Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
T983. október 29., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Naponta 170 ezer zsömlét sütnek Változások a vasgyári kenyérgyárban Beruházás kezdődik a termelés megháromszorozására A gőzkemencék mellett ma is nehéz a munka. A képen: Tóth István művezető és Kucsma István, akik olykoi „beugianak" a hiányzó pékek helyett dolgozni. r Állunk a kélhajós, egymásba nyíló sütőüzem felezővonalában, s jóféle kenyérillat leng körül bennünket. Olyan tömény, olyany- nyira étYágygerjeszlö ez az illat. hogy legszívesebben letörnénk egy jókora serclit és befalatoznánk. : Szó se róla. Volna miből i törnünk, az étvágyunkat csil- ; lapítanunk. Mert miközben nézelődünk, sűrű egymásután gördülnek el mellettünk a hetvendekás krumplis veknikkel megrakott emeletes tolópullok. i — Mindmáig ez a legke- i lendőbb kenyerünk — jegyzi meg Tajthy Gáspár, a Miskolci Sütőipari Vállalat vasgyári kenyérgyárának vezetője. — Közkedveltségének oka az eltarthatósága. Mi- í vei a tésztához kevéske ola- ; jut is adagolunk, a kenyér hűtve, például hűtőszekrényben tartósítva, akár két hé- ! tig is megőrzi a minőségét. I — Mennyit sütnek naponta a krumplisból? — Megközelítően 75 mázsát. Nemrégiben azonban még 100 mázsa volt a hapi tételünk. Sütünk még rozs- lángolt és álföldi barna kenyeret is, ezek mennyisége viszont nem jelentős. — Vagyis visszaesett a termelésük? — Nem, erről szó sincs! — Mindössze lényegesen az eltolódás a zsömle irányába. Ebből a péksüteményből jelenleg 170 ezret forgalmazunk naponta, 70 ezerrel többet, mint korábban. — A változás oka, indítéka? — Megfigyelhető, hogy kenyérből egyre kevesebbet, zsömléből mind többet fogyasztunk. Az igényhez kelleti igazodnia a vállalatunknak. Csakhogy a Hunyadi utcai pékség az elavultságánál fogva már nem 'tudta növelni a termelését zsömléből, ezért mi kaptuk, ezt a feladatot. Az átszervezés utáni első műszakot október 23- án délben kezdtük, különösebb zökkenők nélkül. Kísérőnk körbekalauzol az apró birodalomban, követve azt a folyamatot, ahogyan a lisztből tésztát dagasztanak, majd Jcisül a mindennapink. A sütőüzem bejárat szerinti bal oldali részében sütik a zsömlét. A munkarend folyamatos: vasárnap déltől szombat reggelig szinte szünet nélkül araszolnak kifelé az alagútkemence száján, a kihordó szalag hátún az egyenletesen barnára sült, fényes, sima héjú, formás péksütemények. Ezen a. területen okos gépek segítik a teendők elvégzéséi, azt azonban így is felelőtlenség volna állítanunk, hogy a munka álomszép, álomköny- nyű. — Kilenc éve dolgozom a kenyérgyárban — mondja kérdésünkre Erdei Miklósáé, miközben a dagasztógép kanaláról/ szedegeti a rátapadt tésztát. — Ez az első munkahelyem. Bizony, a mi munkánk a gépesítéssel sem vált éppen könnyűvé. Egy-egy kiadósabb' rpűszak után sajog a kezem, a lábam, alig győzöm kivárni, hogy hazaérjek. kicsit megpihenjek. Egészen a műszakkezdéstől a műszak végéig állunk, itt gőz van, meleg van. — Mégis csinálja. Mennyi a fizetése? — A pénzre nem panasz- kodhatom — enyhülnek meg a fiatalasszony arcán a vonások. — Hazaviszem havonta a négy es fél, ötezer forintot. Haladunk tovább- Ütköz- ben Tóth István művezetővel találkozunk. A fiatal szakemberre hárul a saját műszakharmadában a zavartalan termelés biztosításár nak minden gondja, baja. — Mit jelent a művezetőnek az átszervezés, a változás ? — Egyértelműen több munkát — feleli, miközben le- söpri a hajáról, szakálláról a rászállt lisztport. — A zsömle sütése aprólékosabb, munkaigényesebb, nekem a szervezésre kell különösen odafigyelnem. A létszámunk tízzel növekedett, most százan vagyunk. A löbb ember több gondot is jelent. Persze. azért még többen is lehetnénk. Már a sütőüzem jobb oldali részében járunk, ahol ma is hagyományos gőzke- mencék üzemelnek, itt sütik a kenyeret, s igazán legénynek kell lennie a talpán annak, aki nem fárad el a nyolc óra megpróbáltatásaiban. — Óránként hatszáz kenyeret mozgatunk meg — közli Kucsma István —. ráadásul többször is. Meggyőződésem. hogy a mi munkánk igénybevétel szempontjából semmivel sem marad el a kohászok vagy a bányászok terhelésétől. Az üzemvezető irodájában folytatjuk