Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-08 / 212. szám
ESZAK-MAGYAEQESZiß i 19S3. szeptember I-, csütörtök Nézőtéri meditáció Mesék és bűncselekmények Dean Reed A két rodeós című NDK filmben. A gyerekeknek örömöt hoz a ma kezdődő filmhét, a felnőtteknek merj semmi jót nem ígér. Legalábbis a premiermozikban látható két új film ismeretében. A harmadik új film szól a gyerekekhez és minden bizonnyal nagyon kellemes hetven percet jelent nekik is, meg az esetleg őket moziba kísérő szülőknek, nagyszülőknek, akik szeretik a színes rajzfilmeket, a kedves történeteket. Vizipók-Csodapók a címe a színes magyar rajzfilmnek, amely a televízióból jól ismert figurák sok-sok kalandját meséli el roppant élvezetesen. A Vízipók ismerős szinte minden gyereknek, hiszen az esti mesékben nagyon gyakran szerepelnek a kalandjai,. és csakúgy ismerősek e történetkék egyéb szereplői, a Keresztespók, Fülescsiga, a Botpoloska, Rák apó, Lótücsök, meg a többi. A MOKÉP a televízióval társultan a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermeiben állíttatta össze ezt az egész műsort betöltő filmet, amely minden bizonnyal nemcsak azért ragadja meg a gyermekeket, mert ismerős figurákkal találkozik, hanem mert nagy vásznon láthatja, és színesben. Márpedig a televízió többsége még feketefehér képet ad. Más kérdés persze, vajon, az átlag ötperces kis kalandok, amelyeket a televízió képernyőjén megismertünk és megszerettünk, hetvenperces láncolatban mennyire teszik próbára a legifjabb nézők türelmét, az ötperces adásokban nagyon kedves történetkék hetven percen át egyformán élvezetesek-e számukra. Mindenképpen nagyon kedves, bájos film, a kicsiknek feltétlen jó szórakozást ígér. A két rodeós címmel Dean Reed írta és rendezte a mától látható NDK filmet, és ugyancsak ő a legfőbb szereplője is. A nagy hírű énekes neve hallatán azt hihet- nőnk, hogy énekes-zenés filmet fogunk látni, ám erről szó sincs. Egy me g állapíthat - lan műfajú, celluloidszalagra barkácsolt valami pereg előttünk, amelyben két vándorkomédiás hol eowboyt, hol varietébohócot játszva A Szakszervezetek Országos Tanácsának kulturális, agitációs és propagandaosztálya, a Népművelési Intézet, a KISZ Központi Bizottságának kulturális osztálya, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa, az Amatőr Képzőművészeti Tanács, az Ózdi Népművelési Intézmények és a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza a XII. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállításra pályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy átfogó képet adjon az amatőr képző- és iparművészeti mozgalom helyzetéről, változásairól; országos szintű bemutatkozási fórumot biztosítson az amatőr képző- és iparművészek által az utóbbi három évben készített színvonalas alkotások számára; a szakmai tanácskozásokon konzultációs lehetőséget nyújtson az alkotók részére. A pályázaton részt vehet, illetve nevezhet minden egyéni amatőr képző- és iparművész, szakkör és alkotócsoport az utóbbi három évben készüli munkájával. Tizenöt éven aluliak csak abban az esetbén nevezhetnek, amennyiben műveik a csoportmunka folyamatának szerves részei, Nevezni lehet festészet, grafika, szobrászat és kisplasztika, iparművészet, környezet- alakítási tervek (makett, fotódokumentáció stb.) és vizuális kísérletek (dokumentációk esetleges bemutatása) kategóriában személyenként legfeljebb három alkotással kategóriánként. A munkákat kiállításra kész állapotban kell benyújtani, feltüntetve a készítő nevét, címét, a mű címét, méretét, technikáját, amennyiben az alkotó szakköri tag, a kör nevét. A pályázatra 1983. október 1-ig a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központban