Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

T983= Július 16,, stomEai OSZAK-MäGYARDBSZÄÜ 7 % Alekszander Matyuskín-Gerke: Debütálás Szemipjagyev könyvelő Ért egy elbeszélést. Az Olaszországi viszonyokat scsetelő szomorú történet a negrendítő Egyenleg címet iselte, és részletesen, ár- ryaltan — hol maró gúny- íyal, hol csípős iróniával, íol szelíd humorral — áb- ázolta a főhős nyomorú- ágos sorsát. Szemipjagyev szomszéd­ága alkalmas volt irodal- ni . müvek elbírálására: óbbra egy nehezen kiejt­hető nevű ismert író la- ott, balra egy kezdő drá- naíró, fölötte pedig egy dós, immár emlékiratain olgozó professzor. Szer- ónk tehát kincstári itatós- lapírral gondosan leitatta a 1 éziratot, málnaszín nyak- 1 endőt kötött, és szorongva ecsöngetett először a jobb- ldali ajtón. — Tanulja meg egyszer s úndenkorra — mondta az ] -ó, fázósan burkolózva ci- I arettája füstjébe —, hogy i gúny, a szarkazmus a 1 özismert emberek előjoga. (in pedig, ne vegye rossz i éven, egyelőre ismeretlen 1 ezdő. Hagyja tehát a I úriyt —‘ maradjon a hu- : romái, legfeljebb az iró- ! iánál. És az isten szerel- ) lére, hagyja ki az árok- i sógép leírását! Szemipjagyev törölte a i zark.aáztikus részleteket, ■ alamint az árokásógépet; : lajd bekopogott a bal ól- ali ajtón. — Jegyezze meg, bará- om — szavalta színpadis­án a drámaíró —, az iro- lalomba úgy kell belépni, .hogy az állulszelídítő lép be az oroszlánketrecbe; mellőzve minden felesleges mozdulatot, minden feles­leges gesztust, ön pedig ironizál!! Álljon ellent a kísértésnek, barátom, hagy­ja az iróniát — maradjon csak a humornál. Szemipjagyev törölte az ironikus részleteket is, a maradékot átmásolta tiszta papírra, és bekopogott a harmadik ajtón is. — Hetven év, három dip­loma és két feleség van mögöttem, megbízhat a ta­pasztalatomban, fiatalem­ber! — emelte fel mutató­ujját a professzor. — Elő­ször is: írjon egyes szám első személyben. Ügy sok­kal hitelesebb. Másodszor: hagyja el a címet. A cím fölösleges. És tartózkodjék, kérem, a humortól: a nyo­moron humorizálni megbo­csáthatatlan! Másnap reggel Szemipja­gyev az üzemi lap szer­kesztőjének asztalára tette az immár kiérlelt remek­művet. Ebéd után benyitott hozzá a feldúlt szerkesztő, és vele Csizsov, a szak- szervezeti titkár. — Hogy hallgathattál ed­dig, öregem! — lobogtatta barátságos szemrehányással a kéziratot Csizsov. — Na, de ezentúl odafigyelünk rád! A kézirat jobb felső sar­kában. Csizsov írásával ez állt: „Nehéz anyagi hely­zetét feltáró beadványa alapján a szakszervezeti bizottság 20 rubel rendkí­vüli segélyben részesíti Szemipjagyev elvlársat. Csizsov.” s 4 Csillés Feledy Gyula rajra Tanyai m Tallinnban, az észt fővá- -osban megnyílt Európa egnagyobb tengeri múzeu- na. Az öt évszázaddal ez- ;lőtt épült „Kövér Marga­rita” toronyban helyezték ;1 a kiállítási anyagot, Helyeknek legértékesebb ■észét az ötven különböző .dőkböl származó hajómo­dell alkotja. A torony négy emeletén kialakított terme­ket hajólépcsők kötik ösz- sze. A kiállított tárgyak, a belső építészeti megoldá­sok a tengeri romantika hangulatát keltik. Ugyan­akkor tiszteletet váltanak ki a régi hajósok nehéz mes­tersége iránt űz igazság nycmában A haiti lány Buszra várva, hár­@ man ücsörgőnk a pá­don. Az odacsoszo­gó, görbe botos bácsikát, legelőbb a fehér zoknis, farmerszoknyás lány veszi észre. Készséggel húzódik odébb, helyet kínálva az öregnek, aki mindezen fel­bátorodik, nekilát kiönteni szívét. Hátára, derekára panaszkodik, de tekinteté­ből bárki kiolvashatja, ’is­tenigazán egyvalami fáj neki. Az öregség. Hogy megvénült, s a várakozás negyedóráját már nem a siker reményével kecseg­tető udvarlással töltheti. Mindezt persze a lány is észreveszi, huncutul ked­veskedik az alkalmi isme­rőssel, az pedig, mintha hájjal -kenegetnék, rögtön jobban lesz. — Maga merre tart kis­lány? — Megyek a busszal. — hehérészik a lány. — Mi­ért, elkísér? — Ú, én most csak az esztékáig szeretnék eljut­ni. Vajon melyik busszal lehet? Errefelé nemigen vagyok ismerős. — Hogy-hogy? Hát hon­nan tetszett jönni? Itt az alkalom a törlesz­tésre az előbbiekért, gon­dolhatja az öreg. Hunyo­rít, simít bajszán, aztán kiböki. — Most jövök London­ból. Repülőn. Oda volt meghívásom. De a lány tekintete mesz- sze jár. Londonnál is odébb, csak válasszal érkezik visz- sza megint a megállóba. — Elhiszem bácsika. Én meg éppen tegnap érkez­tem Haitiből. Még ki . se csomagoltam. Ott van ki­kötve a vitorlás jachtom a Szinván, megnézheti az Ady-hídnál. Busz érkezik. A lány felsegíti az öreget, aztán visszaül a padra. Görcsös kezű, fulladozó öregasz- szony az új szomszéd. — De nehezen jövök még idáig is — próbál beszélgetni, minduntalan összezáródó ujjait másik kezével egyenesítgetve. A lány érzi, most ő kö­vetkezik. . — Miért? Hát honnan tetszett jönni? — Á, csak innen a szom­szédból. — Ott tetszik lakni? — Igen, az a ház az enyém — int egy négy­ablakos épületre. — Ó, hát akkor a néni­nek nagyon jó. A néni na­gyon gazdag lehet. Az öregasszony percekig keresgeti a szavakat, az­tán megindul belőle. Ko­rai özvegységről, hálátlan gyerekekről, szörnyű be­tegségekről beszél, csak a házról nem. De a lány te­kintete már megint mesz- sze jár. Csak akkor ocsúd­na, mikor az öregasszony feltápászkodik. öt is fel­rakja a buszra, közben na­gyol sóhajt. — Jaj, ha én egyszer gazdag lennék, vennék egy gyönyörű jachtot. Elmen­nék vele Iiaitiba. A busz kiindul a meg­állóból. A lány még utá­nanéz, megigazítja fehér zokniját, ingét feszesebbre húzva elősejlenek formás keblei. Aztán szökellve elindul a Szinva felé. Mi az igazság? Lehet-e embernek © méltóbb tiszte, 'mint az igazság kutatása? Az Igazságé, amely olyas­féle igazságokból áll, me­lyekkel úton-útfélen lehet találkozni, csak egy kicsi­két figyelni kell. A lány szőke volt, ten­gerszemű, hosszú cpmbja- in mohón szánkázott min­den férfiszem, mellette az ifjú fekete, napbarnított. Unhatták egymást, a lány hátat- fordított a fiúnak, aki a buszra felszálló fia­tal lányokat mustrálgatta. Aztán mást gondolt. Meg­fordította a lányt, csókol­gatni kezdte. A váll után a száj következett, mikor a lány megszólalt. — Az az igazság... — de befejezni nem tudta. A következő . megálló után a lány elölről kezd­te. — Az az Igazság ... Fülelni kezdtem, de n mondat, szavak helyett. megint csak egy olyan hangban végződött, amit a nyelvészek bilabiális avul- sivae-nek neveznek, s leg­inkább cuppanásra hason­lít. És a lány harmadszor is elkezdte. — Tudod, . az az igaz­ság ... De én hiába figyeltem, megint csak csókolózásból kaptam, sajnos újfent el­méleti, oktatást. Aztán olt, ahol zöldbe ért a busz, le­szálltak. Még hallottam, amint a légcsőn lefelé a lány magyarázott. „Az igazság az...” —, de a busz ajtaja bezárult, a lány szájáról pedig nem sike­rült leolvasnom a mondat folytatását. Hátat fordítva, eltűntek a szemem elől. A napsütötte ifjú azóta már biztosan tudja, nekem viszont még mostan sincs fogalmam róla, vajon, mi is lehet hát az igazság? Csendes Csaba Slraiű-skiccek A GYÜLÖLIiÜUÖ Puszta véletlen, hogy óreg. Egyszerűen ilyen a természete. Pár. szál ősz haját löttyedt gumisapka fedi. Szája rÚ2síoltos kés­penge, szeme svédacél. Fe­jet mereven felszegve tem­pózik, komótosan, mint egy .matuzsálem teknősbe ka. Arcán beton sértődött­ség. Gyűlöl mindenkit a vízben. Itt most minden­ki öt inzultálja. Csakis öt. egyedül. Az ó fülébe or- dibálnak a trampli • tinéd­zserek, a csúfszájú béka- köly kök csakis azért sik- lanak a víz alá, hogy gyomron taszíthassák, a férfiak az o arcába lehel­nek sörszagot és loccsant­ják a vizet, s a medence szélen kizárólag miatta áll­nak lesben ezek a szőrös oriliák, várva a pillana­tot, hogy ráugorhassanak. Istenem, hová fajult ez a világ! A HÖLGY Platinaszőke. Szandálja sarka karcsú Eiffel-torony, a tenyérnyi i semmi rajta ciklámenszín. Ezüst boka­lánc, józankék halpikkely szernek, a szemhéjon cik­lámen árnyalat. Hátul lá- yan ringó kerekdedség, elöl a ciklámen domboru­latok fölött aranylánc Má- ria-szíwel. Megállás nél­kül korzózik a medence körül. Pillantások köve­tik, melyeket láncra fűzött kutyákként húz maga után. Mézmosolyából cseppent- nyit csurrant egy kövér, meztelenül totyogó kisgye­rekre is, majd szemvillan- tás az apukára, oldal pil­lantás az anyukára. A méz­mosoly bőségesen fennma­radó része a férfiaké. Hir­telen gondol egyet, megáll, s apró lábfejet, melyen a lakkos körmöcskék bordó gyöngyfüzérként sorakoz­nak, belemeríti a vízbe. Sziiii ... rántja ki villám- sebesen, mint a forrót érin­tő macska, és prüsszentve odébb áll. A JÖLSZITUÄLT A dereka már kissé vas­tag, amúgy jó tartásé. Bronz mellkasán kunkoro- dó barna bozont, lábán csomósra kidolgozott iz­mok és némi visszér. Ezüst halánték, fakéreg arcszín. Lustán nyúlik el a me­dence szélén, s mint a pál­ma: „Lába vízben, feje tűz­ben”. A vízre rá sem néz. Ugyan minek. Nem érdek­li a fröcsögő embertömeg. S fejtől nyakig olyan unalmasak az emberek. Egyszer csak megjelenik Ö. Párduc testén a kevéske , hús elegánsán elosztva, s - elegáns az ív is, amely- lyel vízbe csobban. A'Jol- sznuali neliez szemhéja ; [elereszkedik, mint egy su- lyos drapéria. S lassan, mint krokodilus a zsák- , mánya . után, a. . vizűé csússzon. . A VÁGÁNY ( Aknakeni csapódik a s medencebe. Körülötte fel- • robban a víz, szétrobban a tömeg, kék oszlop lövell a magasba, s pezsgőn perme- i tez orrba-szajba minden- * kit, aki időben nem me- f nekül. .Pillanat csak, míg a melyben van, majd fel- : bukkan, mint egy diadal­mas Neptunus, vízhatlan órával izmos. kezén. Haáaaá ... veszi eltúlzott hangossággal a levegőt, hatalmas csapásokkal ha­lad, ä közben szuszog, fröcsköl, szörcsög, mint egy játékos víziló. Időnként megáll, lábbal tempózik, periszkópfejét körbeforgat­ja, majd újra alábukik, s női siklcantások jelzik sze- szélj'es cikkcakkútját a mélyben. Aztán kimászik. Kaján arcát göndörödő szakáll keretezi, nyakában, vastag ezüstlánc. Szétnéz, mint hadvezér két győz­tes csata között.' S meg j sem várja, míg testéről a j vízgyöngyök tócsává gyűl­nek a talpa alatt, már ug­rik is. És kezdődik minden elölről. APU ÉS ANYU összekapaszkodva alsza­nak. Tátott szájjal, apró j horkantásokkal. A strand j hátsó zugában, kopott plé­den, sűrű lombú, vastag törzsű fák alatt. A béke és nyugalom szigete ők. Ide- roórajlik a medencék za­ja, nyolcezer'emben nyüzs­gése. egybemosódva szolid dübörgéssé, mint távoli hullámverés a sziklafalon. Es ők összekapaszkodva alszanak, az öregek ká­bult álmával. Kövéren, bé­késen. A fürdőruha repe­désig feszül a lélegző tes­ten, a fürdőgatya otthono­san leesusszan a pocak al­jára. Mellettük kis lábos­ban lecsómaradék, béle- foszlott kenyérhéj karéj, s egy üvegben félig kikana­lazott gyümölcsleves. A férfi feje alatt gyűrött Népszava. S ha felébred, bizonyára első dolga lesz, hogy ebben a kánikulában elinduljon egy kis hideg sörért. Keresztény Gabriella A mongol fanííé' Nemrég ünnepelték Mon­góliában a közoktatás GO. évtordulóját. Ez alkalom­ból új kitüntetést alapítot­tak az itt nagyon megbe­csült értelmiségi réteg: a nagy néptömegeket oktató, nevelő pedagógusok leg­jobbjai számára. Ezt a ki­tüntetést, a „Nép tanítója” címet elsőnek G. Bacuk- nak, a Mongol Állami Egye­lem professzorának adták. Ma 14 000 oktató tanítja, neveli a Mongol Népköz- társaság 887 általános is­kolájának tanulóifjúságát. Közülük sokan végeztek kültöldi egyetemeken és. különleges szakképesítéssel rendelkeznek. A közoktatási hálózat ki­építése lehetővé teszi, hogy az ország minden táján azonos körülmények között tanulhassanak a gyerme^ kék. Petda erre Toszon vá­roska. ahol a felszabadulás előtt sem tanítóban, sem tanulókban nem bővelked­tek, ma Viszont a tízosztá­lyos iskolában 50 pedagó' gus másfél ezer leányka és fiú oktatója és nevelője. Hála a mongol nép ta oltóinak, ma nemhogy írás tudatlanság nincs az or­szágban, de büszkén hirde­tik: az ország lakosai kö­zül minden neevedik tanul valamilyen fokon.

Next

/
Thumbnails
Contents