó, hiszen kétkedésünk cáfo­latát is megtalálhatjuk disz­tichonjai között Az Odüsz- szeusz, Agamemnon és kor­társaik asztalára kerülő bo­rok valóban tinta színűek voltak, lévén jóval sűrűb­bek, semmint azt ma meg­szokottnak tartjuk: ezt hí­gították vízzel, ám az sem volt mindegy, milyen sor­rendben került keverőedény­be a két folyadék ... No, de erről majd később! Egyelőre az avasi Borta­nya pincéjében tanyázunk, a poharakban bor, a poharak mögött emberek. Ember és pohár között gyertyaláng, a gyertyatartók mellett alma, sajtszeletek, üres vagy félig telt kancsók. A pohárnok, ha tetszik, töltögető Munkácsy Gyula, a miskolci kertbarát kör titkára számmal ellátott palackokat hordoz körbe, két-két ujjnyit tölt kilenc férfi poharába. Azok néze­getik, szagolgatják a nedűt, tollat ragadnak, jegyezget- nek, aztán szörcsögve egy­két kortyot nyelnek az ital­ból, esetleg csettinlenek, a maradék bort pedig az erre a célra készített kancsókba löttyintik. Aztán újból Gany- medes következik, új bort tölt tiszta pohárba, kezdődik a nézelődés, szagolgató* elölről. Egy asztallal odébb is fog­lalt minden szék, de olt ma­guknak töltenek, ám sem gyértya, sem csettintés. In­kább a zsűrit figyelik. Egy- egy korty bor után az arcok is fölérnek egy bírálattal. Három kóstolás után rövid pihenő, ilyenkor a /'Sűri vé­leményt mond. az imént el­fogyasztott italokról, szólván jóról, rosszról, hogy a végén néhány, a bor kezelésére vo­natkozó tanáccsal fejezzék be. Közben a kilenc férfik almát, sajtot rágcsálnak, az­tán. újíent töltenek a poha­rakba, s a verseny folytató­dik. Huszonnyolc nedűt nevez­tek a kistermelők számára szervezett nyílt borbírálatra, már azt írtam volna, hogy huszonnyolc szőlőből készült italt, ám ez nem igaz. Mint ahogyan az sem, hogy csak szőlőből lehet bort csinálni. A huszonegy fehér, négy vö­rös bor mellett három gyü­mölcsbor is verseng a leg­jobbaknak járó arany-, ezüst- és bronzdiplomákért. A huszadik pohár után rö­vid szünet következik. Eny- nyi bor kóstolásától az ér-i zékszervek már fáradni kez­denek és ahhoz, hogy a zsű­ri legjobb hite szerint mond­hasson véleményt a hátra­levő versenyzőkről is. pihen­nie kell orrnak, ízlelőbim­bóknak ... Addig talán el- . mondom, milyen sorrendben kell bort és vizet vegyíteni. No, nem itt, mert a verse­nyen mindenfajta keverés tilos. De az otthoni ebéd után spriccel készítve, akad esetleg, aki megszívleli a ta­nácsot: kizárólag bort a víz­hez! Hiszen fordítva csak rontjuk a bor minőségét, míg bort töltve a vízhez, mindig javul a víz. Ennyit a keverésről, amelynek ma­napság n híg, legalábbis az akhájok borához képest híg borok korában már csak szertartásos jelentősége van. Ám a szertartás korántsem arra való, hogy legyintsen rá a kéz. — Egy ehhez hasonló ren­dezvény céljai között nem­csak borászati ismeretter­jesztés áll. hanem ivásk’tllú- ránk emelését is kell hogy szolgálja — mondja dr. Ur- bán András, a Budapesti Kertészeti Egyelem borászati tanszékének adjunktusa, a zsűri elnöke, hogy a szünet­ben a bor és ember kap­csolatáról beszélgetünk. Egy görög monda szerint az eiső szőlőtőke Dionüszosz barátjának, Ampelosznak tes­téből sarjadt (ez utóbbi egyébként szőlőtőkét jelenti, hogy vigasztalja halálában a barát nélkül maradt barátot. Dionüszosz pedig a szőlő- és borkultúra lelkes terjesztő­jévé lett, ám az első fürtök­kel együtt megjelent az első részeg is. A Biblia saerint például ez az ember Noé volt, .akit fiai ki is nevet­tek, látván atyjukat, magá­ról megfeledkezett állapot­ban. Noé követőinek száma napjainkban is tízezrekre rúg, ám mesterüket csak * lerészegedésben követik, nem tudván, hogy a fent em­lített eset az idős bárkáé**-, tővel ’ soha többé nem for­dult elő. — A bor bt. étkezés eéeefc kellene, hogy legyen Magyar-' ors?:ágon is. Viszonylag nagy bortermelő nemzetnek sza- niítunk, ám amíg a franciák 80—90 liter bort fogyaszta­nak személyenként egy ér­ben, nálunk ez a szám 30— 35 között van — folytatjuk a beszélgetést a zsürieJnök- kei. — Bár ma délután Itt m ételekről szó sem esett, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az ilyen kistermelői borbírálatokon sort kerít­sünk a gasztronómiai isme­retekre is. Sokan vannak, akik nem tudják, milyen ételhez milyen bor illik, s ez vendéglátóipari szakemberek körében bizony már szégyen. Próbálja csak ki, milyen bort ajánl magának a pincér egy számyassülthöz, vagy hal­hoz. Szinte biztos, hogy a legdrágábbat, tekintet nél­kül ízre, fajtára. — Pedig Miskolcon is vem miből választani. Az itt ter­mő borok között a fehér faj­ták a jellemzőek, még ha napjainkban a vörös borok terjedőben vannak errefelé is. A zsürielnök szavait iga­zolandó, a szünet után vörös és gyümölcsborok következ­nek. Ez utóbbiak között akad feketei-ibizli, meggy. Bár a pincében nem ven­ni észre, mire az utolsó ital is pohárba kerül, odaldnn már beesteledett. Az ered­ményhirdetés előtt, ezúttal már a termelők nevének is­meretében, újabb értékelés hangzik el. Aztán átadják a diplomákat. Hatan bronz, hárman ezüst színűt vehet­tek át. Götz Vendel, Hoff­man János és Tóth József bora pedig arany oklevelet kapott. Arcukon öröm, némi büszkeség, cáfolva a szen­tenciát. Vagyis: a jó bornak is kell a cégér. Csendes Csata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents