Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-10 / 188. szám
eSZAK-MAGYARORSZAG 5 1983. augusztus 10., szerda Nincs ma könnyű helyzetben az árellenőr. Az eladók, a szolgáltatók, a kisiparosok sohasem lelkesedtek értük igazán. A sorban álló vásárlók, fogyasztók között akadnak olyanok, akik fontoskodó bakafántoskodásnak ítélik meg munkájukat. Nemigen kedvez tevékenységüknek jelenlegi gazdasági környezetünk sémi Aránylag rövid idő alatt rendkívül sok termék ára ingadozott, s változik mais. Néhány területen pedig már olyannyira elharapódzott az üzleti szellem, hogy a vállalkozó egyenesen ügyének hálramoz- dítójál látja az árellenőrökben. Nem dolgozik tehát rózsás körülmények közölt az árak vigyázója, ám munkája most még inkább a nagyközönség érdekeit szolgálja, mint korábban. Igaz ugyan, hogy egyre több cikk, vagy szolgáltatás kelhet el szabad áron, de a ceruza, vagy a piaci kréta most sem írhat csillagászati összegeket. Csak a becsületes haszonnal kalkulált árak terhelhetik mindannyiunk soványodó pénztárcáját. A miskolci tanácsi árellen- örök a közelmúltban értékelték átfogóan munkájuk tapasztalatait. Az utca emberét elsősorban a kereskedelmi, vendéglátóipari árak alakulása érdekli, de jó tudni arról, högy a tanácsi ellenőrök folyamatosan figyelemmel kísérik a különböző szolgáltató vállalatok árképzését, megjelennek a kisiparosoknál, kiskereskedőknél, s az utóbbi időben kopogtattak már a gazdasági munkaközösségek, kisvállalkozók ajtaján is. A helyszíni vizsgálatok mellett bevezették a folyamatos adatszolgáltatáson alapuló ellenőrzési módszert, amely a rendszerességét hivatott biztosítani. Van, amikor csak figyelmeztetnek, vagy elvonják a tisztességtelen úton szerzett többletjövedelmet. De más, hatékonyabb fegyvert is alkalmazhatnak szükség esetén. Pénzbírságot, szabhatnak ki, fegyelmi szabálysértési eljárást kezdeményezhetnek, s a végső esetben javaslatukra büntetőeljárást indítanak. Mert a kisördög nem alszik. Az ügyeskedők azonnal megteremnek ott, ahol pénzt szimatolnak, s gyakran gátlástalanul lejáratják tisztességgel dolgozó társaikat. A kisiparosok között most elsősorban az építőipari szakmákban figyelhető meg a jogtalan haszonszerzésre való törekvés. A zöldség- és virágkereskedőknél gyakran hiányoznak az áru beszerzésére vonatkozó bizonylatok, s ugyanez figyelhető meg egyre növekvő számban a butiktulajdonosoknál. Nem nehéz kitalálni, honnan származhat a papír nélküli áru ... Más esetben viszont éppen a papírt nem veszik figyelembe, mint például a Zöldért- árudák esetében, leggyakrabban azt rótták fel itt az ellenőrök, hogy az első osztályú áron kínáltak olyan terméket, amelyeket korábban már alacsonyabb kategóriába soroltak. A vendéglátóiparban továbbra is tapasztalható a kávé, az égetett szeszes italok vizezése, és egyre több vitát okoz a számolójegyzékek kitöltésének elmulasztása. Miskolcon már majdnem 300 presszó, vendéglő, italkimérő működik szerződéses formában. Általában javult a kínálat, jobb lett a kiszolgálás, de sok helyütt nagyon magasra emelték a rövid italok árát. Nincs könnyű helyzetben az árellenőr, de nincs is egyedül. Egyre inkább támaszkodhat a vásárlókból, ■ fogyasztókból, megrendelőkből verbuválódott önkéntes segítők, társadalmi ellenőrök közösségére. A magánkereskedők felénél például már a társadalmi ellenőr mutatta igazolványát, s a szabályok megsértését ugyanolyan, ha nem keményebb szigorral ítélték meg, mint a hivatásosak. Nem kis feladatra vállalkoznak tehát az árvigyázók, s munkájuk csak akkor lehet hatásos, ha kellő kitartással, rendszerességgel dolgoznak. Holnap, holnapután újra találkozhatunk velük a boltban, piacon, vagy éppen egy kisiparosnál. Fogadjuk őket a pult mindkét oldalán tevékenységükhöz méltó megértéssel. lldvnrdy József Noteszlapok €1 Azzal kezdődött a történet, hogy az egyik miskolci kereskedelmi vállalattól mintegy húsz fiatal útnak indult a Mályi-tóhoz, hogy a KISZ-üdűlőben meghatározott céllal társadalmi munkát végezzen. E munka az lett volna, hogy a futball- pálya köré felszerelik a dróthálót. amit az út túlsó oldalán levő telkek tulajdonosai már évek óta szorgalmaznak. Az a helyzet ugyanis, hogy ha hétvégeken kirándulnak ide a fiatalok — érthetően — szinte megállás nélkül rúgják a labdát. A játék hevében óhatatlan, hogy a labda át ne repüljön a kerítésen, be a telkekre, összetörve virágot, ágyast, ablakot, kerítést és mindazt, amit ér. Emiatt sok a vita, a nézeteltérés a szórakozó fiatalok és a kiskerttulajdonosok között. A KISZ-bi- zottság megtette az intézkedést. megvásárolta a szükséges anyagot, csak éppen a háló felszerelése húzódik, mint a rétestészta. Közel egy hónapja, hogy az oszlopokat a helyükre rakták. Nincs három hete, hogy két sor hálót is felszereltek, aztán abbamaradt minden. Az állvány a helyén áll. A háló is megvan, csak éppen fel kéne szerelni az oszlopra, ami ha megtörténik, egy régen vajúdó problémát old meg és tulajdonképpen megszünteti az áldatlan vitát, ami sem a fiatáloknak, sem a kiskerttulajdonosoknak nem közömbös. Nos, ennek a munkának az elvégzésére vállalkoztak az említett fiatalok, akik már szombaton kinn voltak az üdülöház- ban. De mint ez utólag kiderült, először le kellett játszani egy mérkőzést az éppen ott táborozó ifjúgárdis- t&kkal, meg kellett főzni a gulyást is, no meg miután időnként a nap is kisütött, jólesett megfürdeni a tóban is. Mindez helyénvaló, kellemes időtöltés, de akkor leli volna igazán tartalmas, ha a vállalt munkát is elvégzik. Mert így tulajdonképpen társadalmi munkán voltak. munka nélkül. Száz szónak is egy a vége: nem ártana, ha az üdülő gazdája végre úgy intézkedne, hogy helyére kerüljön már ez a háló, hogy elejét vehessék a focizásból eredő kártevésnek a kiskertekben. Néhány, fiatalnak már egyáltalán nem tekinthető kiskerttulaj- donos arra is hajlandó lenne, hogy felszereli a hálót, A telefongyárban A környékbeli lányok, asszonyok szívesen vállalnak munkát a Sátoraljaújhelyi Telefongyárban. Akik szakképzetlenek, azoknak a betanítási ideje hat hónap, ezt követően már „csak" gondos odafigyelésre, nagy precizitásra van szükség. Képünkön a telefonközpontokban használatos betétvázak szerelését, huzalozását végzik a nők. Laczó József felvétele Magazin Napóleon betegsége valamikor borotvaként fogott az agya. A boncolás során gyomorrák mellett, a nemi mirigyek sorvadását tapasztalták Napóleonnál. A Waterlooi ütközet előéj- szakáján Napóleont heves aranyérfájdalmak kínozták. Nem tudott aludni, csak hajnal felé szenderedett el. 1815. június 17-én, a döntő napon, a császár csak 8 órakor keli fel. A napfelkelte 4 óra 15 perckor volt. Végzetes „lustaság” egy ilyen napon. Miután átvette a kommandót, akkor is bizonytalannak mutatkozott, késlekedve adott ki parancsokat. A Waterlooi csatavesztés uralmának végét, egyben az európai történelem egy korszakának a lezárását jelentette. Cartwright krónikájában a fentieken kívül, számos olyan uralkodó államférfi szerepel, akinek a nevéhez és korához jelentős és sok esetben szomorú történelmi események fűződnek: így III. György angol király (1780— 1820), Wilson elnök, Hitler. Az elmúlt évszázadok, évtizedek távlatából azonban nehéz konkrétan lemérni, hogy a- felsoroltak betegségei milyen mértékben befolyásolták azokat a döntéseket, amelyek országok, népek, kontinensek történelmének alakulására hatottak. Napóleon döntő ütközetet vesztett Waterloó-nál 1815- ben. Az utókor hadtörléné- szei a császár súlyos hadvezetési hibáira mutatnak rá. Cartwright például a Waterlooi bizonytalan vezetést Napóleon egészségi állapotára vezeti vissza. Pontos ké- p^t fest Napóleon anamnézi- séről, betegségeiről. Milyen betegségekben szenvedett Napóleon? Húszéves kora óta aranyérbántalmak kínozták. Veséje sem volt rendben. Az első vizelési zavarok 27 éves korában léptek fel nála. Borogyinónál 1812-ben két napol vesztegelt vesegörcsök miatt. Moszkvába egy vereséggel felérő győzelem után vonult be, vizelési zavarokkal küszködve, betegen, fáradtan. A császár körülbelül 40 éves volt. amikor a Fröhlich- kór tünetei mutatkoztak nála. Ez a kór a hipofizisnii- rlgy működésének zavaraira vezethető vissza. Elhízott, különösen hasra és' csípőre, pufók babaarcával nem volt valami férfias jelenség. És még egy biztos jel a Fröh- lich-kórra: ettől az időtől fogva, kifejezetten untatták a nők. Fiatalabb korában nem volt ellensége a női nemnek. Negyvenes éveiben elmélázó, gondolataiban elkalandozó emberré vált, pedig ami húsz fiatalnak egy órai munka lett volna, nekik talán egy délutánt is igénybe venne, de megcsinálnák szívesen. Szívesen vennék a Mályi- tónál azt is, ha ezen a fut- ballpályán egy. kicsit kulturáltabb (lenne a szórakozás, és megszűnne a villanyfény melletti éjszakai labdarúgás is. Ehhez szigorúbb házirend, gyakoribb ellenőrzés és ha szükséges, következetes felelősségrevonás kellene. Remélhetőleg e tekintetben is lesz eredmény. o Ha már a Mályi-tóról esett szó, feltétlenül ide kívánkozik: hogyan nem szabad viselkednie egy gépkocsivezetőnek? Az történt ugyanis, hogy az elmúlt; héten szombaton reggel a Búza térről 8 órakor induló autóbusz minden különösebb zökkenő nélkül megérkezett a tóhoz, a végállomásra. Közlekedési gyakorlat — ezt egy gépkocsivezetőnek feltétlenül tudnia kellene —, hogy ha a végállomáshoz ér egy járat, ott nem kell külön jelezni, ha valaki le akar szállni. Mert hisz’, aki a végállomásig utazik, úgy véljük, annak szükségtelen jelezni. Ennek a járatnak a gépkocsivezetője viszont a tóparton levő végállomásnál megállás nélkül megfordult és indult vissza Miskolc felé azokkal az utasokkal, akik a tónál akartak leszállni. Hiába reklamáltak, hiába követelték, hogy álljon meg, a gépkocsi vezetője hajthatatlan volt. Sőt! Flegmán odavetette: — Senki nem jelzett, nem állok meg! És mehetnek az úristenhez panaszra! Ha az úristenhez nem is, de a Volán 3. számú Vállalat. illetékes vezetőihez tö- váboítjuk e panaszt, remélve, hogy az intézkedés nem marad el, amiről helyénvaló lenne tájékoztatni az utazó- közönséget. Minősíthetetlen az effajta magatartás, az ilyenfajta eljárás, hiszen ez esetben is az történt, hogy nem az utasok, hanem a gépkocsivezető szegte meg a közlekedési szabályokat. A reklamáló utasokat a visszafelé utón a megyei tanács üdülőjénél levő megállóban tette le. Az! utasok — idős emberek, kisgyermekes szülők — csomagokkal megrakottan gyalogollak visz- sza, ami testvérek között is jó kilométeres út a végállomásig. Az eset semmiképpen sem használt a vállalat hírnevének, sérti azoknak a presztízsét a Volánnal, akik hivatásukat becsülettel ellátják, s nem élnek vissza munkakörükkel. Jó lenne, ha erre a vállalat illetékes vezetői kellő eréHyel és szigorúsággal figyelmeztetnék a renitenskedő gépkocsivezetőt is. (tó th) Villany már van, befejezték az alapozást Épül a rehabilitációs park Multiban Több, mint kétszáz tagja van Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jelenleg a Mozgáskorlátozottak Egyesületének. Az egyesület az elmúlt hetekben végre önálló irodahelyiséghez jutott, ahol immár folyamatosan intézhetik a mozgás- korlátozottak ügyeit. A Miskolc, Geró utca 41. sz. alatti helyiség kialakításában és berendezésében a Digép szocialista brigádjai voltak az egyesület segítségére, de mellettük jelentős támogatást nyújtottak a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, a Lenin Kohászati Művek mintaaszta- los üzemének dolgozói, valamint a Magyar Posta miskolci távközlési üzemének dolgozói is. Mint arról már korábban hírt adtunk, a Mozgáskorlátozottak Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Egyesülete Műhibán rehabilitációs park kialakítását tervezte. A tervek immár a megvalósítás szakaszában járnak. Még tavasszal elvégezték a terület fásítását, a Bükkaljai Termelőszövetkezet, valamint a Diósgyörvas- gyári Rendelőintézet szocialista brigádjainak segítségével. Ezt követően az Emás* tiszalúci és mezőcsáti kirendeltségének dolgozói, szántén, társadalmi munkában, bevezették az elektromos vezetékeket a park területére. Ugyancsak elkészültek a faházak alapjai. Ezt a munkát a mezőkeresztes! Aranykalász Termelőszövetkezet szocialista brigádjai végezték el. Hátra van még az ivóví»- ellátás megoldása. A kút fúrását a Borsodi Szénbányák dolgozói megkezdték, a kúthoz szükséges csöveket pedig a Földtani Kutató és Fúró Vállálat adja. Szeptember végéig elkészül az országútiéi a parkig vezető út is, a KPM nyékládházi üzemmérnökségének segítségével, így a mozgássérültek gépkocsival is megközelíthetik majd a megyei tanács támogatásával felállítandó S faházat.. Weszáz éves falu Nyolcszáz éves a zselici dombok között megbúvó Almamellék. III. Béla király uralkodása alatt — 1183-ban — kelt oklevél említi először a nevét, attól az évtől számítják tehát a falucska fennállását. Minden település történetében tekintélyes kornak számít a nyolc évszázad, még inkább így van ez a mostoha természeti adottságú Zselicben. Az almamellékiek felkutatták, feldolgozták a falujuk történetét. Tudják, hogy eredetileg Almatő volt a neve, ami azt jelentette, hogy az Almás folyócska tövén, azaz mellékén feleszik a település. Az évszázadok folyamán három nép fiai — magyarok, horvátok és németek — laktak a szép fekvésű zselici völgyben, ma is többnyelvű a község. A hozzátartozó öt puszta népességével együtt kilencszáz lelket számlál Almamellék. Megszűnt a korábbi években tapasztalt elvándorlás, sőt lassú gyarapodás kezdődött. A másfél száz házas község megszépült a jubileumra. Rendbe hozták az utcákat, tatarozták a lakóházakat, megújult a régi templom. Egy hajdani dézsma- pincében — nagy értékű társadalmi munkával — klubot höztak létre. Most épül a törpevízmű, ősszel már egészséges ivóvíz folyik a csapokból. Számok és virápk Négy évtizede az egyedüli hobbijának tekinti szakmája szeretete mellett a virágtermesztést. Az pedig természetes, hogy környezetére is átragad a virágisméret, mert mint ahogy a postás néni mesélte — olyan szép liatri- szei vannak Pista bácsinak, hogy öröm nézni! Mi is az a liatrisz? Valószínűleg az a lila szépség, a glaöióluszok mellett... A mélybordó kardvirágok mellett, valóban furcsa, egzotikus növények sorakoznak. — Sivatagi virágnak kell lennie, mert amikor nem napos részre ültettem, nem volt ilyen szép — néz szeretettel a virágokra Jantho István gépészmérnök. — Végig a száron furcsa alakú virágai vannak, bolyhosak, pihekönnyű sziromfélék. A sivatagi virágról az a hasonlat juthat bárkinek az eszébe, aki ismeri ezt a szép kertet Igrici „tanyáján”; olyan e? a kert, mint egy oázis a gazdasági növények „sivatagában”, a tűzliliómok harapós narancsszínűén merednek, pettyes szirmaikon vibrálnak a sötét foltok. A kardvirágok égő melege, a zöld szárak és a termőföld barnája ... Pista bácsi, mintha kissé sajnálná a kertészkedésre való órákat beszélgetéssel tölteni, de a "nap egyre jobban süt, ilyenkor nem is jó a kerttel foglalatoskodni. Beszélgetünk. — Negyvenféle virágom szokott lenni. — mutat körbe a kerten. — A vetőmagtermeltetőnek „szedjük”, szedem. Liliomból negyvenkétféle van, itt is van belőlük Jócskán. Nem most a legszebb a kert. Sok ágyast már kiszedtem, csomagoljuk és postázzuk a vetőmagosoknak. A lakás verandáján kicsomagolt zsákocskákba a szépen fejlett gumók kerülnek, színes kartonlappal. A kartonlapon a virág rajza pompázik, hogy tudja a vásárló, ilyen virágot várhat, ha virágtermesztésre adja a fejét. A barna gumók zacskóba kerülnek, Pista bácsi gondos munkája nyomán; majd szétszóródnak az egész országban. — Mit szól a család a virágtermesztéshez? — A feleségem nyugdíjas, most is sokat segít A bárom gyerek pedig elkerült innen, két fiam katonatiszt a lányom is a honvédségnél dolgozik. A virágot ők is szeretik. — Télen mi a dolog a virágokkal? — Téli elfoglaltságom nekem az integrált áramkörökkel van. Kitaláltam egy játékot is. de hát ez még kísérleti stádiumban van. A kert pihen tavaszig. A múlt hetekben erre vonuló jégeső bizony jócskán megszaggatta a szőlő, a kukorica leveleit Pontosan a kert csücskén tombolt a'vihar. mint egy fékezhetetlen óriás, akinek szerencsére szépérzéke lehetett mert a jég és az eső a virágokat elkerülte. Számolgatjuk, hányféle virágtő. gumó kerül ki egy évben ebből a kertből, de az az igazság, hogy ebben a szép kertben nem is a számok az igazán fontosak. I — köpcczi |
