Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

XXXIX. évfolyam, 211. szám Ära: 1,40 Ft Szerda, 1983. szeptember 7. AZ MSZMP BORSOD-ABAŰJ-ZEMPt,ÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Im. mÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A SZAKMUNKÁS-UTÁNPÓTLÁS HELYZET" AZ ÓZDI JÁRÁSBAN (3. oldal) A MEGÚJULÁS OPTIMIZMUSA (4. oldal) MIT 'LÁT A VENDÉG BOGÁCSBÓL? (5. oldal) Felelősség a világ sorsáért N yugtalan, megosztott a világ, pedig az emberiségnek ma rengeteg olyan gondja van, amely a megosz­tottság helyett az összefogást sürgeti. Ezek között a gondok között előtérbe került a béke kérdése, amely már nem csupán holmi helyi háborúk, egymásközt csatározó né­pek, nemzetek ügye, hanem a Föld népének, sorsának, az emberiség életben maradásának kérdésévé nőtt. A sokat szenvedett és ismét veszélyeztetett Európa újult erővel tiltakozik. A kormányok diplomatikusan, a békeszer­vezetek hangosan, de a biztonság illúziójában megrendült Amerika is hallatja hangját. Kilenc államában próbasza­vazást rendeztek: akarja-e a lakosság a fegyverek befa­gyasztását? A kilenc állam lakossága igennel szavazott. Tartottak országos közvélemény-kutatást is: ki helyesli a hadi költségek növelését? Csak öt százalék helyesli. Erősen irritálta a világközvéleményt, amikor egy magas szintű fehér házi értekezleten a Pentagon képviselőja arról beszélt, hogy az embereket túlontúl izgatja az atomhábo­rú, holott annak következményeit — úgymond — eltúlozzák, mivel az áldozatok száma nem lenne több félmillióid­nál ... Félmilliárd? Csak ötszázmillió? De ha benne vagyok én, te, mi; ha népek pusztulnak, és népek tűnnek el? Es mi lesz azután? Egyáltalán, lesz-e a Földön azután? Ez az utolsó nagy kérdőjel ott lebeg minden józanul gondolkodó ember előtt, világnézettől, nemzeti hovatarto­zástól függetlenül. Ez a nagy kérdőjel, omelyben benne van a felelősség a világ sorsáért. A béke felőli meditáció azonban kevés. Tudomásul kell venni, hogy a világrend- szerek szemben állnak egymással, s éppen ma kissé mere­vebben, mint néhány évvel ezelőtt. Napirenden van a má­sik rovására előnyöket szerezni, az ilyen agressziónak el­lenállni, a történelem során gyűjtött erényeket megőrizrrii a hátrányokat ledolgozni. Mindezt meg lehet tenni diplo­máciai úton, de önmagában a diplomácia nem elegendő erőforrás. A diplomata csak megfelelő erőtényezőkkel a há­ta mögött ülhet le jó eséllyel a tárgyalóasztalhoz. De vajon mik a ma és a jövő erőtényezői? A gazdasági sikerek? Az egy főre jutó nemzeti jövedelem, vagy a ter­melékenységi mutatók? Lehet, ezeknél a sémáknál sokkal bonyolultabban, nagyobb áttételekkel alakulnak majd ki a háborúktól végleg szabadulni akaró világ leghatalmasabb erőtényezői. Bár a béke érdekében oz egész világra vetjük átfogó tekintetünket, mégis szűkíteni kell a látószöget, mert mi itt élünk Európában, itt élünk magyar földön. Megtaláltuk helyünket, szerepünket a nemzetközi életben. Európai és e földrészen kívül élő partnereink tudják, hogy hazánk nem azonos az 1945 előttivel. Eredményeink azok előtt is isme­retesek, akik szemben állnak világnézetünkkel, társadalmi rendünkkel, szocialista mivoltunkkal. Jól tudják, hogy a né­pek közötti párbeszéd, a békés egymás mellett élés, a nem­zeti értékek cseréjének hívei vagyunk. Minden lépésünkkel erődítjük azokat a kötelékeket, amelyek a többi szocialista országhoz fűznek bennünket. Támaszoi vagyunk minden olyan törekvésnek, amelynek — a világ bármely sarkában — a béke, a szabadság és a függetlenség kivívása a cél­ja. Mi elkötelezett, felelős nemzetként építjük nemzetközi kapcsolatainkat. A felelős magatartás pedig egyaránt kö­telező kis és nagy nemzetek számára. A felelősség kon­centrikus körei — felelősség a népért, a hazáért, a szocia­lizmusért, Európáért és a világ sorsáért — egységes égé. szét alkotnak, elválaszthatatlanok egymástól. „ Tudjuk, nem szűntek meg az alapvető ellentmondások a két világrendszer között, de ezek ismeretében már tanul­gattuk az egymás mellett élés normáit, gyakorlatát. Visz- sza kell térnie az enyhülés légkörének, mert nincs más al­ternatíva, nincs más lehetőség a nukleáris korszakban, melyben élünk. Hazánk, Magyarország minden erejével arra törekszik, hogy segítse ezt a folyamatot. H azánk nyitott ország, a külkereskedelemnek meghatá­rozó szerepe van gazdasági életünkben. A kultúra ezernyi szállal fűz bennünket más népekhez. Nyitót, tak is kívánunk maradni úgy, hogy közben nem felejtjük azokat az alapvető érdekeket, amelyek létünket meghatá­rozzák. A békés épitőmúnka, amely egész népünk leg­főbb vágya és kívánsága, csak úgy teljesülhet, ha korsze­rűen felszerelt hadseregünk van, amely a Varsói Szerződés fegyveres erejének része. Bár a béke esélyei megvannak, reménykednünk kell o józan ész diadalában, de nem le. ledhetjük biztonságunk érdekében és a világ népeinek ér­dekében érzeti felelősségünket sem. U San Yu keddi programja A hazánkban tartózkodó U San Yu, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság elnöke Budapest nevezo'ességeivel ismerkedik. A ven. déget Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke kalauzolta. A képen: a burniai államfő (balról) a Halászbástyán. U San Yu, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság elnö­ke, aki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására hivatalos láto­gatáson tartózkodik . hazánk­ban, kedden Budapest neve­zetességeivel ismerkedett. A magas rangú vendéget és kí­séretét Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács, elnöke ka­lauzolta. Elsőként a Magyar Nem­zeti Galériát keresték fel, ahol Csorba Géza főigazgató­helyettes köszöntötte a bur- mai államfőt és feleségét A Galériában — amelynek ki­állításai mintegy 800 eszten­dő magyar művészetének történetét foglalják össze — képzőművészetünk egyik leg­kimagaslóbb egyénisége, Munkácsy Mihály alkotásait mutatlak meg elsőként a vendégeknek. A nagy festő legismertebb művei közül a Siralomházat, a Rőzsehordó nőt, a Miltont — amely lVla- culay tanulmánya alapján készült —, továbbá Liszt Fe­renc portréját tekintették meg. A vendégek ezután a közelmúltban helyreállított trón teremben megszemlélték a XV—XVI. századi késő gó­tikus szárnyasoltárokat. Ezt követően a Budapesti Történeti Múzeumban a fő­város történetének .rene­szánsz emlékeivel, elsősorban a budavári palota feltárása­kor napvilágra került építé­szeti műtárgyakkal ismerke­dett ' U San Yu és kísérete. Ütjük innen a Halászbástyá­ra vezetett, ahol Budapest panorámájában gyönyörköd­tek. A városnézés utolsó ál­lomása a Mátyás-templom volt, ahol Fábián János ka­nonok szólt a templom tör­ténetéről, művészeti kincsei­ről. U San Yu és kísérete — Gazai Róbert külügyminisz­ter-helyettes társasagában — d'iután Szentendrére láto­gatott. A vendégeket Havasi Imre, a városi tanács elnök- helyettese köszöntötte. A burmai államfő Szentendre zegzugos utcáira, jellegzetes házaira, udvaraira néző Templom térről ismerkedett a festői szépségű várossal. Ezután rövid séta követke­zett a hangulatos utcákon, lépcsősorokon, majd a ven­dégek megtekintették Szent­endre egyik legismertebb és legjellegzetesebb idegenfor­galmi nevezetességét, a Ko­vács Margit Múzeumot. A keramikusművész munkái­val — amelyeket Kovács Margit 1973-ban ajándéko­zott a magyar államnak — Majláth Imre muzeológus a kisváros múltjának, értékei­nek kutatója ismertette meg a vendégeket. A burmai elnök és kísé­rete a késő délutáni órákban érkezett vissza Budapestre. U San Yu és felesége, vas- lamint az elnök kíséretében levő személyiségek Losonczi Pál és felesége társaságában este megtekintették a Ma­gyar Állami Népi Együttes műsorát az együttes székhá­zéban. Zárószakasz Maárlian Szovjet kormánynyilatkozat a dél-koreai repülőgép ügyében Madridban kedden újabb erőfeszítéseket tettek a kül­döttségek, hogy az európai biztonsági és együttműködé­si találkozót külügyminiszte­ri szintű zárószakasszal még e héten be lehessen fejezni, de a kérdés az esti órákig nem dőlt el. A nap folyamán sorra érkeztek meg a spa­nyol fővárosba a külügymi­niszterek, akik Málta maga­tartásának változatlansága esetén a spanyol kormány vendégeként, a madridi ta­lálkozó keretein kívül is megtartják háromnapos ülés­szakukat. Az európai országok, va­lamint a „helsinki folyamat­ban” részt vevő Egyesült Ál­lamok és Kanada külügy­minisztereinek szerdán kez­dődő tanácskozása minden jel szerint világpolitikai je­lentőségű eseménysorozatnak ígérkezik, amelyet kétoldalú külügyminiszteri találkozók, köztük Gromikö és Shultz tervezett találkozója és re­gionális megbeszélések gaz­dagítanak. A házigazda, Fer­nando Moran spanyol kül­ügyminiszter egymaga több (Folytatás a 2. oldalon) A Szovjetunió kormánya kedden a következő nyilat­kozatot tette közzé a Szov­jetunió légterébe augusztus 31-röl szeptember 1-re virra­dó éjszaka behatolt dél-ko­reai repülőgép ügyében: A szovjet kormány felha­talmazásával szeptember 2- án közzétett TASZSZ-nyilat- kozal már beszámolt arról, hogy a Szovjetunió államha­tárait durván megsértette egy repülőgép, amely á szep­tember 1-re virradó éjszaka a Kamcsatka-félsziget fölött behatolt a Szovjetunió lég­terébe, majd két órán át az Ohotszki-tenger és Szahalin szigete fölött repült. Szólt a nyilatkozat a szovjet légel­hárítás földi és légi egysé­geinek intézkedéseiről is, amelyek célja az volt, hogy a repülőgépet leszállásra kényszerítsék Szahalin egyik. (Folytatás a 2. oldalon.) Csiienä itasfergalom, Úrnő fuvarpiac! Műszaki konferencia a Volánnál Tegnap délelőtt a Volán 3-as számú Vállalatánál mű­szaki konferencia keretében értékelték a vállalat héthó­napi tevékenységét, s az év végéig várható további fel­adatokat. A konferencián Baksd László vszb-titkár kö­szöntötte a résztvevőket, a szakszolgálatok és egységek vezetőit, majd dr. Juhász György, a vállalat igazgató­ja tartotta meg az eddigi te­vékenységei részletesen elem­ző beszámolóját, amelynek anyagát szeptember 9-e és lö-a között még termelé­si tanácskozásokon is meg­vitatják az egységek és szak- szolgálatok dolgozói. Beszámolójában először is általános helyzetképet vázolt. A Volán 3-as számú Válla­latánál az 1983-as év a ter­vezettnél is kedvezőtleneb­bül alakult mind a személy-, mind pedig az áruszállítás­ban. A személyszállításnál például a helyközi forga­lomban jóval nagyobb for­galomcsökkenés következett be, mint amivel a szakma és a vállalat is számolt, s a magántaxizás is nagyobb tel­jesítménykiesést okozott, mint amivel a vállalat kalkulált. Bár áruszállí­tásban jó negyedévet tud­hatnak maguk mögött, ami túlteljesítést is ered­ményezett, de a második ne­gyedévtől fokozatosan mér­séklődtek ezek a teljesítmé­nyek, s az eddigi hét; hónap összesített eredménye már a tervlemaradás felé mutat. Az autóbuszközlekedéssel kapcsolatosan megemlítette, hogy egy üzemegység (a sá­toraljaújhelyi) kivételével minden egységnél romlott az extenzív kihasználás az elő­ző évhez képest, s szintén az előző évhez viszonyítva; a tarifaemelés hatásaként a menetjegyes jorgalom több mint 20 százalékkal keve­sebb lett. Fontos feladat te­liét az év hátralevő részére, hogy például a bérautóbusz üzletágnak és a különjárati tevékenységnek a fokozásá­val a éves szinten a. jelen­leginél kedvezőbb tervtelje- sitésről lehessen beszámolni. Az áruszállításról szólva többek között elmondta, hogy ennek fuvarpiaci pozí­ciója jelenleg igen kedvező, s ezt a lehetőséget ki is kell használni a teljesítmények fokozására szombati és va­sárnapi műszakok tervezé­sével. Általános irányelvként folytatni kell az igények ha­tékonyabb kielégítését szol­gáló fuvarozási szerkezet korszerűsítését. s kutatni azokat a vállalkozási lehető­ségeket, amelyek javítják a gazdálkodási eredményeket. A vállalat igazgatója ki­emelten beszélt a 40 órás munkahétre történő áttérés­ről, s ennek előrelátható ne­hézségeiről, — Mivel az át­térés egyelőre csak az ipari üzemekre és az államigazga­tásban dolgozókra vonatko­zik, és nem egy időben törté­nik. a 40 és 42 órás munka­hétben dolgozókat ugyan­azokkal az autóbuszjáratok­kal tudjuk kiszolgálni, s ez várhatóan feszültséget okoz majd — említette. Ä beszámoló további ré-j szeben a tanácskozás részt­vevői hallhattak a vállalat járműfenntartási és ipari te­vékenységéről. az anyag- és energiagazdálkodási, vala­mint a műszaki fejlesztési feladatokról, a karbantartá­si tennivalókról. A vállalat munkaerő-gazdálkodási hely­zetét vizsgálva a beszámoló megállapítja, hogy az éves szintű terv 1,2 százalékos létszámcsökkenést irányoz elő, s ennek végrehajtása le­hetőséget biztosít mintegy 0.4 százalékos adómentes bérszínvonal növekedésére. A bérekről szólva lényeges adat az is. hogy a teljes m unkaidőben f oglal koz ta ton dolgozók átlagbére l—VII. havi szinten 2,8 százalékkal emelkedett, az elmúlt évhez viszonyítva, elmaradt vi­szont 0,8 százalékkal a ter­vezett mértéktől. Végezetül a brigádmozga- lom szerepéről, fontosságá­ról esett szó. arról, hogy változatlanul támaszkodniuk kell a szocialista munkaver- seny-mozgalomra, s ehhez a brigádmozgalom színvonalá­nak az emelése szükséces, az 1903-as feladatok ered­ményes megvalósítása nagy­mértékben rajtuk is múlik.' BK»

Next

/
Thumbnails
Contents