Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-09 / 213. szám

1983. szeptember 9., péntek ' ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ki * • Saját cégjelzéssel t Varndak_______ koeperációban Traktorvezető, plusz hot ember.. Ennyien szolgálják ki a Schaumannt. S egy fáról — öt perc sem lelik bele — máris leszürelelték a szilvát. A perecseí határban ii Pár évvel ezelőtt, amikor a ésobaji Taktaközi Termelő- szövetkezetben elhatározták, hogy varrodát létesítenek, a legfontosabb célnak a női munkaerő helybeli foglalkoz­tatását tekintették. Így más lehetőség híján a lehető leg­kevesebb szakértelmet igény­lő bérmunkaformát válasz­tották, hiszen az asszonyok­nak és leányoknak még kel­lett tanulniuk a szakmai for­télyokat, a nagyüzemi varrás szabályait. Az üzemben már száz asszony dolgozott a „szalagok” mellett, s a terme­lés is elérte a 18 millió fo­rint értéket. Ám, a szövet­kezet vezetői a haszonnal nem voltak elégedettek. A kö­zelmúltban romlottak a bér­munka feltételei, s ennek egyenes következményeként a nyereség is. Az 1,8 millió forintos jövedelem, amit a varroda felmutathatott, l ép­pen csak elérte azt a tízszá­zalékos nyereséghányadot, ami egy ilyen jellegű üzem esetében elfogadható, de saj­nos, még ezt az eredményt is csak úgy tudták biztosíta­ni. hogy a fizetéseket ala­csonyan tartották. Felmérve az üzem jövőjét, a vezetők arra a meggyőződésre jutot­tak, hogy jelenlegi formájá­ban a varroda fejlődése meg­kérdő j el ezhető. A legkönnyebb választás kétségkívül az üzem felszá­molása lett volna, a munka­erőt olyan új vállalkozásban alkalmazni, amelynek nyere­séghányada eléri a húsz szá­zalékot. De a mérleg másik serpenyőjében ott állt a be­gyakorlottság, hogy ez a száz asszony már rutinos varró­nőnek számít. Vagyis egy új folyamatban megint elölről kezdhetnék a szakmai beta­nítást, ami természetesen to­vábbi költség, és jövedelem- kieséssel jár. Talán éppen ezért próbálkozott a szövet­kezet a legnehezebb, de si­kert i kínáló úttal, hogy var­rodáját saját termékeinek gyártására állítsa. Jósvai Já­nost, az ötlet alapján meg­bízták az átszervezéssel: — Nem hittem volna, hogy ennyi nehézségbe ütközünk. A ruházati gyárak eleve csak nagy cégekkel állnak szóba, így az alapanyagok, s a hoz­záillő kellékek — gombok, A sással, náddal szegélyezett kishomokosi tó a legrégeb­bi térképek tanúsága szerint is ott húzódott Tárcái hatá­rában. Jellegzetes alakja alapján kapta a nevét, a Kengyelt. A poshadó, béka- nyállal fedett viztérület csak tavaszonként újult meg, amikor magába fogadta a a környező hegyekről lecsor- gó olvadt hóiét. Azután csen­desen poshadt a következő tél végéig, amikor utánpót­lást kapva, ismét terebélye­sedni kezdett. (Volt, amikor nyarára ki is száradt.) Mi­vel lefolyása nem volt, a nap melege a vizszintet, a gyor­san szaporodó növények pe­dig a halak számára nélkü­lözhetetlen oxigént vonták el a tóból. A tarcali Tokaj- hegyaljai Termelőszövetke­zet és az Észak-magyarorszá­gi Vízügyi Igazgatóság együtt határozta el a tó intenzív hasznosítását, mégpedig két­féleképpen: legyen időszakos víztározó, s ugyanakkor mó­dot nyújtson a megnöveke- dett vízfelület a halászatnak, horgászainak. cipzárak, cérnák — beszer­zése óriási munkába kerül. Egyszóval, egy ilyen pénzt sem igénylő beruházás bein­dítása, mivel kis cég va­gyunk, a jó lehetőség elle­nére hosszas türelmet, indo­kolatlanul