Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

1983. október 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Képesség és teljesítmény Az eliő nj'olc hónapban az ipar sem a termelési tervét, sem pedig exportvállalásait nem tudta teljesíteni. Gon­dolkodóba ejtő ez a megálla­pítás. S a figyelem még in­kább az itteni teljesítmé­nyekre szegeződik. Vajon mi­re képesek a vállalatok? Ké­pesek-e egyáltalán olyan pro­duktumokra, amit a gazdaság elvár tőlük? A válasz csak december utolsó napjaiban fogalma­zódhat meg. S akkor sem le­hetünk bizonyosak abban, hogy amit kapunk, amit a számok bizonyítanak, az egy­úttal az ipar képességeinek is hű tükre lesz. A teljesítményt, az elvégzett munkát minősí­teni fogják az adatok — ám a képesség egészen más. Az iskolában gyakran el­hangzik ez a mondat: kár érte, többre lenne képes, csak hát... És itt a tanárok szám­talan okot sorolnak fel a szü­lőknek. amelyek mind-mind a képességnek megfelelő tel­jesítményt gátolják. És kér­deznek. A miértekre keresik a választ. A szülő ismeri, a gyermekkel most tényleg azért van baj, mert otthon zavarosak a családi viszo­nyok; vagy mert senkinek sincs ideje törődni vele: eset­leg rossz társaságba kevere­dett. A vártnál, a valószínű- sithetőnél gyengébb ered­ménynek oka van. Ha ezt fel­es elismerik — és sokszor ez a nehezebb —, akkor már csak egy lépés az akadályok elhárítása. A gazdaságban sincs ez másként. A terv — tételezzük fel, hogy így van — megala­pozott, reális számokat közöl. Valószínűsíti, hogy az eddigi produktumok alapján mi vár­ható el az egyes népgazdasá­gi ágaktól. S amikor valame­lyik elmarad ettől, akkor azonnal vizsgálódni kell. Va­lahol, valami nem stimmel­het» ha a teljesítmény rendre gyengébb a lehetségesnél. Pe­dig az egész gazdaság, s főleg az ipar sokkal többre lenne képes, csak hát... Évek óta, s az utóbbi idő­ben mind sűrűbben hangzik el a figyelmeztetés: a szabá­lyozók nem ösztönöznek, nem kényszerítenek a lehető leg­nagyobb teljesítményre. Sőt mostanában már kifejezetten teljesítmény-visszatartást em­legetnek ezzel kapcsolatban. Juhász Ádám ipari államtit­kár egy helyütt így fogalma­zott: „Nem elsősorban, de az árrendszerrel is összefügg az egyes területeken fokozódó mértékű teljesítmény-visz- sza tartás.” Amikor egy vállalat úgy juthat ' számára előnyösebb árképzéshez, ha a tőkés ex­portját 5 százalék alatt tart­ja, amikor egy-egy területet monopolcégek uralnak, s dik­tálják az árakat: s mikor gyengébb minőséggel, fejlesz­tés, korszerűsítés nélkül meg lehet élni — ott a manipulá­ciók. az ügyeskedések gyara­pítják a hasznot, nem pedig a nagy teljesítmény. A jelen- legi árrendszer — hangoztat­ják sokan — több célnak megfelel, csak éppen a reális teljesítmény mérésének nem. S ha torz a mérce, akkor ho­gyan várható el, hogy jó irányba ösztönözzön, sőt kényszerítsen? Másik, többek által kritizált akadályozó té­nyező a bérrendszer. Amikor az egyik bér aránytalanul drágább a vállalatnak, mint az ugyanolyan munkáért ki­adott másik, akkor adódik megoldás: jó néhány cégnél megfigyelhető például, ha már nem bfrják egyik bérrel a versenyt, azaz nem tudnak eleget fizetni a saját dolgozó­nak, altkor ezt a munkát — például a takarítást — külső cégnek bérbe kiadják. S bár ez háromszor-négyszer any- nyiba kerül, ez a drágább a vállalatnak mégiscsak ol­csóbb. Paradoxon, nem? Csak azért, mert az első esetben a bérkeret terhére kell fizetni, míg a bérmunkánál a költség terhére. A forint Magyar- országon sem konvertibilis — fogalmazódott meg jó néhány éve a cinikus megállapítás. Igaz, a bérekkel foglalkozó szakembereknek is megvan az ellenérvük: így legalább biz­tosítható, hogy több bér csak több teljesítményért áramol­jon ki. A helyzet mégiscsak furcsa. Az alapcél megvaló­sul, csak közben