Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-22 / 172. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. július 22., péntek ** Szennai falujárás A képen: az 1785-ben épített barokk templom. Somogy megyei Zse- @ licség egyedülálló tele­pülése Szenna, itt jött létre a több egységből álló, élő falumúzeum. A műemlék- védelemért, az évszázados há­zak, parasztporták szép és szakszerű megőrzéséért a kö­zelmúltban a nemzetközi Euró­pa Nostra-díjat adták át a kis falunak Párizsban. Falujá­rásunk során a /múzeumfalu­ban élők hétköznapját, az év­százados falusi tevékenység modern világba átnyúló éle­tét mutatjuk be. Utcai pillanatkép Ä falu életéből. ' Ujjiszőleiésl iiiepíő lengyel alti A megyénkben táborozó katowicei pionírok 350 fős delegációja tegnap Miskol­con. itt-tartózkodásuk negye­dik napján megünnepelték hazájuk. Lengyelország újjá­születésének 39. évfordulóját. Az évforduló ünnepén je­len voltak megyénk párt- és állami szerveinek képviselői, 'Nagy Zoltán.’ a megyei párt- bizottság titkára. Borsos Ár­pád. a megyei tanács osztály- vezetője, Sipos Ferencné Mis­kolc városi úttörőelnök. Stepien Tadeus, a LEMP katowicei vajdaság pártbi­zottságának politikai munka­társa emlékezett meg a ne­vezetes évfordulóról, az 1944 júliusában felszabadított’ Lengyelország újjászületésé­ről. Július 32-én, 39 évvel ez­előtt hirdették ki annak / a Kiáltványnak a szövegét, amely a felszabadított terü­letek újjáépítését hirdette ve­zércéljául. Az ünnepélyes kö­szöntő után az egybegyűlt pionírok énekszóval zárták a megemlékezést. 'A Sátoraljaújhelyi járási­vá rosi NEB népi ellenőrei néhány termelőszövetkezet­ben azt vizsgálták, miit használja fel a vezetőség a szövetkezeti gazdaság szociá­lis-kulturális alapját. Megál ­lapították, hogy a rendelet­ben megj.-:a>-ott, ‘iyen jellegű »lapot mindenütt létrehoz­zák, s a rendelkezésre álló összeget az igényeknek meg- i felelően, szabályszerűen hasz- j nálják tel. 1 ' Nagyobb tétel szerepel pél. -Iául a tagok üdültetésére, sőt ’ kiemelkedő teljesítményi * nyújtó dolgozóikat külföldi k jutalomüdül tetősben is része- | sítik. fans „iníjtatoí stiszon A napokban beszámoltunk lapunkban egy magánvádas rágalmazás/ perről, ahol a tervezőmérnök kérte a bí­róság segítségét munkahelyi vezetői ellen, akik vélemé­nye szerint emberi méltósá­gát lejárató kijelentéseket tettek személyével kapcso­latosan. A tervezőmérnök megelégedett az ítélettel, míg a „vádlottak” fellebbez­lek. A téma egészségügyi vo­natkozású volt, s a több órás per során többször egyértel­műen hivatkozás történt a vállalat üzemorvosára. Az volt a furcsa a dologban, hogy míg a szakfőorvos je­len volt a tárgyaláson, ki is hallgatták, ő maga is gyak­ran hivatkozott az üzemor vosra, aki viszont nem je­lent meg a tárgyaláson. Tá­volmaradása érthetetlen volt nemcsak az újságíró, de a tárgyaláson jelenlévők előtt is. Miért nem volt ott az üzemorvos? Hiszen szakor­vos kollégája kérésére jelent meg a vállalatnál, beszelt is vele, s természetes, hpgy egészségüggyel kapcsolatos témákban ők a partnerek. Itt valami nincs rendjén, de mi az? A kérdésre a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának vezető főorvosától kértünk választ. A válasz ugyancsak meg­lepő volt, de fényt - derített az ügyre, megtaláltuk a fel­tűnően hiányzó láncszemet: A Borsod megyei Tanács Tervező Vállalatának, a dolgozók alacsony létszáma miatt nincs és nem is lehel — a jelenleg érvényben lé­vő rendelet szerint — üzem­orvosa. Alkalmazott viszont egy tiszteletdíjas orvost, aki hetenként egyszer két órát rendel. Rendelt? Ez