sok utánjárást, visszautasítások zömét je­lenti. De még így is viszonylag gyorsnak mondható a ruha­iparban az. az átszervezés, amit a csobajiak megvalósí­tottak. Példaként: egyetlen új dolgozó felvétele nélkül megkétszereződött az ágazat létszáma! Ez kissé hihetet­lennek tűnik. Jósvai János elmosolyodott:: — Pedig így van. Ugyanis nemcsak minket, más üzemet is szorít a gazdaságosság. Amikor szóba került, hogy saját termékek gyártására állítjuk át a varrodát, több mezőgazdasági szövetkezet érdeklődött, mennyire tud­nánk beilleszteni a mi elkép­zelésünkbe az ő lehetőségei­ket, ami lényegében üres épületet, s felesleges munka­erőt jelentett. így gyorsan létrejött a kapcsolat, a bol­dogkőváraljai, a hernádvé- csei, a mohok: s a pálházi közös gazdasággal, amelyek szerződés keretében hajlan­dók a csobaji modelleket gyártani. A kérdés ebből adódik: ha egyszer a bér­munka gyenge jövedelme mi­att álltak a saját, lábukra, akkor a hozzájuk csapódó szövetkezetekben előbb-utóbb nem lesz-e hasonló a gond? A válasz őszinte: — Előre még nem lehet tudni. Bár saját tapasztala­taink alapján igyekszünk már eleve más oldalról meg­közelíteni a kérdést Vagyis ezekben az üzemekben nem­csak a technológia, a minta átadása jelenti majd a nye­reség lehetőségét, sokkal in­kább az, hogy az ott dolgo­Az ÉVIZIG több mint há­rommillió forintot áldoz a rendezési, szabályozási me­der- és partvédelmi mun­kákra. A tó most már állan­dó utánpótlást kaphat a Ti­szából — a Tisza—II. főcsa­tornán keresztül —, de ugyanakkor a benne tárolt víztömeget vízkinyerés céljá­ra is fordíthatják, például a szőrmeüzemnél. A Kengyel vízfelülete ma már eiéri az ötven hektárt, de a követke­ző évben, amikor a vízügyi m u n k álatok befejeződnek, közel SO centiméteres magas­sággal és néhány hektárral növekedni fog. Vagyis eléri végső terüle­tét. így a szövetkezet módot kíván nyújtani arra, hogy a szórakozni vágj-ók ne csak Hegyalja szőlőkultúrájában, avagy termékének fogyasztá­sában leljék örömüket, ha­nem a csendes sport, a hor­gászat örömében is. A közel­jövőben felparcellázzák a tó partját, igy aki egy-egy te­lekre igényt tart, tízezer fo­rint lefizetése mellett, taros földhasználat címén, horgász­zók ugyanannyit kereshet­nek, mint a mi asszonyaink. A kihelyezett üzemmel, a ve­lünk kapcsolatban álló gaz­daságok nyerhetnek, mert nem kell a tanulóidőt, s az ennek megfelelően elveszte­getett hónapokat megfizetni­ük; de ugyanakkor sokat nyernek azok az asszonyok is. akik a mi technológiánk alapján dolgoznak, . hiszen többet kereshetnek. — Akkor mi az, ami eny- nyi jót ígér? — Sport-, szabadidőruhá­kat akarunk gyártani, a síe­lés, a téli sport alsó-l'első ruházatától kezdve, a nyári szabadidő-öltözékekig. Termé­szetesen saját tervezésű mo­dellekkel lépnénk ki a piac­ra. És kis szériákkal, hogy áruinkat megfelelő áron el tudjuk adni. Mert nyereségre csak akkor számolhatunk, ha olyan öltözéket dobunk pi­acra, ami megfelel a divat­nak, de ugyanakkor nem mindennap botlik hasonló ruhát viselő emberbe a vá­sárlónk. Terveink szerint 20 —25 modell szabására, var­rására állunk rá, mintegy (10 ezer darabot gyártunk még az idén. Az így megvalósított. — kooperáción alapuló — var- rodaláne sokat ígér, hiszen a gyáraktól közvetlenül szer­zik be a termékeket így el­kerülik a közvetítő vállalatok egész sorát, s az ezekkel já­ró árelvonásokat is. Hason­lóképpen képzelik el az el­adást is, mert a butikus- tól kezdve, a nagykereske­delmi vállalat képviselőjéig mindenki jelentkezhet, a szö­vetkezet üzemében vásárlási szándékkal. Ma már az együttműködési szerződések keretében kétszázan dolgoz­nak a varrodákban, amelyek termelési értéke eléri a 40 millió forintot Még növekszik telket kaphat, a Kengyel partján. Az öt-tíz 10010105 szélességű „birtokokon”, ki­ki igényének megfelelő sté­get, az engedélyeknek megfe­lelő horgászhelyet építhet. A szövetkezeit. gondoskodik a terület fásításáról, a rende­zési, környezetvédelmi mun­kákról, de ha a tulajdonosok összefognak, akkor "a víz és a villany bevezetéséről is szó lehet. Az elképzelések sze­rint a tulajdonjog ötven év­re szól, s a horgászat kedve­lőinek ezenkívül évente meg kell vásárolniuk az egy évre szóló területi horgászjegyet Természetesen a szövetke­zet gondoskodik a halállo­mány fenntartásáról. Eddig közel egymillió forint értékű ivadékot helyezett ki a tóba. elsősorban a nagy növényál­lomány csökkentése miatt, amurokat és husiikat De pontyot is foghat a türelmes pecás, hiszen 30 százalékban e kedvelt halunk ivadékaiból is. telepitettek a tóba. Így rövid időn . belül megyénk egy újabb horgászvízzel gaz­dagodik. — kármán — ti, pontosabban rázzák. De nem ám le a földre (valljuk be, egy egész kevés oda is jut), hanem egy nagy sárga ponyvára, amit egy-egy gép esetében három ember feszít ki merevre. Okos masinák ezek a Schau ma nnok! Mint egy ro­botnak, olyan a karja, s ami­kor törzsön ragad egy-egy szilvafát úgy játszik vele, mint óriás a sziklatömbök­kel. Megrázza a fák üstökét istenigazából, s a szilva eső módjára hull alá. Ha valaki ezek után arra gondol: ebből a szilvából sem lesz más, mint ceírénekvaló, az téved. Mivel ezekkel a gépekkel konzervgyári cé­lokra szedik a szilvát, nem várják meg a teljes érést A szilva húsa ezért még ke­mény, rugalmas, az ütődés így nem hagy maradandó nyomot. A ponyvát a rázás után összehajtják, ekkor a szilva is szállítószalagra kerül. Mi­közben ezen halad, egy nagy teljesítményű ventillátor ki­fújja közüle a gyümölccsel együtt lehullott gallyakat leveleket. Végezetül a rázó­gép felhoróószalagjáról kon­ténerládákba hull a szilva, s irány.., — ... (i Nyíregyházi Kon­zervgyár! Mindezt a gazda, a krasz- nokvajdai Bástya Tsz terme­lési elnökhelyettesétől, Lacz- kó Sándortól tudjuk meg, akárcsak a következőket: — Negyvenöt hektár szil­vaültetvénnyel rendelkezik szövetkezetünk. Hétfajta al­kotja az ültetvényt. Ezek közül az Althann ringlót ki­lónként 6 forintos áron a Zöldértnek értékesítettük (ezt kézzel szedtük le), míg a többi fajtát, így a zöld­ringlót, a debreceni musko­tályt és a beszterceit a. Nyír­egyházi Konzervgyárnak ad­juk. Országosan nincs nagy szilvatermés, ezért a mi, hek­táronként 120 mázsás — jó közepesnek mondható — ter­mésünkkel elégedettek va­gyunk. — Az árral is? — A tavalyihoz képest ja­vult 50 fillérrel. Most kilón­ként 5 forintot kapunk a konzervgyártól. S amit külön is kiemelnék: idén az ipari szilvánk minimális lesz, vagyis szinte minden tételt átvesz a gyár. — A szilva szürete — akár a többi gyümölcsé — bizony kézimunka-igényes. Leg­alábbis eddig annak véltük. Most viszont ez a két rázó­gép, amit a perecséi határ­ban láttunk — több száz em­ber kezét pótolja. Hogyan si­került hozzájutniuk? — A két Schaumann rázó­gép a dánszentmilclósi Mícsu­szilvát pels rrn Tsz-é. Mivel szővetkeze- tünk tagja a Borsodi Gyü- mölcstermcsztési Rendszer­nek, a rendszeren keresztalj a szüret idejére sikerült köl­csönkérni e két okos masi­nát. Ilyen gépek birtokában (na­gyon gyorsan megy vele a A korszerű, s főleg hatékony mezőgazdasági technológia jegyében új kémiai keverő­üzemet létesítenek a csobaji Taktaközi Termelőszövetke­zetben. A közös gazdaság új részlegében a szuszpenziós műtrágyák gyártását tervezik. A szakemberek körében jól is­mert az a probléma, hogy a szilárd hatóanyagú műtrá­gyák kijuttatása eszközigé­nyes, s költségnövelő feladat, hiszen a nitrogént, káliumot és foszfort több menetben lehet a tarlókra elszórni. A kezdeti próbálkozások, ame­lyek során a három fő össze­tevőt víz hozzáadásával ke­verték. nem hozta meg a várt- eredményt, mert a szilárd anyagok rövid időn belül a tartály fenekére süllyedtek, így a műtrágya nem haszno­Megkezdődött, s egy re több munkáskezet, gépet, szállító­jármüvet igényel az ősz egyik legnagyobb mezőgazdasági munkája, a cukorrépa beta­karítása. A Hajdúsági Cukorgyár körzetében csütörtökön lát­tak hozzá ehhez a fontos ten­nivalóhoz. Mindjárt az első napon több nagyüzem — a szüret) azt gondolná az em bér, teljesen zavartalan szilva betakarítana a Bástyr Tsz-ben. Ám ez koránt sinc így. A gyors szüret, gyor: szállítást is követel. Hall gassuk csak Dienes Jenót. tsz főmezőgazdászát, aki ott tartózkodásunkkor érkezet vissza az irodába. — Ma délelőtt példád, gépkocsiért szaladgáltam. Ne­künk ugyanis kevés a szál­lítójárművünk, és .ez mos különösen nagy gond mert c szilvaszedéssel párhuzamo­san megy az almaszüret is Az almát és a szilvát is ne­künk kell az átvevőhöz szál­lítani, Tuzsérba. illetve Nyír egyházára.. Sőt az almáná még a napokat is meghatá­rozták. mikor szállíthatunk. — És ez a mai szaladgálás legalább sikerrel járt? — Szerencsére jó a lcap- csolatunk a szomszédos szlo­vákiai szövetkezetekkel. Most is segítettek, Felsőéről hét gépkocsi már itt van, és Bu­zitárói is jön segítség. — A viszonzás? — Az sem marad el. A ltű­zifái elnök elvtárs már jelez­te: silózásnál számít a gépe­ink segítségére. Természet tes, hogy megyünk ... hogy olyan szuszpenziós szert kell találni, amelynek adago­lásával a különböző műtrá­gyák részecskéit lebegtetni lehet a folyadékban. Előnye a módszernek, hogy egy menetben lehet a kevert műtrágyákat a talajba kijut­tatni, s a jelenlegi gépeink — a Kertitox, Hunni per — kis átalakítással alkalmasak a feladatra. A csobajiaknak a mádi ásványbányák segít­ségével sikerült is megtalál­ni azt a szuszpenzáló szert, amely megakadályozza a ré­szecskék kiválását. A számi tások szerint 70 kilométeres körzetben a folyékony mű­trágya használata gazdaságé sabb a hagyományos szórás­nál, ráadásul a műtrágya 30 százalékkal jobban haszno­sul. Így az üzem szolgáltatá­sára várhatóan nagy igény lesz. nagyhegyes!, az ebest, a ká­bái, a földes: termelőszövet­kezet és a hajdúszoboszlói gazdaság — határában szed­ték, szállították a cukor nyersanyagait. Ezek a gazda­ságok az átlagosnál jóval ma­gasabb : termést takarítanak be, mivel a csapadékhiányos hetekben rendszeresen öntöz­ték a répaláblákat. — kármán — Halastó született Vízpart elérh áron Halivadék egymillió forintért — a Kengyel Hajdú Imre Fotó: Fojtán László A korszerűség jegyében Kémiai keverőüzem CsikaisB sulhatott. Világossá vált. Szedik a cukorrépát

Next

/
Thumbnails
Contents