tovább a beszélgetési. Kedvező hírt újságol Tajthv Gáspár: — Hamarosan megújhódik a kenyérgyárunk-. A szennyvízcsatornát már átépítették. Most az épület alapjainak állagát vizsgálják az építők. Arra kíváncsiak, hogy milyen állapotban vannak Miskolc legrégibb kenyérgyárának falai. Remélhetően mindent rendben találnak, ,s akkor megkezdődhet a nagy fontosságú beruházás. — Konkrétan: miről ran szó? — A mostani kapusszoba és az udvaron található melléképületek helyén új üzemrészt építenek, melyben három alagútkemence üzemel majd. A jelenlegi sütőüzem jobb oldali részében tanműhelyt rendezünk be a szakmunkástanulók képzésére, s ott lesz a lisztraktár is. A beruházás befejezése u1án ugyanis megháromszorozódik a kenyérgyárunk termelése. Az itt sütött 250—270 ezer zsömle valószínűleg elég lesz Miskolc teljes ellátására, s emellett készítünk majd választékkenyeret. Kolaj László Fotó: Irmai István Forgalom a lezárt úton? Már a kérdés is képtelenségnek látszik, hiszen egy utat vagy útszakaszt azért zárnak ei a járművek elöl, hogy valamilyen fontosabb ok miatt teljesen kizárják a forgalmat. Mind több hivatalos fórumon hallani: a miskolci Rudas László utcai útrekonstrukció befejeztével, illetve 1984. január elsejével végleg lezárják a Széchenyi utcát az autók elől; ez egyúttal- azt is jelenti, hogy a sorra kerülő rekonstrukció után sem lehet behajtani a város főutcájára. Csupán a villamosok maradhatnak most újuló pályájukon. Más jármű nem mehet be. Azaz, hogy mégis. Mert már évek óta keresik a megoldást arra. miként lehetne kirekesz- teni az árut hozó teherforgalmat a Széchenyi utcáról. Néhány, az ellátás miatt igen fontos üzlet azonban rém fogadhatja az épület másik utcára nyúló végében a szállítmányt, mert ennek a lehetőségnek a megteremtése túlságosan nagy anyagi áldozatokat követelne. (Így aztán azok sem hátul rakodnak, akik viszont tehetnék.) Most komoly elhatározás, konkrét terv született a Ui- szolgáfóutak kialakítására, ám ez sem oldhat meg minden gondot, pár, üzlet később is csak- a boltajtón át tudja fogadni az áruutánpótlást. Ha viszont az elhatározás szigorán a legparányibb engedmény is rést üt, akkor az már magától tágul, terebélyesedik tovább. Mert hát mi legyen a szegény autótulajdonossal. aki a Széchenyi utcán lakik? Nem veheti esténként hátára a kocsiját. Ha viszont a Széchenvj utcaiak behajthatnak, ki akadályozza meg ebben a többieket? Ki ellenőrzi a behajtás jogosságát? Még hónapokra van tőlünk a főutca lezárásának kezdete. mégis- érdemes odafigyelni ezekre az apróságokra. Ha ugyanis olyan boltról van szó, ámelyik nem tud az udvar felöl árut fogadni, de hasonló profilú üzlet több is található a közelében, érdemes megfontolni átmeneti bezárását. Ami pedig- a magán gépkocsik „hazajárását” illeti, nos erre felesleges kötelezvényt vállalni, mert ahogy más városokban, nálunk is parkolhat az az autó akár több száz méterre is a lakás bejáratától, a közeli parkolókban. Ha a forgalom kizárását a munkák megkezdéséhez nem a szükséges szigorúsággal kezdik meg. egy-kettőre azon vehetjük észre magunkat, hogy minden harmadik miskolci autós a Széchenyi utcát mondja lakhelyének, és példájukat látva bemegy a többi is. Csak akkor hol férnek majd el az 'építők? (nagy) Késnének a füzetboritók — csökkentett mennyiségben. Közvetett export Olyan a város iparszerke- zete, hogy bizony gondot okoz — sok esetben még ma is — a nők munkába állítása. Különösen így volt ez négy-öt évvel ezelőtt Lenin- Városban. A nagyüzemekben nem volt elegendő munkahely a szakképzetlen háziasszonyok és a továbbtanulni nem szándékozó fiatal lányok számára. Az érdekek szerencsés találkozásának köszönhető, hogy 1980 áprilisában egy új, 140 fős női üzem létesült a városban. Felszabadultak a Tiszai Koolajfet- dolgozó Vállalat felvonulási épületei és a Borsod megyei Kézműipari Vállalat lehetőséget látott újabb leninva- rosi üzem telepítésére. Egy fóliaüzeme akkor már működött itt. a felvonulási telephely modul adott annak az ideköltöztetésére is. Berendeztek hát egy varródat, továbbá egy kis spirálüzemet, amely az Egyesült Izzó egyik alvállalkozója számára végzett — a legutóbbi időkig — könnyű munkát. A spirálüzem az izzó piaci gondjai miatt megszűnt, dolgozóinak egy csoportja a műanyagüzembe ment át dolgozni, de sokan közülük nem tudták megszokni ezt a más természetű munkát es leszámoltak. A konfekcióüzemben dolgozók munkásruhákon tanulták a varrást. Ezeket a darabokat a hazai boltokban értékesítették. Ám, csupán hat hónapig dolgoztak hazai piacra, 1980 októberében már a Német Szövetségi Köztársaság számára varrtak — bérmunkában — kétrészes munkaruhákat a le- ninvárosi nők. — Jelenleg is az NSZK számára dolgozik az üzem. A megrendelővel vállalatunknak már kilencéves jó kapcsolata van. Továbbra is kétrészes munkaruhákat és farmer-, vagy vászonanyagból szabadidő-ruhákat varrunk — tájékoztat a konfekcióüzem vezetője, Engler József né. nőknek i .1 — Mennyi idő kellett ahhoz, hogy valóban üzemmé kovácsolodjanak a szalagok? — A százszázalékos teljesítményt csak a harmadik évben értük el, de már a második évben 35 százalékos volt a termelésnövekedés. A harmadik évben persze már nem tudtunk ilyen nagyot lépni, de lényegesen javult az üzemszervezési munka. — Es mi a helyzet most, a negyedik termelési évben ? — Nem is gondolná az ember, négy, pontosabban három év alatt, is mennyit yáltozik a világ! — sóhajt az üzemvezető. — Az alakuláskor azért volt vonzó az asszonyok számára ez a munkahely, mert nem háromműszakos volt a termelés, mint a környező üzemekben, hanem csak kettő. Ma 98 a termelői létszám a tervezett 140 helyett. íhert az asszonyok sorra leszámollak és magasabb kereseti lehetőség után néztek. Nálunk 38 ezer forint ,a bérszínvonal, a környező üzemekben pedig 58 ezer. Ezért inkább másutt, jobban fizető helyeken vállalnak munkát... — Akár húrom műszakban js? — Igen, akár három műszakban is. Mi, hogy megakadályozzuk a fluktuációt, hogy megtartsuk az asszonyokat, májusban egy műszakra álltunk át. Ketten, sajnos azóta is elmentek ... Arra hivatkozva, hogy az új munkahelyen nem a teljesítmény után kapják a fizetést. — Idegenkednek tőle az emberek? — Sajnos, igen. A keresetek mellett a mért teljesítmények játsszák a fő okot a leszámolásnál. MindTöbb pénz vagy kevesebb műszak? ezek ellenére, az üzemi dolgozók többsége jól érzi magát a munkahelyén, a törzsgárda magva már kialakult. A konfekcióüzemmel szemben áll a' műanyagüzem hosszú faépülete. Többnyire itt is elsőmunkahelyes nők dolgoznak. A törzsgárda már kialakult, hiszen tizenöt ev már az üzemi múlt. — A tervezett létszámunk 60 fő. jelenleg 53-an dolgozunk. A spirálüzemből ide kerüllek számollak le. a többiek nem gondolnak áiunkahely-változtatásra. — IVJilyeuek a keresetek? Dárabbévezés van nálunk, az átlagjövedelmek elég szépek, 3500—4000 forint között mozognák — mondja Répási Lászlóné mü- szakvezeíő. — Mit gyártanak? — Korábban a műanyag füzetborító volt a fö profilunk, de az utóbbi időben kevesebbet rendel a kereskedelem. Az asszonyok csodálkoznak is ezen, hiszen akinek iskolásgyereke van, jól tudja, hogy szeptemberben az írószerboltok nem tudtak mindenkit .kiszolgálni. Régen 3 millió darabot gyártottunk három méretben negyed év alatt, ma ugyanennyi idő alatt csupán 1 milliót. Ma a fö profilunk a polietilén bútorvédő. A debreceni Szék- és Kárpitosipari Vállalat, az egri Ag- ria Bútorgyár és a BUB1V jászberényi gyára ezekben a szabott huzatokban értékesíti a bútorait. A BUBIV számára légpárnás huzatokat gyártunk, mert ő exportra dolgozik. — Tehát közvetetten exportra is termel az * 1 üzem. — Igen, szocialista és tőkés exportra egyaránt. Car- tonplast dobozainkba sajtot csomagol a Gsongrád megyei Tejipari Vállalat, húsárut a Szekszárdi Húskombinát. Ezek a termékek pedig tőkés piacokra kerülnek. Szép munka, jó munka a dobozgyártás. de sajnos nagy gondjaink vannak. A dobozgyártó részlég egy hete nem tud termelni, mert nem kapunk alapanyagot. Ez sajnos. nem az első eset, gyakorta le kell állnunk. — De hiszen a szomszédban gyártják az alapanyagot ... — Igen. de a TVK-nak is van dobozüzeme és jók a saját exportlehetőségei is. — Mit szólnak a késedelmes szállításhoz a megrendelők? — Ha tehetik, várnak, ha nem. stornózzák a megrendelésüket. Ez nekünk nagy veszteség. Lcvay Györgyi Tágas, világos a leninvárosi konfekcióüzem. Fotó: Laczó József ) \
