Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-30 / 204. szám

T9S3. öoigösit'as 33., feed'cf A képernyő előtt Beszélgetés M Évával és egyellek Vegyes érzelmekkel gondolok vissza az elmúlt kedden látott Stúdió ’83 adásra, Illetve azon belül Tímár Éva, a Miskolci Nemzeti Színház művésze szereplésére. Örömmel figyelek minden országos fórumra, ahol szűkebb pátriánk­ról szó esik, vagy itt élő kortársaim szerepelnek. E figye­lem csak fokozódhat, ha olyan kitűnő színművészt láthatok meg a képernyőn, mint Tímár Éva. A műsorvezető-riporter Szegvári Katalin interjúvolta meg Tímár Évát, s kérdései­nek sorából a néző arra következtethetett, mindenáron azt akarja bizonyíttatni a miskolci színésznővel, hogy vidéken színésznek lenni valamiféle másodrendű dolog, valamiféle hátrábbsorolást jelentő állapot, tele sokféle erkölcsi és anya­gi hátránnyal. Mindig bosszant, amikor ebben a maroknyi országban úgy kategorizálnak, hogy van a főváros, aztán egy nagy űr, s úgy jön a vidék, a periféria, ahol élni és működni, alkotni és valamit teremteni valamiféle — jó esetben a fővárosiaktól vállveregetéssel bátorított — cselek­vés, olyan NB 11-es, vagy NB-n kívüli, megyei bajnoksági dolog. Éppen a színházi terület az, amely az utóbbi 10—15 évben megmutatta, hogy igazán nem a főváros mögötti kullogás nálunk vidéken színésznek lenni, és nem megala­pozott a fővárosi és vidéki színházak szerinti kategorizálás. (Bár az utóbbi időben így finomították ezt: „nem fővárosi színházak’’ __) Nagyon örültem Tímár Éva válaszainak, m ert az országosan ismert és elismert, nemcsak magas ki­tüntetéssel honorált, hanem országos megbecsülést ered­ményező művészi munkát maga mögött tudó művésznő a maga egyenletesen ívelő pályájának, nem budapesti szín­házakban eltöltött, igen eredményes éveinek felsorakoztatá­sával sorra cáfolta a riporteri kérdésekben rejlő feltevé­seket, feleleteivel és egész eddigi életművével bizonyítva: az igazi művész a vidéki, tagadhatatlanul nehezebb körül­mények között is tud úgy és olyat alkotni, hogy az orszá­gosan hangozzék. Nagyon jó, hogy ezt olyan színművész mondta el, akinek eddigi pályafutása hitelesítheti is állí­tásait. Ám egy másik gondolat kifejtésére itt meg kell áll- nom. Ismétlem: a vidéki színésznek tagadhatatlanul rosz- szabbak a körülményei — ami a színházon kívüli vonat­kozásokat illeti. Itt nincs szinkronstúdió, távolabb van a filmgyár, a televízió, tehát a mellékkereseti források sora. Ám a színészi feladat ugyanaz. Tímár Éva is említette azt a nehézséget, hogy a vidéken működő színésznek két lakást kell tartania, drága a közlekedés a vidéki színház és a fő­város között. Szerintem, amikor valaki a színészi pályát választva a főiskolára felvételre jelentkezik, színésznek ké­szül. És nem valamelyik fővárosi színház tagjának. Magyar színésznek, s ebben Budapest és Debrecen, és újabban Zala­egerszeg is benne foglaltatik. Nem áldozatot vállal, aki vi­dékre jön színésznek, hanem vállalt pályájának, hivatásá­nak feladatait teljesíti. Ha nem lenne nálunk annyira bete­ges ragaszkodás Budapesthez, ha a színész nemcsak ját­szana a vidéki színházban, hanem abban a városban élne, annak a polgára lenne is, nem kellene két lakás és családi okokból nem kellene drágán utaznia. Persze a mellékkere­seti fórumok akkor is távol lennének, ám a távoli vidéki, kisvárosi, sőt községi iskolákban tanító tanároknak, egyéb felsőfokú végzettségű értelmiséginek a megyeszékhely is távol esik. Nehézségekkel tagadhatatlanul meg kell küz­deni. A Tímár Évával készült interjúhoz kapcsolódva eze­ket el kellett mondanom. * Szellemes volt Antal Imre bevezetője a pénteken újra jelentkezett Szeszélyes évszakok hetven perce előtt, s több­ségben hasonlók voltak az egyes számokat megelőző átkö­tései. Az összeállításból messze-messze kiemelkedett Hege­dűs István és Vajda Béla rajzfilmcsokra, a Jócselekedetek; igen jó volt Somogyi Pál kis jelenete, a Csendes nyári este, nagyon igaz Mikes György Múzeumlátogatás című tréfája. Volt még egy-két olyan jelenet és villámtréfa, amelyet bi­zonyára nagyon élvezhettünk volna, ha alapvicceik nem lennének már túlkorosok, szakállasak, s a remek Szergej bohóc is érdekes lett volna, ha csak ötödannyi ideig tart a jelenete, mint ameddig nyúlott. * A hét játékfilmjei közül kiemelkedik a George C. Scott rendezte Düh, amely mondandójával — az amerikai haderő mérgesgáz-kísérletei áldozataival kapcsolatos katonai ciniz­mus bemutatásával — felháborított, megvalósulásával, szí­nészi játékával (a rendező volt a főszereplő is) emlékezetes művészi élményt adott. Ellenpéldaként említhető a szombat esti angol, Műgyűjtők és kalandorok előnyben, amely ismét bizonyította, hogy sztárok sorával is készíthető olyan rossz film, hogy csak így jellemezhető: ahogyan Móricka a világ­háborút elképzelte. Benedek Miklós Szabadegyetemek A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Borsod me­gyei Szervezete Kazinczy Fe­renc szabadegyetemének ne­ve jól cseng mindazok fülé­ben. akik szívesen vesznek részt az önművelésnek e szer­vezett formájában. Az elmúlt évben is több százan, sőt több ezren látogatták előadá­sait. amelyeket a legkülön­bözőbb témákban tartottak. Idén újra indulnak a soro­zatok, amelyek — legalább­is az ajánlások szerint — igen változatosak, a gazdasá­gi élet kérdéseit csakúgy fel­ölelik, mint a művészetek különböző területeit. Harminckilenc szabadegye­temi sorozatot hirdetett meg. a TIT megyei szervezete, s ezeken kívül — természete­sen a most kezdődő közműve­lődési szezonban is — számos nyelvtanfolyamot, egyetemi előkészítő tanfolyamot indí­tanak majd. A részletes tud­nivalókat, az egyes sorozatok ismertetését, témáinak és előadóinak felsorolását egyéb­ként tartalmazza az a kis fü- zetecske, amelyet idén is köz­readtak, s amelyet a megyei és a járási, valamint a vá­rosi TIT-szervezeteknél kap­hatnak meg az érdeklődők. A szabadegyetemekre egyéb­ként bárki jelentkezhet — iskolai végzettségtől függet­lenül. Beiratkozni szeptem­ber 16-ig lehet, szombat és vasárnap kivételével délután 1 órától 6 óráig Miskolcon, a TIT városi szervezeténél (Miskolc, Széchenyi út). az országos taÉa?i ünnepségen Kiállítás Tiszaiikon Puskás Imre festőművész munkáiból nyílt kiállítás Ti- szalúcon, a művelődési ház­ban. A tárlatot, amely szep­tember 15-ig tart nyitva, az elmúlt néhány nap alatt már nagyon sokan felkeresték. Az elmúlt években rendszeressé vált a nagyközségben, hogy évente 3—4 kiállítást ren­deznek, amelyeken részben borsodi, részben pedig az or­szág különböző részében dol­gozó alkotókat hívnak meg. Puskás Imre festőművész — akinek két éve Miskolcon, a Szőnyi teremben volt kiál­lítása — Budapesten él, mű­veiben a Szeged környéki ta- nyavilág, a Tisza-part hét­köznapjait örökíti meg, igen szuggesztíven és látványosan. Jogi eEosdás az egyelem Jogászképzés az NDK-ban, különös tekintettel az elmé­leti és a történeti jogi tár­gyak oktatására címmel tart — konzultációval egybekö­tött — előadást a Nehézipari Műszaki Egyetemen Prof. Dr. Günter Baranowski, a lip­csei egyetem tanára. Az NDK-beli professzor egyéb­ként a veszprémi jogtörténe­ti konferencia befejeződése után egy hétig a miskolci egyetem vendége lesz. Előadását egyébként ma, augusztus 30-án, délelőtt 10 órakor hallgathatják meg az érdeklődők a Nehézipari Mű­szaki Egyetem E/l-es épüle­tének 106. számú szobájában. Bélyegkiállítást rendez az alberttelepi bélyeggyűjtő kör és művelődési ház a 100 éves mákvölgyi szénbányászat tisz­teletére szeptember 3-án 15 órai kezdettel az alberttelepi művelődési házban. A szep­tember 11-ig nyitva tartó lei- állításon a helybélieken kívül egriek, oroszlányiak mutatják be a témához kapcsolódó bé­lyegeiket. Ha egy idegen, mondjuk szeplernber közepén, Patakon jár, s látja a fiatalok nyüzs­gését, a Művelődés Házát, s tudja, hogy még hány hely­re lehet betérni: bizonyára kissé megirigyli az itt *élő fiatalok kulturális, szórako­zási lehetőségeit. — Nem is olyan egyszerű dolgok ezek — jegyezte meg halkan az első titkár, mi­után az első hozzászóló be­fejezte mondandóját a sá­rospataki városi párt-végre­hajtóbizottság legutóbbi ülé­sén. A téma: az ifjúság tö­megszórakoztatásának hely­zete; javaslat a további fel­adatokra... Az első véle­ményt nyilvánító a KISZ vá- rosi bizottságának a titkára volt, s a témához fűzött gon­dolataiból kitűnt, hogy nem kevés gond van; többségben Patakon is azok, amelyek másutt megvannak. Nagy ál­talánosságban ... ...természetesen, mint azt a vb-ülésen többször is hangsúlyozták, Patakon sem lehet nagy általánosságban megítélni a jelenlegi helyze­tet, s még inkább szükség van a differenciálásra a jö­vő feladatainak meghatáro­zásakor, a mindennapi cse­lekedetekben. Általános isko­lások, gimnazisták és szak­munkástanulók, üzemben és hivatalban dolgozók, főisko­lások élnek együtt — az év (Folytatás az 1. oldalról.) annak a reformnak az alap-, ján, amelynek egyik fő cél­ja az oktatás tartalmi kor­szerűsítése volt. Az 191)5— 86-os tanévre lezárul ez a folyamat, amely hat eszten­dővel ezelőtt kezdődött meg, s most már összegezni tud­juk a sok forrásból gyűjtött tapasztalatot. Az újjal való ismerkedésnek országos szin­tű, azt mondhatnám „kísér­leti” időszakát sem átlépni, sem kiiktatni nem lehetett. Természetes volt tehát sokak idegenkedése az újtól. Ma elmondhatjuk, hogy a tantárgyak többségében a pedagógusok maguk ismerik fel a tartalmi korszerűsítés előnyeit, és fogadják el a megváltozott tanterveket és tankönyveket. Vannak persze olyan tankönyvek is, ame­lyeknek hibáit a tanítás gya­korlata tárta fel. Jobb irányító, a nézeteket szembesítő, kísérleti munká­val legalább részben el le­hetett volna kerülni. Elhatá­roztuk, hogy megfelelő ütem­ben, gondos előkészítéssel a következő években elvégez­zük a szükséges korrekció­kat. Az elmúlt tanév legna­gyobb vívmánya az ötnapos tanítási hét bevezetése volt. Ez az intézkedés társadal­munk egészét érintette, szü­lőket, iskolákat, közművelő­dési intézményeket és társa­dalmi szervezeteket A gya­korlat és a kutatás tapaszta­lataira és eredményeire tá­maszkodva mondhatom el, hogy az új tanítási rendre való átállás erősebb megráz­kódtatásokat nem okozott. Egyes iskolatípusokban, így különösen a szakközépisko­lákban nagyobb terhelést je­lentett, s ezen változtatni kell. Nem kell azonban vál­toztatni a tanítási év időtar­tamán, amely nemzetközi összehasonlításban sem hosz- szú, inkább arra van szük­ség, hogy jobban használjuk fel az időt — különösen az általános iskolákban — az ismeretek jó elsajátítására, nagyobbik részében — a vá­rosban. A szórakozási igé­nyekben természetes eltéré­sek vannak, s ezt nem hagy­hatja figyelmen kívül senki, akinek köze van az ifjúság szórakoztatásához. Okoskodásnak számítana, ha az újságíró a pataki vég­rehajtó bizottsági ülésen el­hangzottak alapján meg­mondaná most, hogy ponto­san hogyan és mit kell; mi­ben többet és miként más­ként csinálni. A testületi ülésen sem ez volt a vég­cél; amint azt Orosz László első titkár összefoglalójában mondotta: a tartalmas, sok javaslatot, jobbat célzó vé­leményt hozó ülés arra volt hivatott, hogy megfelelő irányt mutasson, a szüksé­ges cselekvési kereteket fel­vázolja ahhoz a munkához, amit az állami irányítással működő intézményeknek el kell végezniük a jövőben. A városi tanács ki fogja dol­gozni az ifjúság szórakozta­tásának feladatait, s ehhez kellő indítékot adott a vá­rosi párt-végrehaj tóbizottság tématárgyalása. Néhány címszó erejéig azért tekintsünk be a pata­ki „helyzetbe”. Az írásos tá­jékoztató és a szóban meg- nyilatkozók egyöntetű véle­ménye szerint, az utóbbi időben a tárgyi feltételek kedvezően alakultak Pata­az ismétlésre, a nevelési cé­lok hatékony érvényesítésé­re. Az új tanítási rend meg­kívánja, hogy a közművelő­dési és sportintézmények fe­lülvizsgálják eddigi tevé­kenységük tartalmát, formá­it, a nyitvatartási időt. Biz­tosítani kell, hogy a fiata­lok élhessenek az iskolán kí­vüli művelődés, testedzés, kulturált szórakozás lehető­ségeivel. Az új tanítási rend a családoktól is új ritmust, új tevékenységi formákat, új életmódot kíván, ha többet és jobban akarnak gyerme­keikkel foglalkozni a mun­kára, a közösségi életre, az emberséges viselkedésre való nevelésben. Remélnünk kell egész társadalmunk érdeké­ben, hogy a szülők élnek is az új lehetőségekkel, és ér­telmessé, érzelmileg gazdag­gá teszik a gyermekeikkel együtt eltöltött időt. Az oktatásügyet nagy pró­batétel elé állítja a demog­ráfiai hullám. Társadalmunk az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tett, hogy az általános iskolákban tanter­mék épüljenek. A múlt esz­tendőben is mintegy 1250 új és 400 eddig más célokra fel­használt termet vettünk igénybe. A következő évben folytatni szükséges az álta­lános iskolák fejlesztését, s el kell kezdenünk a felké­szülést a demográfiai hullám fogadására a középfokú ok­tatásban is. A megneheze­dett gazdasági körülmények között a társadalom vállalja ezeket a terheket, vállalja nemcsak központi erőforrá­sokból, hanem helyi kezde­ményezésből is. Az elmúlt évek egyik fel­emelő tanúságtétele volt, hogy a különböző közösségek hozzájárultak a bölcsődék, óvodák, iskolák építéséhez, karbantartásához, felszerelé­séhez. A művelődési kor­mányzat köszönetét fejezem ki ebből az alkalomból mind­azoknak, akik valamilyen módon segítették azt, hogy a gyermekeink megfelelő kö­rülmények között tanuljanak. kon. Itt mindenekelőtt a Mű­velődés Házának „belépésé­re” kell gondolni. Az eddig eltelt időszak még nem hoz­ta — nem is hozhatta meg! — a réméit és kívánt for­dulatot az ifjúság szórako­zásában, a lehetőségek leg­jobb kihasználásában. Éppen azok a feltételek — szakkö­ri helyiségek, műhelyek — kívánnak még „megterem­tést”, amelyeket döntően a fiatalok tudnának művelődé­si, szórakozási igényeik ki­elégítésére hasznosítani. Szükség van a régi műve­lődési ház rendbehozására és új funkciójú kialakítására is. Mert, mint az a vb-ülésen elhangzott: az iskolák, a kol­légiumok. a könyvtárak, az ifjúsági klubok, a vendéglá­tóhelyek megléte és szóra­koztató, szórakozást biztosí­tó feladatának tudatában is, a fiatalok igényeit minde­nekelőtt a Művelődés Házá­nak kell kielégíteni, a le­hetőségeket itt megteremte­ni. Szó esett arról, hogy az ifjúsági klubok életében megtorpanás tapasztalható, tevékenységük labilis. Felve­tődött azonban, hogy mu- száj-e ma erőltetni a fiata­lok közös összejövetelének ezt a formáját? — vagy másutt kell keresni a kínál­kozó alkalmakat? Es még Ebben az évben is számos pedagógus kezdi munkáját — jó szívvel köszöntöm őket. Sajnos, még mindig nem ele­gen jönnek erre a pályára, és sokan el is hagyják. En­nek természetesen több oka van. De talán nem ünnep­rontás azt mondani, hogy ha a pedagógusban hivatástudat él, akkor vállalja a nehézsé­geket. és ha a társadalom tudva tudja, hogy mit tesz érte a pedagógus, akkor se­gíti is e gondok leküzdésé­ben és a megérdemelt siker elérésében. A pedagógusok többsége lelkiismeretesen lát­ja el feladatait, mindent meg kell tennünk, hogy javulja­nak élet- és munkakörülmé­nyeik, nőjön önállóságuk, ér­vényesüljön a tehetségük az iskola és a társadalom de­mokratikus légkörében. Az iskola közösség, és ah­hoz, hogy jó közösség le­gyen, értelmes fegyelemre és rendre van szükség, amely­ben az igazi értékeket s ezek között is a jól végzett mun­kát megbecsülik és megbe- csültetik. Fejlesztenünk kell az iskolák önállóságát, belső demokráciáját, a nevelőtes­tületek, szülői munkaközössé­gek, társadalmi szerveze­tek jó együttműködését, hogy a szocialista nevelő iskola céljaihoz közelebb juthas­sunk. Rövidesen vitára bo­csátjuk azokat a javaslato­kat, amelyek a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési feladatait határozzák meg. Bízunk abban, hogy a szak­mai és társadalmi viták elő­mozdítják az egyetértést nagy nemzeti ügyünk felka­rolásában és sikeres fejlesz­tésében, amelytől függ az el­következendő nemzedék mű­veltsége, szakképzettsége, em­bersége. Kívánok minden pedagó­gusnak, tanulónak és szülő­nek örömteli munkát, abban a tudatban, hogy a fiatalság oktatásával és nevelésével a szocialista demokráciát, ha­zánk és népünk jövőjét szol­gáljuk. egy felvetés: muszáj-e min­denáron szervezett formába szorítani a fiatalok művelő­dési-szórakozási . lehetősé­geit? Hiszen a fiatalok jó része nem szereti, ha meg­szabják neki, mikor, hol es hogyan kell a szabad idejét eltölteni. De: „Azt már tud­juk, hogy mi mit szeretnénk adni a fiataloknak — de azt kellene egyszer kitalálni, hogy ők mit szeretnének” — fogalmazódott meg az ösz- szefoglalóban, s még e té­makörben hangzott el az a megállapítás is, hogy: „Igaz az, hogy sok a passzív fia­tal, főleg a tizenévesek kö­rében, az ő esetükben azon­ban csak egy »érvünk« le­het a meggyőzésre, az akti­vizálásra — ez pedig az ed­diginél vonzóbb és gazda­gabb kínálat, a szórakozás­ra.” Talán érzékelhető ezeknek a kii’agadott gondolatoknak a mögöttes tartalmából, hogy valóban „nem is olyan egyszerű dolgok ezek”. Nem egyszerű a szórakozás gya­kori értelmezésében legegy­szerűbbnek tűnő „forma”: a vendéglátóhelyeken folyó szórakoztatás kérdése sem. E témakörben sokan tettek ja­vaslatot a helyzet jobbítá­sára Patakon is. A végrehajtó bizottság ülé­sén elhangzottak minden bi­zonnyal hozzájárulnak ah­hoz, hogy ebben a nagy kul­turális hagyományokkal ren­delkező városban gazdagod­jon, tartalmasabbá váljon az ifjúság szórakoztatásának minden formája. Annak szel­lemében. hogy „a szórakozás és a szórakoztatás a műve- lődés szerves része”... I’énagy József Passzivitás ellen — vonzóbb kínálat..­lira la Diivelési niszftr bale

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents