Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

1933, június 12,, vasárnap FS7AK MAGYAKOKS/AG 3 Ha felhők tornyost! nak A DIGÉP-ben Elöl szalad az. iroda, ® Ok vannak a legköze­lebb, Mögöttük szoro­san a gondozok, akiket ha­marosan beérnek a műhely szerelői, s a traktorosok. Ro­han a szövetkezet. Legalább­is aki a központi telepen ,,él, es mozog”. Ki-ki kondidójá­tól függően érkezik a legeJö- re a célhoz. Fi heg ve, elfúl- ' ladva, vagy teljesen frissen. Ills akkor jön az esemény csúcsa. Mindnyájan a libákat kezdik terelni. Több-keve­sebb sikerrel. Hogy mi ez? A harangot — mivel amúgy sincs — senki nem verte tél­re. De ez riadó a javából. Mégpedig: libariadó .. . A Bükk felett elsötétedett az ég. Vigh György, a sajópelri Egyetértés Termelőszövetke­zet elnöke szívből nevet: — Ez van. l-la sok vihar lesz a nyáron, akkor egypáran túl­adunk a fölösleges kilóinkon. Ugyanis minden zivatarral jég is jöhet, és tizenkétezer liba legel kint a rétén. Jó pár millió forintot bombázhat pillanatok alatt szel a jég. Az elmúlt évben az ország több részén — megyénkben .Bogácson — több ezer állat pusztult el a jégverésben. Így érthető a sajópetriek, sokszor indokolatlannak bizonyuló fé­léimé. — Idén kezdtünk foglalkoz­ni libatenyésztéssel. Így ért­hető. hogy nagyobb gonddal figyelünk az ágazatra, mert szeretnénk elérni, hogy már az első évben nyereséges le­gyen. Elvégre olyan lehetősé­get kaptunk, amit inások nem. Ez a lehetőség 5,6 millió fo­rint. Ennyit kaptak a bank­iéi. arra, hogy kihasználatlan épületeiket a libatartás cél­jára átalakítsák. Az elnök: r— Viszont a hitel elnyeré­sének volt egy fontos szem­pontja. Júliusban kezdhet­tünk a kivitelezéshez, de az­zal a feltétellel, hogy az épü­letek átalakítását, s a belső technológia szerelését decem­ber végéig végezzük el. Kü­lönben nincs hitel. Elmonda­ni könnyű, de értékelni ne­héz azt a munkát, amit kö- művesbrigádunk, — és tár­sadalmi munkában, sokan mások — ez alatt a pár hó­nap alatt végeztek. Nagy haj­tás volt, ünnepek nélkül. Szinte mindenkinek. De egyáltalán miért van szüksége ennek az alig több mint ezer hektáros gazdaság­nak, erre a 15 millió forint árbevételt érő ágazatra? Hi­szen a növénytermesztés, a kavicsbánya, s a miskolci kö­zös üzemeltetésű, de önálló vállalat már az elmúlt évben is hozta az 5.4 millió lo: intés bizlus nyereséget. Akkor mi­nek kockáztatni? Hiszen köz­tudott, hogy az állattenyész­tés eleve nem hozhat nagy nyereséget és ráadásul a liba meglehetősen kockázatos, ex­portpiacoktól függő ágazat. A spk kérdésre az cinül« egy mondattal feleli: — Már több éve — amióta új vezetés került a tsz élére — csak nézzük ezeket az épü­leteket, mert nem tudtunk ve­lük mit kezdeni. Majd a magyarázatot így bővítette ki: — Kezdetben szarvasmarhatelepnek épült, majd megpróbálkoztunk ju­hászánál, sertéstartással. Va­lamivel nagyobb sikerrel. A veszteség mérséklődött, só! az elmúlt évben már nyere­ségei is hozott. De egyik ál­latnak sem lehet nálunk jö­vője. Julinak kevés a lege­lőnk. sertéshez korszerűtle­nek és kicsik az istállóink. Viszont azzal, hogy a hitelt megkaptuk, egy olyan tizenöt- millió forint árbevételű ága­zatot építhetünk ki, amely biztos nyereséget hozhat. Mert még a tanulóidő alatt, az idén sem akarjuk alább adni hat százalék nyereségnél. Es ez pedig testvérek között is nyolc-kitencszázezer forintot jelent! Ezért már érdemes kockáz­De viszont a 22 hektáron telepített, gyepen ott legel t" ezer husiiba, amely a mini­mális zabot kivéve, extenziv viszonyok közölt tartható. (Nyáron a betakarítás után a tarlókul is a szárnyasokkal legeltetik.) Mivel az állatokat háromszor lépik — természe­tesen, ha lesz a faluban elég jelentkező a munkára — a haszon nagy lehet. A toll ki­logrammonkénti ára ugyanis 350—520 forint között mozog, így összességében 1,6 millió forintot érhet el a tépöbrigá- dok munkáján a szövetkezet. Es. hogy a liba-,.idény” lefu­tása után se álljanak üre­sen az. istállók, decemberig még hetvenezer cáirkét is fel­nevelnek. Ennyi főbb vonalakban az ágazat, amelynek legutolsó beruházása, Via egyáltalán il­lik a kiserdőben épülő, szal­mával fedett nyári szálláso­lja! ezzel a szóval illetni, a napokban készült el. Megvan az óvóhely a jég elöl. De. ha a Bükk felett felhők tornyo­sulnak, megint, rohanni kezd az. iroda, milliókat, menteni, millió forintokat terelni. Ön­maguk nem kis derültségé­re... —■ karmáit ■= Fejlesztik o szivattyú- gyártást Tovább fejlesztik a szivaty- tyúgyártást a Diósgyőri Gép­gyárban. A nagyüzem az el­múlt. években Szerencsen ön­álló gyáregységet alakított, ki. amelyben korszerű gyártási módszereket valósítottak meg. Az új egységben készüli szi­vattyúkat úgy szerkesztették meg, hogy azok megfelelje­nek a szigorú nemzetközi DIN- és ISO-.szabványoknak is. A diósgyőri nagyüzem már mintegy 25 éve foglalkozik szivattyúk készítésével, és az eddigi konstrukciók során nagy gyártási tapasztalatokra tettek szert. De a továbblé­péshez mégis szükséges, hogy újabb módszereket is alkal­mazzanak. A gyár számára a továbblépést biztosítja, hogy a vegyipar igényeinek kielé­gítésére különféle marótólyá- dékok szállítására szolgáló be­rendezések gyártására egy új típus know-howjái is megvá­sárolták. látni. Meg akkor is, ha a li­ba tartás fegyelmezettebb, pontosabb munkát kíván ve­zetőktől. beosztottaktól egy­aránt. Ékes példa volt erre az a pótkocsis tehergépkocsi, amelyik zsákokkal telten gör­dült. be a szövetkezet kapu­ján. Az elnök így hívta lel rá a figyelmet: — Százezer forint. Ennyit ér a laprakomány. És min­den héten érkezik menet­rendszerűen egy ilyen szerel­vény. Az ágazat összehangolt munkát, szervezést igényel, hiszen a tartásmód kétirányú. Huszonnégyezer libát hizla­lunk. Folyamatosan kapjuk a naposlibákat, s ezeket kilenc héten keresztül 4—4,2 kilo­grammos súlyra hizlaljuk fel. Ötéves szerződésünk van az AGROCOOP-pal, így hiába romlott a piaci helyzet, ne­künk biztos vásárlónk van. De mivel az árak romlottak, ezen a tartásmódon már nincs akkora haszon, mint amit korábban reméltünk. Megkezdődtek a Borsodi Vegyi Kombinát fos-zgenüze­meben a komplex üzempró­bák. A finomkémiai iparagat meghonosító új üzemben a növényvédő szer gyártásához szükséges alapanyagot állít­ják majd elő a BVK-nál ke­letkező melléktermékei«: bői. Az ú;i üzemben a próbák vár­hatóan két hónapot vesznek A Mezőgép Tröszt: és vál­lalatai az idén is az egész országra kiterjedően meg­szervezik a nyári műszaki ügyeleti szolgálatot A nyári csúcsidényben jelentkező munkák teljesítése, a kalá­szosok gyors és veszteség­igénybe, a Hl. negyedévben pedig hozzáfognak majd a foszgén előállításához is. Az itt gyártott, alapanyag zömét a sa.ióbábonyi Északniagyar- országi Vegyiművek használ­ja fel, ahol a mezőgazdaság számára fontos kukorica- gyomirtó szerti gyártanak be­lőle. A termelt foszgén kisebb részét pedig az anya üzemben, a BVK-nál használják fel. mentes betakarítása érdeké­ben június 20-tól augusztus 15-ig az MGT-központban és valamennyi vállalatánál, munkanapokon 7—10 óráig, munkaszüneti napokon 7—15 óráig tartanak műszaki ügye­letét. Miszaki igyelet a Mezőgépnél A Szerencsi Édesipari 9 Vállalat mindhárom gyárában élénk a bri- gádmuzgalum, élénk a bri­gádok közti verseny is. Ért­hető hát a diósgyőri gyár Angela Davis szocialista bri­gádjának öröme: a közel­múltban a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja kitünte­téssel ismerték el munkáju­kat. A brigád vezetője, Bn- Uovszky Miklósné, egy kis gyárlátogatásra- invitál: — Huszonegy éve működik a gyárunk, nem is csokoládé­gyárnak épült, de ma mar mindenünk megvan, a régi berendezéseket, ahogy a le­hetőségek engedik, újakra cseréljük. Uj gépeink van­nak, mert időközben válto­zott a gyártmányszerkezet. Nagy bánatunkra, néhány evvel ezelőtt megszűnt az ostyagyártás, de örömünkre szolgál, hogy az országban egyedül mi gyártunk dia­betikus csokoládét... — Miért sajnálják olyan nagyon az ostyarészleget'! — Azért, mert a mi bri­gádunk az ostyamártó gép mellett élte le a legszebb éveit. Én nem voltam túl fiatal, amikor felcseréltem a főzőkanalat a gyári munká­ra. /Négy évig dolgoztam itt, amikor megalakítottuk a brigádunkat. Tizenegyen dol­goztunk a gép mellett, ez a tizenegy asszony hozta léire a kis közösségei. Szemvilla­násokkal is megértettük egymást. Nagyjából azonos korúak voltunk, a gyereke­ink már nem túl kicsik és csodák csodájára, a férje­ink is olyan barátságot ala­kítottak ki egymás között, mim mi, holott ők nem egy munkahelyen dolgoztak. A munka ment mint a kari­kacsapás, somi-rendre kap­tuk meg az ezüst és arany fokozatú brigádelismeréseket. A szabadnapokon meg be­jártuk a fél országot. Feled­hetetlen éveink voltak. — Miért beszél múlt idő­ben? — Amikor megszűnt az ostyagyártás, átszervezték a gyárat. Mindenki más mun­kahelyre került. Hét kollé­ganőnk nem tudta megszok­ni az új munkakört, kilép­tek. Széthullott a brigád. Néhány éve történt qz, de azóta sem tudjuk elfeledni, nagy csapás volt... — De azóta is él, és a je­lek szerint eredményesen dolgozik a brigád. — Négy alapító tag meg­maradt és újak, fiatalok ke­rültek hozzánk. Természete­sen olyan emberek, akiket ismertünk és szerettünk már régebben is. Most kilenc em­ber dolgozik a brigádunk­ban, van kel kismamánk, akik a gyermekgondozási sza­badságukat