rossz szó, ott tartózkodott. Recep­teket írt, de nem vizsgált. További kérdés lehet akkor, hogy milyen alapon írja a recepteket, ha nem vizsgál? Beutalót nem ád — csak szaktanácsot. Hány ilyen kis létszámú vállalat intézmény tart ha- ■ sonló módon a vállalat ér­dekeit kiszolgáló orvost, azt nehéz lenne felmérni, csak akkor derül ki, ha valami nagyobb, az egészségügyi sza­bályokba ütköző dolog tör­ténik, mint amilyen az em­lített vállalatnál zajlott le. Az ilyen helyeken nincs ren­delő, nincsenek meg a szük­séges műszerek, és ami a leg­nagyobb baj. semmiféle do­kumentáció sincs. Az orvos felveszi a tiszleletdijat, s ezért nem ő rendel, hanem nála lehet rendelni. Az egészségügyi és ezen belül is az üzemorvosi szol­gálat elhatárolja magát az ilyen „maszek" tevékenység­től. Márcsuk azért is, mert amikor baj van, a közvéle­mény . hajlamos az általáno­sításra, s ez, jogtalanul sér­tő minden egészségügyi dol­gozóra. Nem véletlen tehát, hogy a tárgyaláson nem volt je­len az „üzemorvos”, igen nagy hiba volt viszont az, hogy mindenki üzemorvos­ként hivatkozott rá, s csak egy intuíció során sikerült kinyomozni, mi volt ennek a háttere. Meg kellett ezt még mon­danunk egyrészt azért, hogy ne az üzemorvosi hálózatot sújtsa a közvélemény elma­rasztalása, s azért is, hogy a hasonló vállalatok, ahol a létszám nem éri el az üzem­orvos foglalkoztatásához szükséges, jelenleg érvény­ben lévő dolgozói létszámot, számolják fel az ilyen vál­lalati magánpraxist. Alkalomadtán sokkal na­gyobb kár és baj következ- het belőle, mint ami a lát­szólagos haszon és kénye­lem. (Adamovics) Kilencedik alktílomma! rendezték meg Szegeden n nemzetközi szakszervezeti néptáncfesziivált, kilenc külföldi és három hazai együttes találkozóját. Három esten tizenkét ének- és táncegyüt- tes lépett fel az idén a közönségdijért. A gálaműsoron, szomba­ton és vasárnap közel 800 táncos működik közre. Képünkön a jugoszláv táncegyüttes látható. Eltörött a hegedűm... Palóczy Frigyes Dankó-műsora Dankó Pista, a halhatat­lan nótaköltő 125 évvel ez­előtt született és nyolcvan évvel ezelőtt távozott el örökre. E kettős évforduló előtt tiszteleg Palóczy Fri­gyes színművész, a Miskol­ci Nemzeti Színház tagja Eltörött a hegedűm __ cí­m ű műsorával. Az egyórás összeállítás kerek, jól szerkesztett és Dankó Pista legismertebb daiain kívül megidézi Ady Endrét, Gárdonyi Gézát, Tö­mörkény Istvánt, Juhász Gyulát, Móra Ferencet, il­letve írásaik részleteit ban­kóról, valamint Dankó Pis­ta önéletrajzát is, s így e prózai részletek és dalok Összességéből áll os>szc előt­tünk a zenés emlékműsor, a nótákkal és idézetekkel va­ló emlékezés. Palóczy igen jó kíséretet kapott Csikós Józsi és cigányzenekara sze­mélyében. (E fiatal prímást a közönség, a színház Ma- rica grófnő előadásából is ismerheti.) Prímás, brácsás, bőgős, klarinétos alkotja az együttest, amely nemcsak ragyogó kíséret, hanem ön­álló számaiban is brillíroz. Szépen magyarul — szépen emberül II Ini mint emberi Ériében? A tucat köztudomásúlag nem egyéb, mint tizenkét darab valamely árucikkből, vagy más tárgyból: zseb­kendőből, dobozból, gomb­ból, miegymásból. Nem le­het hát kifogásunk a rádió- riporter ellen, aki megelé­gedéssel jelenti, hogy a ta­vaszi ifjúsági napok prog­ramja „több tucat oidalt” tesz ki. Egy folyóiratban ol­vastuk, hogy évente két tu­cat Könyv jelenik meg, ame­lyeket érdemes alaposan át­tekinteni. Beszélünk és olvasunk azonban rosszallólag tucat­áruról, más szóval: bóvli­ról, azaz nem valami finom miríőségű áruról. De isme­rünk tucaté mbereket is, akikről ugyancsak különö­sebb tisztelet nélkül szó­lunk, mert jelentéktelenek, semmiben ki nem emelked­nek, átlagemberek. így aztán nem csodálkoz­hatunk azon, hogy a tévé híradásából úgy értesültünk: „másít! tucat garázda elem ellen” indítottak eljárást. Valóban megérdemlik a hö- börgők, hogy kellő megve­téssel említsük őket. De ártatlan gyerekek cso­portjáról legieljebb bizal­masan mondhatjuk azt, hogy „egy tucat gyerek ját­szik a tisztáson”. Nem szí­vesen hallottuk azonban a tévében egy tisztviselőtől a megnyugtató hírt: „több tu­cat gyerek került családi körbe”. Egy kissé stílusta­lan fogalmazásmód, nem szereljük, ha gyermekeinket tucattal mérik. Azt pedig már bántónak érezzük, ha azt olvassuk, hogy „évente sok tucatnyian vesztik életüket a légcsőbe csúszott idegen testtől, amely elzárja a levegő útját”. Szinte már kegyeletsértés, na az igazságos harcnak — mint a tevében hallottuk — „több tucht áldozata van”. Bennünket, hallgatókat sem igen tiszteitek meg, amikor egy erősítő berendezésről szólva a tévében „több tucat hallgató ellátásáról” tettek említést. Tapintatlan stílus ez. A hallgató okkai érezheti magát sértve az újságírók nevében, ha a tudósító azt jelenti, hogy „több, mint egy tucat újságíró” vett részt a Parlamentben a ki tűnte tési ünnepélyen, a tudomá­nyos kutatók nevében tilta­kozom magamban, amikor egy könyvismertetésben azt olvastam, hogy a szerző „fél tucat magyar retori- kust ismertet”. Nem hiszem,. hogy a nők örömmel fogadták volna azt a híradást, amely szerint „az egyik teremben vagy tucat­nyi lány, fiatalasszony szor­galmasan veri az írógépet”. S végül, mint olvasó há- boroglam azon, hogy a kri­tikus egy irodalomtörténeti munkát ismertetve a feje­zetekben felsorolt szerzők listáinak olvastán azzal vá­dolja a szerzőt, hogy csak úgy „sodorja-pörgeti az író­kat, költőket. Tucatjával”. A tapintat elemi követel­ményének szellemében leg­alább az ártatlanul elpusz­tuló, a szolgáltatásra vára­kozó, a dolgozó, a kutató, az alkotó embert tiszteljük meg a megvető, a becsmér­lő, vagy 'éppen megszégye­nítő „tucat” stílustalan jelző helyett a legalább közömbös néhány, több. számos, nagy­számú stb. szavak valame­lyikével. Az emberség ne­vében joggal kérhetjük fe­lebarátunktól, hogy né a darabszemlélet alapján ve­gyenek számba bennünket. Szende Áladat „Nekem, nincsenek ide­geim, bennem hegédűhúrok vannak __” — kezdődik az ö néletrajzi emlékezés Pa­lóczy tolmácsolásában, majd sorra prózáról nótára és újabb nótára vált a színész, akit elsősorban prózai, drá­mai szerepekből ismerünk és ím, bebizonyosodik, hogy. kitűnő énekes is, a Dankó- . nóták igen jó tolmúcsolója; az egyórás előadással nem­csak le tudja kötni a kö­zönséget, hanem sokféle hú­ron is játszik. Mert Dankót megszólaltatni, nótáiban és a róla szóló írásokban meg­idézni, drámai erőt is kí­ván, s ezt Palóczy igen jól oldja meg. Előadásmódja kulturált, mértéktartó, talán csak egy alkalommal, a Gyönge violának letörött az ága előadásában volt vala­mi túlzó színészi rájátszás. És még egy rossz utóíz: a műsor végén bejelentette, hogy műsoron kívül bemu­tat még egy dalt az isme­retlen cigányprímások em­lékének tisztelegve, és elő­adta a Zöld erdő mélyén, kis patak szélén kezdetű . (szirupos. giceses szerze­ményt. amely sehogy sem illett a Dankó-műsor után. Nagy kár ezt a végére ten­ni! Szükségtelen az értékes Dankó-összeállítás után — bizoriyosíajta közönségigényt kiszolgálandó — a színvo­nalat mindjárt eiccsel „el­lensúlyozni”, A Dankó-műsor egyébként megyei körútra indul. (bm) A tsz-taook segélyezése

Next

/
Thumbnails
Contents