Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
T983= Július 16,, stomEai OSZAK-MäGYARDBSZÄÜ 7 % Alekszander Matyuskín-Gerke: Debütálás Szemipjagyev könyvelő Ért egy elbeszélést. Az Olaszországi viszonyokat scsetelő szomorú történet a negrendítő Egyenleg címet iselte, és részletesen, ár- ryaltan — hol maró gúny- íyal, hol csípős iróniával, íol szelíd humorral — áb- ázolta a főhős nyomorú- ágos sorsát. Szemipjagyev szomszédága alkalmas volt irodal- ni . müvek elbírálására: óbbra egy nehezen kiejthető nevű ismert író la- ott, balra egy kezdő drá- naíró, fölötte pedig egy dós, immár emlékiratain olgozó professzor. Szer- ónk tehát kincstári itatós- lapírral gondosan leitatta a 1 éziratot, málnaszín nyak- 1 endőt kötött, és szorongva ecsöngetett először a jobb- ldali ajtón. — Tanulja meg egyszer s úndenkorra — mondta az ] -ó, fázósan burkolózva ci- I arettája füstjébe —, hogy i gúny, a szarkazmus a 1 özismert emberek előjoga. (in pedig, ne vegye rossz i éven, egyelőre ismeretlen 1 ezdő. Hagyja tehát a I úriyt —‘ maradjon a hu- : romái, legfeljebb az iró- ! iánál. És az isten szerel- ) lére, hagyja ki az árok- i sógép leírását! Szemipjagyev törölte a i zark.aáztikus részleteket, ■ alamint az árokásógépet; : lajd bekopogott a bal ól- ali ajtón. — Jegyezze meg, bará- om — szavalta színpadisán a drámaíró —, az iro- lalomba úgy kell belépni, .hogy az állulszelídítő lép be az oroszlánketrecbe; mellőzve minden felesleges mozdulatot, minden felesleges gesztust, ön pedig ironizál!! Álljon ellent a kísértésnek, barátom, hagyja az iróniát — maradjon csak a humornál. Szemipjagyev törölte az ironikus részleteket is, a maradékot átmásolta tiszta papírra, és bekopogott a harmadik ajtón is. — Hetven év, három diploma és két feleség van mögöttem, megbízhat a tapasztalatomban, fiatalember! — emelte fel mutatóujját a professzor. — Először is: írjon egyes szám első személyben. Ügy sokkal hitelesebb. Másodszor: hagyja el a címet. A cím fölösleges. És tartózkodjék, kérem, a humortól: a nyomoron humorizálni megbocsáthatatlan! Másnap reggel Szemipjagyev az üzemi lap szerkesztőjének asztalára tette az immár kiérlelt remekművet. Ebéd után benyitott hozzá a feldúlt szerkesztő, és vele Csizsov, a szak- szervezeti titkár. — Hogy hallgathattál eddig, öregem! — lobogtatta barátságos szemrehányással a kéziratot Csizsov. — Na, de ezentúl odafigyelünk rád! A kézirat jobb felső sarkában. Csizsov írásával ez állt: „Nehéz anyagi helyzetét feltáró beadványa alapján a szakszervezeti bizottság 20 rubel rendkívüli segélyben részesíti Szemipjagyev elvlársat. Csizsov.” s 4 Csillés Feledy Gyula rajra Tanyai m Tallinnban, az észt fővá- -osban megnyílt Európa egnagyobb tengeri múzeu- na. Az öt évszázaddal ez- ;lőtt épült „Kövér Margarita” toronyban helyezték ;1 a kiállítási anyagot, Helyeknek legértékesebb ■észét az ötven különböző .dőkböl származó hajómodell alkotja. A torony négy emeletén kialakított termeket hajólépcsők kötik ösz- sze. A kiállított tárgyak, a belső építészeti megoldások a tengeri romantika hangulatát keltik. Ugyanakkor tiszteletet váltanak ki a régi hajósok nehéz mestersége iránt űz igazság nycmában A haiti lány Buszra várva, hár@ man ücsörgőnk a pádon. Az odacsoszogó, görbe botos bácsikát, legelőbb a fehér zoknis, farmerszoknyás lány veszi észre. Készséggel húzódik odébb, helyet kínálva az öregnek, aki mindezen felbátorodik, nekilát kiönteni szívét. Hátára, derekára panaszkodik, de tekintetéből bárki kiolvashatja, ’istenigazán egyvalami fáj neki. Az öregség. Hogy megvénült, s a várakozás negyedóráját már nem a siker reményével kecsegtető udvarlással töltheti. Mindezt persze a lány is észreveszi, huncutul kedveskedik az alkalmi ismerőssel, az pedig, mintha hájjal -kenegetnék, rögtön jobban lesz. — Maga merre tart kislány? — Megyek a busszal. — hehérészik a lány. — Miért, elkísér? — Ú, én most csak az esztékáig szeretnék eljutni. Vajon melyik busszal lehet? Errefelé nemigen vagyok ismerős. — Hogy-hogy? Hát honnan tetszett jönni? Itt az alkalom a törlesztésre az előbbiekért, gondolhatja az öreg. Hunyorít, simít bajszán, aztán kiböki. — Most jövök Londonból. Repülőn. Oda volt meghívásom. De a lány tekintete mesz- sze jár. Londonnál is odébb, csak válasszal érkezik visz- sza megint a megállóba. — Elhiszem bácsika. Én meg éppen tegnap érkeztem Haitiből. Még ki . se csomagoltam. Ott van kikötve a vitorlás jachtom a Szinván, megnézheti az Ady-hídnál. Busz érkezik. A lány felsegíti az öreget, aztán visszaül a padra. Görcsös kezű, fulladozó öregasz- szony az új szomszéd. — De nehezen jövök még idáig is — próbál beszélgetni, minduntalan összezáródó ujjait másik kezével egyenesítgetve. A lány érzi, most ő következik. . — Miért? Hát honnan tetszett jönni? — Á, csak innen a szomszédból. — Ott tetszik lakni? — Igen, az a ház az enyém — int egy négyablakos épületre. — Ó, hát akkor a néninek nagyon jó. A néni nagyon gazdag lehet. Az öregasszony percekig keresgeti a szavakat, aztán megindul belőle. Korai özvegységről, hálátlan gyerekekről, szörnyű betegségekről beszél, csak a házról nem. De a lány tekintete már megint mesz- sze jár. Csak akkor ocsúdna, mikor az öregasszony feltápászkodik. öt is felrakja a buszra, közben nagyol sóhajt. — Jaj, ha én egyszer gazdag lennék, vennék egy gyönyörű jachtot. Elmennék vele Iiaitiba. A busz kiindul a megállóból. A lány még utánanéz, megigazítja fehér zokniját, ingét feszesebbre húzva elősejlenek formás keblei. Aztán szökellve elindul a Szinva felé. Mi az igazság? Lehet-e embernek © méltóbb tiszte, 'mint az igazság kutatása? Az Igazságé, amely olyasféle igazságokból áll, melyekkel úton-útfélen lehet találkozni, csak egy kicsikét figyelni kell. A lány szőke volt, tengerszemű, hosszú cpmbja- in mohón szánkázott minden férfiszem, mellette az ifjú fekete, napbarnított. Unhatták egymást, a lány hátat- fordított a fiúnak, aki a buszra felszálló fiatal lányokat mustrálgatta. Aztán mást gondolt. Megfordította a lányt, csókolgatni kezdte. A váll után a száj következett, mikor a lány megszólalt. — Az az igazság... — de befejezni nem tudta. A következő . megálló után a lány elölről kezdte. — Az az Igazság ... Fülelni kezdtem, de n mondat, szavak helyett. megint csak egy olyan hangban végződött, amit a nyelvészek bilabiális avul- sivae-nek neveznek, s leginkább cuppanásra hasonlít. És a lány harmadszor is elkezdte. — Tudod, . az az igazság ... De én hiába figyeltem, megint csak csókolózásból kaptam, sajnos újfent elméleti, oktatást. Aztán olt, ahol zöldbe ért a busz, leszálltak. Még hallottam, amint a légcsőn lefelé a lány magyarázott. „Az igazság az...” —, de a busz ajtaja bezárult, a lány szájáról pedig nem sikerült leolvasnom a mondat folytatását. Hátat fordítva, eltűntek a szemem elől. A napsütötte ifjú azóta már biztosan tudja, nekem viszont még mostan sincs fogalmam róla, vajon, mi is lehet hát az igazság? Csendes Csaba Slraiű-skiccek A GYÜLÖLIiÜUÖ Puszta véletlen, hogy óreg. Egyszerűen ilyen a természete. Pár. szál ősz haját löttyedt gumisapka fedi. Szája rÚ2síoltos késpenge, szeme svédacél. Fejet mereven felszegve tempózik, komótosan, mint egy .matuzsálem teknősbe ka. Arcán beton sértődöttség. Gyűlöl mindenkit a vízben. Itt most mindenki öt inzultálja. Csakis öt. egyedül. Az ó fülébe or- dibálnak a trampli • tinédzserek, a csúfszájú béka- köly kök csakis azért sik- lanak a víz alá, hogy gyomron taszíthassák, a férfiak az o arcába lehelnek sörszagot és loccsantják a vizet, s a medence szélen kizárólag miatta állnak lesben ezek a szőrös oriliák, várva a pillanatot, hogy ráugorhassanak. Istenem, hová fajult ez a világ! A HÖLGY Platinaszőke. Szandálja sarka karcsú Eiffel-torony, a tenyérnyi i semmi rajta ciklámenszín. Ezüst bokalánc, józankék halpikkely szernek, a szemhéjon ciklámen árnyalat. Hátul lá- yan ringó kerekdedség, elöl a ciklámen