Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1933. szeptember 7., szerda A diósgyőri munkások 1943-as béketüntetése Emlékük erőt adó példa A diósgyőri munkásmoz­galom történetének fontos eseményét örökíti meg egy márványtábla a DIG KP egyik szerelőcsarnokának vé­gében: „Ezen a helyen 1943. szeptember hó 9-én a Diós­győri Gépgyár dolgozói a kommunista sejt kezdemé­nyezésére tüntettek a fasiz­mus ellen. Követelték a bé­két, Magyarország kilépését a háborúból és a Szovjet­unió elleni harc azonnali beszüntetését.” A tüntetés huszadik évfordulóján lelep­lezett emléktáblát minden évben elborítják a megem­lékezés virágai. Az azóta fel­nőtt nemzedék tisztelettel gondol az elődökre. Kik voltak ezek az embe­rek, akik azokban a nehéz, vészterhes években vállalták a nyílt harcot, a tiltakozás, a tüntetés szervezésének kockázatát? Egyszerű mun­kások: lakatosok, esztergá­lyosok, szerelők, olyanok, mint társaik, de mégis má­sok. öntudatos és céltudatos munkások, illegális kommu­nisták és baloldali szociál­demokraták, akik a diósgyő­ri munkásmozgalom történe­tében fordulópontot jelentő 1943-as évben szervezői vol­tak annak a gazdasági-szo­ciális küzdelemnek, amely az év őszén már egyre in­kább politikai irányba fej­lődött. Az újgyári munkások egy­re nyíltabb elégedetlenségé­nek, balratolódásának az ak­kori háborús események is ösztönzést adtak. A szovjet győzelmek, Mussolini buká­sa — amelyet a moszkvai Kossuth rádió is megerősí­tett — nagy hatást váltot­tak ki a munkások között. A gyárban működő kommu­nista sejt már szeptember 8-án este eldöntötte, hogy a már régebben tervezett tün­tetést másnap megtartják. . A tüntetés két bázisa a megmunkálóüzem és a sze­reidé volt. Az előbbiben Barbai Ferenc, az utóbbi helyen Oszip István volt a szervezés l^lke. Már a mű­szakkezdés előtt megkezdték a szervezést és amikor a reggelit jelző csengő meg­szólalt, a munkások elindul­tak, s mire a hivatalházhoz értek, már 1500—2000-en gyűltek össze. A munkások zöme tudta, hogy miért vo­nul feli sokan azonban nem, de mivel az elmúlt hó­napokban napirenden vol­tak . a helyzetük javítását célzó megmozdulások, így követték a tudatosan elin- dulókat. A gyár vezetői: Kazinczy igazgató, Szirányi őrnagy és Bézier ezredes katonai pa­rancsnok — meglepődtek a tömeg láttán. A nagy hang­zavarban először Kazinczy, majd Bézier próbált szót ér­teni a munkásokkal, de a jelszavak elnyomták hang­jukat. Végül Kazinczy igaz­gató javasolta, hogy a szo­kásoknak megfelelően — a tüntetők válasszanak egy küldöttséget; amely előter­jeszti a munkások kívánsá­gait. A küldöttség megválasztá­sa magában rejtette azt a veszélyt, hogy felfedi á szer­vezők kilétét. A munkások először Oszip István nevét kiáltották, majd Pallagi, Fri- gyik, Mazuch, összesen hét­nyolc munkás került be a delegációba. Hogy mégsem vált a küldöttség megválasz­tása végzetessé a szervezők­re, az azzal is magyarázha­tó, hogy Oszip, a szakszerve­zet alelnöke, már eddig is számos küldöttséget veze­tett az igazgatósághoz. De a ■küldöttségbe beválasztották idős Szaladnya Ferencet, aki tagja volt a Munkaközpont vezetőségének, emellett Oszip jó érzékkel, helyesen hasz­nálta fel az alkalmat a tün­tetés spontán jellegének hangsúlyozására, mivel, ami­kor a munkásokhoz szólt, akkor a munka felvételére kérte őket. A háborúellenes demonst­ráció, illetve a munkásveze­tők magatartása még magán viselte a korábbi állásfog­lalásokból adódó kettőssé­get: a tömegek aktivitása ez esetben is túlment a vezető­kön. Ez a diósgyőri munkás- mozgalom jelentős lépése volt, a későbbi fejlődés ki­indulópontját is jelentette. A munkástüntetésről hír­zárlatot rendeltek el. A rend­őrkapitányság a következő táviratot jelentette az