olyan mel­lékhatások lépnek fel, amitől a beteg még betegebb lesz. Így fordulhat elő, hogy a fő­munkaidőben meglehetősen mérsékelt teljesítményt nyúj­tó dolgozó munkaidő után megtáltosodik, élmunkássá válik néhány órára. Hogy az­után másnap a főmunkaidő­ben, ismét csak kényelmes tempóban dolgozzon. Mond­ják, ha a vállalatvezetők na­gyobb szabadságot, kapnának a bérképzésben, olyan bérki­áramlás indulna meg, aminek nem lenne meg az árufedeze­te. s megindulnának az árak felfelé. Vagyis — leegyszerű­sítve a képletet — pénzünk lenne, csak éppen nem tud­nánk mire költeni ... Ez bizonyára így van. Ám a kialakult helyzet, a követ­kezmény gondolkodóba ejtő. S felmerül a kérdés — nem okoz-e az így kialakított bér- szabályozás több kárt a nép­gazdaságnak, mint amennyi hasznot hoz a bérek szigorú szabályozásával? Mert ha a kiemelkedő teljesítmény csak a főmunkaidőn túl fizethető meg, akkor adódik a követ­keztetés: csak ott van értel­me hajtani, a nyolc órát pe­dig valahogy ki kell húzni. Márpedig ilyen hozzáállás a munkához, ilyen szemlélet, nemigen ösztönöz, kényszerít arra, hogy nagyobb teljesít­mény szülessen. Hiába van meg a képesség, ha ez csak képesség marad ... Amikor tehát teljesítmény­kényszert követelünk, vagyis azt igényeljük, hogy a képes­ség és a teljesítmény, össz­hangban legyen egymással, akkor egyúttal a nagy telje­sítmény lehetőségét is szeret­nénk. Vagyis, olyan változást a szabályozókban, amelyek egyszerre lehetővé teszik, de ki is kényszerítik a kiemel­kedő produktumokat. Hogy érdemes, sőt kötelesség le­gyen a főmunkaidőben is ma­szek módjára dolgozni. Az őszi vetés idején „ H föld termöerejének megtartásával Két, fontos feladat áll most a mezőgazdasági nagy­üzemek előtt. A terv sze­rint növelniük kell az őszi kalászosok, valamint a rep­ce vetésterületét. Mindkét növényféleség termésére szüksége van az országnak. Az idei aszályos esztendő­ben a tervezettnél kevesebb gabona termett, s ezt jövő­re pótolni kell. A terv azzal számol, hogy az őszi kalászosok vetéste­rülete az idei őszön 2—3 százalékkal növekszik. Ta­valy egymillió 585 ezer hek­táron fordultak meg a ve­tőgépek, most ennél mint­egy 50 ezer hektárral na­gyobb területet kellene be­járniuk. A repcénél hasonló a helyzet: több év átlagá­ban 60—70 ezer hektáron termelték a gazdaságok az olajos növényt, az idén 100 ezer hektár lenne szükség. A gabonának és a növény­olajnak kedvező a piaca a világban, így az értékesítés növelésével a népgazdaság bevételei gyarapodnának. A repcetermesztés bővítésének még szakmai okai is van­nak. Hosszú ideig a napra­forgó volt a gazdaságok kedvelt ipari növénye, mert a termesztés technológiája gépesített, az olajos mag ér­tékesítése pedig nagy jöve­delmet hozott. Ezért igye­keztek a napraforgó vetés- területét növelni a nagyüze­mek. Csakhogy ennek szak­mai- korlátái vannak. Köve­telmény ugyanis, hogy leg­alább öt esztendeig ne ke­rüljön ugyanabba a földbe napraforgó. Sok gazdaság ezt nem vette figyelembe, s így terméseredményei le­romlottak. Várhatóan csök­ken ezért a napraforgó te­rülete, az olajra .viszont szüksége van az országnak. Az elmaradás repcével pó­tolható. Köztudott, hogy a mező- gazdaság egyre kisebb te­rületen termel. Lehet-e ilyen körülmények között a kalá­szosok és a repce területét növelni? Csakis ölj' módon, hogy az említett növények­nek valamit ki kell szoríta­nia a szántóföldekről. A tervezők is ezzel számoltak. Kínálkozik is erre a tö­megtakarmányok területcsök­kentése. Az idén 8!)0 ezer hektáron termeltünk tömeg­takarmányokat — a szak­emberek szerint az indokolt­nál nagyobb területen. A tapasztalatok, ugyanis azt mutatják, hogy a gazdasá­gok jó részében nem fordí­tanak kellő figyelmet a tő-' megtakarmányok termeszté­sére, ezért alacsonyak a ter­mésátlagok. Ésszerűbb föld­hasznosítással, a technoló­giai fegyelem következetes betartásával kisebb terűiéi is elegendő lenne az álla­tok takarmányigényének ki­elégítésére. Ha például 5— 10 százalékkal növekednének az egyébként rendkívül ala­csony termésátlagok, 50—90 ezer hektár termőterület szabadulna fel, s maris len­ne hely a kalászosok és a repce termesztésének bőví­téséhez. A takarmánytermesztés- ben nem a termésátlagok növelése az egyedüli fel­adat. Elfeledett gyakorlatot is fel lehetne — kellene — éleszteni, miszerint a ter­mőföld egy része kétszer hasznosítható. A kisparaszti gazdaságokban következete­sen alkalmazták ezt. Ősszel különféle takarmánykeveré­keket vetettek, a fejlődő nö­vényeket télen legeltették vagy tavasszal kaszálták. Áp­rilis végén, május elején már tarló volt a földeken, s ezekbe kukoricát vagy újra takarmányt lehetett vetni. Most különösen szükség lenne e gyakorlat felújítá­sára, hiszen nagy létszámú és termelőképességű állat- állománya van az országnak, másfelől az. aszályos időjá­rás megapasztotta a takar­mánykészleteket. Több gaz­Takarmánygranuláiás Nemcsak exportálható a lucernaliszt, hanem szalmapellet is készül a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz zöldlisztüzemében. A szal- mapelletböl pedig mintegy 10 százaléknyi, értékes adalékanyag hozzákeverésével s némi sózással, jó minőségű, olcsó és keresett juheleséget készítenek a szomszédos granulálóüzemben. Fotó: Fojtán László Zs­Szénbányászati tanácskozás A KGST szénbányászati állandó bizottságának 60. ülése kezdődött, kedden Mát- rafüreden az Avar-szállóban. A bolgár, csehszlovák, len­gyel. magyar, mongol, NDK- beli, román, szovjet, vala­mint jugoszláv küldöttség mellett, részt vett az ülésen a KGST-titkárság szénbányá­szati osztályának vezetője továbbá az ENSZ Európa; Gazdasági Bizottságának kép viselője. Az ülésen a szénbányászat helyzetének és fejlesztésének időszerű kérdéseivel, az együttműködés további lebe tőségeivel foglalkoznak. Is­mertetik a tagországok szén- bányászatának fejlesztési prognózisait, vizsgálják a mélyművelésű és külfejtéses széntermelés fejlesztésének lehetőségeit, tanácskoznak az alapvető bányászati berende­zések kölcsönös szállításának kérdéseiről. A tanácskozás résztvevői megtekintik a Mátraaljai Szénbányák Thorez Bánya­üzemét. megismerkednek az itt folyó külszíni szénterme­léssel és tanulmányozzák a bányászat befejezését .köve­tő rekultiváció gyakorlati al­kalmazását. A termoforkémények helyett Emeletmapas kéményeiéinek Sikeres próbaüzem után már termelnek Bizonyára sokan emlékez­nek még a termoforkémé- nyek ügyére. A hibásan ösz- szeillesztett kéményelemek, sajnos, halálos kimenetelű szénmonoxid mérgezéseket is okoztak. A termék gyúr­ta sál: betiltottak, a szakem­berek más megoldást dolgoz­tak ki, s ezzel egyidejűleg gyártót kerestek a termofor­daságnak is gondja, elég lesz-e a kazlazott széna vagy a silótakarmány az új ter­mésig. A különféle keveré­kek termesztésével még le­het pótolni a hiányt, s ez voltaképpen még újabb Szántóterületet sem igényel. A tervezgetésnek, illetve az elképzelések megvalósítá­sának van egy fontos felté­tele: ésszerűen kell a földet hasznosítani a gazdaságok­ban. S ezen nem csak a ter­mészeti, közgazdasági adott­ságokhoz igazodó termelés- szerkezet értendő. A föld termőerejével sem szabad visszaélni, mert ez csak a terméseredmények rovására mehet. Jóllehet, megszűnt a talajt zsaroló gazdálkodás az országban, de a földek táp- auyag-feltöltöttsége még mbst sem a legkedvezőbb. A vizs­gálatok szerint igen gyenge, illetve közepes a foszforel­látottság a szántóterület 38 százalékán. Egyes vidéke­ken ennél jobb, másutt rosszabb a helyzet. Ebből az is következik, hogy a műtrágyázás elen­gedhetetlenül fontos feltéte­le a terméseredmények meg­tartásának is. Sok gazdaság­ban mintha nem vennének erről tudomást, és fékezik a műtrágyafelhasználásl. Eddig 27 ezer tonna hatóanyag megrendelését Vonták vissza a nagyüzemek. Az oka köz­ismert. Az aszály miatt csökkennek a bevételek, s ezt a kiadások mérséklésé­vel is igyekeznek ellensú­lyozni. Csakhogy ingoványos útra tévednek ott, ahol a műtrágyázáson, a talajerő pótlásán takarékoskodnak, hiszen így a jövő évi ter­mést rs kockáztatják. Farkas József kéményeket helyettesítő, nagy biztonságú kémények készítésére. Több pályázó közül a Be­ton- és Vasbetonipari Mű­vekre esett a választás- Vál­lalkoztak a teljesen új rend­szerű, úgynevezett emelet­magas gyűjtökéniény elemek gyártására. A gyártástechno­lógia licenszét egy francia cégtől vásárolták meg, majd 1981 második negyedében el­kezdték egy beruházás meg­valósítását a BVM Miskolci Gyárának bodrogkeresztúri telepén. A beruházás elké­szült, a tervezettől egy hó­nappal hamarabb, a napok­ban helyezték üzembe a ter­melőberendezéseket. — A beruházáshoz a bank 74 millió forint hitelt nyúj­tott. Mi valósult meg ebből az összegből? — Több létesítmény — mondja Berta Zoltán létesít­mény főmérnök. — Neveze­tesen: a munkálatokat a ka­zánház megépítésével kezd­tük. A kazánházat tavaly év végén üzembe is helyeztük. Ki kellett alakítanunk egy új, kétezer négyzetméteres gyártócsarnokot is. Költsé­get sikerült megtakarítanunk azzal, hogy a csarnokot sa­ját elemekből. BVM TIP- szerkezetböl építettük. Uta­kat, csatornahálózatot is ki kellett alakítanunk, s meg kellett építenünk a tufaosz- tályozót. — Ez utóbbira miért volt szükség? — Azért, mert ellentétben más termékeinkkel, a ké­ményelemeket nem kavics-, hanem tufabeton bő! készít­jük majd A megfelelő szem­csenagyság biztosításához szükség van az osztályozóra. Az épületekbe korszerű termelőberendezéseket tele­pítettek, s a sikeres próba­üzemet követően már a ter­vezett ütemnek megfelelően termelnek. — Egy év alatt mennyi ilyen, emaletmagas kémény- elemet tudnak készíteni? — A gyártósor kapacitása évenként tizenhárom és fél ezer kéményelem előállítását teszi lehetővé. Ezen kívül, a* új csarnokban más terméke­ket is fogunk gyártani. Vas­betonáthidalókat és egyedi termékeket. Megkezdjük pél­dául egy új típusú, hószige­telt áthidaló gerenda gyár­tását. — Az új kéményclemck miben különböznek a régi­től? — kérdezzük meg Koz­ma Bélát, a gyár műszaki osztályának vezetőjét. — A legfőbb előny a biz­tonság — mondja. — A ter- moforelemekkel az volt a baj, hogy húsz centiméteren­ként kellett összeilleszteni őket, s ez,’ a munkát végző emberek hanyagsága miatt, nem mindig sikerült, tökéle­tesen. A termoíor kémény­elemek esetében rendkívül sok volt a hibalehetőség: A mostani elemek nagyok, emeletmagasságúak- A má­sik, szintén biztonsági előny, hogy a kéményrendszer több csatornából áll: mellékcsa- tornákból, amelyek egy közös gyűjtőcsatornába csatlakoz­nak be. Most kémény céljá­ra a lakóterületekből is ke­vesebbet kell elvenni. Az elmondottakhoz Roháhj József telepvezető még hoz­záfűzte: ezek a kéményele­mek elsősorban a 2—3 szin­tes családi házak, illetve az 1—6 szintes lakóházak épí­tésénél tehetnek jó szolgála­tot. A hatszintesnél maga­sabb épületek esetében új kéményt kell indítani. így tulajdonképpen korlátlan magasságig alkalmazható az új termék. Szó van róla; hogy Budapesten, ahol a ré­gi bérházak közötti foghíjak pótlására BVM TIP-szerke- zetekből építenek házakat; ezeket a kéményelemekei; alkalmazzák majd. S az te lehetséges, hogy a régi pesti lakóházak felújításakor te bodrogkeresztúri kémények­re cserélik majd ki a ha­gyományos kéményeket. Erre a BVM pályázatot nyújtott be, amelynek kedvező elbí­rálásában joggal reményked­nek. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents