Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

1983. június 12., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Persze, eszünk máskor is, nemcsak szerdán, de akkor különösképpen. És nagyo­kat. És finomakat. Eszünk többet, mint kellene, többet mint kívánunk. Eszünk, mert ínycsiklandó dolgok kinál- talják magukat, s eszünk, mert a legjobb márkájú hűtőszekrényben sem lehet bízni. Az ennivalókról már nem is szólva. A miskolci nagyobb élel­miszer- és csemegeboltok nagy hányadában ugyanis, ha hétfőn keresi az ínyenc vásárló a prágai módra, ám Borsodszirákon készült son­kát, nem találja, mert a borsodszirákiak szerdán szál­lítanak. A múlt heti szál­lítmány meg már régen el­fogyott, ami nem is csodál- nivaló és ebben a melegben jobb is talán, ha már nincs. Mondja az ismerős bolti el­adó, jöjjek majd szerdán. A másik vásárló, vagy a prá­gai sonkáról lemaradt ugyan­az, a nádudvari téeszben ké­szült, ám zalainak emlege­tett felvágottra kap kedvet, s a válasz nagyjából ugyan­az: tessék jönni szerdán, mert a nádudvariak is ak­kor szállítanak. Így hát nem eszünk Zala-felvágotlat sem hétfőn. De szerdára várható a frissebb lángolt kolbászszállitmány, meg a borsos főtt szalonna, a pap­rikás erdélyi szalonna, meg a jó ég tudja, még mi min­den finomság. Hétfőn nincs, vagy alig érhető el a ha­marosan kedveltté lett fran­cia kenyér, nincs tégla ala­kú rozskenyér, ritka a tar­tós tej. A helybeli húsüzem csemegéi is menetrend sze­rint járnak: rendszerint ak­kor van belőlük a legtöbb a boltokban, amikor megér­keznek a téeszek küldemé­nyei is. S mert; a menetrend általában pontos, a sült má­jassal való ütközés, illeti’« találkozás szinte kizárt do­log. Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye hazánk második legna­gyobb közigazgatási egysége. A több mint 7Ö0 ezer hektár­nyi területen az ország lakos­ságának 7,5 százaléka, össze­sen 809 ezer ember él. A me­gye hét városában 885 ezer, az összes többi községben 444 ezer lakost számlálnak az 1980. évi adatok alapján. Talán a. villogó szemű, lo­bogó hajú maga sem gon­dolta komolyan, hogy a me­legebb éghajlatról áttelepítve az északi félteke mérsékelt égöve alá, képes lesz csatát nyerni.. Aztán egyszer csalt kardot ragadott, puskát for­gatott, karate-tudományából bemutatót tartott, hatásos te­kintetével a szebbik nemet is k'feayverezte. s egy fél or­szág azon vette észre magát, hétről hétre a képernyő elé láncolja egy szakállas kreol- fickó. , Eleinte nem vettem komo­lyan. Az első két-három részt nem is láttam, később is csak egy-egy percre tűnt föl a la­kásban, ha a csatornaváltó érzékeny gombjára légy vagy bogár rebbent, ilyenkor percekre vendégem volt San- dokan, de akkor is inkább, ha jól emlékszem, a társaság­ban levő szőke hölgy kedvé­ért. Mikor búcsúzott, fogalmam nincs róla, de egy toeje vég­képp eltűnt a képernyőről, hogy élete színterét kiraka­tokba. bazárokba, vásározók sátraiba tegye át. Hogy on­nan, trikókra festve, formás női keblekhez simuljon, mat­rica alakjában belopakod' n némely gépjárműbe, táska ké­pében a gyengébb nem göm­bölyű vállán cipeltesse ma­Tudom, hálátlanság amiatt lamentálni, hogy szerdán sokféle a csemegebolti kí­nálat. Nem is panaszként mondom el, csak éppen ja­vaslom, állítsuk át életren­dünket a finomságok érke­zéséhez igazodva. Például ne pénteken legyen a mun­kahelyi étkezdékben — va­lamiféle vallási hagyomá­nyokat követve — a legsi­lányabb az ebéd, hanem szerdán, amikor itt a friss sonka, a Zala-íelvágott, sok­fajta szalonna, sült májas, miegymás, s mert kínáltat­ja magát, az ember meg­veszi, aztán, mert az áru romlandó, különösen nyáron, s a hűlőszekrények esetleg elromolhatnak, gyorsan meg is eszi. Ezen a napon köny- nyebben hagyja ott az üze­mi konyha ugyanaz-levesét, dermedt burgonyakörettel tá­lalt, vizes-halványpiros lé­ben úszó mócsing és csont készítményét. Majd kipótol­ja otthon a sok finomságból. Hétfőn még tart a vasár­napi étkekből, vagy gyo- morrontásból, tehát nem baj, ha kis pauza adódik, ha gyengébb a kínálat, bár délutánra már elkelne va­lami csemegefinomság. De persze, a szállítóknál is va­sárnap volt előzőleg, nem érhet ide a friss áru. A hét végén meg nem érdemes már küldeniöli, hogy ne áll­jon a boltban az áru, ami már akkor is romlandó, ha még nem vásárolták meg. A hét közepe a szerda. Ekkor var* a hetivásár, ek­kor jön több vidéki is Mis­kolcra, ekkor roskadoznak a csemegeboltok hütőpolcai a sok finomságtól. Ha kínál­ják, veszünk, szerda van. És ha már vettünk, nagyokat eszünk... Íme, a hetivásár mellett, a miskolci szerdának új jel­legzetessége is adódott... A magyar vaskohászati ter­melés felét, a vegyipari ter­melés egyharmadát me­gyénkben állítják elő. A Sa- jó-völgy ipari koncentráció­jára jellemző, hogy ezen a te­rületen tömörül megyénk la­kosságának mintegy 70 szá­zaléka és a megye iparának 85—90 százaléka. gát. ha nehezen is. mindezt férfiúi hiúságom sok ezer sorstárssal együtt, még eltűr­te. Ám, a minap már egyfajta rózsaszín cu kom y a lókán is megjeleni, nos, ezzel belelt a mérték. Itt még csak zsebben lapul, másutt már a papírt bontogatják a nyalánkságról, s pillanatokon belül szabad utat kap némely, édesség után epekedő formás ajkak­hoz, hogy hosszú percekre édesen olvadozzon az íny, a nyelvhegy táján. Hogy férfitársaimmal egye­temben hasonló kegyben ré­szesüljünk, időnket napokig, hetekig úgynevezett udvar­lással kell tölteni, amely­nek végkimenetele, valljuk be, egyáltalán nem kecsegtet mindig olyan biztos sikerrel, mint amilyenben Sandokan- nak, vagy ahogyan a rend­szerető magyar emberek már elkeresztelték, Sandorkám- nak, úgyszólván érdemtele­nül lehet része. Én meg törhetem a fejem, mi a titkod, Sandokan, de a szatyrok oldalén, pólóinge­ken, nyalókákon hiába néze­getlek. Legalább a sorozat vetítésekor lettem volna fi­gyelmesebb! Vagy ha már ar­ról lemaradtam, hát becs’ szó­ra, végignézem az ismétlést. (csendes) MaépÉzések Kata * Miskolcon kéfc iskola kivi­telezésén dolgoznak az épí­tők. A Nagyváthy utcai is­kola bővítésénél befejezték a pillérek szerelését, s jelenleg a tornaterem oldalfalának összeállításán dolgoznak. Amint korábban már megír­tuk, az alapozásnál nem je­lölt csatornára bukkantak az ott dolgozók. A csatornát a miskolci vízmű szakemberei megvizsgálták, s megállapí­tották, hogy benne csapadék­víz folyik. A csatorna ny vonalának átépítésére meg­tették a szükséges intézkedé­seket. Az avasi lakótelep építke­zésén, az úgynevezett har­madik ütemben a leendő, 20 tantermes iskolában a torna­terem szerelését már befejez­te a kivitelező vállalat. Mast az aljzatbetonozáson, az alap­csövezésen és a gépészeti be­rendezések szerelésén van a sor. A tanácsi szakemberek vé­leménye szerint — s ez el­hangzott a városi tanács vég­rehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén —, mindenkép­pen a munkák gyorsítási a van szükség ahhoz, hogy az avasi iskolában szeptember­ben megkezdődjön a tanítás. A Nagyváthy utcai iskola bő­vítésénél pedig csak decem­beri befejezést ígérnek »z építők. Egyre többes ismerik fel a mozgás szükségességét, s indulnak el szabad idejük­ben kirándulni, a napi mun­kába vagy bevásárolni — kerékpárral. E jármű beszerzési költsé­ge viszonylag nem sok, tehát bárki számára könnyen hoz­záférhető. Kezelése, ápolása egyszerű. Üzemelése, tárolása külön kiadást, gondot nem jelent. A használatba vétel előtt ellenőrizzük a gumik állapo­tát. Lényeges, hogy az ülés mindig megfelelő magasság­ra legyen beállítva. A kerék­pár kivilágításáról is gon­doskodjunk. Ha a kerékpár eldőlt, vagy valáVnilyen formában ülést kapott, gyakran előfordul a „nyolcas”. Ilyenkor a ten­gely egyik oldalán küllő­kulccsal megengedjük, a má­sik oldalon meghúzzuk a küllőt, hogy a „nyolcas” a kerékből eltűnjön, egyenle­A sebészek a legfinomabb beavatkozásokat a szem- és fülgyógyászatban, valamint a plasztikai műveletek so­rán végzik. E szakterülete­ken ina már macától értető­dő a mikroszkóp alatti mű­tét. Ám a nrikrose bőszét ki- fejlesztéséhez nem volt elég csupán a mikroszkóp alatti munka elsajátítása, megfe­lelő eszközökre is szükség volt, amelyeket az egyre fejlődő orvosi technika bo­csátott az operatőrök ren­delkezésére. A szemsebészek ma már minden nehézség nélkül meg tudnának erősí­teni tűvel és fonállal egy hajszálat is, a legvékonyabb varrófonalakból ugyanis csak hét szál egymás mellé rakva éri el a hajszál vas­tagságát! E rendkívül vé­kony varrófonállal akár a hajszálereket is össze lehet erősíteni. (Habár a kisebb ereket újabban ragasztással egyesítik, végeiket telesz- lcópszerűen egymásba tol­ván, a nagyobb biztonság kedvéért azonban felszívódó varratokkal is biztosítják a műtét sikerét.) Mikrosebé- szeti műtétnek számít pél­dául a hályogos szembe való műanyaglencse-beültetés. A mikrosebészeti eszközölikel és módszerekkel való kímélő beavatkozás után a'hályog­műtéten átesett betegek ko­rábbi 3—4 heti kórházi tar­tózkodása 8—9 napra csök- ken thelö. Ugyancsak as. lesen, simán, ütés néfkffl gu­ruljon. A karbantartáshoz tartozik a csapágyak időszakos tisz­títása, zsírozása, valamint a lánc és a pedálok olajozása. A gép biztonságos üzeme­lése érdekében szükséges minden útra vinni egy ke­rékpárpumpát, továbbá egy kistáskát (mindkettőnek meg­felelő helye van a gépen j. melyben a különböző csavar­húzók, küllőkulcs, gumira­gasztó-felszerelés. anyáscsa­var és száraz ruha legyen. Mindezeken kívül ajánla­tos egy biciklilakatot is vá­sárolni. mert használatával nyugodtabban hagyhatjuk a gépet olyan helyen is, ahol nincs kerékpármegőrző. S végül ne feledkezzünk meg arról, hogy a kerékpár is jármű, tehát a közúti for­galomban foltozott figyelem­mel vegyünk részt. egyre fejlődő mikrosebészet- nek köszönhető, hogy a szemséfüléselinek már csu­pán 3—4 százaléka jár en­nek a szervnek a teljes el­vesztésével (a régebbi 25—30 százalék helyett). A speciális műtéti mik­roszkópokhoz, amelyek se­gítségével a bonyolult sebé­■— Ez a kocsimosás felér most egy strandolássaL — Muszáj is, de jó idő van. A szőlőt kötözöd? Köszönés helyében így köszönljük egymást a szomszéddal. Ű a hídon loqsolgatja a kocsit, én a ház előtti szőlőt kez­dem „egyenesbe” hozni. Az utcán zajlik az élet. — Tiszta legyen! Mosod, mosod? — hallom csak a szomszédhoz köszönök egyi­két, s hogy van időm, azzal szórakoztatom magam, el­gondolom: ezen meg is le­hetne sértődni, hiszen lát­hatja bárki, hogy a kocsit mossa, s éppen azért, hogy szép legyen, tiszta! Mekkora badarság! — ez­zel a gondolattal még csak játszani is, jutok a végére. Hiszen itthon vagyok. Itt értik egymást az emberek. Meg érdeklik... Zajlik a falusi főutca. Au­tóbuszok viszik a szomszéd településekre az utasokat; gépkocsik suhannak siető­sen; kerékpárok és motorok gurulnak; lovas kocsik ban­dukolnak itt naphosszat. És szeti beavatkozásokat vég­zik, fényképezőgépet, film­vagy tévékamerát is lehet csatlakoztatni, hogy azok is figyelemmel kísérhessék az operációt, akik nem állnak a sebész mögött. Képünkön egy ilyen nyugatnemet gyártmányú mikroszkópot láthatunk. természetesen, és ezzel kel-j lett volna kezdeni, emberek! jönnek-mennek gyalogosan; találkoznak, meg-megállnak, szót váltanak a „honnan-- hová?” és' a „hogy bírja map gát Pista bátyám (Erzsi né-; ném)? száz variációjában. Itthon vagyok ... Néhány óra elég a nagyváros beton-j kopogását elnémítani. A nö­vényei!, a virágok, fák, a fű és a föld még a hirtelen kiszakadó, kemény szavakat is ellágyítja, megpuhítja. Itthon vagyok... Anyám drótkeféket készít elő, be­száradt ecseteket „biztat’’ oldódásra, papírokat gyűjtö­get; a ház előtti kerítés már megadta magát az időjárás rohamainak, ráfér a frissí­tés, a festés. Nemkivánom munka ez. Rámegy egy nap is. Zajlik közben a főutca... „jó reggelt, ttorán nekilát­tak”; „de messze van még a vége”; „festik, festik?, ad- jonisten”; „muszáj, már két éve volt utoljára”; „jó napot, csináljátok?”; „járjon a ke­zed fiú, ne sajnáld”; „gu­rulj ide, jut még egy pemzli neked is”; „jól kifogtátok ezt a meleget”; „mit csi­náljunk, most van segítség”; „kívánok, szép lesz”; „hol jártatok, csak nem a gye­rek beteg?"; „a toll köny- nyebben szalad a papíron, ugye?!” „jó napot, hát már sokat haladtatok!”; „nekünk is kéne már, de úgy nem szeretem csinálni”; „ket­tőnknek csak szaporábban megy, jó napot”; „festenek, festenek?”; „nem is a szép­ségért, csak hogy tisztább legyen, meg ne egye az idő”; „mindjárt meglesznek”; „mi van, hazaszöktél a munká­ból?”; „a fél ötös jött, adj’- isten” .. . Jó estét. Megritkul a fő­utca, megcsendesedik a ba­romfiudvar, szétterül a nyu­galom, odakint ,és az em­berben „idebenn”. A kéz hullámveréses remegései el- csitulnak-elsimulnak. Ha le-J hunyja az ember a szemét; látja az egész napot: embe­rek jönnek-mennek, meg- megálínak, megszólítanak in­téssel, szóval, köszöntéssaj,' Ilyenkor biztonságban érzi magát az ember. Ilyenkor mindig arra gon-; dől: „itthon vagyok...” (ténagrf f K. K. N. Sztanyilovszkij: Eovszetü Hue! Nemrég, egy szürke hétköznap trolibusz­ra szálltam, és a megszokott útvonalon munkába indultam. Szokásomhoz híven le­ültem, és az újságot kezdtem böngészni. Egyszer csak hirtelen megálltunk. Kinézek az ablakon, hát egy kvászt árusító bódé van a járdán.' A vezetőnk, egy kedves fiatalem­ber beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!... Ott helyben megivott egy adag kvászt. — Hát akkor mehetünk — mondta, és a kocsi elindult. Megyünk tovább. Aztán megint; megál­lunk. Nézem, utcai telefonfülke, sorban áll­nak előtte. A mi kedves trolivezetőnk bele­szól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész!... Beállt a sorba. Aztán telefonált. Vissza akasztotta a kagylót. Felugrott a kocsira: — Hát akkor mehetünk! — mondta.' Megyünk tovább. Aztán megint megál­lunk. Nézem, hirdetőoszlop. Az oszlopon óra. Az óra alatt szerelmesek. Állnak, jár­kálnak ... Türelmetlenkednek. A vezetőnk. ez a kedves fiatalember megint beleszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész! __ E gy darabig az óra alatt álldogált. Aztán járkálni kezdett... Türelmetlenkedett... Végre jött a lány. Megcsókolta. Beszélt ve­le. Megfogta a kezét. Aztán elbúcsúzott, és visszajött a kocsiba. — Hát akkor mehetünk! — mondta. Megyünk tovább. Aztán megint megál­lunk. Nézem, egy új ház. Hallom, szól a ze­ne, énekelnek, az új lakók az ablakokban mosolyognak. A mi kedves trolivezetőnk be­leszól a mikrofonba: — Elnézést kérek, egy másodperc az egész, a barátom most kapott új lakást... Bement a házba. Bent énekelnek, ordítoz­nak, pohárköszöntőket mondanak. Aztán táncba kezdenek, közben valaki botrányt csinál. Jön a rendőrség. Végre megjelenik a vezetőnk. — Hát akkor mehetünk! — mondja ud­variasan. Megyünk tovább. Aztán megint megál­lunk. Nézem, pályaudvar. A vezetőnk, ez a kedves fiatalember, beleszól a mikrofonba: — Elnézést, egy másodperc az egész!... Most kezdődik a szabadságom! Vonatra ült, Szocsiba utazott. Kipihen­ten, barnára sülve jött vissza. — Hát akkor mehetünk! — szólt vidá­man. Mentünk tovább. Igaz, a munkából kicsit elkéstem, de szerencsére a kutya se vette észre! fltenedek) Borsod lakossága Sandokan Újra divat a kerékpár rr Itthon vagyok. rr

Next

/
Thumbnails
Contents