lehet jelentkezni. A jelentkezőket a megyei rendezőszervek értesítik a területi, illetve megyei kiállítás helyéről, megnyitójáról, a művek beadási határidejéről. A területi, illetve megyei kiállítások legjobb alkotásai 1984. június 2. és június 30. között Özdon kerülnek országos kiállításra. Ez alkalommal szakmai tanácskozást is szerveznek, a kiállító alkotók részvételével. Az országos kiállításon a legjobb alkotásokat díjazzák. A kiállítási anyagot más helyszíneken is bemutatják. vándorol Vadnyugaton. Hozzájuk csapódik egy gyereklány, és a két vándor, mint hajdan a kiscserkészek, mindenütt tesznek valami jót, ahol tudnak segítenek, még ott is, ahol nem tudnak, birtokügyeket rendeznek el, rettentő sokat verekszenek, igazságot osztanak, ahogy az egy roppant nehezen össze-' állított mesében illik. De, hogy ez a mese kihez szól, tizenéves gyermekekhez, serdülőkhöz, vagy felnőttekhez, azt az alkotók nem döntötték el, mint ahogy azt sem. hogy filmjük a weszternfilmck paródiája akar-e lenni, vagy „egyenesben" értendő az egész. Mindenesetre csak úgy jellemezhető, hogy élvezhetetlenül rossz film. S ezen Dean Reed egy-két énekszáma sem változtat. * Anna és a vámpír az új lengyel íilm címe, s már a cím is előre jelzi, hogy bűnügyi történet. Az Anna nem szerepel benne, hanem ez annak a nyomozói akciócsoportnak a neve, amely hét éven keresztül keresi azt a férfit, aki egy nagy sziléziai város közelében nőket támad és gyilkol meg. A valóságban megtörtént bűnesetre alapuló történet a Janusz Kidawa rendezte előadásban meglehetősen hosszadalmas, vonta- tatott, sőt helyenként unalmas, ami egy bűnügyi történetnél megbocsáthatatlan. Mi a nézőtéren, már a film ötödik percében ismertük a gyilkost, hiszen láttuk az egyik bűncselekmény elkövetését. A későbbiekben pedig elsősorban a nyomozószerveken belüli vezetői viszálykodásoknak, mindenféle lelkiző elmélkedéseknek lehettünk tanúi, míg végül is a számítógépek segítségével szűrték ki sok ezer férfi közül a tíz számba jöhető gyanúsított nevét, s így találták meg köztük a tettest. Hét évig tartott a nyomozás, s a film is elég hosszúra nyúlt. A film alkotói a hangsúlyt nem a nyomozás izgalmasságára helyezték, hanem inkább azt mutatták be. hogy .milyen problémái adódnak a rendőri szerveknek is a nyomozás közben, testületen belül is mivel kell megküzdeni, míg eredményhez juthatnak. (benedek) A vakáció örömei még ott lengedeznek a gyerekek körül. Elillanóban persze, hiszen a nyár is mögöttük baktat már, egyre lemaradozva; s a barátok összebújó beszélgetésein is inkább a délutánok szabad félóráinak terve szövődik, mintsem a nyári nagy kaland története. De azért még felfelbukkannak az emlékek, ha másképp nem, hát az év eleji hagyományos fogalmazáson, amelyen egy-egy va- kációs nap emlékét örökítik. Emlékszem, hajdanában mi is minden esztendőben megírtuk a magunk emlékidéző fogalmazását, s az iskola egyik állandósága, hogy ez a feladat feladat marad a mostani diákoknak is. Tulajdonképpen ezekről a fogalmazásokról, pontosabban e fogalmazások némelyikéről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Mert mindig akad egy-kettő, amelyikben felbukkan a nyári olvasótábor emléke. Tizenhat ilyen tábor működött a nyáron. Nem kevés. Akkor sem az, ha csak töredékét tudta fogadni a diákoknak, á diákseregnek, tizednél is kevesebb részét. De a kezdet mutatóba szervezett táboraitól már hosszú út vezet a mába; izmosodó mozgalomra • tekinthetünk vissza mindenképp. A olvasó népért mozgalom harmadik nagy számadására „készül”, s gondoljuk, ez is oU munkált a táborok szerj Lebben i a szoknya... ... villan a csutka. Táncosok. Ök azok, akikkel minden jelentősebb ünnepségen találkozunk. Művelődési házak színpadain, szabadtéri deszkákon ropják a táncot. Hidegben és melegben hímzett szoknyáikban forognak, és pörögnek. Dolgoznak, hogy másokat szórakoztassanak. Képriportunk különböző ünnepségeken készült. A közönség „felelt". Pörgés a csanyiki deszkákon. Matyó hímzések az ingujjon. Párban. Fotó: Laczó József OívasstáM múltán... vezőiben. Nemcsak akkor persze, amikor a nyári táborok szervezéséről, programjáról döntöttek. Nagy utat járt be e mozgalom a tekintetben is, hogy az olvasótáborban való résztvéíel nem egyszeri, s kivételes alkalom, hanem szerveá rés,.e egy íolyamatr ak. A részvé ■ telnek többnyire vannak előzményei és folytatása is.. Arra gondolunk, hogy a legtöbb helyen már nem esetlegesen döntenek arról, hogy ki vegyen részt e táborokban, hanem azok közül válogatnak, akik rendszeresen részt vesznek a könyvtárak különböző foglalkozásain, akik folyamatos olvasók. Üjabban már találkozhatunk olyan kísérletekkel, próbálkozásokkal is, hogy az olvasótáborok részvevőiből alakítanak baráti közösségeket, tervezett foglalkozásokkal. Az olvasó népért mozgalom elért eredményeiről eltérnek a vélemények. Elindítói annak idején nyilvánvalóan látványosabb eredményekre számítottak. A könyvtári olvasók nagyobb mérvű gyarapodására, a könyvkölcsönzés és könyv- vásárlás rohamosabb emelkedésére. Tény — a beiratkozott olvasók száma valamelyest csökkent manapság, viszont változatlanul nő a lakosságnak a könyvre fordított forintösszege. Ugyancsak tény, hogy egyre több ismeretterjesztő, szakmai jellegű könyv talál „gazdára”, illetve olvasóra, miközben a szépirodalom „iránti kereslet” stagnál. Ebből is adódhatnak a véleményeltérések — sokan ugyanis az olvasottságot kizárólag a szép- irodalmi olvasottságra értik. Meggyőződésünk azonban, hogy ez így tévedés. Miként a műveltségi értékmérésben sem lehet elvonatkoztatni a természettudományos műveltségtől, az olvasó népért mozgalom eredményességét sem ’ehet kizárólag a szép- irodanTn művek forgalmán lemérni. Az olvasás, a könyv használata sohasem volt, s nem is lesz önmagáért való. Ez azonban messze vezet, s nyilvánvalóan ezekről a kérdésekről is szó lesz majd azon a már emlegetett őszi, harmadik számadáson. Mi a nyári táborokkal kezdtük, s térjünk vissza hozzájuk. Pontosabban — a gyerekekhez. Mert így tanév elején a legtöbb iskolában már bejegyezték a füzetbe azt is, melyek lesznek'a tanév kötelező olvasmányai. A kötelezőkkel szemben pedig tapasztalhatóan él egyfajta ellenállás. Dehát most nem is erről akarunk szólni. Sokkal inkább arról, hogy jó lenne — főleg kisebb korban — ha a szülők, a család is segíteni tudna a gyereknek. Például úgy, hogy megbeszélik az olvasmány egy-egy szép, érdekes vagy éppen tanulságos részletét, ha figyelemmel kísérnék vagy segítenék a gyerek olvasását. Mert a mesék után néha valóban nehéz az áttérés a regényre, s nemcsak a terjedelem miatt. Stílusát, kifejező eszközeit is szokni kell. Így van azután, hogy az egyébként szívesen olvasó gyerek is könnyen feladja — unalmas felkiáltással —, ha nem kap segítséget. Az iskola kérhet, követelhet — önmagában mégsem megy semmire. Az olvasó népért mozgalmai — meggyőződésűnk — az iskolával együtt, a gyerekekkel kell kezdeni. S a családon kívül a legtöbbet a művelődési intézmények tehetik. A könyvtárak, de persze a művelődési házak is. Az utóbbiak például a szakköreikkel, ha abban, azokban is természetesen megtalálható a könyv. De itt vannak a szabad szombatok is. Az üresjáratú órák. S megeshetne, miért ne, hogy alkalmanként egyikmásik iskolai kötelező olvasmány megismerésében is segédkeznének ... (csutorás)
