Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-02 / 129. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 T983. június 2., csütörtök lennészettuÉonysl mindennapjai Nézőtéri meditáció Japán a divat Dzsiro Tamija, A karatézö Cobra visszatér cimű japán film fősze­replője: Komura nyomozó, akit Cobrának hívnak. A korszerű műveltség tartalmáról alighanem sokáig fognak még vi­tatkozni a tudósok is, meg a gyakorlat szakemberei is. Az azonban vitathatatlan: a ré­gi, csak humán műveltség kultuszának vannak még hir­detői (akaratlanul is ezt a régi tartalmat kérjük szá­mon, amikor kulturált em­berről beszélünk), de egyre kevésbé tudjuk megkerülni, egyre kevésbé lehet megke­rülni a természettudományos ismereteket. Napjainkban, a tudományok differenciálódá-' sa, az információrobbanás korában a korszerű művelt­ség már nem azonosítható csak a humán műveltséggel (az irodalom, a történelem, a művészetek, egyszóval a tár­sadalomtudományokban való jártassággal), de az alapozó természettudományokkal sem. A korszerű műveltség al­kalmazó képességet is je­lent, s az ismereteknek egy tudományosan megalapozott vi] ágképű személyiség for­málódását kell segíteniük. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében vizsgálta meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöksége a természettudományos isme­retterjesztő munkát. S még egy szempontot emelnénk ki az elemzés vezérgondolatai­ból. Azt az eredendő célt, hogy az ismeretterjesztő mozgalomnak igazodnia kell azokhoz a társadalmi, gazda­sági feladatokhoz és elváráJ sokhoz, amelyek a napi kö­vetelményeket megszabják. Nem egyfajta „olcsó” prakti­kusság követelménye ez. Ez a gyakorlatiasság a tudo­mányos eredményeknek, s ezen belül a tudományos is­meretterjesztésnek olyan „ap­rópénzre váltása”, amely egyszerűen feltétele a haté­konyabb munkának, a kor­szerű műveltség terjesztésé­nek. A természettudományi ismeretterjesztés körének bővítése, hatékonyságának növelése egyre sürgetőbb tár-> sadalmi igény például a gaz­daság oldaláról is. De az oktatás — a közoktatás — sem mondhatja el ma ma­gáról: megvan a saját házá­ban. Az a követelmény, hogy a tanulás permanens, több szák» futó cselekvéssorozat Hegyen: a belső szükség — amelyet persze a társadal- m-si-gasdasági elvárások is ébrem tartanak —, csak ak­kor valósulhat meg mara- gíéktalamd, ha ae ismeret- terjesztés beépül a közmű-1 'velődé* és a köoaktatás fc- tfyaswaiáfc* is. Wo«, elmúSt években a (megyei ismeretterjesztés ha nem ss látványos, de szép eredményeket ért el a ter­mészettudományos Ismeret­terjesztésben ia. A felnőtte­ket és a fiatalokat is össze­fogó baráti köri mozgalmak, körök, klubok, a szabad- egyetemek számának szapo­rodása jelzi, az igény is fo­kozódik. Az át-' és tovább­képző tanfolyamok, amelyek megszervezésében épp az is­meretterjesztő mozgalom vál­lalt magára nagy feladato­kat, nagyon is konkrét gaz­dasági követelményekhez kapcsolódnak. A gazdasá­gi és társadalmi szükség­let is magyarázza, hogy a környezetvédelem is egy­re jelentősebb szerephez jut az ismeretterjesztésben. És folytathatnánk a sort. Hiszen az emberiség primér szük­ségleteinek kielégítése érde­kében alapvető a mezőgaz­daság és az élelmiszerterme­lés fokozását szolgáló új rendszerek és eljárások fej­lesztése, s az elért eredmé­nyek „kiközvetítése”. Ez a továbbító szerep meghatáro­zó, s alighanem az ismeret- terjesztésnek is része van ab­ban, ha az új eljárások, új termesztési módok tért hódí­tanak a kistermelésben, a háztájiban. Így értettük azt, hogy az ismeretterjesztő munka egyik követelménye a tudományos eredmények ap­rópénzre váltása, átültetése a mindennapok gyakorlatá­ba. Utaltunk már arra, hogy a megyei ismeretterjesztésben igen tekintélyes helyet fog­lal ef a természettudomá-' nyos ismeretterjesztés. Fi­gyelembe vébe azt, hogy or­szágosan is jónak értékelik a megyei ismeretterjesztő mozgalom eredményeit, ez nem kis eredmény. Ami azonban nem jelentheti azt, hogy nincs szükség e tevé­kenység rugalmasabbá téte­lére. így például jobban kell figyelni azokra a nagy nép- gazdasági feladatokra, ame­lyek a természeti kincsek és a környezet hasznosítását, védelmét jelölik meg, s ál­talában azokra a fő fejlesz­tési tevékenységekre, ame­lyek a gazdaság előmenete­lét, fejlődését segítik. A z ismeretterjesztésnek már most is vannak olyan lehetőségei, ame­lyek emberközelivé teszik a' tudományos-technikai forra­dalom vívmányait. Ezekkel nyilván még jobban kell él­ni. Az ismeretterjesztés ugyanis olyan közbenső le­hetőség, amely segíthet a napjainkra jellemző techni­kai fejlődés és a társadalmi fejlődés között időnként ki­éleződő ellentét feloldására. Arra, amit más helyütt úgy fogalmaztunk meg: segít­het abban, hogy a tudomá­nyok és a technika ember-1 közeibe kerüljön. A meleg idő beköszönté- • vei a bemutató mozik vász­nain is szaporodnak az olyan filmek, amelyek megkímélik a nézőt a szellemi munká­tól, az együttgondolkodástól, afféle nyári időtöltések. Tu­lajdonképpen ezen a héten nincs is miről érdemben kritikai méltatást írni. A hét egyik előreláthatóan nagy tö­megeket vonzó filmje lesz a filmmúzeumi sorozatban műsorra tűzött — tehát nem új! — amerikai MASH cí­mű, 1970-ben készült. Robert Allman rendezte film, amely stilisztikai paródiával fel- erősítetten szól az emberi pusztulásról, a hollywoodi katonai idealizmusról, egye­bekről. Igen rövid időre tűz­ték műsorra a bolgár A bó­jánál mester című filmet, Zahari Zsandov művét, amely a XIII. században Eu- rópa-szerte végbement festé­szeti megújulásnak a szláv ikon- és freskófestők köré­ben történt jelentkezéséről szól, s ennek keretében egy bizonyos Ilija, a későbbi „bo- jánai festőiskola” megalapí­tója művészi életútját, küz­delmeit ábrázolja. Az állat­barátok elnézegethetilk a Flep, a róka című japán, hangbemondásos természet­filmet, Korejosi Kurahara munkáját, amely a H ok kei - do-szigetek hótakaróján élő rókák életébe enged bepil­lantást Flep családjának ka­landjain keresztül. Akik a magyar VÜK kalandjait rajzfilmen szerették, bizo­nyára érdeklődéssel fogad­ják az élő rókákkal jeles­kedő filmet. órai kezdettel, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem előadótermében tartja 50. — jubileumi — érmecsere-auk­cióját. Bár, az érmék, papír­pénzek és kitüntetések csak az egyesület tagjai között cse. rélhetnek gazdát, az aukció anyagát az árverés kezdete Ugyancsak japán a hét másik közönségsikeresnek ígérkező filmje, A lcaratézó Cobra visszatér. Ennek előz­ményeit a krimik kedvelői már ismerik. Komura nyo­mozó most újra hadakozik nyolcvan percen át az alvi­lággal és természetesen győ­zedelmeskedik. Teljesen re­ménytelen vállalkozásnak tű­nik e film fordulatait pon­tosan nyomon követni. Ne­héz a sok egymást követő japán arcot is megkülönböz­tetni, a különböző bűnöző klánok egymáshoz való viszo­nyait felismerni, egyáltalán pontosan megtudni, ki, mi­lyen bűncselekménnyel gya­núsítható. Talán nem is lé­nyeges, mert itt van a szuper­nyomozó, aki még a magas szakadékról autóval lezuhan­va is folytatja az útját — micsoda reklám az autógyár­nak! —, s aki csak azért kezd udvarolni egy prosti­tuáltnak, hogy meztelen tes­tén egy anyajegyet azonosí­tani próbáljon, de minde- nekfelett verekszik a végki­merülésig. Kicsit furcsa, hogy egy nagy létszámú nyomozócsoport csak üldö­gél a kapitányságon és a Cobrának csúfolt Komura nyomoz egyedül, de ki is­meri a japán nyomozási szo­kásokat!? A nyomozás logi­káját is nehéz követni, de arra aligha gondolt maga Umcni Inoudzse, a film ké­szítője is. Művészi, esztétikai érték bajosan lelhető ebben a filmben és mintha a ka- raté és a bunyó is kevesebb lenne, de tulajdonképpen mindegy. előtt a nagyközönségnek is bemutatják. Több ritkaság, értékes és védett darab is gazdát cserél. Az érmék kö­zött éppúgy megtalálható a kelta drachma, II. Constan­tinus siliqua-ja,,mint Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor er­délyi tallérjai, vagy Árpád­házi királyaink pénzei. Az érmecsere-közvetítés legérté­kesebb darabja a Ferenc Jó- zsef-rend aranyból készült lovagkeresztje 1849-ből, mely­nek kikiáltási ára előrelátha­tólag 8 ezer forint lesz. Idézet a miskolci Vörös­marty Művelődési Ház ez évi munkatervének az „Intéz­mény fő feladatai” című ré­széből: „A vasutas dolgozók és családtagjaik művelődésé­nek sokoldalú elősegítése a munkahelyen és a lakóterü­leten”. Hogy e rövid mon­datba foglaltak mögött mi minden húzódik meg, arról beszélgettünk Varga István igazgatóval a vasutas dolgo­zóknak a miskolci Tiszai pá­lyaudvarhoz közel levő mű­velődési házában. — Nem véletlenül hangsú­lyozzuk a művelődés munka­helyen történő elősegítését. Mint szakszervezeti intéz­ménynek ez kötelességünk is, emellett a vasutasmun­ka sajátosságából adódóan nagy a dolgozók „szétszórt­sága”, arra nem lehet szá­mítani, hogy rendszeresen bejönnek a házba. Igen lé­nyegesnek tartjuk, hogy a munkahelyeken folyó szak­mai, politikai képzéshez a magunk eszközeivel hozzájá­ruljunk. Ennek elsődleges formája az ismeretterjesztő rendezvények szervezése, ezen belül is megkülönböz­tetett figyelmet fordítunk a munkahelyhez kötődő, az igazgatóság előtt álló fel­adatok minél jobb megoldá­sát szolgáló ismeretek bőví­tésére. — Hallhatnánk példákat? — Az egyedi előadások mellett a szocialista brigád­vezetők fórumán szó esett az üzemi demokrácia aktuális kérdéseiről; a bérgazdálko­dásról; a KXSZ-esek tovább­képző tanfolyamán Hernádi István igazgató mondta el tájékoztatóját a vasút előtt álló feladatokról, meghall­gatva természetesen a fiata­lok véleményét is; de ha­sonló témák „napirenden szerepelnek” a munkavéde­lemmel foglalkozók, vagy a szakszervezeti nőfelelósök levelező tanfolyamain ... Szeretném ehhez hozzátenni, hogy e ‘fórumokon más, a dolgozókat érdeklő kérdések­re is igyekszünk „választ sze­rezni”. Folyamatos a tájé­koztatás a bel- és külpoliti­ka időszerű témáiról. Az utóbbi időből csak kettőt hadd emeljek ki: a lakás­ügyi jogszabályokról és a kisvállalkozásokról cserél­hettek véleményt dolgozóink a szakemberekkel... Ahhoz persze, hogy tud­ják, éppen mi foglalkoztatja a dolgozókat, sokat kell köz­tük lenni. Ezt már Szabóné Nagy Júlia erősíti meg, aki hosszú évek óta dolgozik