Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-14 / 217. szám
mu iw Imim 1983. szeptember 14, szerda Az újhelyi járás tüzelője, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 építőanyaga Mi van a leteken? Párbeszéd keziditt Ónodon- — ■ in ■ — —-■ A több óráig tartó, „élesre állított” tanácskozás végeztével valaki tréfásan mondta az áfészek vezetőinek: ha felajánlanám, hogy átveszem szerződéses boltként az áfé- szektől a Tiizép-telepeket, talán még egy sört is fizetnének örömükben. Nem egyet, mondták az áíészesek, hanem inkább kettőt, és fellobogóznánk az épületeket is. Nem könnyű bizony a keresett árucikkek biztosítása, teljes egészében nem is lehetséges, itt a Hegyközben, a Bodrogközben pedig még nehezebb, még annyira sem lehetséges, mint egyebütt. Viszont: szükséges a lehetőség szerinti minél jobb ellátás biztosítása. Mennyire sikerül ez az újhelyi járásban, ahol a Tüzép-telepek nagyobb része a bodrogközi, a sátoraljaújhelyi, a sárospataki, a tolcsvai áfészekhez tartozik? Ezt vizsgálták meg a közelmúltban a népi ellenőrök. és a tapasztaltakat összegző jelentés alapján tárgyalt a Sátoraljaújhelyi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság a rendkívüli súllyal bíró — politikai hangulatot, közérzetet is formáló — témáról. SOK SZÉN, SOK POR Mindenekelőtt egy jó hír: a telepeken szénből megfelelő mennyiség van. A múlt télen ezt egyáltalán nem lehetett volna leírni, most viszont — talán éppen a tavalyi gondokból okulva — a szén bőségét biztosították, talán még a kelleténél is többet. Mind az írásos jelentés, mind a felszólalók sokasága bőséggel foglalkozott viszont a jelenlegi egyik nagy gonddal, a szénporral. Mert ebből mindenképpen több van a kelleténél, és a napok múltával egyre több lesz. Az áfészek képviselői szerint a szállított szén mennyiségét kötelesek átvenni, ha annak 25 százaléka por, de mostanában inkább 30 százalék ez az arány. így is átveszik. A vásárló viszont ennyire poros szenet nemigen vesz át, ami érthető. El lehetne ugyan a szénport vinni a téglagyárakba, de a fuvar sokkal többe kerülne, mint amennvit a porért kapnának. (Mázsánként 27 forintot kapnának érte, de ennek a pénznek jelentős mennyiségét meg sem tarthatják.) Marad hát és egyre több por a telepeken, melyet mindenütt teljes értékű szénként tartanak nyilván a leltárban. Az újhelyi járás telepein több ezer mázsa porról van szó, a megyében pedig — hozzávetőlegesen — megközelíti a 200 ezer tonnát. Valamit mindenképpen kellene kezdeni a porral — hangoztatták többen is az újhelyi ülésen. Nyilvánvaló, hogy már a bányánál kellene megkezdeni a portalanítást, talán éppen az érdekelt áfészek, telepek közreműködésével. de az is jó lenne, ha szakemberek dolgoznák ki a szénpor minél eredményesebb hasznosítását. TŰZIFA A DUNÁNTÚLRÓL A tűzifával sincs különösebb gond, de annyi mégis: ide, a Zemplén erdei közé a Dunántúlról. Kaposvár környékéről hoztak fát. Eléggé furcsa, különösen, ha azt is hozzátesszük, hogy .innen pedig valahová messzire viszik a fát. A Dunántúl egyébként is gyakorta került szóba az ülésen. Például a mésszel kapcsolatosan is. Itt, az újhelyi járás telepein mész nemigen kapható. Nem azért, mintha mészböl hiány lenne bárhol is ebben az országban, hiányzik ellenben a rakodó-, a pakolómunkás. Nincs ember, aki vállalná a bajlódást a mésszel, mivel száll a por, csíp, tüdőre megy, egészségtelen. Régen kitalálták persze már a megfelelő csomagolást a mésznél erősebb . anyagokra, például mérgekre is. Nyilvánvaló, hogy a meszet is lehetne szállítani megfelelő csomagolással, fóliába, 10— 30 kilós tételekben. Valaki pedig elmondta: a Dunántúl több falujában is oltja a meszet két-három kisiparos a saját portáján, majd megfelelő módon csomagolja, eladja. Ha a vevő nem megy hozzá, ő keresi fel az áruval. Ez is megoldás. Lépni kellene. Mész-ügyben is, kavics-, sóder-ügyben is, mert általában ezek sincsenek a telepeken. Akárcsak a magánerős építkezésekhez jól hasznosítható állványok. létrák, bakok. A Tüzép-telepek ezeket is kölcsönözhetnék. megérné mindkét félnek (az egyik áfész vezetője mondta: -ijieg is csinálják). Szükséges lenne az építkezésekhez használatos, most már kormányrendelet által kötelezően előírt szigetelőanyagok árusítása is. de, amint az ülésen elhangzott, rendelet van, szigetelő nincs. Mármint a telepeken nincs, mert egyébként az ipar gyárt. Bizonyára nem is kellene ezekért az anyagokért a Dunántúlra menni, mint a fáért. Bár talán azért sem kellett volna. DRÁGA SZÁLLÍTÁS A szállítás különben is drága. A Bodrogközben tavaly óta drágább, a Hegyközben novembertől kezdve kell többet fizetni érte. Annak idején az anyagot a vasútállomásról szállították például Ricsén, Cigándon a Tü- zén-telepre. és az út alig egy kilométernvit tett ki. A helyi vasútállomásról a helyi telepre. Most is vasútállomásról kell szállítani minden anyagot, de ez az állomás a kisvasút megszűnése után most már Sátoraljaújhelyen van. A kisvasút megszűnése után három évig kedvezmény, állami támogatás járt a fuvarköltségekhez, a három év a Bodrogközben lejárt, a Hegyközben pedig az idén ősszel jár le. Ezen a gondon már nem lehet segíteni, de másfajta, ugyancsak a szállítással kapcsolatos problémán lehetne. Például Űjhelyen túlságosan nagy teherkocsik viszik a szenet a megrendelőhöz, sok régi, boltíves kapun nem férnek be. A szenet az úton, a kapu előtt legórják, innen pedig a kamrához, pincéhez szállítás még 40—50 méteren belül is többe kerül, mint az egész szén. Kisebb kocsikkal ennek a gondnak elejét lehetne venni. Az anyaghiány viszont nagyobb gond. A magánerős építkezésbe itt is szívesen vágnak bele. de sokan meg is bánják. Volt rá példa, hogy az úgynevezett előszerződés — mit a pataki, az úihelyi Tüzéopel is megkötött az építkező — ellenére is az ország távoli részeiből kellett összekórencsálni az anvagot Nehéz a magánerős Önftkezés. talán nehezebb mini másutt. Ennek ellenére a kedv megvan, jó lenne ezt meö is őrizni. Anvaggal lehetne. Építőanyaggal. Mintegy hét éve tart 9 Sátoraljaújhelyen a Kossuth Lajos Művelődési Központ felújítása. Mint lapunkban tudósítottunk róla, az épület részleges átadása a közelmúltban megtörtént, a ház egyebek között, szép homlokzatot kapott. A művelődési központ remélhetőleg a közeli hónapokban teljes egészében betöltheti már régóta nélkülözött szerepét, (priska) Könyv a fűszeres piÉényelíől A gyógyítás és a fűszerezés természetes anyagairól, a növényekről, termesztésükről és felhasználásukról korábban több kötetet is kiadtak. Most a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában látott napvilágot Galambosi Bertalan hasonló témájú, könyvecskéje, a „88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről”. A könyvecske bemutatja a fontosabb gyógy-, fűszer- és illóolajos növényeket, azokat, amelyeket a gyógyításban és a parfümériában használnak, s velük a természetbarátok lépten-nyo- mon találkozhatnak, továbbá. azokat, amelyek a kertekbe is telepíthetők. Remélhető, hogy a szöveges ismertetők és a színes képek segítenek e hasznos növények jobb megismerésében. Az ónodi és a muhi ember megadja a módját, ha hívják valahová, öltözetével is megtiszteli a gyülekezetét. Ilyenkor kicsit ünneplő- sebbek a szavak, öltöztetel- tebbek a mondatok is. Any- nyira azonban mértéktartóak az idevalósiak, hogy a választékosabb beszédet sohasem cserélik fel az őszinte megnyilatkozással. Falugyűlésre készülődtek hétfőn délután Ónodon, ahová a társközségből, Muhiból is sokan eljöttek, hogy hallassák véleményüket a napokban nyilvánosságra hozott választási törvénytervezetről, illetve a községek intézményrendszerérői. Az eső elől behúzódott várakozók a központi és a helyi lapokat böngészték a művelődési házban, miközben kint frisspattogós zene szólt a hangszóróból, a falugyűlésre hívogató. Amíg teltek a széksorok, bizonyára többekben is felmerült, hogy miután a tervezet kollektív munka eredménye, amelynek összeállításában államéletünk legjobb elméleti és gyakorlati szakemberei vettek részt, — amiről tárgyalt az MSZMP KB, a kormány, a HNF Országos Tanácsa is —, ahhoz mit tehet még a jogi tudományokban nem járatos állampolgár? A tervezet fölötti vita aztán később választ adott erre a kérdésre. Az elöljáróságok szerepe Dr. Lőcsei László, a HNF megyei bizottsága közjogi bizottságának elnöke tárta a hallgatóság elé a választójogi törvény módosításának okait; azt, hogy a társadalomban végbement változások, a fejlődés eredményeként tovább kell szélesíteni a tömegek közéleti részvételét. Ez tette szükségessé az előbbre lépést. A tervezet azonban a gyakorlatban jól bevált elvekre épül. Visz- szatekintett a falugyűlés előadója az elmúlt választások kettős jelöléseire is, és megjegyezte, hogy a második helyre szorult jelölt bukott embernek érezte, hitte magát. A nemrég nyilvánosságra került tervezet szerint pótképviselőként, póttanácstagként számítanak közéleti munkájukra az illetékesek, a választók, amennyiben a megválasztáshoz szükséges szavazatokat megkapják. Megsokszorozott figyelem követte az előadó szavait, amikor arról szólt, hogy a társközségek tanácstagjai lakóhelyük elöljáróságának tagjai lesznek és ez nem szimpla formai változást jelent, hanem erősíti a társközségek önállóságát, érdemi döntési jogkörét. Ebben egyúttal megfogalmazódtak annak ígéretei is. hogv megszűnik majd a társközségek lakóiban a magukra hagva- totlság érzése, a településeknek igazi gazdái lesznek ott helyben. Teljesebb népképviselet A vitában felszólalók gondolatai közül emlékezetes, amit dr. Udvari Sándor, az ónodiak, muhiak körzeti orvosa mondott el, hogy a két település megannyi gondja mellett számtalan kezdeményezéssel hallat magáról, erejéhez mérten vállal és teljesít, tájházat, emlékparkot avat, kiállításokat szervez, kér és kopogtat a közösség érdekében. Éppen ezért nagy a felelősség, ami a választók és a megválasztásra kerülők vállára nehezül, hogy azok képviseljék a közösséget, akik a legtöbbet tehetik érte. A választási törvénytervezet bőviti annak lehetőségeit, hogy a népképviselet teljességgel azzá váljon, amit nevében hordoz. Figyelmet érdemlőéit voltak , Barázda Eszter tanár szavai, alti annak a reményének adott kifejezést, hogy a törvényjavaslat elfogadása közvetve, vagy közvetlenül hatással lesz majd a tanácsi testületek munkájára, ahol elkerülhetetlenül szükség lesz a felzárkózásra az érdemibb munka végzéséhez. Megfelelő mérlegelés, elern-í zés után a testületek, apparátusok munkája, munkastílusa is megújítható. A közösség iránti felelősséggel Az eddigi kettős jelölések gyakorlatát idézte Tóth Károly, Muhi község HNF-tit- kára, amikor a választók többsége valamilyen megmagyarázhatatlan, túlzó tisztelettől vezettetve az elsőként szereplő jelöltre adta a voksát. Ez a tervezet most a jelölők, a választók személyesebb felelősségére apellál. Vlajk János, ónodi kőműves és Hanti Győző, muhi nyugdíjas szerint a tervezet vitájában szót kérni, javaslatot tenni is csak felelősséggel szabad, de akinek mondanivalója van, annak a közösség iránti kötelessége szólni, mert ezzel is erősödhetnek a tervezet demokratikus elemei. Mint minden falugyűlésen,’ itt sem hiányoztak a kritikai észrevételek, amelyek így. vagy úgy a két község lakóinak életlehetőségeit is hűen tükrözték a nagyobb települések szomszédságában. Ehhez kapcsolódott felszólalásában Pozsgay Imre. a Hazafias Népfront főtitkára 3 — Szóba kerültek az itt élő közösség gondjai is, amelyek nagyjából azonosak aa ország többi, hasonló adottságú településeinek gondjaival. Többen is kiemelték,' hogy ' az új választási törvénytervezetben benne látják a tanácsok nagyobb önállóságának ígéretét. ám meg kell mondani, hogy ez a törvény sem hoz magával adományokat, hiszen elosztani ezután is csali azt lehet, amit megteremtettünk magunknak. De lehetővé te- szi a fejlettebb népképviselet útján a személyesebb beleszólást a döntésekbe^ közös dolgainkba — mon-í dotta. A párbeszéd a törvény- tervezetről megyénkben ÓnoJ dón kezdődött és folytatódik ma, holnap, holnaputáni a borsodi településeken, üzemekben, intézményekben^ hogy összegyűjtve, rendsze-’ réz ve részévé váljon a születendő törvénynek. Nagy József ' ismeri a ts Nem akármilyen hírnévre tett szert a Borsodi Vegyi Kombinátban Fábri Gyula. Népszerűségének forrása szakmai felkészültségén túl — többek között — abban is keresendő, hogy számára teljesen ismeretlen emberekkel is, pillanatok alatt közvetlen kapcsolatot, fesztelen légkört tud teremteni. Van valami a modorában, a hanghordozásában, ami mindenkiben bizalmat kelt, elűzi az előtolakodó gátlásokat is. Persze, ebben 6 maga is közreműködik egy alkalomhoz illő mondattal. vagy éppen egy humoros, kedélyes történettel. Mert ennek ő nagymestere a gyárban, ahol több mint húsz éve dolgozik. Korábban tíz éven át az Északmagyarországi Vegyiművekben önelszámolási egység- vezető volt. Jelenlegi munkahelye a gépészeti technológiai osztály. Szorosan vett munkaköre tulajdonképpen az anyagellátáshoz köti. Az anyagok minőségének a „felügyelője”. A reszortja — többek között — azt is előírja: ha valamiből hiány van. vagy nehezen szerezhető be. neki kell megmondani, mi. mivel helyettesíthető, lehet-e az előírttól másféle anyagot használni, egyszóval — ahogy ő fogalmaz — „észnél kell lenni .. ” Mintegy 1400 anyag- féleséggel foglalkozik. Ezek a kartonok ott sorakoznak egv erre méretezett lóriikéban az asztalon. Szinte behunyt szemmel is kihúzza, amire éppen szüksége van. hogy méret és minőség szerint, szakszerűen és szabatosan informálja azt, aki éppen kérdezi. Szoros kapcsolatot tart a gyár anyagosztályával, ahol mindennapos vendég. Kapcsolata ezzel az osztállyal nemcsak hivatalos, de barát; is. Szívesen látott vendég itt, ahová még olyankor is betér, ha tarsolyában nem visz hivatalos ügyet. Akár hivatalosan, akár csak úgy, baráti alapon kopog be az anyagosztályra, ott mindig szívesen látják. Ha zömök, tekintélyt sugárzó alakja feltűnik az ajtóban, a mosoly, a derű is vele érkezik. Mert arról nevezetes, hogy a történetei — bár néha szokatlanok — valóságos eseteket takarnak. Ilyen alkalmakkor, míg az eléje tett feketét szürcsölgeti, a szóval se fukar. Ez alkalommal is friss esetet hozott, amely arról szólt, hogy... — Képzeljétek!... — kezdte mondandóját. S kikerekedik a történet egyik kollégájáról, akinek meg van az a rossz szokása, hogy gyakran későn tér haza. Bérházban lakik, az első emeleten. Ilyenkor vagy nem találja a kulcsot, vagjr egyáltalán nincs is nála... Valahogy viszont be kell jutni a lakásba, ami azért is nehéz- < ségekbe ütközik, mert a lépcsőház ajtaja is zárva. — Mit tehetett a jó ember?! — fogalmaz kicsit kajánul. Felmarkolt egy csomó gyöngykavicsot, s dobálni kezdte saját lakásuk ablakát, mindaddig, míg a felesége fel nem ébredt. A kavics azonban egy idő ötén elfogyott __ Megtudta ezt Gyula b ácsi és intézkedett. Egy szekérre valót vitetett a ház elé és közölte a barátjával: — Remélem, meg vagy elégedve. A kulcsot ezután is nyugodtan otthon hagyhatod. A kavics elég lesz egy jó darabig. S ha egyszer elkezdi, az egyik történet követi a másikat. Nem is ártana azokat feljegyezni, csokorba • gyűjteni s közreadni, hiszen mindegyiknek vén valami tanulsága, megszívlelendő mondandója. Feljegyzésre kívánkoznak természetesen azok a tények is, amelyek Gyula bácsi portréjához úgy hozzá tartoznak, mint a hivatástudat és kötelesség. Az „öreg” 13 éve a társadalmi ellenőrök csoportvezetője, szakszervezeti főbizalmi, lakóbizottsági elnök, olyan ember, akinek életeleme a társadalmi munka. Senki és semmi elől nem zárkózik el. Ott segít, ahol tud__ Számtalan elismerés, k itüntetés birtokosa, de a legjobban annak örül, hogy tisztelik és szeretik. Ezt elsősorban több évtizedes munkájával érdemelte ki. Még van egy éve a nyugdíjig. De ahogy őt ismerik, a pihenés éveiben is tevékeny emberként jár-kel majd, hiszen a tétlenséget nem ismeri. (tóth) I’riska Tibor
