Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

r E5ZAK-MAGYAR0RSZÄG ífl

1983"- o^tolíci 29,, sísmEat

Sztyepan Gyenyiszov „munkaiár sóival" a porondon.

cirkuszban egyébként ritka esemény a kölykök születése.

Az attrakcióban most 14 »sszuri szépség lép fel. Alig fél esztendő múltán a fiatalok is megkezdik az „ar- tistais kólát”. Bár egyelőre nem problémamentes a tigrisgyerekek nevelése. Mera például, nem volt hajlandó kicsinyét táplálni. A megoldás szerencsére kézenfekvő volt, a gondozók úgy döntöttek: tej testvérre Uwu á kitaszított kölyköt az ikrekkel. Éva nyugodtan fogadta a jövevényt A három kölyök összebarátkozott. A r. anyák és kicsinyeik jól érzik magukat

fcrtpeptw* Cyrmyrnor m ifat&ő«ekkei.

Orvabrrrtfbam.1 m, Grál 9 déli részén fekvő területi központban há- n»«s ftgriskölyök születéséről '««tett hrrt jáUm végén r* Osswwí ttgrisefc peodokció

vepetöje, * Ivett Köztársaság népművésze, Sztyepan Gyért yiszov. Mem és porondon Varsa, Éva adtak életet a három apróságnak — az ifceeszütós Éva érdeme. A

i

fk a modern j^e

közlekedési eszköz kifejezést i hallja, azonnal a gépkocsi J jut eszébe. Amikor a jövő - gépkocsijáról van szó, már- , is kényelmesebb, biztonságo- J sabb és a környezetet ki- • sebb mértékben szennyező közlekedési eszközre gondolunk. Meg aztán lehetőleg olcsóbbra is, mint a mai gépkocsi.

Ha a tudomány szemüvegén nézzük a jövő autójal, tekintetbe kell vennünk, hogy a gépkocsi csak egy- azpn számos műszaki eszköz közül, amelyek az embert szolgálják. De tényleg az embert szolgálja az autó, ha ' a mai városban a gépkocsik huszonötször akkora he- 1 lyet elfoglalnak; mint az emberek? Ha minden gépkocsinak háromszáz-három- százötvenszer annyi oxigénre van szüksége, mint az embernek? Ha azokban az országokban, ahol sok a gépkocsi, jóval több ember foglalkozik a járművek karbantartásával és javításával, mint amennyit az emberek gondozásával és biztonságával? Az Egyesült Államokban például 100 autóra any- .nyi autómechanikus jut, mint ahány orvos száz emberre. Emellett a tudománynak azt a tényt is tekintetbe kell vennie, hogy a gépkocsi ma emberi vért, méghozzá egyre többet „fogyaszt”. A szerelőszalagokat elhagyó minden ötvenedik gépjármű embert sebesit meg, minden százötvenedik embert öl.

Ezek a tények szinte magától értetődőnek hatnak, a legtöbb járművezető elkerülhetetlen kísérőjelenségnek tartja őket. A tudománynak ezeket a tényeket mégis figyelembe kell vennie, ha a jövő autójával akar foglalkozni, méghozzá a nem is • túlságosan távoli jövőévei, mert a kétezredik évre gondolunk.

Ebb*55 tzackrrt M Aleksza i»~ der Gobrovszkij. a történettudományok kandidátusa, amikor a Szovjetszkij Szojuz című folyóiratban megállapítja: a jövő autójáról még megoszlanak a vélemények, de a gépkocsi-közlekedés problémáinak megoldásáról vallott nézeteket három csoportra oszthatjuk.

Milyen fesz a gépkocsi 2000-bei?

Első alternatíva: ha a fejlett ipari országok és egyes fejlődő országok jelenlegi helyzetéből kiindulva húsz évre előre kivetítjük a lehetőségeket, vállrándítással is válaszolhatunk arra a kérdésre, van-e jövője a gépkocsinak és az autózásnak. Erre a vállrándításra eleg nyomós ok van.

Egyetlen műszaki eszköz sem szennyezi annyira a környezetet, mint a gépkocsi. Az utcákat és az épületeket kipufogó gázokkal pumpálja tele. Ezt nemcsak a járművezető, hanem á forgalom irányítói és az emberek is megérzik; mindazok, akik az utcákon járnak, akik ezekben az utcákban élnek. London központjában a közlekedési rendőr naponta annyi, egészségre nézve ártalmas gázt szív be.^nint- ha naponta 100 cigarettát elszívna. Néhány városban próbaképpen a közlekedési rendőrök gázma^zkot viselnek. Valóban csak próbaképpen? Nem a közeljövő képe vetítődik előre ?

K. Doksziadész, az ekisz- tika {a jövő települési viszonyai vzrl foglalkozó tudományág} egyik megalapítója így látja a jövő városát: a levegő annyira szennyezett lesz, hogy a taxisofőr a fényszórón kívül radart is kénytelen bekapcsolni, a szállodáknak nem lesz ablakuk, a szobákban nem lesz légkondicionáló berendezés, csak oxigénpalkck.

Hát ez várható a jövőben. De már ma is százszor annyi ólmot tartalmaz egy amerikai átlagpolgár szervezete, mint azon elődeié, akik még nem jártak autóval, és nem lélegeztek be kipufogó gázokat. Egyes tudósok véleménye szerint a gépkocsik által okozott környe-’ zetszenrjyezés mintegy 10 százalékkal lerövidíti az ember életét. Ez elsősorban a nagyvárosok lakosságára vonatkozik.

Érthető tehát, hogy a futurológusok szkeptikusak a gépkocsi jövőjével kapcsolatban. Még egy nyomós, ok szól az autózás ellen.

A gépkocsi, mint közlekedési eszköz, kevésbé hatékony. A nagyvárosok már ma alig tudják befogadni az autóözönt. A Szovjetunióban kiszámították, hogy a nagyvárosokban a gépkocsik maximális sebességének csak 25—50 százaléka érhető el. Ez azt jelenti, hogy ha 100 új gépjármű megjelenik az utcákon, ebből csak 25—50 közlekedik valóban. Ebből az adódik, hogy újabb éa újabb járművekre van szükség. amelyek azonban tovább lassítják az utcai forgalmat.

A gépjármüvek

nak növekvése nemcsak a városok utcáinak forgalmát érinti. A Szovjetunióban az úthálózat ötvenévenként 15 százalékkal bővül, ugyanennyi idő alatt a gépkocsik száma 250 _ százalékkal emelkedik, Ezért évről évre több az autó a közutakon és csökken az átlagsebesség.

F. t*,

E. Kovács Kálmán

A legerősebb legény

A hortobágyi gulya jó néhány mértöld- nyire az égbe nyúló fától, békésen harapja a füvet. Péter, az erejéről messze földön híx-es gulyáslegény kanyarint még egyet a szalonnából, majd megtöxíi csillagos bicskáját, és jól meghúzza a kulacsot. Aztán dalolhatnékja támad.

Letörött a kutam gémje.

Hol itatok meg estére?

Kényes az én lovam szája.

Nem szokott a más kútjára.'

Ahogy ismétli a nóta végét, látja ám, hogy egy sólyom kering a feje fölött. Megszólítja:

— Mit akarsg, te sólyommadár? Csak nem egy kis szalonnára vásik a fogad?

— Nagy az én bajom, gulyáslegény. Látod napkeletre azt az irdatlan magas fát?

— Látni látom, de a közelében még nem jártam soha.

— Emberfia nem is láthatja közelről.

— Olyan veszedelmes az a fa?

— Az eget karcolja a teteje, és hét .elhajló ága van. Ha azok egyszerre kezdenek izegni-mozogni, imbolyogni, kavarogni, akkor bárkát építs, vagy a legmagasabb hegy csúcsára szaladj, mert olyan zápor támad, hogy a sík földön csak az marad meg, aki úszni tud.

— És megint imbolyogni kezdenek *z ágak?

— Nem sz a baj, gulyáslegény. Madár- hagyomány szerint több ezer esztendő óta nem mozdultak egyszerre.

— Akkor most milyen veszély fenyeget?

— A párom, az oktalan, a nap perzselő közelébe repült, és az égbe nyúló fa két elhajló gallya beszorította. Rajtad kívül senki sincs, aki megszabadíthatná.-—Mit tehetnék én a párodért, sólyom- madár?

— Csördíts egyet-kettőt a karikásoddal, akkor — jól tudjuk mi azt — olyan szél keveredik, hogy biztosan szétmozdulnak az elhajló gallyak, és kiszabadul a papom.

— Rajtam we méijéki — fgy Péter, éa esördít egyet.

— A szél föítámadt, de a gallyak nem mozdultak — jelenti a sólyom.

— Talán most! — és csordul újból az ostor sudara.

— Szélvihar kavarog, de még fogoly a párom.

— Most vagy soha! — kiáltja Péler, és akkorát csördül a karikás, hogy« az ég kárpitja is megreped.

Keletről pedig szélsebesen egy madár közeledik.

— Itt vagyok, itt vagyok — szólal lelkendezve.

— Örvendett, orveodek — feleli a párja.

— Mégsem esördítettem hiába — így Péler.

— Jótett helyébe jót várj! —■ mondja neki az első sólyom.

— Ugyan mit várhatnék egy madártól ? Az én bajomon hogj’an tudnál segíteni?

— Figyelj csak rám, gulyáslegény! Ahogy mi innen északnak elröpülünk, kisvártatva föltűnik délről egy szarka, csőrében egy síppal. Amikor a fejed fölött száll, kurjantsd el magad! Ettől a szarka megijed, leejt egy sípot. Aki abba a sípba belefúj, annak teljesül egv kívánsága.

Hitte is. meg nem is Péter a sólyom galagyolását, és leheveredve másik nótá- ra gyújtott

Hortobágyon kivirult az ibolya,'

Közepében szépen legel a gulya,'

Én is gulyás vagyok a Hortobágyon,'

Gyepen hálok, nem a paplanos ágyon}

Alig fejezi be, megpillantja a feléje

szálló szarkát.

— Dix-r bele, durr! — rikkant egy nagyot.

A szarka megijed, leejti a sipot

— Ennek már a fele sem tréfa — véli Péter, és kezd hinni a sólyom szavában. De mi is hiányzik neki legjobban?

Bele fúj a sípba, és dalba foglalja kívánságát.

Kék ibolya búnak hajtja a fejet,

Gyenge harmat nem öntözi a tövét.

Szállj le harmat kis ibolya tövére,

Bár akadnék egy igaz szeretőre!

Bár akadnék egy igazra, egy jóra.

Kivel ülnék a virágos hajóra.

Ahogy az utolsó hang is eizertg, forgószél kerekedik, s röpíti a gulyáslegényt a magasba. Ha afféle „jön a bika, fuss el í” legény volna, biztosan inába , szállna a bátorsága.

Amint földet ér a lába a kiierfedytifcú

híd mellett, a csárda közelében találja magát. Menten eszmél, hogy a kocsmá- rosné bimbó lányával milyen meghitten hajóhintázott három éve Debrecenben, a nagy vásáron. A lány azóta eladóvá serdült, felvehetne már az anyja csizmáját. Nótába kezd hát.

Kocsmórosné, gyújts világot.

Von-e kökényszemű lányod?

Mintha mesében történne, kilép az aj-' tón a szólított, és visszadalol.

Borom is von, söröm is van.

Kökényszemű lányom is van.

Amint az ilyenkor szokásos, lakodalomba hívják a puszta népét. Ott hetvenke- dik a ménes terelő je is:

Qrikóslegény vagyok, Hortobágy eleje,

Gulyás, ha nyalka is, utánam van helye. Gacsos juhászokkal ritkán parolázok,

Sáros kondásokkal még csak szót sem vakok,

A pásztorok együtt dalolják a juhasz nótáját:

Mikor o juhász bort iszik,

Fakó szamár szomorkodik.

Me, szomorkodj, fakó szamár.

Majd ejmegyünk o nyáj után.

Ki tudja, meddig ropták ott a táncot! l>e egyszer csak vége szakadt, mint ennek a mesének is.

Az Üres négyzetekbe írjátok be a megfelelő számokat úgy, hogy o jelek sze. iáit elvégzett műveletek után az előre beírt eredmények helyesek legyenek. .

'Beküldési Határidő; november 3, Kérünk benneteket, hogy megfejtéseiteket levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőség címére. A hibátlanul megfejtők között könyveket sorsolunk ki. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: Molnár Ferenc,

Könyvet nyertek: Stöcs Gergő, Emii Andrea, Miskolc: Mátsi Krisztina, Zu- bogy; Blaské Beáta, Mtífá- héza; Lukács Csaba, Kupé; Czlká István, Tel ki bánya. A könyveket’ postán küldjük eJ.-