már a Vörösmartyban nép­művelőként. S hogy sok te­rületen „mozog”, mi sem bi­zonyíthatja jobban: óvodá­soknak szervezett foglalko­zásról csöppent bele a be­szélgetésbe. Mert természete­sen a művelődési ház nem csupán „termelést segítő” te­vékenységet lúd feladatai között Ha már éppen gyere­kekről esett szó, Szabóné Nagy Júliával itt folytatjuk a beszélgetést: — Az óvodás és iskolás gyerekekkel való foglalkozást nagyon fontosnak tartjuk, így remélhetjük, hogy ké­sőbb ők lesznek fiatalként és felnőttként a legjobb partnereink; megszokják a házunkat. Három óvodával van kapcsolatunk, termé­szetesen első helyen a MAV- óvoda áll. Az elmúlt évtől kezdődően rendszeresen szer­vezünk játszóházi foglalko­zásokat, a környékbeli isko­lák tanulói is eljönnek ezek­re a szombati programokra. Van zeneóvodánk, nagycso­portosoknak, általános isko­lásoknak mű vészi torna-lehe­tőség. A szokásokhoz híven ezen a nyáron is várjuk a jelentkezőket a szünidei fog­lalkozásokra, június 20-tól július 20-ig ... Többször hangsúlyozták beszélgető partnereim, i '.ilyen fontosnak tartják a kisebb közösségekben folyó munkát. Ennek legjobb „formája” az amatőr művészeti tevékeny­séget folytatók munkája. Ók kötődnek igazán a művelő­dési házhoz. Ezek a csopor­tok a vasutas dolgozók igé­nyeinek kielégítése mellett a területi munkában is jelen­tős szerepet vállalnak. A vasutas koncert fúvószenekar a megyehatáron túl is is­mert; van ifjúsági fúvósze­nekari szakkörük is Bodrog- oiasziban, a nevelőotthonban; Miskolcon a művelődési ház­ban dolgozik a formációs tánccsoport és a vasutas raj­kózenekar __ É s méltán érdemelnek több említést ezúttal a Fi- ezere László nevével dolgo­zó vasutas képzőművészeti szakkör tagjai. Ez év ápri­lisában két alapító — Gálik János és Nagy Lajos —, va­lamint a szakkör elnyerte a Szocialista Kultúráért kitün­tetést. A művelődési há* igazgatója, Varga István mondta: — Valamennyien büszkék vagyunk erre az elismerés­re. Megyénkben a felszaba­dulás után elsőként alakult meg a vasutas dolgozók kép­zőművészeti szakköre, s azóta folyamatosan dolgoznak. Az alakulás után más foglalko­zásúak is helyet kaptak a csoportban, a festészet és a grafika mellett tűzzománc­munkával is foglalkoznak. Jelentős szerepet töltenek be ma is a megye amatőr kép­zőművészeti életében, mun­káikkal ott vannak a kiállí­tásokon, alkalmanként a Vasutasok Szakszervezete ál­tal rendezett tárlatokon. A művelődési házban és a szol­gálati főnökségen bemuta­tott alkotásaikkal hozzájá­rultak a dolgozók esztétikai ízlésének alakításához is. A közel három évtized alatt neves művészek irányították a szakköri munkát, három éve Zsignár István vezetésé­vel dolgoznak. Csak végigpásztázni tud­tuk a sokirányú munkát, azokat a területeket, ahol a művelődési ház munkatársai ott lehetnek segítőként. A népművelők nem tagadták: mind az igazgatóság vezetői, s természetesen a szakszer­vezet munkatársai komoly figyelmet szentelnek a mű­velődési munkának. Amikor befejeztük a beszélgetést. Varga István igazgató még „háznézésre” marasztaít; fel­újították a Vörösmartyt, kül­sejében is megszépült. Mert ez is fontos ... Tcnagy József •s természettudományos szak- Caul»rás Annamária A júniusi Napjainkból (henedekj Jubileumi aukció A Magyar Érmegyűjtők Egyesülete június 5-én 9.30 Áz örökség regéi A Napjaink júniusi sza­mában M. Pásztor József folytatja krónikáját az 7933- as lillafüredi íróhétről, bőven idézve Móricz Zsigmond, Bá­lint György, Szántó György és mások idevonatkozó írá­saiból, és a korabeli Lilla­füredi Fürdőújság közlemé­nyeinek fotómásolataival il­lusztrálva mondandóját. E kétrészes közlemény bizo­nyára a lillafüredi íróhét to­vábbi kutatására serkenti az irodalomtörténészeket. A lapszámban kiemelkedő összeállítás a Disputa a nyelvtanulásról, amelyben Kilián István, Vekerdi László, Surányi Béla, D. Molnár István és Havas László nyilatkoznak meg eb­ben a témakörben, különös hangsúlyt helyezve a latin «a?ebc, valanamt a „kis” nyel­vek tanulására. Két érdekes riport olvasható a lapszám­ban, Horváth Dezső Mézes­kalács című riportjában a tanyavilágban levő általá­nos iskolai kollégiumokkal kapcsolatos idegenkedésről, Szepesi József A problémák megértéséhez vezető út cí-. mű riportjában pedig a nagyüzemi munkát vállalt cigányság befogadásának ne­hézségeiről, illetve a beil­leszkedési törekvések meg­hiúsulásáról ír. Nagyszabású interjú ol­vasható Márkus Béla tollá­ból Serfőző Simonnal. Az Élni segít, ha kimondjuk a bajt című írás, szinte születésé­től napjainkban jelentkező gondjaiig mutatja be a köl­tőt. Lengyel József elköte­lezettségéről ír Laczkó And- rés A Visegrádi «te* és a történelem című írásában. Elbeszéléssel — Á gyűlölet évadja — Takács József, versekkel Káldi János, Fecs­ke Csaba, Papp Lajos, Bé- nyei. József, Balázsovics Mi­hály, Kiss Dénes, Szikra Já­nos, Serfőző Simon, Pusztai Zoltán, Juhász József, Va- derna József, G. Nagy lli- án, Tönköl József, Bognár István és Iszlai Zoltán, gra­fikákkal Bognár Árpád, fo­tókkal Laczó József és Mécs Ernő van jelen a lap ha­sábjain. Igen gazdag a lap­szám könyvkritikai rovata. Az elhunyt' Fábián Zoltán­ra két cikk emlékezik. A hírösszeállításban kapott he­lyet az ünnepi könyvhét megnyitásáról szóló rövid eoegenüékeaé*. Mindössze tíz metszet Az örökség regéi című kiállítás, amelyet a Miskolci Galéria előcsarnokában láthatnak az érdeklődők. Tíz metszet és egy szokatlan katalógus, amely tíz regét, mondát rejt magában. A kettő összetartozik, meri a kanadai Saul Field grafi­kusnak és a Kanadában élő Hédi Bouraoui költőnek és irodalomtörténésznek közös vállalkozása Az örökség regéi. Azaz; összegyűjteni és vizuálisan és költőileg is újrateremteni azoknak a né­peknek az ősi legendáit, mítoszait és regéit, akikből — idézet a szerző költőtől — „nemcsak a kanadai mo­zaik, hanem az egész mai »világfalu« összetevődik. Af­rikai, kínai, német, görög, magyar, izraeli, olasz, japán, lengyel és ukrán monda, re­ge, legenda kettős változa­ta található meg a kiállítá­son: a képi és a verbális, s ezek egymást erősítik fel, de legalábbis segítik a megér­tést, noha természetesen a legendák verbális feldolgo­zásainak magyar fordítása sokkal Inkább szó és érte­lem szerintinek, mintsem művészinek tűnik. így is, ily módon is vi­lágos és érthető az alkotói szándék, # különböző né­pek eredendő kultúrájából felmutatni azt, ami sajátos­sága, de azt is, ami ezeket a különböző kultúrákat ösz- szekötheti. A kiállítás anyagát a ka­nadai nagykövetség jóvoltá­ból mutatják majd be Bu­dapesten, a Szépművészeti Múzeumban. Ezt megelőző­leg két vidéki városunkban láthatják az érdeklődők, Debrecenben és most itt, Miskolcon. a Galériában, ahol — többek között — gyermekfoglalkoztató»* is szerveztek rá tts. a.) )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents