Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-08 / 160. szám
ESZM-MAGYÄRORSZÄG 4 1983. július 8., péntek a könyvtárhasználatig Könyvtárosok beszélgettek a könyvtárügy aktuális kérdéseiről Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtárban. Lehetne ez szűk bel- tigy is, hiszen a szakmai továbbképzésnek — márpedig a lórum egy ilyen jellegű rendezvénysorozat része volt — mindig is fontos szerepe van a módszertani megújulásban. De mint mindennek, ennek is két oldala van. Az olvasó ember számára sem közömbös — eltekintve a szűk szakmai kérdésektől —, hogy hogyan, milyen körülmények között jut a könyvhöz, egyáltalán hozzájut-e a keresettekhez, talál-e, kap-e mást is, s hogy egyáltalán, mivel fordulhat a könyvtárosokhoz? Tulajdonképpen ezekről a kérdésekről faggattuk mi is Sárdy Pétert, a Művelődési Minisztérium könyvtárügyi osztályának helyettes vezetőjét és Kiss Jenőt, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatóját. — Melyek azok a fő feladatok, amelyek ma megoldásra várnak a magyar könyvtárügyben? — A IV. könyvtárügyi konferencia határozata alapján — mondta Sárdy Péter — há- rom nagy feladatra, szoktunk hivatkozni. Előrebocsátom, közülük egyiket sem akarjuk könyvtártípusra korlátozni, minden könyvtárnak tennie kell e téren. Így a kutatás- termelés-művelődés szakirodalmi információs ellátása, a gyermekek könyvhasználatra nevelése, valamint a közművelődési könyvtárak tevékenységének kibővítése és magasabb szintre emelése azok a feladatok, amelyek ma megoldásra várnak a magyar 'könyvtárügyben. — Az adott gazdasági kö- rülményak között, gondolom, nem egyszerűek ezek a feladatok, hiszen a könyvbeszerzési keretek csökkentek, a hálózat fejlesztése sem zökkenőmentes. — Tudomásul kell vennünk, hogy a takarékosság a könyvtárügyet jobban érinti, mint mondjuk az egészségügyet vagy a közoktatást.' Ezért lassult le a számítástechnika alkalmazása a könyvtárhálózatban, pedig ez minőségileg más lehetőségeket teremt, nem egyszerűen csak gyorsítja a munkát. Egy kicsit más kérdés a könyvtári ellátás fejlesztése. Indokolt esetben például nem tartjuk szükségesnek, hogy mindenütt önálló könyvtár működjön. A központosított konyvtan ellátásnak vannak, jó példái ebben a megyében is. Azzal, hogy a feladatok egy résrét — például a beszerzést, az anyag vándoroltatását — központ', könyviár végzi, sok minden alól mentesülhet a többnyid tiszteletdíjas könyvtáros. Az az, idejét teljes egészében 'az olvasókkal való foglalkozásra fordíthatja. Kiegészítő megoldásként kínálkozik a biblio- busz, de ezt igazán csak kiegészítésként tudjuk elképzelni. — A fővárosban működik bibliobusz. Kiss Jenő: Tapasztalataink szerint a ritkábban lakott részeken funkcionál jól, a lakótelepeken nem tudja ellátni az igényeket. Országos méretekben talán a tanyák, az egészen kicsi települések lehetnének azok, amelyeket így jobban el tudnának látni olvasnivalóval. — A gond az, hogy sok kis településen már csak a könyvtár maradt meg. Az iskola beköltözött a körzeti központba, a művelődési ház vagy van vagy nincs ... — Ez igaz, de bármilyen nagy erőfeszítés is egy kis falunak a könyvtári ellátás biztosítása, magát a magyar könyvtárügynek a fejlődését jobban befolyásolják a differenciáltabb szolgáltatást is nyújtó nagy könyvtárak. Ezek iszonyú mennyiségű olvasót fogadnak, és ezekbe az a korosztály is betér — a 20—30 évesek —, akik máshonnan hiányoznak. — Ügy gondolom, magát az olvasás lehetőségét, ettől függetlenül mindenütt biztosítani kell! Sárdy Péter: fgy van, s ennek fejlesztéséről a központi ellátás kapcsán már szóltam. A könyvek mellett egyre jelentősebbnek tűnik, hogy kellő újság, folyóirat legyen a könyvtárakban. A tapasztalatok szerint ere alapellátásszinten van igény mindenütt. A gond kettős; egyrészt csökkentek a folyóirat-beszerzési keretek, másrészt a nagyobb könyvtárakban sincsenek igazi hírlapolvasók. De úgy gondoljuk, minden könyvtárban van mód legalább olvasósarok kialakítására. A zenei részlegek ma még elég ritkák, gondolom, csak a nagyobb könyvtárakban élnek meg. Sajnos tapasztalható egy kicsit sznob szemlélet, amely nem fogadja be a könnyűzenét, maximum a dzsesszt. Holott az igény meglenne, s a krimi, a sci-fj ott van a polcokon. — Ezzel már az olvasói, könyvtárhasználói igényeket említette. — A mai könyvtárlátogatók többsége sok évszázados hagyomány alapján bemegy a könyvtárba és könyvet kölcsönöz. Persze talán jobb propaganda kellene, hogy még többen menjenek be legalább kölcsönözni. Gondolom. a könyvtárhasználatra nevelésben igazán döntő mértékben az iskola tud nevelni. Ehhez persze az kell, hogy ne fárassza a gyereket az olvasás! A könyvtárhasználati kultúrának ez az alapja. Mert meggyőződésem. hogy a könyvtárak ma is sokkal többet nyújtanak. mint amit ebből kihasználnak az olvasók. Csutorás Annamária Országos régizenei fesztivál Amatőr előadók Salgiányán Több mint egy évtized lelt el azóta, hogy az első hivatásos együttesek és szólisták színpadra léptek azzal az eltökélt szándékkal, hogy a barokk és barokk előtti korszakok muzsikáit korabeli hangszeréken, autentikus stílusban műveljék és terjesszék a magyar zenehallgatók körében. Ezzel párhuzamosan felnevelődött egy olyan ifjabb nemzedék. akik igyekeznek elődeiket követni. Tevékenységük felmérése, szakmai továbbfejlődésük segítése érdekében a KISZ Központi Bizottság 1983. szeptember 9—12 között országos amatőr régizenei fesztivált rendez a sal- góbányai KISZ-táborban. Nevezni lehet: hangszeres szólistáknak, hangszerkísére- tes énekeseknek, továbbá három és nyolc tag közötti kamaraegyütteseknek, 15 perces hangszalagra rögzített, szabadon választott műsorral. Ebben barokk és barokk előtti, európai és magyar zenei anyag szerepeljen, lehetőleg az eredetit megközelítő, rekonstruált előadásban, korabeli. illetve másolati hangszereken. A korabeli hangszerelt hiányát a régi hangszer modern változatával is lehet pótolni. A hangszalagok melleit írásban kell feltüntetni az előadó vagy előadók nevét, címét, munkahelyét, életkorát, az együttes hangszeres összetételét. A hangszalagok meghallgatása után zsűri válogatja ki a fesztivál résztvevőit. Erről a jelentkezőket 1983. augusztus 20-ig értesítik. A nevezéseket 1983. augusztus 1 -lg kell beküldeni a KISZ Központi Bizottság Kulturális Osztályára. Budapest (1388) XIII., Újpesti rkp. 37—38. Aptováttépzés Az őszi félévben az agrár- tudományi egyetemeken, a kertészeti, és az erdészeti egyetemeken, továbbá az Állatorvostudományi Egyetemen — kétéves tanulmányi idővel — újabb szakmérnöki és szakállatorvosi továbbképzés kezdődik. A debreceni Agrártudományi Egyetemen vállalatgazdálkodási. növényvédelmi és mezőgazdasági vízgazdálkodási témakörökben szerezhetnek szakmérnöki diplomát a jelentkezők. A Kertészeti Egyetem termesztési és tartósítóipari karán ugyancsak több témakört ölel fel a tananyag. Az Erdészeti és Faipari Egyetemen erdészeti gazdasági szakon indítják a kétéves szakmérnöki oktatást. Az Állatorvostudományi Egyetem klinikus! szakon képez tovább. Júliusi PIAC A júliusi piac főszereplője láthatat- # lan. Amolyan szürke eminenciás, aki csöndben, csörömpölés nélkül igyekszik meghúzódni télen kiürült éléskamrák félhomályos polcain. Némelyiket talán még egy-egy tapasztalatlanabb pókifjonc is birtokba venni merészelt, persze kizárólag csak a sarokhoz közeli néhány darabot, nem sejtvén, hogy ez a honfoglalás nem lesz még egyetlen szezonra szóló sem. A tudatlan pókok egy része aztán áldozatául esik a kamratisztogatásnak, befőltes- üveg-mosásnak, amely ilyenkor már csak egy röpke, langyos vizes öblítésből áll, hiszen a kiürülő üvegek a gondos háziasszony vezényletével télen tisztára fényesítve kerültek vissza, tartalmukat, egyúttal kedvüket vesztetten a polcokra, ám most már újból övék a főszei'ep. A háziasszony hát befőzéshez veszi szerbe-számba őket, majd piacra indul. Mostanában leginkább megy- gyért, esetleg barackért, hogy folytassa a tartósítás, cseresznyével már megkezdett sorát. A meggy különben 16—20 forintok lefizetése ellenében hajlandó gazdát cserélni, az uborka 4—8 íoriptra tartja magát, barack 10-től 30 forintig akad mindenféle. Hozzájuk képest viszont kevés a málna, nem is kilóra, hanem üvegre, literre mérik. így aztán ez hasonlatos a zsákbamacskához. Ha gurulós a málna? Kevés fér az üvegbe. Ha összepréselik, akkor meg legfeljebb csak szörp lesz belőle, mire asztalra kerül. Pöszméte, ribizli is van, 10—15 íorint körüli áron, ki milyet szeret —, zöldet-ropo- gósat, sárgát-üvegcsőt, hogy könnyűszerrel megszámolható, a pocakos szemekben hány mag ücsörög —, van már egészen töppedt is, amelyet azok választják, akik a friss-kemény piszke láttán csak fanyalognak, x Bár 30—40 forintokért már megjelent a dinnye, aki a dinnyét ismeri, ilyenkor még aligha forgat a fejében — s nemcsak vékonyabb pénztárcája miatt — dinnyevásárlási gondolatokat. Derék júliusi napsütések szükségesek mifelénk az igazi dinnyéhez, ami leginkább csak akkor használ, ha mindezt a gyümölcs még indáján élvezheti, lehetőleg úgy. hogy közben nem csavarinlják meg a hosszú szárat, valahol a dinnye közelében. Lecsónak inkább kezdődik már szezonja. Igaz, ehhez a megállapításhoz nem kell a piacra látogatni. Elegendő az ablakok alatt rövidkét sétálni, máris érződik a hervadó hagyma, paprika, a ráeresztett paradicsom enyhén savanykás illata. A paradicsom kilóját különben a második júliusi hét végén 10—20 forint közötti áron mérik a piacon, mellé a paprika 30 forint körül van, a jókora csomag hagyma, amelynek már legföljebb csak zöld szára emlékeztet az elmúlt kikeletre, 3—4 forint körül kapható. . És bőven van újkrumpli, zöldség — igaz, ez utóbbi csomója 10—12 forint —, legfeljebb gombából van kevesebb, mint várná az ember, de hát a gombához kiadós eső kellene, annak viszont, az aratók aligha örülnek, akkor meg inkább várjon keveset az az eső. A háziasszony viszont ne vórjon, ha vedrekkel, kosarakkal megtér a piacról. A meggy — hasonlóan az emberekhez — nem nagyon szereti, ha várakoztatják, és így van ezzel az uborka is. Legfeljebb a pók szereti, de hát az ö nyugalmának, míg a dér az utolsó szem szilvát is le nem csípi n fákról, már úgyis vége, hiszen a befőzési idény addig tart, szakadatlan. • Ám, hogy a befőttek, hasonlóan a tavalyihoz, idén is szépen, penész nélkül érhessék meg a tél derekát, néhány pókocskának a kamrában mégis ajánlatos inkább megkegyelmezni Egy-kettő áldásos működése egészen biztos, hogy szerencsét hoz. Csendes Csabá Ma! magyar grafika és raizmivésze! Szépen magyarul — szépen emberül Arany János aranyai Csütörtökön a Magyar Nemzeti Galériában megnyílt a mai magyar grafikát és rajzművészetet bemutató kiállítás. A galéria 1968 óta ad lehetőséget a kortárs grafika eredményeinek bemutatására. A tárlatok minden alkalommal a pillanatnyi helyzetről tudósítottak: rögzítették a művészeti ág eredményeit és „szóltak” a gondokról is. Most több, mint 160 művész munkái szerepelnek a bemutatón, olyan müvek, amelyek az elmúlt három évben még nem kerültek közönség elé. A magyar grafika teljes élmezőnyét felso- Mkoztató kiállítás napjaink művészi problémáit és lehetőségeit tükrözi. A válaszadás, a művészi kísérletezés legtöbbször kiváló rajztudáshoz kapcsolódik, mintégy bizonyítva, hogy a mai magyar grafika a világ élvonalához tartozik. Külön figyelmet érdemel a bemutató részletes katalógusa, amely számos információval szolgál, tartalmazza a kiállító művészek életútját, kiállításaikat, és a róluk szóló írásos publikációkat. Az eddigi kiállítási gyakorlattól eltérően a művek egy része a Generalart közreműködésével megvásárolható. A tárlat augusztus végéig tekinthető meg. Ahogy az angoloknál Shakespeare, a németeknél Luther és Goethe, az oroszoknál Puskin és Lev Tolsztoj, a nemzeti nyelv klasszikusa, nálunk Petőfi és Arany. Ha szépen-emberül akarunk élni nyelvünkkel, hozzájuk még me is bízvást fordulhatunk. Arany Jánosról azt írta Kosz_ lolányi: „Ö az, aki csodát művelt anyanyelvemmel. Úgyszólván mindén lehetőséget kihozott belőle.' mely benne szunnyadt, úgyszólván mindenre alkalmassá tette... Valahányszor egy szót használ, az más színt, árnyalatot kap, mint a közbeszédben, valami varázst, mely addig nem volt, benne, erőt vagy bájt, zengést vagy selypítést, vagyis eltolja a költői-képzetes sík felé. s ez az a boszorkányság, mely minden irodalmi alkotás mélységes lényege, titkos mivolta, ö maga a magyar nyelv.” Szókincse neki is fejedelmi, akárcsak Jókainak, de azt is jól tudta, hogy a nyelv gazdagsága. eredetisége nemcsak szókincsében rejlik: „sajnálattal vesszük észre, hogy csaknem minden figyelem, érdek, szenvedély, törekvés, kutatási szomj a szavak teste körül forog; ami azoknak, s így a nyelveknek is, szelleme volna, a szavakkal élés, igaz magyarosság a kifejezésekben, a helyes, az ékes syntaxes, aránylag mellőzöttnek, művelés nélkül hagyottnak mondható... Nem kisebbí-, tem a szónyomozók érdemeit, de fájdalom... míg egyes halvány gyökök elhangzott értelmének földerítésén izzadunk, nem szentelünk hasonló buzgalmat mindazon árnyalatok összegyűjtésére, melyeket az élő nyelv a szavakhoz kapcsol”. ö nem taj- nálta a gyűjtő buzgalmat! Azt, hogy beváltotta a szavát, így fejezi ki a Jóka ördögében: „Ura lett azonban szavának az ördög." Na, de hát idézhetnénk garmadával egyéni leleményeit is! Maga alkotása az ugrálbó! az ug- rándi: „összedugott kézzel a falakon nézik / S nevetik Lajosnak ugrándi vitézit.” Arisztophanész-fórdílásában az úrhatnám mintáiéra Igét alkot a madár főnévből; ..Madárhatnám, röpdöshet- ném, nagyon..." iáokai füstölgőit magában azon a nyelvészkedésen, amely, mintha csak a magyar nemzet műveletlenséget, „barbárságát” hangoztató bécsi köröket akarta volna igazolni sanda szófejtései- vel. Válaszul összeállított egy szellemes jegyzéket u magyar nyelv „német” jövevényszavaiból [például: „Haj nem. Heu (’széna'). A fű. melyből a széna lesz. a mező haja. innen vitték át az ember-főre”.] Keserédes öniróniával irta szülőfalujáról, nyelvi gazdagsága forrásáról: „Disznai- ról hajdanonta. Konya fülű nyájról: De ma híres Nagyszalonta Az ő Aranyáról”. S igaza volt. csak abban é- vedett. hagy nemcsak Sza- lonta. az egész ország, az egész magyarság büszke az ő Aranyára, nyelve aranyfedezetére: Arany János soha meg nem homályosadé aranyaira. | Szilágyi Fereno
