Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-29 / 178. szám
£S2M-MÁGmRÖ£3Z&G 4 'W 1983, július 29., péntefr Egy éjjel — I* Utazás Alkoholi Az útlevél ezúttal otthon maradhat. Ahhoz, hogy valaki Alkoholiába bebocsáttasson, a legkevésbé útlevélre van szükség. Embere válogatja, elegendő-e az utazáshoz két-három nagy- íröccs, pár korsó sör, vagy nyelni kell mellé néhány léldecit is. Alkoholia határai mentén nincsenek sorompók, nincs határőrség, hiszen területei is igen kiterjedtek, változók: kocsmák, bisztrók, presz- szók, éttermek és környékeik, egyszóval szinte mindenütt. Mindenütt, ahol sört, bort, pálinkát fogyasztanak. Pár perces kiruccanást tesznek a szomjas emberek az alkohol országába, órákat, fél napokat töltenek ott, vagy egyáltalán be sem lépnek területére, Jci-ki maga döntheti el. Ám, aki átlépi Alkoholia határait — vagyis poharat vesz kezébe — ne számítson rá, hogy a jelképes határátlépés után az ivás idejére „otthagyott” ország törvényei reá nem érvényesek. A legtöbb ember persze jobb’ szeret szabályos útlevéllel utazni, valóban külföldre, de sokunkban ott a kíváncsiság; hát Alkoholiában milyen lehet? Nos, Alkoholiába szeszfogyasztás nélkül is el lehet jutni. Né- I hány embernek egyenesen í kötelező, hogy ide rendsze- j rés látogatást tegyen. Őket ! rendőröknek, a látogatást pedig razziának hívják. Akit érdekel Alkoholia: tartson velünk! Ezúttal minden kö- | vetkezmény nélkül teheti, i Az arabból, francia közve- ; títéssel magyarrá vált szó | — razzia —, szinte mindenkinek ismerősen cseng, ha : mindenkinek mást és mást jelent is. Italozó, nagyhangú garázdáknak, munkakerülőknek, körözötteknek, rendőri felügyelet alatt állóknak riadalmat, zaklatást, a rendőröknek fárasztó éjszakai szolgálatot, legtöbbünk- , nek csendet, nyugalmat, az újságírónak ezúttal egy véget nem érő éjszakát jelent. ERŐSÍTŐ varázsital? Eligazítás után a 3. számmal jelzett csoportunk — Erdélyi János rendőr százados vezetésével — a miskolci szórakozóhelyek ellenőrzésére indul. A Tanácsház téri borozóból, a Szökőkút presszóból és környékéről csak hazaküldik — igazoltatás után — az ittas embereket. Ez persze a valóságban valamivel nehezebb feladat, mert két-három pohár után, mintha az alkohol valami varázsital volna, mindenki alaposan „megerősödik”, s a rendőri intézkedéshez kellő önfegyelemre van leginkább szükség. A Szökőkút előtt ér bennünket a hívás, a diósgyőri Éva presszóból verekedést jelentettek. A filmvászon, képernyő előtt ücsörögve persze az újságíró sem kapaszkodik székébe, fotelkarfába, egy-egy -szirén ázó-vil- logó autó kivonulása láttán, de a kék-fehér Zsiguliban fel-fellör belőle a hangosabb sóhaj, csak ezt az utazást ússza meg épségben. Négy percnél több idő nemigen szükséges, hogy a városközpontból Diósgyőrbe érjünk. Ám a küzdő felek már túl vannak az első meneten, s a szünet aligha egyperces lesz. A csoport intézkedését szemlélve úgy tűnik, a második menet ezúttal el is marad. Ha már itt' vagyunk, a százados rábeszéli a verekedő kedvű fiatalembert, kérjen bocsánatot az inzultusért, aztán induljon haza, mára az italból elég volt! Az Otthon étteremben — hasonlóan az eddig ellenőrzött helyekhez — jó páran .italoznak, akik rendőri felszólításra igazolni nem tudják magukat. Néhány válaszuk után kiderül, ki a pusztán csak feledékeny, kik azok, akiknek alapos okuk van rá, hogy személyi igazolványukat ne hordják maguknál, hiszen az okmány közveszélyes munkakerülésről, rendőri felügyeletről, és hasonlókról árulkodhat. Az ő útjuk a rendőrkapitányságra vezet, ahol döntenek további sorsukról, miután hitelt érdemlően sikerült megállapítani nevüket, lakhelyüket, munkahelyüket. A Bástya presszóban kísértetiesen ismétlődnek a jelenetek. Nincs igazolvány, elfelejtettem, csak egy pillanatra jöttem. Egy rendőri felügyelet alatt álló nőt és egy munkakerülőt a kapitányságra visz az autó, a mienk folytatja útját. Pásztor László rendőr szakaszvezető, míg Sajóbábonyba érünk, legalább fél tucat ki- világitatlan kerékpárost parancsol le, hangszóró segítségével, jármüvéről. Bábony, fizetésnap ellenére, csendes, utunk Innen Sajószentpéter- re, majd Szirmabesenyőre vezet. Néhány utassal gyarapszik a mikrobusz. A részegeknek a detoxikúló jelenti az Alkohóliába tett látogatás végállomását. POKOL. KETRECCEL Három asszony, közöttük fekete fejkendős, szolid nagymama kinézetű kosaras nénike; félvílági hölgy; fiatal lány már éppen szede- lőzködik. Lomha tekintetük beszél helyettük az elmúlt napról. Személyes holmijaikat a raktárban kap ják meg, mellé a kezelési költségek számláját. ötszázhuszonhat forint és a beszállítás díja. Ennyi pénzből bármelyik miskolci szállodában el lehet tölteni egy éjszakát, aligha ilyen körülmények között. De hát a telefon, televíIparművészeli kiállítás T Xlena Bíubicková cseh Iparművésznő textil faliképéiből nyílt kiállítás csütörtökön a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ könyvtártermében, a Nép- köztársaság útján. A Prága melletti Kladnóban élő művésznő 28, a legmodernebb technikával készült alkotását fce&ta ed Budapestre, hogy képet adjon sajátos fantáziájáról, romantikus képzeletvi- lágáról. A hazájában igen népszerű textiltervező nem .először mutatkozik be alkotásaival külföldön: az elmúlt években Bulgáriában, Lengyelországban és az NDK-ban is megcsodálhatták Ízléses kompozícióit. i a n Ma éjjel a képernyőn Ámokfutó Aki Pierre Richard sajátos humorát kedveli és este 20 órától megnézi A szórakozott című filmjét, meg utána a fiatalok problémái iránti érdeklődéstől vezérelve továbbra is a képernyő előtt marad, hogy a 21,25-lcor. kezdődő Pénteki randevú című összeállítást is lássa, s még mindig nem álmos, 22.25-től láthatja az Ámokfutó című színművet, amelyet a Reflektor Színpad előadásában rögzített és most sugároz az első műsoron a televízió. Aldo Nicolaj olasz író több darabját ismerjük — Miskolcon is láthattunk közülük —, az Ámokfutó is az ő müve. Egy Nedda nevű, zárkózott asszonyról szól, aki a valóság elől a képzelet világába menekül, s talán élete utolsó lehetőségét szalasztja el. Az előadási Karinthy Márton rendezte, szereplői a képünkön látható Sütő Irén és Maszlay István, továbbá Nagy Anna. Borsodi Kismonográfiák 15. A Barkóság és népe ába zió, ébresztés aligha hiányzik itt bárkinek. A tízágyas szoba öklendező, nyögő, emberi mivoltukat még külsejükben sem őrző részeggel tele. A hevesebb vérüek ágya körül rácsketrec, a szoba levegője leírhatatlan. Csapzott hajú, borostás, vérben forgó szemű, középkorú férfit hoznak, injekció után ágyba kerül. Reggelre' az Alkoholiaba tett kirándulásra, alighanem csak alapos fejfájás fogja emlékeztetni. No, meg a kezébe adott számla. Dante Isteni színjátékának Poklában ez a hely, málha a reneszánsz mester korában létezett volna a deto- xikálóhoz hasonló, alighanem szerepelt volna. Az emberre emlékeztető testekkel zsúfolt szoba látványával talán meg lehetne Ismertetni egy-egy biológiaóra keretében a tinédzsertársadal- mat. Legtöbbjük aligha volna képes pohár után nyúlni, talán egész életében. Talán, ha a szirmabesenyői 17 éves ifjút, akit a kocsmából fél tíz után küldtek haza a rendőrök, elhoznák ide, látogatóba, még képes lenne megállni a határon, mielőtt örökre megtelepszik Alkoholiában. Így csak anyja siránkozik Nagy István törzs- őrmesternek: a fia nem hall- ,gat az anyai szóra. A panaszba a koesmárost sűrűn emlegetve átok vegyül, amiért reggeltől estig boldogboldogtalannak méri az italt. FOLYTATÁS HELYETT Fél kettő elmúlt. A Katowice étteremben zárórához készülnek, a legtöbb szórakozóhely már korábban bezárt. Alkoholia hajnaltól reggel kilenc óráig megszűnt. Ám reggel kilenc órától újból indulhatnak a látogatók. Ütlevél nem kell. Van, akinek néhány korsó sör elég... És ma is lesznek, akiknek kötelező látogatást tenni Alkoholiába. Őket rendőröknek nevezik, a látogatást pedig ... De ezt már tudják! Ki folytatja az utazást, ki nem, erről mindenki maga dönthet. Elég csak kézbe- venni a poharat. Csendes Csaba A Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság kiadványainak sorában igen fontos helyet foglal el a Borsodi Kismonográfiák című könyvsorozat, amely immár tizenötödik kötetével jelentkezett. Az előző tizennégy kötet — egy, az Imreli Zsigmond festőművészt bemutató tanulmány kivételével — mindig történeti témákat (helytörténetit, néprajzit, ipartörténetit) dolgozott fel, és az egész országra érvényes kecsketartási történeti elemzésen kívül mindegyik egy konkrét helységre, vagy szűkebb területi egységre, illetve ipari tevékenységre irányította az utókor figyelmét. A most megjelent tizenötödik kötet, Paládi-Kovács Attila munkája, A Barkóság és népe nagyobb területet fog át földrajzilag és tematikailag egyaránt. A Barkóság, mint földrajzi fogalam, és a barkó, mint népcsoport, néprajzi munkákban, különösen az Ózd környékén igen pezsgő hely- történeti kutatások során keletkezett dolgozatokban gyakran bukkan fel, szükséges is volt hát ezt a fogalmat alaposabban körüljárni, a tájat •és népességét elemző módon bemutatni. Erre vállalkozott Paládi-Kovács Attila nagyszabású, több mint kétszáz oldalas, hetvennél több fotóval is illusztrált kötetében. Bevezetésként, A táj és népe című első fejezetben azt tisztázza, honnan ered a barkó elnevezés, földrajzilag hol Van pontosan a Barkóságnak nevezett táj, mennyiben és hol tér az el a palócságlól. Történeti áttekintésében részletesen bemutatja a XIX. század elejéről való első említéseket, a tájjal és népével foglalkozó, illetve azokat említő legfontosabb tudományos munkákat, és az elnevezés eredetét kutatva jut el egy XVIII. század végi bejegyzéshez a szentsimoni plébánián, amelyből kiindulva kikövetkezteti, hogy a barkó elnevezés katonai eredetű, s egy hajdani Barco Vince nevű tábornokról, egykori ezredtulajdonostól származtatható. Bemutatja — több térképvázlat segítségével — a barkók lakta településeket, a Earkóságot, amelynek egy része ma Csehszlovákia területére esik, ötven község viszont nagyobbrészt a mai Borsod, kisebb részt Heves megyében lelhető. A mind területileg nagy kiterjedésű, mind számbelileg is figyelmet érdemlő barkóság alapos megismerése nem érdektelen számunkra, akik a Barkóság szomszédságában, illetve vele együtt élünk. A kötet további tizenegy fejezetében ezt a népcsoportot mutatja be igen sokoldalúan a kötet. Az a tény, hogy már a második fejezet címe és témája Erdöhasználat, eleve arra utal, hogy a barkóknak az erdő kínálta elsősorban a munkát, a megélhetést, s ebből a fejezetből megismerhetjük azt a nagyon sokféle munkát, amire az erdő módot adott, majd a későbbiekből megtudjuk, hogy az ózdi és környékbeli iparosodás miként változtatta meg az életet, a barkók munkáját. Részletes képet kapunk a táj építkezési és települési, táplálkozási és népviseleti szokásairól, megismerjük a társadalmi és családi élet legjellemzőbb vonásait, az ünnepeket, jeles napokat, a tájegységen élő mondákat és hiedelmeket, népzenét, -táncot és játékokat, valamint a barkp néphagyomány sajátosságait. Paládi-Kovács Attila kötete egyes tételeinek részletes elemzése a szakirodalom feladata, mi a kiváló néprajz- tudós lektorok — Barabás Jenő és Gunda Béla — és szerkesztő — Szabadfalvi József — szakvéleményére is támaszkodva, mint érdekesen, olvasmányosan igen so/c új ismeretei kínáló könyvre hívjuk fel a téma iránt érdeklődő olvasók figyelmét. / (benedek) Sikló kaszaél alá hulló gabona sorsából tanultad a Rendet. Megtanultad ott az engedelmet. Tíz se voltál. Már beláttad, nem ér az élet kaszasuhintásra véget. Hamar lecke volt ez egy gyereknek! Nehéz. Mert közben ájult a kéz az élet-teher alatt. De gabona sorsából kellett tanulnod a Rendet. Sós vízzel átitatott tested párolgott. De' szíved szokta a fegyelmet. Törékeny, vézna lány. Kilencévesen. Ki sem látszottál az élet sűrűjéből. Hol marokra mégis te szedted a rendet... * — Nem féltem, pajtás. Magányomban egyáltalán nem. Törhettek volna rám vadállatok is. Az emberek elég messze voltak. Nem csalódtam volna bennük. * — Jöttek csapatban az okosok. Zászlót tépve fejük felett, jöttek. Az elégedettek. A változásra tengeribetegséget jelentők. Jöttek sokszor és mondták, még fiatal vagyok. Élhetnék. Hagyjam a nagyok dolgát másra. Tudják azok, hogy hogy kell. Aztán elteltek az évek. Itt állok kiöregedve. Felnőttem. És nem tudom __ Ezért a magam részét hag yom. Rájuk. A fiatalokra... — Minden reggel fél ötkor hangszóró robban fejetek felett. Időzi- tett bomba. Lelöki lábatok az ágyról. Talpra állít a hajnal. Hetente ötször fosztja ki álmotok. Álltok szobáitokban, mint az átkozottak. Nehezen akad mozdulai a kézre. Végül a hatodik, meg a hetedik nap reménye kimossa szemétekből a bánatot. Megnyújtózik a törülköző, hogy aztán az örömöt meg kitörölje. Ablakot nyit rátok a szél. Küldi szolgáit öltöztetésre. Maradásra nem biztat itt semmi. Pedig valahol még most fordulna másik oldalára egy malteroskanál. Ti meg csak nekivágtok a térdig érő hajnalnak. Szótlanságotok felveri a csendet. Köröttötök elkezd nyújtózni a város. A házak. Nyitott ablakokból hozzátok csapódik a hitvesi agyak csúfolódó lehelele. Sietős lépések jelzik vonulástok. Pillantásotok sincs semerre. Néztek csak mereven. A semmibe nézhet így, akinek nem marad semmije. De honnan lenne szemetekben öröm? Vagy bánat? I-Iajnalpostás mind elvitte... (A munkásszállásról.) * — Furcsa ez. A másnapok józan reggelein. Mikor csak elfojtott csuklásaink halva született remegései élnek. Mikor elérnek a vér izmos panaszai szívünkhöz. A másnapok józan reggelein már mindent világosan látunk. Kitisztul előttünk az utolsó pohár. Csak az nem kellett < volna! Hogy volt előtte néhány? Nem vitás. De nálunk mindig az utolsó korty a hibás. — Ne féljetek ... Nem bajt hozni jöttem ide vissza. Haza. Csak megállók. Ez a föld. ez a hely nem enged. Nem átok köt ide Csuk megállók. Valahol itt maradt, ki tudja, mi fedi —, víz mossa?, fű fedi? — itl. maradt valahol egy darab, ami Múlt. Valahol biztosan ide nőtt., odahullt a földbe. Megnézem. Leások egy kicsit... Adjatok friss vizet. Kemény ez. nem enged. Ez a föld. ez a hely nem enged magához tékozló-idegent. „Gyöngyözzön homlokod! Szíved fogd marokra ásónak, kapának! Ne szégyelld. ha látnak kutatni a mélvben!” Kell az a darab is. Az a Múlt. A vérem itt indult háborgó útjain. Merészen. Ritmusát itteni szélárvák suhogták serényen ... Lassan ez a gödör is készen van. Itt állok. Nem átok köt ide. Ez a föld, ez a hely nem en-’ ged. Ne féljetek ... Nem bajt hozni jöttem ide vissza. Haza. Csak itt állok. Ütközben. Kell ez a pihenő. Még eró kéne, istenem. Neked is, nekem is. Vár még az országút. Csil- lagrácsos szoba. Megyek is szüntelen. De ezt a gödröt, itt. hagyjátok üresen ... Tcnagy József r Grade!, iota és rosszban
