Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-28 / 203. szám
1983. augusztus 28., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Megbízhatói)!) szolgáltatást ígér a Magyar Posta Nem éppen gyakori jelenség manapság, hogy a/, ügyfélnek valahol visszaköszönnek, udvariasan válaszolnak kérdéseire. Bármennyit bosszankodunk ezen — gz még nem segít, nem változiat a helyzeten. Így látták a Magyar Posta vezetői is, amikor elhatározták a „mosoly-tanfolyamok” megrendezését. Ez ugyan csak afféle gúnynévként ragadt rá a postai tanfolyamokra, de végül is •— eredményt hozott. Nem is keveset. Például azt, hogy a tudakozó, a táviratfelve- vö, de még a hibabejelentő is köszönéssel kezdi a beszélgetést, a postahivatalokban pedig kis táblákon olvasható az ott dolgozó hivatalnok neve. Vagyis a posta igyekszik valamiféle személyes kapcsolatot kialakítani ügyfeleivel. Márpedig ki ne lenne ügyfele a postának? Szép volna most folytatni-, hogy a tanfolyamok nyomán egyszeriben megszűnte« a postával szembeni panaszok. Ez azonban — tételezzük fel. hogy egyelőre — még messze van az igazságtól Példákat bárki kapásból tudna mondani arra, hogy egy hétig tartott, amíg a szomszédos városban feladott levelet megkapta, hogy a táviratot akkor találta meg a levelesládájában, amikor már nem is volt időszerű annak tartalma — és így tovább. A TÁVIRATOK MEGÉRKEZNEK — Maradjunk a táviratoknál — mondja Szakács Lászlóné, a Magyar Posta ügyosztályvezetője. hallván az előbbieket. — Túlzás nélkül mondhatjuk: aggasztó volt a helyzet még a közelmúltban is e téren. 20—31) százalékkal kevesebb volt a távirat-kézbesítő, mint amennyire szükség lett volna. S akik — a gyakori fluktuáció során — egy ideig maradtak, azok között is sok volt a fegyelmezetlen. Nem is volt ritka eset, hogy a táviratot a szeméttartóba dobták, vagy másképp tüntették el. Bizony, sok volt a jogos panasz. Ma viszont a közönséges táviratok 6, a sürgősek 4 órán belül megérkeznek a címzetthez. — És ha mégsem? — Akkor a feladó visszakapja a távirat teljes díját, mégpedig attól függetlenül, hogy hol történt a hiba. A pénzt, bármelyik postahivatalban felveheti. Az érem másik oldala: a kézbesítőknél ösztönző jutalomrendszert vezettek be. Ez annyit jelent, hogy havi 600-—800 forintot kap a fizetésén kívül az a kézbesítő, aki a mennyiségi és — főleg! — a minőségi előírásokat teljesíti. Ám, ha panasz van ellene, vagy a helyszíni ellenőrzés talál kivetni valót a munkájában, csökken a jutalom, sőt teljesen el is veszítheti a mulasztó. Eddig még bevált ez a jutalmazási-levonási módszer. Ami nem jelenti azt, hogy megszűnt volna minden panasz a távirat (és más) kézbesítők ellen. Tavaly 12 millió táviratot kézbesítettek, csaknem ugyanannyi csomagot és 730 millió levelet, nem is szólva az 1300 millió darab, 90 ezer tonna súlyú különböző újságról és folyóiratról. Ami ugyan nagyon sok munkával és fel-felmerülő nehézséggel jár — de a különböző küldemények feladói és címzettjei mégis joggal követelik meg a kifogástalan munkát. Megfizetik az egyáltalán nem csekély postai díjakat. Tisztában vannak ezzel a postások is, s éppen ezért rendezték a tavalyi és tavalyelőtti közvélemény-kutatást. Ennek tanultságait vonták le már a „mosoly-tanfolyammal” is. No meg olyan új eljárások bevezetésével, mint az ajánlott, pénz és egyéb „értesített” küldeményeknél a telefonon kérhető újrakézbesítést Ez most még csak a fővárosban működik, s havonta mintegy kétezer esetben veszik igénybe — de bevált, s ezért hamarosan több vidéki városban is bevezetik. Csakúgy, mint a táviratkézbesítés és ellenőrzés új rendszerét. VISSZANYERNI A RÉGI BECSÜLETET Igaz, hogy posta csak egy van (mint minden országban), s a monopolhelyzet nagyon csábító lehet: úgysem fordulhat az ügyfél másik postához.' A Magyar Posta azonban mégsem ebből indul ki. Talán inkább abból, hogy hajdanában világszerte nagyon jo híre volt. Tudták róla például, hogy szinte mindig megtalálja a küldemény címzettjét, bármilyen hiányosan írta fel az adatokat a feladó. Most 3200 hivatalnál van címnyomozás, a Budapest 70. számú postán pedig külön apparátus foglalkozik ezzel. (Talán nem fölösleges megemlíteni. hogy jórészt öreg postások végzik ezt 'a munkát, s ha nyugdíjba mennek, nem biztos, hogy lesz megfelelő utánpótlás.) Reményt nyújt viszont, hogy vannak már helyek, ahol visszanyerte régi becsületét a postásmunka. Ajkán például az általános iskolákban gyakori vendég a helyi posta-hivatalvezető, s nemcsak beszél a postás-hivatásról, hanem el is hívja a gyerekeket a hivatalba, sőt vakáció idején foglalkoztatja is az érdeklődőket. Aligha véletlen, hogy ott évente három-négy fiatal jelentkezik postaforgalmi szakközépiskolába. S az ajkai példa nem egyetlen az országban ... Pedig kétségtelen, hogy nem gondtalan a postás élete. Nagyobb városokban talán könnyebb, hiszen szabadság idején, szabadnapokon gondoskodnak a helyettesítésről. De érkeznek expresszküldemények, táviratok, s nem utolsósorban újságok a legkisebb lakott helyekre is. Ott vagy a családtagok állnak be helyettesnek, vagy másokat — nyugdíjasokat, háztartásbeli asszonyokat — kérnek fel, hogy némi mellékkereset ellenében vállaljanak szombat— vasárnapi munkát. NYUGDÍJ-NAPTÁR Előfordul olyan esel is, hogy a kezdeményezést: dicsérik széles körben — csak éppen azt tudják kevesen, hogy a postától származik. Ilyen a minden év végén kézbesített „nyugdíj-naptár”, amelyből jó előre megtudják a nyugdíjasok, hogy a következő évben melyik hónap melyik napján várhatják járandóságukat. Igaz, ez a postának is előnjjj hiszen nem kell újra meg újra felkeresni a nyugdíjast, aki általában ráér otthon maradni. Mindent összevetve: a posta szemmel láthatóan kifelé tart a sokéves hullámvölgyből. Természetes, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. De a posta most már nem is türelmet kér. Inkább segítséget:' észrevételeket, idejében adott jelzéseket, hogy mielőbb segíteni lehessen ott, ahol még vannak — mert vannak! — hibák. V. E. Kongresszus előtt a nemzetiségiek Az év utolsó hónapjaiban, novemberben és decemberben tartják soron következő kongresszusukat a hazánkban élő nemzetiségiek. A kongresszusokra való felkészülés jegyében tartották meg megyénkben a nemzetiségi küldöttválasztó rétegtalálkozókat, amelyek alkalmat kínáltak az alaposabb áttekintésre; képet adtak a megyénkben élő nemzetiségiek helyzetéről, kulturális életük alakulásáról. hagyományaik ápolásáról. A kongresszusokat megelőző k ü 1 d ö 11 választó rétegtaíá I k o- zókon elhangzottak (értékelések és hozzászólások) reálisan, kritikusan számba vették az eltelt időszak változásait. Különösen nagy hangsúlyt kaptak az egyes községek. városrészek fejlődéséről számot adó összegzések. Ezek az adott települések gazdasági előbbrelépéséről. a lakókörnyezet számottevő változásairól, a közösségi szokások megőrzéséről szóltak. Az érdeklődés számos más témakörben is hasonló volt, miután értékelték az adott a- rületeken a munkavállalási lehetőségeket az alapellátást. * a társasaim) vnunkankeióK sikereinek ii«s:'eip',őit Ennek elánján mefTá'lanh'ható h""" megyénkben a nemzetisetek nagyobbrészt lakóhelyükön vagy a közvetlen közelben találnak munkalehetőséget, az ellátás a nemzetiségi községekben is tovább javult, a környezet gazdagítását szolgáló társadalmi munkákban pedig szívesen vesznek részt és ez egyaránt elmondható a füzériekről. a hercegkútiak- ról, rátkaiakról, répáshutai- akról. Másfél ezernél is többen veitek részt Borsodban a kül- döttválasztó rétegtalálkozókon. Az érdeklődés egyik fokmérője. hogy a résztvevőknek csaknem a húsz százaléka kért szót. hogy hangot, adjon egy-egy közösség, illetve saját véleményének. Kivétel nélkül mindenütt kinyilvánították, hogy az alkotmányunkban biztosított jogok mindenütt érvényesülnek; a szőkébb hazánkban, Borsodban élő nemzetiségiek elismerései szóltak azokról az intézkedésekről. amelyek a hagyományok ápolását is biztosítják számukra. Ezt húzták alá szereplésükkel a helyi étiek- és táncegyüttesek is, amikor jókedvű, színes műsorral köszöntötték li találkozók résztvevőit. Figyelmet érdemlő előrelépésről adtak számot a hozzászólók. amikor az anyanyelvi okta*ás eredményeit ismert ott ék. Szlovák tannvel- vű iskola megépítésével érték el a zempléni térségben, hogy a szlovák nemzetiségiek gyermekei szüleik nyelvén részesüljenek magas színvonalú oktatásban. Ezenkívül nyelvi vetélkedők, olvasótáborok segítik a nyelvi kultúra fejlesztését. A honismereti szakkörök, öntevékeny együttesek, tánccsoportok jó őrzőivé lettek a nemzetiségi hagyományoknak. Dalban, táncban, tárgyi emlékek gyűjtésével igyekeznek megmenteni a jövő számára a közeli és a távolabbi múlt megőrzésre érdemes kincseit, értékeit. A nemzetiségi r^étegtalálkozókon az adott terület gondjai is felmerültek, így a vízellátás sürgető javítása Répáshután és Bükkszentlászlő területén. Rudabányácskáról az ingadozó színvonalú élelmiszer-ellátást tették szóvá, remélve a mielőbbi változást, amihez mint elhangzott, nem beruházásokra volna szükség elsősorban Borsodból tizenhárom szlovák és egy német nemzetiségi küldött vesz majd részt a soron következő kongresszu- son. ahol, ha szót kérnek, az elmúlt évek eredményeiről számolhatnak be. azokról a pozitív változásokról, amelyek életüket, életünket is iellemzik Mert az egyenlő jogokat élvező nemzetiségiekkel közösek a feladataink, a céljaink és mindennapi gondjaink is. Nagy József Út kiskertbe. A dülöutak javításához Miskolcon ebben az évben 1500 tonna kohósalakot és 5000 tonna mészközúzolékot szállítanak. „Háztáji” a városban Otthonra és a piacra Lyukóvölgyben tart még a hosszú, forró nyár, de az aszály nem mutatja magát a kiskertekben. Legalábbis nem látom a tűző nap és a csapadékhiány nyomát, amint a dűlőutakról a kerítések mögé kíváncsiskodom. Nincs talpalatnyi kihasználatlan terület, kiégett földdarab, vízhiány miatt száradó növény. A nyárvégi, buja kertek a bérlők szorgalmát dicsérik. Kovácsik András, a kohászat nyugdíjasa a paradicsomtöveket öntözi. — Hová ez a sok viz — — szólítom meg —, néhány napja esett... — Ha érik a termés — mutat a pirosodó paradicsomokra — mindennap kéri a növény a vizet. De meg is hálálja a fáradságot. Nézze, ez a paradicsomfa lassan két méter magas, de még mindig hoz virágot. Ha ilyen szép marad az idő, még szeptember végén, október elején is szedhetek róla friss paradicsomot. — Honnan ez a nagy szakértelem? — A tapasztalatból és a szakkönyvekböl. Tíz éve, amikor, bérbe vettük a kétszáznegyven négyszögölt, csak dudva és fű termett rajta. Egyetlen ásóval törtem fel az agyagot, szinte minden rögöt megmozgattam. Az első két-három évben jóformán nem termett semmi. Aztán rájöttem, táplálékot kér a föld, másképpen nem terem. Ugyanígy voltam a vízzel. Ide sajnos nem lehet elvezetni, ezért kannákban, műanyag hordókban szállítom a Trabanttal. Nekem megéri ... Nem a piacon vásárolom a zöldséget, s a nyugdíjas napokon sincs időm unatkozni. A volt karbantartólakatos példája nem egyedi a Lyu- kó-patak völgyében. Jól emlékszem rá, másfél, két évtizeddel ezelőtt bogáncsok uralták a domboldalakat. Egy termelőszövetkezet ju- hászattal, zöldségtermesztéssel próbálkozott, de hosszú éveken keresztül eredménytelenül. Később felparcellázták területét. Határjelző karókat ütöttek a rétre. Már akkor kapósnak bizonyultak a telkek, ma az eredetinek többszörösére rúg az ár. Megváltozott a Lyukó-völgy arca. A kitartó és szívós „honfoglaló” munka háromnégy éven belül meghozta gyümölcsét. Már dús lombot hoznak a gyümölcsfák, megeredtek a szőlőtőkék, s a volt gyári munkások szakértelme megközelíti, vagy (ők esküsznek rá) meghaladja az igazi háztájiban dolgozókét. Kezdetben mintha szégyelltük volna, hogy a kiskertekben árut termelnek. A „hőskorban” sokan elszántan bizonygatták: a teleli elsősorban a pihenést szol- gálja, a tulajdonos csupán kedvtelésből pepecselget a növényekkel, állatokkaL De változnak az idők. Ma már Miskolc ellátásába is besegítenek a kiskertek, de ennél talán fontosabb, az ott termett zöldség sok családot mentesít a napi piaci vásárlástól. Profitál a kiskerti munkából a tartósító- és a hű- tőipar is. Az idei esztendő első felében a Magyar Hűtőipar Miskolci Gyára a bogyós gyümölcsökből több, mint 22 ezer kilogrammot vásárolt fel. A málna, a meggy, a fekete ribizli és az egres jó része a Miskolc környéki kiskertekből származott. A felvásárlásban tevékenyen közreműködik az Unió Áfész, a nyári gyümölcsökből már megközelítően 10 ezer kilogrammot vettek át a kiskertek gazdáitól. A Zöldért kistételű felvásárlására kijelölt boltjaiban az év első hat hónapjaiban több ezer kilo- grammnyi vegyes zöldségért, gyümölcsért és újburgonyáért fizetett 80. vagy 65 százalékos napi árat a kiskerttulajdonosnak. A kiskerti munka hasznát legjobban a piaci kínálaton lehet mérni. Miskolc „vasgyári” piacán az árak néhány évvel ezelőtt javában döntögették az országos csúcsokat. Nagy kereslet, kis felhozatal jellemezte a piac életét, ideges vásárlókkal, gyorsan meggazdagodó maszek zöldségesekkel. Mostanában az eladók versenyeznek. A lyukói kiskertekben termett portéka — s különösen vonatkozik ez a gyümölcsre, zöldségre — komoly konkurrenciát 'jelent a máshonnan ide szállított árucikkeknek. A kiskert a városban is kivívta magának az őt megillető helyet és rangot. (udvardy) | A Lyukó-patak völgyében most már víkendházak sora áll. 1 I » 1
