Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-24 / 174. szám
1983. július 24., vasárnap ÉSZAK MAGYARORSZAG 5 Alul semmi, de a keiben ostor lóg. Ez ám o talpig fegyverzet! Fotó: Laczó József Honismeret f Minden nagyobb városnak — érthetően — kötelessége eligazítani lakosait, vendégeit, valamilyen módon tájékoztatni őket, hogy megtalálhassák a keresett házat, benne az üzletet, vagy a reg látott ismerőst. Lassan alakult ki egy-egy városban az évszázadok folyamán a terek, főutak és az azokat összekötő kis utcák hálózata. Egy szebb, jellegzetes ház, az egyik cégér, vagy mesterség ragadt névként az utcára, s maradt meg akkor is, amikor az elnevezés alapja már régen múltba tűnt. Ki tudná már, hogy volt Tómalom, Csordákét, Gázló, Szarvascsárda, ha nevében utca, tér nem őrizné emléküket. » Ahogy nőitek, terebélyesedtek a városok, nem volt elegendő csupán az utcát megnevezni, a sok viszonylag egyforma háznak számol is kellett adni. Bécs például a múlt század első negyedében — legalábbis a <a>- rabeli magyar városokhoz mértén — olyan nagy volt, hogy Márton Józsefnek, a Bétsi Magyar Újság melle Toldalékul adott kötet szerzőjének sorai szerint: „Minden házon rajta van annak száma: az ulszák szegletházain pedig az utsza neve fel van írva.” A reformkorban városainkban testületek alakultak, melyek már tudatosan igyekeztek az egész település összképét, belső rendezettségét alakítani. Pesten 1808- ban Szépítő Bizottmány kezdett működni a nádor elnökletével, Pollack Mihály szakértelmével és sokak városszeretelével. Az utcák többségének már itt is neve van, néhány máig is élő (Borz, Zöldfa, Aranykéz, Mozsár, Fehérhajó, Vusku- lap, Rumbach). Szombathelyen u „csinosságra ügyelő bizottság” 1838-ban számoz- tatja meg a házakat, s gondoskodik az utcanévtáblák elkészítéséről. A nagyvárosok a századforduló környékéről lassan magukba olvasztottuk sok környező kis települést. (Ez a folyamat ma sem ért véget.) Többek között Nagy-Buda- pest a példa rá, hogy mivel jár — mármint az utcák elnevezését illetően — az ilyen egyesülés. Még mindig sok Budapesten uz azonos nevű utca és tér. Pedig már a múlt század hetvenes éveiben rendelettel szabályozták az utcaelnevezéseket. 1976 óta a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának rendelkezése előírja, hogy minden utcát, parkot, teret, utat, közutat el kell nevezni (ám, élő személyről nem szabad) s egy kerületben, városban, vagy községben azonos nevű utcák nem lehetnek. Mára azért a szívós és türelmes munkának köszönhetően csökkent az azonos elnevezésű utcák száma. A fővárosi kerületeken belül már sikerült felszámolni az azonos utcaneveket, de az is igaz: ma is több tucatnyi Kossuth. Petőfi, Rákóczi utca, út, tér között kell eligazodni. Nemrégiben jelent meg a Budapesti utcajegyzék című fontos könyvecske, amelynek tartalma látszatra nem sokkal több a hét és fél ezernyi utca felsorolásánál, megjelölve azok helyét, esetleges névváltozásait és megközelítésük módját is. Valóban nem sokkal? Hisz az egész magyar történelem és irodalom, tudományunk és iparunk múltja áll a nevek mögött! Őszintén szólva nem csodálható, hogy Szép Ernő is izgalmasnak talált egy hasonló füzetecskét harmincöt évvel ezelőtt. Az akkori Fővárosi útmutató azt is jelölte pár szóval, kire emlékeztet az utcasarki tábla. Mára eltűnt a könyvből a magyarázat, uralkodik a praktikum (persze, hiszen így is 600 oldalas a kötet). Sok helyen az utca elején legalább egymondatos tábla frissíti fel a közös emlékezetet. (Tudja-e különben a mai járókelő, hogy a Barabás utca a múlt századi festő emlékét őrzi, hogy Bertalan Lajos Tisza-szabályozó mérnök volt, hogy a Beniczky Lajos utcában a Haynau által kivégezletett honvéd ezredes előtt kell főt hajtanunk?) A város egyes utcanevei (s ez szerencsére nemcsak fővárosi jellegzetesség) megváltoztathatatla- nok. Vannak védett utcanevek, amelyek a város kialakulására, fejlődésére, a településre, vagy lakosaira, eleink tevékenységére utalnak. s nevüket régen, legalább a századfordulón kapták, azóta jellegzetessé váltak. Ilyen módon is őrizzük a hagyományokat. Felsorolni lehetetlen az összesét, néhány példa mégis ide kívánkozik. Védett utcanév az I. kerületben: Alagút, Apród, Csalogány, Mészáros, Tárnok; Óbudán a Flórián tér, Kiscelli, Mókus, Hajógyár, Szőlő, Vöröskereszt utca; az Opera mellett a Dalszínház; a Belvárosban: Akadémia, Alkotmány, Aranykéz, Bástya utca, Múzeum körút; kissé arrébb a Józsefvárosban a Bérkocsis, a Kisfuvaros, Koszorú, Kőris, Jázmin utca. A szakácsmesterséghez erő is kell ám! Vincié Istvánnéból sem ei, sem a főzés iránti szeretet nem hiányzik. Otthon is boldogan látja el a családját. (Bal oldali kép.) Ez a sok nokedli ma mind elfogy ... (Jobb oldali kép.) Konyhagőzben Gyorsfotók a „Gyorsáról Panírorott húshalmok, kisütésre várva. A rántott srelet megunhatatlan étel. Az egyedi utcaneveket sem szabad megváltoztatni. Megszokottságuk, a helyi sajátosságok, hagyományok diktálják: maradjon néhány tucatnyi biztos „támpont” (Fátyol, Fém, Cserfa, Harcsa, Kacsa, Bokor, Ágoston, Jázmin, Tavaszmező — ugye milyen szép?). Jó tudni, hogy a fővárosban a házak számozása is áttekinthető rendben történik, A város közepe a Lánchíd, innen kifelé nő az utak mellett a házszám, mégpedig jobb oldalon a páratlan, bal oldalon a páros számok. A főútvonalakat a Dunánál kezdik számozni — innen van, hogy a Körúton változik a páros-páratlan. Vagyis a Ferenc körút páros oldalának folytatása a József körút páratlan oldala. A mellékutcákat mindig a főútvonalnál kezdik számozni, a tereket pedig az óramutató járásával ellentétes irányban. V. Gy. Tábor! egészségorok A szakképzett elsősegélynyújtókat azok a — szerencsére ritka — percek avatják főszereplőkké a különféle építő-, úttörő- és egyéb diáktáborokban, amikor baleset történik, gyors segítségre van szükség, amíg az orvos megérkezik. A Miskolc városi Vöröskereszt az Iskolákban szervezett elsősegélynyújtó tanfolyamokkal diákok sokaságával' ismerteti meg az alapismereleket. A nyári táborozások idején ismeretük olykor nagyon nagy segítséget jelenthet. A csanyiki építőtáborokban július 3.—augusztus 13. között tevékenykedő közép- iskolások között is számos ifjú vöröskeresztes dolgozik. A Bláthy Ottó Villamosipari. a Zalka Máté Gépipari, a 101. számú és a 104. számú Ipari Szakmunkásképzők, valamint az Építőipari Szakközépiskola tanulói között a taníolyamot elvégzett, képzett középiskolás elsősegélynyújtók biztosítják az elsősegélynyújtó ügyeletet. Meleg van. Micsoda közhely ezt leírni 30 fok fölött, amikor a háziasszonyok fanyalogva állnak a családi tűzhely mögé, s hacsak tehetik, törlik a kánikulai napok programjából a napi főzések taposómalmát. Az éttermek személyzete ezt nem teheti meg. Ezreket kell jóllakatniuk naponta, a Búza téri Gyors étteremben például paid és egyéb vásári napokon csaknem a kétszerese rotyog a megszokott adagoknak a több száz literes üstökben. Fehér köpenyben im- bolyogjuk végig fotós kollégámmal a ma 3000 adagot gyártó étterem összes labirintusát, hogy egy ilyen piacos hőség-napon gyorsfotókat készítsünk. Vezetőnk Baranovszki Ferenc, az étterem igazgatója. A legalsó szinten, a központi raktár hűsében havi kétmillió forint értékben érkeznek a nyersanyagok, vagy 320-féle, köztük rengeteg üdítő, konzerv és sok más egyéb. Erős fertőtlenítő szag terjeng, a tisztaságra vigyázni kell. Ezen a szinten van az előkészítő is, ahoi délelőttre már alig akad tennivaló, egyedül a krumplitisztfló gép ontja még magából a darabolásra váró burgonyát. Utolsó hideg helyünk a húsraktár (napi 6—7 mázsái tárol), s a szegre akasztott fél sertéseket faképnél hagyva, beköszönünk a földszinti 2-es konyhába. Háromnegyed 10. Bakó Miklós vezető szakács már a kész ételt mutatja; ma 400 adag gulyást szállítanak el a különböző vállalatokhoz, s innen hordják el ételhordójukban kis ebédkéjüket a befizető nyugdíjasok is. Bakó és aznapi személyzete. Maj- láth Imréné és Dollii Ist- vánné megkönnvebbülten törölgeti az arcét az aznapi második zsebkendővel (egyet már csurig áztattak). Ma könnyű dolguk volt, mert a gulyáshoz járó ízes buktát a cukrászat készítette. Persze, a java még hátra van. A kitálalás. Amikor személyenként adogatnak, és sok öreg már nagyothall... Bakó komoly arccal közli a viccnek szánt mondatot: 100 adac kiadása után egy szem andaxin ... A felső s/.inl A mosogatóban még csak lézengés. A gép még nem indult be, a szárítók foghíjasok, de a kövön már habos lé csorog, igen síkos, vigyázni kell! Mi lesz itt 11 után! A presszórészben viszont fejbekólintó hőség. Kicsi, zárt tér ez, a hűtőgépek zümmögése, a sistergő kávéfőző masina mellett csak egy látvány vigasztaló — a kétféle gyümölcslé szakadatlan színes zubogása. Csordogál szépen patakokban rajtunk a fehér köpeny alatt az izzadtság. Bóta Károly konyhafőnök, arcán alig leplezett kaján mosollyal invitál be minket az étterem leikébe, a nagyüzembe, az 1-es konyhába. A nagy ablakokon dől be a fény, dől rólunk a veríték, az ötszáz literes üstök okádják a gőzös íorróságbt. Áz egyik fazékban tésztához barnára pirult káposzta sistereg, amott egy üstben noked- lik lejtik forró táncukat, mellette bebőrözött reggeli kávé, őt már nyugton hagyják. Zsírral kikent tepsik halmaza mellett csontleves párolog, egy fiatalember közönyös arccal bámul ki az ablakon, de a keze megállás nélkül mozog, káposztát tölt. Bu- gyog, fbrtyog, zubog, ser- ceg, rotyog, gőzölög itt minden, s a kő olyan síkos, hogy — rajtunk nem lévén fűzős, gumitalpú cipő — ide-oda korcsolyázunk. A fali hőmérő 38 fokot mutat, ez délre, ha a kiosztó részben is fel- forrósodnak a tárolórekeszek. s megindul a forgalom. eléri a 45 fokot. A védőital? Szóda nyakló nélkül ... Vinczc Istvánná magas, erőteljes alakja most az asztal fölé hajlik; paniroz. Sajószentpéterről jár be, 22 éve szakácsnő. Szeret főzni. Annyira szeret, hogy — hitetlenkedő arcom láttán lisztes két kezéf széttárva próbál meggyőzni — éjjel, ha álmából költenék is, odaállna a tűzhely mellé. Keresete jutalékkal együtt négyezerre jön ki havonta. Alacsony, filigrán fiatalasszony ma a „leve- ses”, mind a négyféle az ő reszortja volt. Kovács Zoltánná kislányként került ide, s szívósan ittragadt. Keresete 2200 forint alap, plusz a jutalék. A meleget jól bírja, nem panaszkodik. Sercegő húsdarabokat forgat egy óriási tepsiben Tamáskovics Jcnőné. Most „konyhalány”, alig egy óra múlva már eladó lesz. Régi, rutinos dolgozó. Fizetése nem egészen 3 ezer forint. Főzni egy kicsit jobban szeret, mint adagolni. A sokféle emberhez borzasztó türelem kell... Erejük, energiájuk nagy része itt emésztődik fel. Műszak után mindnyájan a szabadba vágynának, ha tehetnék. Ülni, ülni, ülni... mert itt menni, állni kell órákon át. A konyhagőzben. De otthon a családnak is enni kell. Takarítani, gyerekkel törődni. Tizenegy óra. Telni kezd az étterem Ventillátorok kavarják az asztalok fölött az egyre nehezebbé váló levegőt. A konyhában még ennyi könnyebbség sincs, a 14 éves, öreg elszívó jelenleg éppen nem működik... A kiszolgáló pult legvégén tányértornyok várják katonás rendben az ebé- dezni vágyók aznapi ostromát. Keresztény Gabriella Utcák, nevek, számok
