Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-16 / 193. szám

T983. augusztus 16., kedd

GSZAK-MAGYARORSZÄG 3

II iizif el iránti személyes felelősség

eggyöződéssel vallom, hogy ma már igencsak kevés azoknak az embereknek a száma, akik közömbösek tudnak maradni szűkebb hazájuk, lakóhelyük fejlődése, alakulása, sorsa iránt. Mindezt állítom azért is, mert az elmúlt évek számtalan tapasztalata győzött meg az országban megnyilvánuló lelkes társadalmi összefogásról. Egy-egy település jövőjét alakító tervek megvalósulása nemcsak a településen élő közösség, de mondhatnánk; a társadalom érdeke is. Végső soron közösségi érdek mindaz, ami szocialista társadalmunk zökkenőmentes fejlődését, az állampolgárok folyamatos és kiegyensúlyozott életvitelét biztosítja.

Efppen ezért szükséges alaposan mérlegelni és megtervezni a területfejlesztés átfogó kérdéseit. Tudomásul kell vennünk, hogy főleg a jelentősebb mértékű területfejlesztés eldöntésekor egyetlen szervezetet, vagy szervet sem befolyásolhat elfogultság. Valamennyi fejlesztéssel kapcsolatos kérdés eldöntésénél mindenekelőtt az kerüljön előtérbe, hogy az állampolgárok a lakóhelyükön, vagy annak közelében találjanak munkaalkalmat.

A területfejlesztés széles körű megvalósításának .és u javaslatok összegzésének egyik leglelkesebb patrónusa a Hazafias Népfront. Sajátos helyzetéből adódóan valamennyi hosszú távú terv kidolgozásakor, a javaslatok összegzésekor igényli az érintett terület lakosságának véleményét, javaslatait. A területfejlesztésben nemcsak a konkrét feladatok megvalósításában tudnak értékes, segítséget nyújtani, az önzetlen társadalmi munkások, hanem már a tervezés időszakában is; elvégre mégiscsak a területen élő emberek azok, akik mindenkinél jobban és pontosabban ismerik a helyi körülményeket és feltételeket, az igényeket.

Tudnivaló, hogy az elkövetkezendő évek terület- és településfejlesztési terveinek kidolgozása igencsak bonyolult munka és alapos szakértelmet kíván; s nem válhat azon■ ■ H

nsl valóra minden város, község lakóinak valamennyi óhaja, kívánsága. Igény, kívánság pedig van mindenütt.

Az egyik legutóbbi felmérés is igazolja, hogy ma még nagyon sok faluban hiányoznak a fontos bekötő utak, a községben épült új vagy régi házak között is elhanyagolt, kiépítetlen a járda- és úthálózat, így — főleg az őszi esőzések idején — még gumicsizmában is alig-alig lehet közlekedni. Márpedig a falu is lakóhely, mégpedig nem is jelentéktelen, hiszen az ország lakosságának fele falvakban él.

Mindent összevetve tehát arra kell törekedni, hogy a lakosság mindenütt, faluban és városban egyaránt megtalálja az élét nélkülözhetetlen feltételeit. Nem arra van szükség, hogy a jövőben szerte az országban gombamódra épüljenek, vagy települjenek az ipari üzemek, hiszen erre nincs anyagi lehetőségünk, de talán nem is lenne szükséges. Inkább arra kell törekednünk, hogy a jelenleg még szűkös munkalehetőségeket kínáló területeken kapjon otthont és honosodjék meg a feldolgozóipar, valamint a fogyasztási szolgáltatás. Mindez azonban csakis akkor valósulhat meg, ha az ipari üzemeken túl, a mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek is felismerik, egyrészt a fejlesztésben rejlő lehetőségeket, másrészt figyelembe veszik az adott terület közvéleményének elgondolásait, egyetértését.

A legszélesebb rétegek bevonása a területfejlesztésbe nemcsak anyagi haszonnal jár, de erősíti a közösségi ellenőrzést, a legszélesebb nyilvánosság fontosságába vetett hitet is. Egyetlen jelentősebb alkotás valóra váltásakor sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma már az emberek döntő többségének növekszik a személyes felelőssége a közügyek iránt; különösen- akkor, ha az ember tudja és érzi, hogy egy-egy fejlesztési elképzelés az ő részvételével, véleményének, javaslatának figyelembevételével született.

V. M,

Növekvő export

Három évvel ezelőtt kezdett önállóan exportra dolgozni a Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyáva. Az NSZK-bell Hoerbiger-cég számára gyártanak alkatrészeket, pontosabban pneumatikus munkahengerekhez működtető fedeleket. A gyártmány nem egyszerű, nagyon is f,kényes” áru. Ennek ellenére elégedett a megrendelő a mezőkövesdiek munkájával. Bizonyítja ezt, hogy tavaly 3,5 millió, az idén már 7,U millió forint'értekben exportálnak. A jövő évi igénybejelentés ettől is nagyobb.

Új berendezés

Új tüzelőberendezést állítanak üzembe az Eszak-ma- gyarországi Tégla- és Cserép- ipari Vállalat mátraderecs- kei téglagyárában. Ezzel a beruházással (amelynek ősz- szege több mint 60 millió forint) a téglagyár gazdaságtalan olajtüzelését gáztüzelésűre cserélik, amely éves szinten csaknem 20 millió forint megtakarítást eredményez.

tanúsága szerint 70 millimeter 1 eső hullott Szikszó környékén. Pontosan annyi, ami visszaadhatta a már veszni látszó reményeket. Varga Zoltán kerületvezető nagyot .sóhajtott::

— Most jöttünk a határból; össze sem lehel hasonlítani a kél héttel ezelőtti tat-, vánnyal. Az akkor kókadc, furulyázó . növények most szinte új szint kaptak.'szépen telnek a csöveken a szemek. A repedéseket még a záporok sem tudták teljesen eltűntein,, de most már rendelkezésre áll a kellő vízmennyiség, az érési időszakra a talajban. Tíz napja még azon gondolkodtunk, hogy vajon negyven mázsát lud-e majd adni a kukorica, most pedig már közel hatyanmá- zsás termés kecsegtet. Legalábbis a kerületben, mert a többi határrészünkben nem ilyen egyértelmű a kép. A rosszabb vízgazdálkodású talajainkon nagyobb kárt okozott az aszály.

Ami nem biztató előjel, hi. szén a nyári érésű növényeknél is hat-nyoíc mázsával kevesebbet takarítottak be a becsültnél. Az őszi búza 3.8 tonnás hektáronkénti termése legalábbis ezt muiatjg. A kerületvezető rá is bólintott:

—■ Sajnos, ez így van. Az aszály mázsákat vitt el, de a rekkenő meleg valamit visz- sza is adott. Nem kellett a terményt szárítani, így közel kétmillió forintot takaríthattunk meg az üzemanyagon. Viszont azt is el kell ismerni, hogy mi is hibáztunk. Nagy volt a búzaterületünk, «kein tudtuk a vetésváltást

kedvezően megoldani, s így múzsákat vesztettünk. Indokolt kockázat volt ez, hiszen a gabonaprogram keretében a több termésért prémiumot kapunk, de a jövőben ezt már nem szabad vállalni. Igaz, még mindig 1650 hektáron készítjük elő — jó ütemben — az őszi búza alá a talajt, de jelentősen növeltük az elöve- temény növények területei. Új növényként 150 hektáron próbálkozunk borsótermesztéssel, s a repce is több mint négyszáz hektáron fog' majd díszleni.

De ez még a jövő év „zenéje”. Bár az igaz, hogy az alapokát most nyár végén, s kora ősszel kell ehhez megteremteni. Elsősorban vonatkozik ez a tápanyag-utánpótlásra. amelyből meglehetősen gyengén all a szövetkezet.

— Sajnos, írC állatállományunk létszáma annyira kicsi, hogy intenzív szerves- trágyázásra nem gondolhatunk. Viszont a talajaink humuszban szegények, amely eleve meghatározza az elérhető hozamok szintjét. Csak a műtrágyázás nem lehet jó megoldás, nemcsak azért, mert drága, hanem azért is, mert a talajélet hiányában a növények a tápanyagot kevésbé tudják felvenni. Ezért próbálkozunk az idén először zöldtrágyázással. Mivel az esőzések után az olajretek, vagy a napraforgó termesztése sikerrel kecsegtet, kísérletképpen, 150 hektáron, humuszképző anyagnak fogjuk termeszteni a talajba forgatásig e kultúrákat.

így augusztusban, bármilyen szokatlan, egyszerre fognak vetni é* betakarítani. A közeli napokban megérkezik az a helikopter, amelynek tartályaiból 'szárperzselőI vegyszert juttatnak ki a nap- j raforgóra. Előnye, hogy a I tányérokban egyszerre érnek be a szemek, s egy héttel előrébb lehet hozni a betakarítást. A 440 hektáros napraforgó-területen, így a jövő hét végén megkezdődhet a vágás.

Varga Zoltán: — Tíz nap alatt elcsépelheti a termést az adapterrel felszerelt, négy kombájnunk. A termés — köszönhetően az utóbbi napok esőinek — nem is lesz olyan rossz, hiszen 1,7 tonna magra számolunk hektáronként. De az első őszi betakarítás a silóvágás lesz, hiszen gépeink már kigurultak a határba. hogy a sűrű lőállomány- nyal termesztett kukoricát betakarítsák. A csapadékhiány talán énnél a kultúránál éreztette legjobban kedvezőtlen hatását, mert hektáronként mindössze százszázötven mázsás termésre számolhatunk. És ez sajnos, nagyon gyenge eredmény.

így a szikszói Béke Termelői zö ve t ke„élben ért hét ően

nagyobb figyelemmel fordulnak az abiáknövéiiy. a „kukorica betakarítása ele. A 600 hektáron termesztett kultúra ugyanis nemcsak az állattenyésztés fontos növénye, hanem árunövény is. amelynek árbevételére a szövetkezeiben nagy szükség van. Ha a kora őszi fagyok nem befolyásolják az érést, akkor a csapadék visszaadta remények valósággá, mérhető hozamokká változnak.

— kármán —

Visszatért remények

Vetés és betakarítás egv időben

A csapadékmérő edények

Csökkent a bírság

Víz, levegő, zaj és egyebek

A rekonstrukció során korszerűbb lett a víztisztító berendezés gépháza is

Irmai István felvétele

Érdemes néhány adatta) kezdenünk. Az 1982-es esztendőt alapul véve, a Lenin Kohászati Művekre 30 millió forint pénzbírságot szabtak ki környezetszennyezésért. Az összeg nagyságára utal az a tény is, hogy a Borsod megyében a pénzbírságok 90 százalékát mindössze négy nagyvállalat, az LKM, az ÓKÜ és két vegyi- üzemünk, a BVK és a TVK fizeti. Nem volna igazságos elhallgatni azt sem, hogy az ózdi kohászat kevesebbet fizet, mint a diósgyőri, s végül még valamit: az LKM- re kiszabott bírság java része a nagyolvasztók elalvult kohóinak, pontosabban az általuk okozott levegőszeny- nyezésnek „köszönhető”.

Mit tehet egy környezet- szennyező ipari létesítmény a környezetvédelemért? Nagyon sokat. Nem véletlen, hogy a Lenin Kohászati Művek vállalatvezetése nemrégiben ismét áttekintette a gyár környezetvédelmi tevékenységét. Ennek eredményeiről, s a legújabb kutatásokról kérdeztük meg Koszty Lászlót, az energiagazdálkodási osztály vezetőjét.

— Szervezett környezetvédelmi tevékenységről a vállalatunknál az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől beszélhetünk. Ez az az időszak ugyanis, amikor a termelés intenzíven növekedett, s ennek arányában növekedett \ a lég- és vízszennyeződés is. Jelenleg ezt a tevékenységei a föenerge- tikus szervezet végzi, azon belül is egy 15—17 fős csoport, akik zömmel laboránsok.

— Melyek a munka főbb területei?

— A levegő, a víz körül-' belül két éve a veszélyes hulladékok, s a legújabb terület — amelyre nemrégiben jelent meg jogszabály a Magyar Közlönyben — a zajvédelem lesz.

— Tehát lesz zajbhság is?

— Igen. lesz. de ez főleg az új létesítményeket érinti, s a kifelé irányuló zajártalmakat mérik. Bár lehet, hogy mi sem mentesülünk majd ez alól az oxigéngyár és a salakgranuláló miatt.

—. 'A kohászat szempontjából talán a legfontosabb a levegőszennyezés. Milyen javulás, előrelépés történt az elmúlt években ezen a területen ? I

— A hatvanas évektől a mai napig olyau kedvező eredményt sikerült elérnünk, hogy például az 1962-es évhez viszonyítva az összes szennyező por- és gázkibocsátásunk az egynegyedére csökkent! A legnagyobb szennyezőforrás nálunk a kohó. Ezért fokozatosan kiépítettük a kohógáztisztító berendezéseket. Jelenleg már öt ilyen működik. Ily módon a kohógáznak a 85 százalékát tudjuk hasznosítani, de további fejlesztésekkel várható, hogy a kohógóz-fel- használás megközelíti a lehetséges minimális szintet. Ez jó példája annak, hogy a környezetvédelem és az energiagazdálkodás szempontjai sokszor egybeesnek. Egyrészt a kohógáz nem jut levegőbe, másrészt a hulladékenergia felhasználása földgázt vált ki. A Iégszeny- nyézést tekintve jelentős javulást hozott a KAC termelésbe lépése is. hiszen ía modern berendezés és a helyi tisztítóberendezéseknek köszönhetően) az acélgyártás során keletkező por- és kéndioxid-kibocsátás körülbelül a tizedére csökkent.

Sok bosszúságot okoz nekünk (és a környékén élőknek) a salakgranuláló. Ezért tulajdonképpen bírságot sem fizetünk, hiszen orrfacsaró „illatát” leszámítva, a levegőbe juttatott porszennyeződése elenyésző a kohókéhoz képest. De a lakossági panaszok nyomására most ennek a korszerűsítésére törekszünk. Már kidolgoztunk egy előtérvet az új granulálóra, pályázatot nyújtottunk be. s szeretnénk, ha ennek elfogadása után részesedhetnénk az országos és a ’megyei ' környezetvédelmi alapból, hiszen a beruházás mértéke meghaladná a 80 millió forintot.

— Szó esett az előbb a vízről is. Ki ne emlékezne még arra a barnásvörösesen csordogáló Szinvára, amelynek a ,,rna<r}esté$éb&l&‘ ®z eh* só számú vádlott az LKM volt...

— Igen, bár a „volt” már

jelzi a múlt időt. A szeny- nyezöanyagok nagy része (a vasiszap és a fenol) valóban az LKM-töl eredt. S hogy mit értünk el az intézkedésekkel? 1970-ben vesiszap- sűrítő üzemet létesítettünk a vállalatnál a vasiszap kinyerésére. Jelentős javulást hozott a genefátorgáz-gyártás, s az érctömörítő mű megszüntetése is, amellyel minimálisra csökkent a fenolszennyezés. Fekáliás csatornák épültek, s most már a városi c sarlónál» kerül e korábban Szinvába menő fe- kália. Ami a legfontosabb és legfrissebb: a kombinált

acélműi beruházás keretében megvalósult a központi szennyvíztisztító telep rekonstrukciója. Most végzik a beüzemelési munkálatokat, s várható, hogy néhány hónapon belül érzékelhető javulás lesz a kibocsátott víz tisztaságában, így a Szánva vizének tisztaságában is. S a vízszennyezéshez még egy kedvező szám: 1962-től 1981- ig körülbelül a felére csökkent az LKM által kibocsátott szennyvizek fajlagos mennyisége. Ha a rekonstrukció meghozza a várt: eredményt, talán végleg meg is szűnik a vizszennyeaés után fizetett, bírságunk.

— A harmadik fontos törüld.: a veszélyes huTtadó- kok. A vállalatnál milyen anyagok tartoznak ebbe a kategóriába?

— Azokkal kezdem, amelyekkel nincs pröbléma; a fáradt olaj, savak, lúgok, szén-cetraklorid stb. Ezeknek megoldódott a gyújtásé, tárolása, még a hasznosítása is. Ezeket leszámítva, jelenleg három veszélyes hulladékunk van, ami után megbírságoltak minket. Az első ae ipari hűtővizek tisztítása so- rán nyert magas vastartalmú iszap, amibe csekély okul is vegyül, ennélfogva veszélyes hulladéknak minősül. Ez mostanig a Nádasrétre került. Nemrégiben állapodtunk meg a rudabányai vasércbányával, hogy az egyéb vastartalmú iszapokkal együtt ezt a hulladékot elszállítják tőlünk, és ércük dúsítására felhasználják. A másik anyag az olajedzésnél keletkező olajos iszap. Ezt a TIFO hulladékégetőjében fogjuk ezentúl ártalmatlanná tenni. S végül veszélyes hulladéknak minősülnek az olajemulziók is. Ezeknek a megbontásával és hasznosításával kapcsblatosan laboratóriumi kísérleteket végzünk.

A környezetvédelmi tevékenységünket összegezve, még' valamit szeretnék mondani: megalakult egy környezetvédelmi bizottság is a vállalatnál, amely évente több alkalommal is ellenőrzést tart. Ez évben harmadszor rendezzük meg a most már hagyományossá vált energiatakarékossági és környezetvédelmi napokat.

Keresztény Gabriella

Jelentősen fejleszti melléküzemági tevékenységét a szerencsi Lenin Termelőszövetkezet. Ondi majorjukat alakítják át valóságos iparteleppé. A csepeli transzformátorgyárral és annak balmazújvárosi részlegével kooperálva alakítanak ki egy mintegy ölven munkaerőt foglalkoztató üzemet. Ebben nagyméretű transzformátorokat fognak gyártani, amelyeket eddig importból kellett beszerezni.

Az új melléküzemág épületeit mar kialakították, és gyors ütemben folyik a trafó- gyártáshoz szükséges gépek, berendezések felszerelése. A tervek szerint még az idén megkezdik a folyamatos gyártást, s mintegy 15 millió forint értékben gyártanak transzformátorokat. Jövőre

az ondi transzformátorokat gyártó tsz-melléküzemág termelési értéke várhatóan már eléri a 90—100 millió forintot. A tsz már rendelkezik a szükséges szakmunkásokkal, elsősorban asztalos szakmunkásokkal és villamost ipari szakemberekkel, ha*- mine jelentkező pedig Csepelen. illetve Balmazájvó*«*- sa*» vek átképaéeen,'