állam- védelmi központnak: „Ma reggel háromnegyed 9-kor a diósgyőri ágyugyárban 1500 munkás a megmunkáló mű­hely keleti végében össze­gyülekezett. Küldöttség je­lent meg az igazgatóság előtt és kérték az igazgatóságot: az igazgatóság tolmácsolja a kormányhatóságok előtt azt a kívánságukat, hogy az olasz eseményekre tekintettel Magyarország kössön külön­békét __Az egész megmoz­d ulás negyed óra alatt zaj­lott le...” A tüntetés pofi ti kai köve­telése a hosszas idő óta ér­lelődő gazdasági követelések talaján jött létre* Mindenki tudta. hogy a munkások helyzetében más módon nem lehet változás, csak ha vé­get vetnek a háborúnak. A gyárat megszálló detek­tívek a szervezőket keres­ték, de sikertelenül; a nagy­szerűen megszervezett tün­tetés mögött nem tudtak kommunistákat vagy köz­ponti kapcsolatot felfedezni. A rendőrkapitányság távira­tában írták: „Megállapítást nyert, hogy a munkásság spontán akciójáról van szó.” A moszkvai Kossuth rádió, amikor tudomást szerzett a tüntetésről, a következő üze­netet közvetítette a diósgyő­ri munkásoknak: „... Diós­győr dolgozói! Harcoljatok tovább az elnyomás ellen. A Szovjetunió mindenben se­gítségetekre van. Űjabb és újabb csapást mér a fasisz­ta fenevadra és a szabadság órája mind közelebb kerül hozzátok is. Diósgyőri elv- társak, delgozók! Tartsatok ki, rövidesen megérkezik a győzelem!” A tüntetésnek a gyárban és köt nyékén nagy vissz­hangja volt, nőtt a szakszer­vezet tekintélye: szeptember végén a júliusi 785-ös tag­létszámuk több, mint 2200-ra emelkedett. A vezetőség jobb­oldali tagjai elítélték a tün­tetést, s ennek többször is hangot adtak. A kormány az egész ügyet elhallgatta, a honvédelmi minisztérium és a helyi hatóságok pedig egy sor intézkedést hoztak, hogy a hasonló esetek megismét­lését megakadályozzák. De nem sok sikerrel, hiszen a 43-as tüntetést számos olyan nagyszerű lépés követett, amely egészen a fegyveres ellenállásig vezette el a di­ósgyőri munkások legjobb­jait. A diósgyőri béketüntetés után negyven évvel a fe­szült nemzetközi helyzetben erősödik az emberek béke­vágya, mind többen akarnak cselekvőén részt venni a bé­kééit, leszerelésért folyta­tott küzdelemben. Ezért tisz­telettel így emlékezünk a diósgyőri munkások máig is erőt adó példájára. Petra József Ülő akt J Czóbel Béla festménye (1973). „Harcoló bányász” Szuhavölgyi bányászprogram A múzeumi hónap programjából ■■WIWIWIiMII /MtTlgHMPMECCMIfWga^ini—iTTT~r-5?5CTC——C—í———M— A kurrtyáni November 7-e Művelődési Ház, együttmű­ködve a bányaüzem szak- szervezeti bizottságával, az idei bányász kulturális és sporthetekre igen színes és gazdag programot készített elő. A bányásznapi ünnep­séggel kezdődött sorozatban Feketevölgy-aknán bányatör­téneti kiállítás látható. Is­merjük meg egymást cím­mel több munkahely dolgo­zóinak kölcsönös látogatását tervezik. Meghirdették a Harcoló bányász című ve­télkedősorozatot, amelyhez igen sok irodaimat is aján­lanak, azonkívül több elő­adást tartanak, amely a bá­nyamunkásság szakszerveze­te létrehozásának harcait mutatja be. Találkozókat szerveznek a szakszervezeti munka veteránjaival. A program kiterjed a bánya­üzem vonzáskörzetébe tarto­zó községekre is, és egy-egy rendezvényt több helyen is megszerveznek. Le.-,z példá­ul több helyen fúvószene­kari bemutató XVIII—XIX. századi bányászdalokból, gyermekművészeti csoportok tartanak bemutatókat, több alkalommal szerveznek talál­kozót Kalász László költővel, bűvészműsort tartanak, meg­rendezik a szuhavölgyi ifjú­sági napot, a műszaki könyv- napokat, kazincbarcikai szín­játszó együttest látnak ven­dégül, és több olyan rendez­vényre is sor kerül, amely részben a szakszervezeti munka, részben a termelés időszerű kérdéseivel foglal­kozik. A program mintegy három hónapig tart. Október már hagyomá­nyosan a múzeumi és mű. emlék] hónap időszaka. Jól­lehet még csaknem egy hó­nap van hátra a hivatalos nyitásig, a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság már elkészítette a múzeumi és műemléki hónap megyei ter­vét. Ennek ismeretében hív­juk fel a figyelmet néhány érdekességre. A múzeumi és műemléki hónap Borsod megyei meg­nyitóját, a szokásnak megfe­lelően, egybekapcsolják az — immár' 23. alkatommal meg­rendezett — Istvánííy Gyu­la néprajzi és honismereti gyűjtőpályázat értékelésével és díjainak átadásával. E megnyitóra és díjátadásra október 3-án délelőtt 10 óra­kor kerül sor a Herman Ottó Múzeum Felszabadítók útja 28. alatti központi épületének előadótermében. Megnyitót mond és a díjakat átadja Borsos Árpád, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője. Ezt követően tanácskozás kezdődik a hon­ismereti és néprajzi gyűjtő­munkáról, amelyhez Haiász Péter, a Honismeret című lap szerkesztője A honisme­reti mozgalom Magyarorszá­gon címmel tart bevezető előadást. A múzeumi hónap gazdag programjának egyik kiemel­kedő rendezvénye numizma­tikai jellegű: október 6-án, a Papszer utcai múzeumi épü­letben megnyílik a Herman Ottó Múzeum éremgyűjtemé- nye című kiállítás, ugyanaz­nap tudományos tanácskozást tartanak, amelyen dr. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője Len­gyel pénzek Magyarországon a XVI—XVII. században; Szekeres Árpád, a múzeum numizmatikai gyűjteményé­nek vezetője Borsod-Abaúj- Zeniplén megye XVI—XVII. századi éremleletei, és dr. Zsámboki László, a Nehézipa­ri Műszaki Egyetem tudo­mányos főmunkatársa Pénz- verészeti szakemberképzés Magyarországon a XVIII. században címmel tart elő­adást. Egy hét múlva, októ­ber 13-án Palóczy László születésének 200. évfordulója alkalmából emlékülést tarta­nak a megyei tanács dísztei'- mében, s azon dr. Ladányi József, a megyei tanács el­nöke mond megnyitót, majd több tudományos előadás hangzik el a reformkorról és, Palóczy László tevékenységé­vel kapcsolatban, s megko­szorúzzák Palóczy emlékmű­vét. A hónap harmadik ki­emelkedő rendezvénye, illet­ve rendezvénysorozata a műemléki helyreállításokhoz és új létesítményekhez kap­csolódik: október 12-én Sze- • rencsen, a Rákóczi-vár hely­reállításával, 20-án Tokaj­ban az új Tokaj Múzeum műemléki és muzeológiai fel­adataival kapcsolatban, 27- én pedig Karosán, a pácini Mágócsy-kastély műemléki helyreállítása és regionális múzeumi tervei témakörében, tartanak tanácskozást. A szokásnak megfelelően, a Herman Ottó Múzeum kiál­lítást rendez a Lillafüredi Ál­lami Erdei Vasútüzemnél a, színes ásványvilágról, és elő­adást is tart az üzemben a - múzeumban lelhető munkás-, mozgalmi emlékekről. Meg­rendezik minden hétfőn, te­hát októberijén öt alkalom­mal, a Múzeumi hétfő soro­zatának rendezvényeit, igen ígéretes előadásokkal; két alkalommal tartanak bemu­tatót a népi kismesterségek művelői. Ez alkalommal Baji Imiéné és ifjabb Baji Imre kosárfonók és I-Iódosi Gyula, csengőkészítő kovácsmester mutatja be munkáját. Sor kerül egy múzeumi hangver­senyre is e hónapban. Természetesen igen sok rendezvény lesz a megyeszék­helyen kívül. Kelemér-Gö- mörszőlősöm már október 2- án megtartja ünnepi közgyű­lését a múzeumbaráti kör; amelyen számos előadás is elhangzik. Szendrőn, Edé­ién yben, Mezőkövesden, Sze-' rencsen, Sárospatakon — Üt kiemelendő Löffler Béla kas­sai szobrászművész október 21-étn megnyíló' kiállítása (a művésznek Miskolcon szep­tember 9-én nyílik meg a tárlata) —, Tokajban és Özf dón lesznek különböző, a múzeumi hónaphoz kapcsoló­dó bemutatók, előadások, ki­állítások, egyéb rendezvé­nyek. Összegészében az idei múzeumi hónap talán az el­múlt évtizedhez képest keve­sebb látványossággal, de szinte a teljes megyét átfogja rendezvényeivel. (bm) A megújulás optimizmusa A zt az iskolát, amely megtanítja az embert az újrakezdés, vagy ha úgy tetszik, a megújulás op­timizmusára, manapság egy-' re kevésbé lehet „elbliccel­ni’’. A jövőbe vetett hit, a jobb, az eredményesebb munka iránti természetes emberi igény ugyanis egy tő­ről sarjad, a megújulási készség kifinomulásával, az elképzelés és a cselekedetek időbeni közelítésével. Egy­mástól merőben eltérő pél­dák bizonyítják, hogy meny­nyire fontos ez a fajta meg­újulási készség iparban és mezőgazdaságban egyaránt. Aszály sújtotta dél-borso­di földeken jártam a minap, ahol a szerény eredményt hozó betakarítás jószerével még véget sem ért, a földet művelő szorgos népség már­is nekilátott a szántásnak, hogy mihamarább földbe ke­rüljön a termést hozó mag. Előre nem látható üzemza­var történt a Lenin Kohá­szati Művekben, melyet na­gyon kemény, már-már áldo­zatos munkával hárított el a kicsiny, de annál szorgosabb csapat, és miközben a hiba elhárításán dolgoztak, már­is azon töprengtek, holnap miként kezdik újra az egész technológiai folyamatot. Fe- keteVölgyben még tüzesen izzofct a szénmező a bánya mélyén, és miközben bánya­mentők tucatja tette azt, amit ilyenkor az élet és a vagyon mentése parancsol, az üzemvezetés és a brigá­dok máris azon töpreng­tek, ha eloltják a tüzet, mi­ként látnak munkához, hogy mihamarabb csökkenjék a tűz okozta elmaradás, mert jön az ősz, és a tél, a szén­re sok ezer háztartás vár. Kiragadott, de a megúju­lás optimizmusának iménti példái bizonyítják szándék és gyakorlat értelmes talál­kozását — átlagostól nehe­zebb helyzetben. Tanúsítják a körülmények változásához igazodni képes magatartás- forma nélkülözhetetlenségét. A gyors reagálást nem vái*t jelenségekre! Ez a\ fajta megújulási készség akaratlanul hordozó­ja az új iránti fogékonyság­nak is. Következésképpen alapjában optimista, hiszen emberi tulajdonság, hogy az újtól mindig többet és job­bat remélünk. Azért csiná­lunk ma számos dolgot más­ként, mint tegnap, mert az újtól nagyobb eredményeket várunk. Ezért ha azt mond­juk, másképp — közben ar­ra gondolunk, jobban. így igaz ez akkor is, ha a két fogalom szigorú sorrendisé­get követel, tehát időben aligha esik egybe. Ä megújulási készség per­sze nem jelentheti a régi kritikátlan elvetését, a min­denáron való újat akarást. Az új iránti optimizmus ugyanis kimondva, kimon­datlanul tartalmazza azt a fajta készséget is, amely al­kalmassá tesz bennünket arra, hogy eldöntsük: mit érdemes megtartani és mit kell elvetnünk a régiből. Hi­szen mindenféle régi érték­ről lemondani legalább any­rtyira pazarlás volna, mint makacs ember butaságával ragaszkodni túlhaladott álla­potokhoz. Az új teremtése, a fejlődés mindig tartalmaz régi vonásokat is. Ezért ese­te válogatja, hogy mennyit tartunk meg a tegnap áüal igazolt módszerekből, és mennyit kívánunk hozzáten­ni az újból. Egy biztos, töb­bet változtatni a kelleténél még a megújulásra hivat-... kozva sem leltét, mert ez legalább annyira visszatet­sző lehet, mint a konzervá­lás rögeszméje. A megújulás, az újrakez­dés optimizmusa aszó igaz értelmében em­berarcú cselekedet. így igaz ez akkor is, ha a fo­lyamat és' a készség eseten­ként ütközésekkel jár. Ha érdekek és érdekellentétek harcában' születik. Mert az újrakezdés és a megújulás nem elméleti lecke, melyet elég az iskolában, vagy a to­vábbképző tanfolyamokon megtanulni, hanem cseleke­deteket befolyásoló készség és magatartásforma. Ha úey tetszik, képesség annak el­döntésére mikor és mit kell újrakezdeni, vagy' másképp csinálni. Pauloviis Ágoston }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents