Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
1983. október 9., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 So* múíik az energetikuson aziftois bérijeiéi A .mezőgazdasági nagyüzemekben ma már nem kell magyarázgatni, az illetékes vezetőket, szakembereket nem kell meggyőzni arról, hogy miért van .szükség jól szervezett, racionális energia- gazdálkodásra, azaz szigorú energiatakarékosságra. Igaz, kezdetben nem ment könnyen, az új körülményekhez nehéz volt alkalmazkodni, sok gazdaságban csak a saját bőrükön elszenvedett károk után eszméltek rá, hogy e téren gyökeres szemléletváltozásra van szükség. A nagyüzemi termelés felt'ejlődésének éveiben ugyanis természetesnek tűnt, néha még kicsit büszkék is voltunk rá, hogy a mező- gazdaság a legdinamikusabban fejlődő energiafogyasztó ágazattá vált. A termelés növekedésének ütemét éveken keresztül meghaladta a folyékony energiafelhasználás növekedésének az üteme. Ugyanis az akkoriban még olcsó folyékony energia nem ösztönözte a fejlesztőket, a tervezőket, az energiatakarékos, hazánk energiahordozó lehetőségeinek megfelelő megoldások keresésére. És mivel kissé megkésve „ébredtünk”, az energia árrobbanás következményei súlyosan érintették a mezőgazdaságot is. Az új körülményekhez a mezőgazdasági nagyüzemek igyekeztek alkalmazkodni. Keresték azokat a technológiákat, munkamódszereket, amelyekkel csökkenthetik az energiafelhasználást, kompenzálhatják az energia-költségnövekedés kedvezőtlen hatásait. Vajon hol tart ma ez a már néhány éve tartó „útkeresés”, milyen napjainkban az energiagazdálkodás helyzete megyénk mezőgazdasági szövetkezeteiben? E kérdésre adott részletes, elemző, az elért eredményeket summázó, a további sürgős tennivalókat is meghatározó, választ a TE- SZÖV széles körű felmérése, amelyet a szövetség legutóbbi elnökségi ülése is napirendjére tűzött. A felmérő jelentés így fogalmaz: „ ... solcat tettek a Következetek, de korántsem merítették ki a lehetőségeket.” Kezdjük azzal, ami biztató. A tsz-elcbén a felhasznált energia mennyisége 1978-hoz képest 1982-ben nem egészen 2 "százalékkal nőtt,' ugyanakkor a termelési érték növekedése ennél jóval nagyobb arányú volt. Országosan is jónak értékelték, hogy csaknem 10 százalékkal sikerült csökkenteni a gázolaj-felhasználást. Az energia racionalizálási hitel lehetőségeivel élő tsz-ekben kedvezően változott az energia szerkezete, megnőtt a földgáz-, a szén-, és a fa felhasználása. Csak az utóbbi két évben e 'racionalizálási hitelekkel megvalósított beruházások évi, mintegy ötezer tonna tüzelőolaj és több, mint 500 megawatt villamos áram „kiváltását” eredményezték. A szentistvá- ni VII. Pártkongresszus Tsz- ben például a gázprogrammal évi 4—5 millió forintot sikerül megtakarítani. Előre léptek a szövtkezetek az energiatakarékos talajművelés alkalmazásában, terjednek a szárítóüzemek energiatakarékos üzem éltetésének módszerei, s 1982-ben 28 tsz már közel 25 ezer tonna kukoricát tárolt „nedvesen”, azaz szárítás nélkül. És ide. az eredményekhez sorolható, hogy oéldául csak a TESZÖV szolgáltatása, az energetikai szaktanácsadás 55 tsz-ben összesen 4.5 milliós megtakarítást eredményezett tavaly. Ugyanakkor a diagnosztikai szolgáltatás, a túlfogyasztó jármüvek kiszűrésével, beszabályozásával, 58 tsz-ben 3 —4 százalékos üzemanyag- megtakarítáát tett lehetővé. Alig három éve, a tsz-ek fontos feladataként említette a TESZÖV elnöksége az energetikusi szervezet kialakítását:. Ma már valamennyi szövetkezetben van energetikus. Több szövetkezetben felsőfokú végzettségű szakember dolgozik ezen a fontos területen. De .. .! Sajnos, a jelentésben, az eredmények után gyakran szerepel ez a „DE”. Például erről az újszerű munkát végző, rendkívül fontos szerepet betöltő szervezetről szólva, megállapítja: „de az energetikusok közel 'fele nem látja el kellően feladatát. Nem figyeli az energiagazdálkodásra vonatkozó rendeleteket, nem él a rcndeletck által biztosított kedvezményes lehetőségekkel . .. Az energetikus munkájának jelentős területe az elemzés. Nem szabad, hogy megelégedjen az átlag értékekkel. A szövetkezeteken belüli átlagszámok eltakarják a szóródást. Szükséges. hogy gépenként, dolga_ sónként határozzák meg a feladatokat, amelyek a takarékos energiagazdálkodást segítik elő.” Egy másik ilyen példa a jelentésből: ,.A szövetkezetek termelésük fejlesztését minimális energianöveléssel oldották meg, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az állag rendkívül nagy szóródást takar. A tsz-ek 10—15 százalékában még ma is komoly energiagazdálkodási problémák vannak ... A traktorosok érdekeltségi rendszere sem megfelelő, a helyi normák kidolgozása a szövetkezeteknek csak mintegy 30 százalékában képezi az üzemanyag-elszámoltatás alapját.” Különösen a traktorok fajlagos üzemanyag-felhasználásánál kirívóak a különbségek. Az egy normál hektár fajlagos üzemanyag költsége megyei átlagban alig több, mint 87 forint, de 32 tsz-ben indokolatlanul magas, 90 és 158 forint közötti. A villamos energia fajlagos felhasználásában 36 tsz-ben jók a „mutatók”, 48-ban elfogadható és 20-ban azonnali felülvizsgálatot, intézkedést követel a költség. A gépkocsik fajlagos üzemanyagköltségében is nagy a szóródás. 1982- ben egy tonnakilométer fajlagos költsége 1 forint 31 fillér volt a tsz-ekben. Igazán jól, tonnakilométerenként 40— 80 fillér között csak 28 gazdaságban, elfogadhatóan, 80 fillértől 1 forint 10 fillérig, 29 tsz-ben alakult ez a költség. Viszont 49 helyen ennél jóval drágább, néhol 2—3 forintba került minden tonna- kilométer. És mennyi elpazarolt folyékony energia van e magas költségek mögött?! Az elért eredmények ellenére nagyon sok még a kérdőjel, sok a tennivaló, a kiaknázatlan lehetőség a tsz- ek energiagazdálkodásában. Sok múlik az energetikusokon, joggal várnak „energi- kusabb” munkát, több javaslatot és jó megoldást ettől a szervezettől. Sok múlik azon, hogy a szakmai vezetők az eddiginél sokkal gyorsabban vezessék be, „tanulják meg” az energiatakarékos technológiákat és műszaki megoldásokat. De az is igaz, amit a mezőgazdaság vezetői nehezményeznek, hogy hiányosak a „feltételek”, sok minden hiányzik energiatakarékossági törekvéseik megvalósításához. Így például a kereskedelemben kapható traktorok műszerezettsége elmarad az energiagazdálkodás támasztotta követel menyektől: hiányos a „traktorlánc”; rendkívül költséges — s így mikor, térül meg? — a ZIL- ek dízelesítése; a melléktermékek energianyerés céljából történő hasznosítását akadályozza, hogy a tüzelőberendezések és a melléktermékek begyűjtésére alkalmas gépek nagyon drágák és importból szerezhetők be. Joggal vár e nagy feladatához több segítséget a mezőgazdaság. És az ország energiatakarékossági célkitűzéseinek megvalósításához joggal várnak többet azoktól a mezőgazdasági üzemektől is, ahol erre eddig kevés energiát fordítottak. (p. s.) Á ff CM« ben Gigantikus méretű, úgynevezett klinkerkemencében történik 1200—1300 Colsius-fo- kon a cement alapanyagának a már összedolgozott agyag és mészkő égetése. A hejöcsabai cementmüvekben két kemence üzemel. Egy kemence 24 óra alatt 2000 tonna alapanyagot dolgoz fel. Fojtán László felvétele Több munkával, azonos nyereség Úi »Male! kísérleteznek Csak elismeréssel lehet szólni a mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tagságáról, vezetőségéről. Aid hosszabb időn át figyelemmel kíséri a munkájukat, láthatja, milyen erőfeszítésükbe kerül talpon maradni ezekben a nehéz években. — Sajnos nem mindenkiben van elég kitartás — mondja Fiigcdi Istvánná elnökhelyettes. — Egy év alatt 300 fővel csökkent a létszám! Maradtunk négyszázan a közös műhelyben, és 2100 a bedolgozói létszámunk. Szentistvánon van egy kis reményünk, hogy 10—15 fővel tudjuk növelni a közös műhelyiek létszámát. — Miért ez a tömeges Iá- válás? — Nem tudjuk olyan mértékben növelni a béreket, mint amilyen mértékben nőnek a feladataink. Ugyanazért az árbevételért, nyereségért már évek óta sokkal többet kell dolgoznunk, és a munka is nehezebbé vált. Olyan bonyolult holmikat varrunk az utóbbi időben, amilyet matyó asszony, sőt megkockáztatom, magyar asszony sem készített sohasem. Pedig a mi tagságunk iga7.án nem idegenkedik a munkától, a matyók szeletnek is, tudnak is dolgozni. A hímző asszonyok kezében Jó üzlet a kefir 8zt gyártják, arait keres a vevő A Borsod megyei Tejipari Vállalat mezőkövesdi sajtgyára 1950 óta készíti a különböző tejtermékeket. Területénél és kapacitásánál fogva is a kis üzemek közé tartozik. Kevés a hely a bővítésre, a fejlesztési lehetőségei: sem nagyok, éppen ezért a mezőkövesdiek az eltelt három évtized alatt csak úgy tudtak a felszínen maradni, hogy állandóan követték a piac igényeit. Mindig olyan terméket gyártottak, amire nagy volt a kereslet. — Az elmúlt évek során gyakran változtattuk a termékeinket. A fogyasztók ízlését keressük — mondja Kuzsmiczley István, aki hatodik éve vezeti a sajtüzemet. Kezdetben a fogyasztói tej- ellátásban vettek részt, majd a hetvenes évek elején juh- tejből az úgynevezett fenér- sajtot, a kaslcavált gyártották exportra. Két-három terméknél többet soha nem készítettek egyszerre, ezért ha az egyik sajtféleséget meg- únta a fogyasztó, akkor azt kezdték el gyártani, ami fölkapott lett. Készült itt Sport sajt, trappista, gomolya túró, Göcseji csemegesajt, Kunsági gomolya, ma pedig már kefirt is szállítanak. — Mennyi tejtermék készül naponta az üzemben? — Két műszakban 40 ezer liter tejet dolgozunk fel — válaszolja az üzemvezető. — Tízezer literből félzsíros étkezési túrót készítünk. A maradék harmincezer liter tejet úgy osztjuk el, hogy mindennap 15 mázsa Göcseji, 15 mázsa Kunsági sajt, és legalább 18 ezer pohár kefir kerüljön az üzletekbe. Mindig a megrendeléstől függ a gyártott mennyiség. Amikor a fogyasztó a gomolyát keresi, akkor abból készül több, bár gyorsan hozzá kell tenni azt is. hogy a gyártási kapacitás felső határa eléggé alacsony. — Ezt nem a gépi berendezések termelékenysége határozna meg — magyarázza Kuzsmiczky István —, hanem a szűk hely. Fölösleges lenne maximálisan kihasználni a gépeket, mivel a termékeket nem tudnánk hol érlelni. Ar. érlelési idő a sajtféleségektől függően több nap, s a 15 mázsán felüii mennyiség tárolásához jóval több helyre lenne szükség. A kefir csak három napig érlelődik az üzemben, aránylag gyorsan piacra kerül. Népszerű termék, eladható, ezért jól jövedelmez. Tulajdonképpen a kefirnek köszönhető, hogy a tervezett 1 millió 900 ezer forintos veszteséggel szemben félmilliós nyereséggel zárják ezt az' évet. — Kár, hogy csak ez. év júniusától gyártjuk — mondja a fiatal szakember. — Ha korábban kezdjük. akkor több nyereségünk lehetett volna. Nagy terveik nincsenek, bar, ha a számításuk beválik, akkoi a következő év még eredményesebb lesz. Ismét földolgozzák maid a juh- tejet, kaskavál sajtot készítenek belőle. Csak külföldi piacokon értékesítik, usvnnis magas sótartalma miatt a hazai fogyasztók nem kedvelik. külföldön viszont biztos a piaca. Kén agy tolván olyan gyorsan jár a tű, hogy annak csodájára járnak ... Igen ám, de most nem hímezni kell elsősorban, hanem varrni, szegecselni, steppelni, válltömést készíteni, zámlikat gyártani sorozatban. — Hogyan alakul a szövetkezet éve? — Száztizenkilencmillió forint termelési értéket terveztünk, ebből 43 millió forintot tenne lei az export. Ezen belül a tőkés export dominálna 32 millió forinttal. Azért beszélek feltételes módban, mert úgy látjuk, sajnos nem sikerül teljesítenünk az export- terveket. — Miért, nem jönnek be az üzletek? — Talán sohasem dolgoztunk ennyit exportra, mint az idén. Ám, hogy megtarthassuk a vevőinket, megrendelőinket, árengedményeket vagyunk kénytelenek adni. Az NSZK-beli Elkontnak augusztus végéig 1 850 000 forint értékű bérmunkát végeztünk. Negyvenezer darab női blúzt rendelt tőlünk, bérmunkában, tavaly mindössze 20 ezret. Ez azt bizonyítja, hogy kell a munkánk, tetszik. — Ezek a kacifántos blúzok. amelyekhez mindenféle apparátokkal kellett felszerelnünk a varrógépeinket. Az ilyenfajta beruházás és az ilyenfajta feladat természetesen jót tesz a szövetkezet szellemi és tárgyi felkészültségének, de szeretnénk többet kapni a bonyolult munkáért. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség — fűzi hozzá az előbbiekhez Gáspár Györgync műszaki vezetőhelyettes. — Van egy francia megrendelőnk, aki korábban 40 ezer darab blúzt varratott nálunk, most jóval kevesebbet, noha árengedményt adtunk. — Egy saját matyó blúzért 300. néha 400 forintot is kapunk. a bérmunkában varrottakért a fazontól függően 70 —80 forintot. Ráadásul — és ez természetes — a matyó blúzokat jobban szeretik varrni az asszonyok. — Hogyan állnak a szocialista exporttal? — Többféle csatornán dolgozunk szocialista exportra. Szerencsénkre elég élénk a felvevőpiac. Gyermekruhákat, női hálóingeket készítünk a baráti országok kereskedelme részére. A jelek szerint a tavalyitól kétszer nagyobb lesz a szocialista országokba irányuló exportunk. Ennek ellenére nem tudjuk teljesíteti’ exporttervünket. Kertész Istvánná művészeti vezető gyönyörű, újszerű modellelvet mutat. — Nagyszerű tervezőre találtunk, Tóth Gabriella formatervező iparművész szebbnél szebb fazonokat tervez számunkra. Blúzokat, szoknya-blúz együtteseket, estélyi ruhákat és hálóingelvet is. Éppen a napokban járt nálunk egy amerikai üzletember, aki 50 butikja számára keres különleges árut, Mivel a feleségének azonnal megvásárolt egy modellt, én bízom benne, hogy visszajön hozzánk. És mivel a kék, a rózsaszín és a lila igen divatos a nagyvilágban, úgy látjuk, a szentistváni hímzéssel érünk el nála sikert. — Tóth Gabriella modelljeivel találkozhat-e a hazai közönség is? — Nem panaszkodhatunk a hazai piacra — veszi át újra a szót az elnökhelyettes. — Továbbra is megbízható, korrekt megrendelőink az Aranypók, a Dohánybolt Vállalat, és ide sorolom a Népművészeti Vállalatot is. noha az utóbbi időben lassabban tud fizetni, de ennek bizonyára meg is van az oka. Nagyon jól forgalmaztak a nyári turistaszezon idején a saját boltjaink is, ami egyértelműen bizonyítja, hogy kell a matyó népművészet, keresik, szívesen vásárolják az emberek. Most újabb vevő kopogtat, az S- modell. Mondanom sem kell, milyen készséggel állunk rendelkezésére. Tóth Gabriella modelljeit — reméljük — a2 S-modell szaküzletekben ismerheti meg a hazai vásárlóközönség. Elmondják még a szövetkezet vezetői, hogy az idén először a kiskereskedők, egészen pontosan a magán butikosok valamennyi igényét is igyekeznek kielégíteni. Igen sokan kapnak az alkalmon és viszik az eredeti niatyó blúzt, a tűpárnát, a babát, a táskát — tehát minden olyan cikket, amit, ha nem is vásárol meg saját magának az ember (manapság), de szívesen fogadja egy-egy ajándékcsomagban. — Két malom között őrlődünk tulajdonképpen — világít rá a dolgokra Gáspár Györgyné. — Mi elköteleztük magunkat a hagyományok mellett, és ebből nem is engedünk. ez a kötelességünk. Nem cserélhetjük föl a művészetünket az amúgy gazdaságos talmival! — Ügy gondoljuk, hogy átmentjük a matyók művészetét minden gazdasági nehézségen 1 Elvégre az Amerikai Egyesült Államokban. Olaszországban és másutt szívesen vásárolják ma is az apróságokat, a szuveníreket. Ha nem is hoz ez nagy gazdasági hasznot,. úgy véljük, átvészeljük a jelenlétünkkel a recessziót, aztán majd ránk találnak a *io,.,-«ol,l5 években Más vevő is kopogtat azért... Az osztrák Salzburger pásztoring jellegű női blúzokat kér — bérmunkában elkészíteni — tardi keresztszemes hímzéssel a szövetkezettől. A fazonhoz igen illenek a tardi színek és motívumok ... t Lcvay Györgyi J
