Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
É5ZAK-MAGYARORSZÁG 6 1983. szeptember 3., szombat A nappalok még melegek, hiszen még ezekben a napokban is gyakori a 30 fok, de a reggelek már a nyár véget jelzik. Halvány párával, áttetsző ködökkel. (priska) Az istenek alkonya a drezdai Lukács-templomban Jó évtized óta a drezdai Lukács-templomban minden hétfőtől péntekig az NDK Eterna Hanglemez- gyártó Vállalat szakemberei dolgoznak. Világhírű zenekarok, előadóművészek műsorát rögzítik. A hét végeken pedig ismét a hívőké az épület. Miként az Elba-parti nagyváros legtöbb műemléke, lakóháza, a Lukácstemplomot is az angol— amerikai bombatámadás döntötte romba 1945 februárjában. Üjjáépítése sokáig kérdéses volt; végül az állam segítségével, sok millió márkás költséggel helyreállították. Régi pompáját, igaz, nem nyerte vissza. Berendezése azonban célszerű és modern, a „kettős hasznosítás” . céljára tökéletesen megfelel. Olyannyira, hogy a világ legnagyobb hanglemezgyártó cégeivel együtt dolgozik a drezdai Lukácstemplom stúdiója, s ma már a legkorszerűbb digitális hangrögzítési technikát alkalmazza. A tempr lomstúdióban készített felvételeket a klasszikus zenét kedvelők milliói ismerik, keresik és vásárolják nemcsak az NDK-ban, hanem minden földrészen. A templomhajó akusztikája kitűnő.- A visszhang ideje 2,2 másodperc, ami a szakemberek szerint ideális középérték, hanglemezről is a természetes hangzás érzetét kelti. A Lu- kassound — így emlegetik szakkörökben megkülönböztetett szeretettel e templombeli zene hangzását — immár fogalommá vált. A nyolcórás műszakot számítva, legföljebb húszl| perces kamarazenei, vagy'; félórás operafelvétel készül; el. Sziszifuszi munka ajj hangrögzítés, kérlelhetetlen;' ember a hangmérnök, aki-f nek akarata előtt még vi-i lágsztárok is — a többi között a két drezdai, Theo; Adam és Peter Schreier kénytelenek meghajolni, Ehhez járul a stúdióban! gyakori vendég drezdai;. Staatskapelle világhírű zenekarának és dirigenseinek; az igényessége. A Staatskapelle két év-; vei ezelőtt nagy feladatot;1 kapott: a Wagner-centená-i rium alkalmából az egészj; Niebelung-gyűrűt az ő köz-; reműködésével rögzíti; hangszalagra az Eterna a Lukács-templomban. A ze-; nekart az ugyancsak elis- jí mert karmester, Marek Ja-, nowski vezényli. A Rajna,, kincse és a Walkür új le- !■ mezen már hazánkban isi) megjelent, az Istenek al- 6 konyának felvételei pedig 1 befejeződtek Drezdában. £ A technikusoknak, a | mérnököknek nem könnyű jj a dolguk. Nem mindegy f ugyanis, hogy hol helye- , zik el a mikrofonokat, hol b állnak a zenekari és szó- \ listadobogók ... A pénteki | műszak „térképezéssel” ? végződik — mondja Ge- ' raid Junge, a templomi j. stúdió technikai1 vezetője. [. Gondosan megjelöljük minden mikrofon és pódium helyét, magasságát; pontosan beírjuk az erősítő- és mikrofonértékeket. Különben sok fáradságos munkánk veszne kárba, és hétfőn délelőtt nem tudnánk folytatni a hét végén abbahagyott felvételt. K. L. Pillantás a templomstúdióba. nnmtsswaww A mezőkövesdi római % katolikus plébánia 1849-es halotti anyakönyvének megsárgult lapjain a 85. sorszám után a következő olvasható: Ud- varnoky Géza, nőtlen, 26 éves, r. k. lovaskapitány, a mezőkövesdi táborozáskor agyonlövetett”. A bejegyzés dátuma: 1849. február 28. A mezőkövesdi temetőben, az 1848—49-es szabadságharc hőseinek díszsírhelyén, az egyik kőkereszten ugyancsak találkozunk az említett névvel: „Kis-Jókai Vdvarnoky Géj- za hon-védi százados; Hős hamvai. Elvérzett M. Kövesd alatt. Febr.: 28-án 1849. Élete 26-ik tavaszán. Emlékül hálás rokoni”. Az 1348—49-es . szabadságharc második évének tavaszán, a kápolnai csata mintegy utóvédharcaként, február 28-án Mezőkövesd határában egy rövid lovassági ütközet zajlott le. A kápolnai csatából Mezőkövesd irányába visszavonuló csapatokat Kmety György ezredes hadosztálya fedezte. Az Ostoros-patakon keltek éppen át, a mai Zsóri fürdőnél, amikor egy kisebb ellenséges csapat támadta meg őket. E csata után következett be Udvarnoky Géza halála. Dembinszky emlékirataiban erről így ír: ..Udvarnoky egy fiatal, felpattanó természetű ember, aki mint százados szolgált a gyalogságnál. a táborból Mező-Kövesdre távozott, hogy erősítőt vegyen magához. Ez alkalommal egy pohárral többet ihatott a vörös egriből. Midőn azonban az ágyúdörgés visszaszólító őt a korcsmából a táborba, egy magányos huszárral találkozott Kmety hadosztályából. Ettől elkérte a lovat, s néhány darab arannyal jutalmazd meg öl ezért. Az ütközetben Udvarnoky nagyon kitüntette magát, mintegy eszeveszetten csapott a vértesekre. Az összecsapásból visszatérve Kmety előtt haladt el, ki gyalog hadosztályának élén állott. Ez kérdőre vond öt, hogy miként merészel egy kincstári lovat úgy elf árasztani és agyonlovagolni? A gyalogszázados azonban hetykén felele, hogy ö vette a lovat, hogy e méltatlan jelenetnek véget vessek, de Görgey most kinyújtott karral mutatott az elkinzott századosra, mint czélra és erre azonnal két-három pisztolylövés dördült el.. Idős Görgey István, Görgey Artúr öccse, természetesen védelmezi bátyját. Ö ezt írta: Udvarnokyt. a Vil- mos-huszárok szállítják le a lóról... Szemünkbe tűnt a szerencsétlen honvédtiszt, a mint újra szembeszállt a Hz Udvarnoky-rcjtély s must az övé, annálfogva azt teheti pele, a, mi neki tetszik. Az alezredes így hadosztályának felszerelését és jelvényeit megismerő, e mentegetőzést nem fogadd. el, hanem megparancsold lcategorice a századosnak, hogy rögtön szálljon le. Az engedelmeskedett is, de __ fenyegetéss el. (Azzal fenyegette meg Kmetyt, hogy kettéhasítja a fejét.) Ebben súlyos fegyelmezetlenség volt és Kmetynek következetesen azonnal el kellett volna fogatnia a századost, .— a mi azonban nem történt meg... A fiatal Udvarnoky épen gyalog akart a városba menni, midőn Gör- geyvel találkozott, ki szintén értesült volt az eseményről ... Odaparancsolt Görgey tábornok lóhátról néhány arra lovagoló huszárt. Ezek a tábornok intésére tüstént kivonták kardjaikat, melyekkel Ud- varnokyra kezdettek, csapásokat mérni... Miután én az országúton több mint száz lépésre lovagoltam e jelenet színhelyétől, épen oda akartam vágtatni, kísérettel, s erre az égjük közhuszár karabélya tusával durván hátbaütötte őt. Erre a felizgató látványra bátyám sarkantyúba veszi lovát és az őrkíséret közelébe érve rárivall a 4 huszárra, hogy nem szabad tiszturat, ütni, lökni. De ha nem engedelmeskedik: szökni akar, szól az egyik huszár. Ha megszökik a fogoly lődd le; ez kötelességed: de ütni nem szabad! Ezzel bátyám ismét hátat fordít és meglátván közel Dembinskit hozzá vágtat jelentést tenni neki a kellemetlen eset felől. Én önkéntelenül utána nézvén az egyre távolodó őrkíséretnek, a mint a boldogtalan fogoly egy újabb hirtelen mozdulattal szétüt kísérői közt és kiszabadulva közülük, tova iramodik — Me- ző-Kövesd felé — a halálba! Az Udvarnoky eset később sokat foglalkoztatta a magyar sajtót. A Történelmi Lapok 1892-ben például közli Veress Ferenc honvédtüzér őrmester írását az esetről. Ebből egy részlet: id. Görgey István azt mondja, hogy a tiszt föld- i részeg volt, s a 279. lapon ; még gúnyolódik is a halálával, ezt írván: szegény bolond; ezt is a jó egri bor mívelte benne! Csakhogy nem volt az ám részeg, és nem az egri bor. hanem Görgey Artúr makacs, in- duialossága. hevessége és embertelensége idézte elő halálát. Ugyancsak a Történelmi | Lapok közli Zambelly Lajos ezredes írását, aki Psot- ta tüzérezredesre, mint szemtanúra hivatkozva, írja le a tőle hallottakat: „Midőn Kmety Görgeynck az esetei bejelentette, Udvarnoky dühében a hozzá legközelebb álló baka fegyverét megragadva, Kmety felé irányította. Ez volt veszte is, mert Görgey az erőszakoskodást nem tűrhetvén, ráparanesolt az örökre, . hogy kötelességüket tegyék.. Részleteiben ellentmondó állításokat olvashattak. Ki tudja, kiderül-e egyszer az igazság: miként is halt meg Udvarnoky Géza? Miként az is kiderítésre vár: valójában hol is nyugszanak hamvai? Az igaz, hogy a régi kövesdi temetőben (a mai gimnázium helyén) földelték el, de járja az a hagyomány, Fiogy még azon az éjjelen rokona, a növaji plébános ki- ásatta és Novajon, a családi kriptában temették el. Ezen a kriptán azonban felirat nem jelzi a nevét! De a kövesdi sir 1913-as exhumálásakor sem találtak csontmaradványokat. Máig csupa talány, rejtély ennek a huszonhat évesen elhunyt századosnak utolsó napja, halálának körülményei és nyughelyének pontos holléte. Hajdú Imre Í A beosztott izzadtan, heves szívdobogással ébredt. Álmában szörnyű dolgot művelt. Belehamuzott a főnöke sörébe. Méghozzá jj nem is cigaretta, hanem | szivar hamuját pöccintette Í bele, majd az elképedt igazgatóra nézett, és ezt kiáltotta: — Azonnal igya meg! Hogy aztán mi történt, jj arra sajnos nem emlékeI zett, pedig igazán szerette volna megálmodni, milyen I pofát vágott az igazgató, amikor itta a sört. De vajon megitta-e? Az álmok rendszerint a legizgalmasabb résznél szakadnak meg, és most itt ül agyonI izzadt pizsamában az ágyon, páni félelemmel gondolva arra, hogy mi lenne... Úristen, mi lenne, ha ez az eset megtörténne a valóságban is?! Az álom — gyötrődött gondterhelten — néha önmaga előtt is titkolt, rejtett, szándékaira figyelmezteti az embert. Hiszen ki tudja, mióta érzek már tudat alatti vágyat, hogy egyszer belehamuzzak annak a nagy képű fráternek a sörébe? Törlesztve a sok nyeglén odavetett utasításért. a lekezelő „kedves barátomért”, a _ szórakozott dünnvögéssel kísért biccentésekért amelyekkel a tisztán kimondott „alázatos tiszteletem, igazgató elvtársat” viszonozta ... Megér- i: demelné ezt a leckét, nagyon megérdemelné! Diadalmasan fievelném. ahogy jj a pohos cézár lelki szemétkupaccá válva bámulja jí a szürkén terpeszkedő foltot a fehér hab tetején ... ! ’ Micsoda látvány lenne! De miért pont én tegyem meg? Már a múltkor sem kaptam fizetésemelést, akkor jj is Borenyákot helyezte elém, ezek után meg mi t; várna rám? Botrány, semTóth-Máthé Miklós mi egyéb, és végül is családos ember vagyok, három gyermekem van __Na j ó, elmennék egy másik vállalathoz, de akkor már mint egy rendszámtábla fityegne rajtam: Ez az a pasas, aki hamut szórt az igazgatója sörébe! Nem, ezt nem ... De ha mégis .. csak úgy... egészen véletlenül ... A busz reggeli' tumultusában sem hagyta nyugodni ez a gondolat. Mi lesz, ha éppen ma kísérti meg a lehetőség? Ott állnak egymás mellett a büfében, a főnök sört rendel, tölt, csillog az aranysárga ital, tetején, akár a frissen esett hó, a hab és akkor ő ... Amikor a vállalat elé ért, óvatosan körülnézett, majd kikotorta zsebéből a cigarettáját, és bedobta egy szeméttartóba. Biztos ami biztos —gondolta megkönnyebbülten —, igyekezni fogok leszokni a dohányzásról. Nehéz lesz, de muszáj vállalnom, ha nem akarom, hogy valami őrültséget csináljak. Délig bírta cigaretta nélkül, aztán lement a büfébe, és vásárolt egy csomaggal. Kettőt gyorsan elszívott a vécében, a többit beleejtette a kagylóba. Csak- otthon fogok dohányozni — határozta el —, a vállalatnál kizárólag cukorkát szopogatok, vagy rágógumit rágok, mint a tizenévesek. Már vége felé járt a munkaidő, amikor feltűnt neki, hogy aznap még nem látta az igazgatót. Még nem tette meg a szokásos „munkavizitet”, amikor úgy hordozza körül önmagát, akár egy nehéz dísz- gyertyát, amit csupán ideiglenes megőrzésre kapott a vállalat. És ha nem csodálják meg illendően, akkor büntetésből elviszik, hogy arra érdemesebb helyen gyújtsák meg. — Te — szólt oda Bore- nyáknak —, mi van a főnökkel? Ma még nem láttam. — Hiányzik? — Borenyák szeme gúnyosan villant a szemüvege mögül. — Akkor menj utána Belgiumba. Hajnalban ugyanis odarepült. Egy hétig tárgyal ott, de ne félj, Fülöp-napra már itthon lesz, hogy bezsebelje a gratulációkat. A beosztott ettől a perctől kezdve két érzés között préselődött. Örült, hogy legalább egy hétig nyugodtan dohányozhat, de. szorongott a Fülöp-naptól, amiről egészen megfeledkezett. Talán álmában is egy ilyen Fülöp-napon történhetett az eset, amikor munkaidő után ott tanyáznak az igazgatói irodában, konyak, bor meg persze sör, hiszen köztudott, hogy a főnök azt szereti, és akkor ugye beszélgetnek, dohányoznak ... Hogy lehetne ezt az egészet megúszni ? Ilyenkor még a betegség sem elég jó kifogás, az is gyanús .. .1 Nincs kegyelemé ott kell lenni, de dohányozni nem szabad! Sós mogyorót, és ropit rágcsálni, betegre tömni a gyomrát szendviccsel, de rágyújtani az istenért sem ...! Mert esetleg jöhet az a pillanat, legyűrve minden önkontrollt,’ és akkor már lehetetlen ellenállni .. Akkor már csak hamuzni le-, heti Borenyák és mindenki szeme láttára összeha- muzni annak a pöfetegnek a tekintélyét. Ahogy közeledett a Fü- löp-nap, a beosztott egyre izgatottabb lett, de közben különös változást észlelt önmagán. Nem azért izgult, hogy ne tegye meg, hanem inkább ézért, hogy megtegye. Szürke kisembernek számított mindig, még sohase került az érdeklődés fényébe, és most egyszerre úgy érezte, itt az alkalom. Talán még az újságok is megírnák. Igaz, országos viszonylatban aprócska vállalat az övék, az igazgató is csak nekik monumentális, de maga a tett... 1 Az igen, arról beszél nének, megismernék a nevét, és talán egy másik vállalatnál éppen ezért jobban megbecsülnék. Ez az az ember, mondanák, akinek volt bátorsága egy merész, egyéni ötlettel megleckéztetni felfuvalkodott felettesét. Forradalmi újítás lenne, és lehetséges, hogy sok vállalatnál, intézménynél is követnék. Megindulna a ..Bírálunk hamuval” mozgalom, és megbélyegzettek lennének azok a vezetők, akiknek hamut szórnak a sörükbe, mert eljátszották az emberek bizalmát. És ezt a mozgalmat ő... egvedül ő indítaná el egyetlen apró pöccintéssel. Fülöp-nap reggelén úgy indult el otthonról, hogy megteszi, nem törődik az eset következményeivel. És méghozzá ahogv ezt álmában is tette — szivarbamut