domborulatok fölött aranylánc Má- ria-szíwel. Megállás nélkül korzózik a medence körül. Pillantások követik, melyeket láncra fűzött kutyákként húz maga után. Mézmosolyából cseppent- nyit csurrant egy kövér, meztelenül totyogó kisgyerekre is, majd szemvillan- tás az apukára, oldal pillantás az anyukára. A mézmosoly bőségesen fennmaradó része a férfiaké. Hirtelen gondol egyet, megáll, s apró lábfejet, melyen a lakkos körmöcskék bordó gyöngyfüzérként sorakoznak, belemeríti a vízbe. Sziiii ... rántja ki villám- sebesen, mint a forrót érintő macska, és prüsszentve odébb áll. A JÖLSZITUÄLT A dereka már kissé vastag, amúgy jó tartásé. Bronz mellkasán kunkoro- dó barna bozont, lábán csomósra kidolgozott izmok és némi visszér. Ezüst halánték, fakéreg arcszín. Lustán nyúlik el a medence szélén, s mint a pálma: „Lába vízben, feje tűzben”. A vízre rá sem néz. Ugyan minek. Nem érdekli a fröcsögő embertömeg. S fejtől nyakig olyan unalmasak az emberek. Egyszer csak megjelenik Ö. Párduc testén a kevéske , hús elegánsán elosztva, s - elegáns az ív is, amely- lyel vízbe csobban. A'Jol- sznuali neliez szemhéja ; [elereszkedik, mint egy su- lyos drapéria. S lassan, mint krokodilus a zsák- , mánya . után, a. . vizűé csússzon. . A VÁGÁNY ( Aknakeni csapódik a s medencebe. Körülötte fel- • robban a víz, szétrobban a tömeg, kék oszlop lövell a magasba, s pezsgőn perme- i tez orrba-szajba minden- * kit, aki időben nem me- f nekül. .Pillanat csak, míg a melyben van, majd fel- : bukkan, mint egy diadalmas Neptunus, vízhatlan órával izmos. kezén. Haáaaá ... veszi eltúlzott hangossággal a levegőt, hatalmas csapásokkal halad, ä közben szuszog, fröcsköl, szörcsög, mint egy játékos víziló. Időnként megáll, lábbal tempózik, periszkópfejét körbeforgatja, majd újra alábukik, s női siklcantások jelzik sze- szélj'es cikkcakkútját a mélyben. Aztán kimászik. Kaján arcát göndörödő szakáll keretezi, nyakában, vastag ezüstlánc. Szétnéz, mint hadvezér két győztes csata között.' S meg j sem várja, míg testéről a j vízgyöngyök tócsává gyűlnek a talpa alatt, már ugrik is. És kezdődik minden elölről. APU ÉS ANYU összekapaszkodva alszanak. Tátott szájjal, apró j horkantásokkal. A strand j hátsó zugában, kopott pléden, sűrű lombú, vastag törzsű fák alatt. A béke és nyugalom szigete ők. Ide- roórajlik a medencék zaja, nyolcezer'emben nyüzsgése. egybemosódva szolid dübörgéssé, mint távoli hullámverés a sziklafalon. Es ők összekapaszkodva alszanak, az öregek kábult álmával. Kövéren, békésen. A fürdőruha repedésig feszül a lélegző testen, a fürdőgatya otthonosan leesusszan a pocak aljára. Mellettük kis lábosban lecsómaradék, béle- foszlott kenyérhéj karéj, s egy üvegben félig kikanalazott gyümölcsleves. A férfi feje alatt gyűrött Népszava. S ha felébred, bizonyára első dolga lesz, hogy ebben a kánikulában elinduljon egy kis hideg sörért. Keresztény Gabriella A mongol fanííé' Nemrég ünnepelték Mongóliában a közoktatás GO. évtordulóját. Ez alkalomból új kitüntetést alapítottak az itt nagyon megbecsült értelmiségi réteg: a nagy néptömegeket oktató, nevelő pedagógusok legjobbjai számára. Ezt a kitüntetést, a „Nép tanítója” címet elsőnek G. Bacuk- nak, a Mongol Állami Egyelem professzorának adták. Ma 14 000 oktató tanítja, neveli a Mongol Népköz- társaság 887 általános iskolájának tanulóifjúságát. Közülük sokan végeztek kültöldi egyetemeken és. különleges szakképesítéssel rendelkeznek. A közoktatási hálózat kiépítése lehetővé teszi, hogy az ország minden táján azonos körülmények között tanulhassanak a gyerme^ kék. Petda erre Toszon városka. ahol a felszabadulás előtt sem tanítóban, sem tanulókban nem bővelkedtek, ma Viszont a tízosztályos iskolában 50 pedagó' gus másfél ezer leányka és fiú oktatója és nevelője. Hála a mongol nép ta oltóinak, ma nemhogy írás tudatlanság nincs az országban, de büszkén hirdetik: az ország lakosai közül minden neevedik tanul valamilyen fokon.