töltik. Mi, töb­biek meg a gyár különböző helyein dolgozunk. Dolgoz­nak brigádtagok a figura- gyártáson, a csomagolóban, a meón, a számviteli osztá­lyon. Én a ruharaktáron dol- zom, de hosszú ideje helyet­tesítem napi négy órában a szakszervezeti bizottságunk titkárát, mert; ö beteg. Egyébként a gyár dolgozói a legutóbbi jelölésen szb-el- nöknek választottak. — Patikatisztaságú ez a gyár. — Igyekszünk. Az előírta­kon, a szabványtisztaságon túl is rendet szeretünk ma­gunk körül. Most éppen én vagyok az egyik tisztaság­felelős — mondja Helmeczl Bcláné, a figuragyártó üzem temperáló gépének kezelője. — Hogyan került a bri­gádba? — Azonos volt a munka­helyünk és amikor a kislá­nyom megszületett, eljött hozzánk a brigád. Soha nem felejtem el nekik. Aztán ter­mészetesen jelentkeztem ná­luk a felvételi kérelmem­mel, amikor visszatértem. élet. sokkal jobb volt a mai­nál, mert mostanában alig találjuk meg egymást, min­denki más-más időbeosztás­ban, más-más munkahelyen dolgozik. Hét év után már nekem is van összehasonlí­tási alapom. — Mégis maguk kapták most a legnagyobb brigád- kitüntetést. — Dolgozni mi megtanul­tunk, túlteljesítjük a válla­lásainkat. Volt olyan eset, hogy éjszakai műszak után még bent maradtunk egy kommunista műszakra is. Tanulunk, patronálunk, mű­velődünk. társadalmi mun­kákat vállalunk, egyszóval megteszünk mi mindent. De régen ennél többre is képe­sek voltunk. Olyan dolgok­ra, amelyek nem mérhető-. Beiogadlak. A regi brigad­Fuiókércsi óhaj Fulókércseo is, min! o megye többi résiében, nagyon várják mán o? égi oldást. Többek között ettől is függ, Hogy e képen (átkaié csii búra milyen terméssel fiiét az idei aratáskor. 'természetesen, ha len­ne, ha regre megérkezne! De egyelőre nincs, megyei, sőt országos „hiánycikk”. Nem véletlen, hogy ez az. el­sőrendű beszédtémánk Rés- tyánszki Bertalannal, a fuló- kércsi Úttörő Tsz termelési főmérnökével. Ha ugyanis ezt az amúgy sem kedvező termőhelyi adottságú tajal. még csapadékhiány is sújt­ja, az bizony dupla teher. — Ha 3—4 napon belül nem hull számottevő csapa­dék, területeinknek főleg azon részein, ahol a talaj vizmegtartó képessége kicsi, sorra jelentkeznek majd az aszályfoltok. Minimum 30— 44) milliméter csapadék kel­lene ennek a vidéknek. Saj­nos, a szárazság kedvezőt­lenül befolyásolja a kalá­szosok szemképződései, va­lamint a kapások, a kukori­ca, napraforgó fejlődését. Aminek egyedül nem árt, az a szálaslakarmány-bela- karítás. Ez ugyanis nálunk még javában tart:, nagy ré­sze még nincs betakarítva... ek sem időben, sem telje­sítményben ... Azok az évek számomra is feledhetetlenek, holott en nem vagyok ala­pító tag. A régiek ettől sok­kal többet tudnának mesél­ni. — A brigád biztatására szerezte meg a szakmunkás- bizonyitványl kél gyerek édesanyjaként? — Nem, egyéni elhatáro­zásból kezdtem hozzá, mert tudtam, hogy több lesz a jövedelmem. De hogy kitar­tottam, az az ö érdemük is. Néha egy kis évődes is se­gít. Molnár Lászlóné egy mű­szakban 86 doboz Mikulás- figurát csomagolt ma. Egy dobozba 49 Mikulás fér. — Nem fáradt? — Dehogynem. Ki nem fárad el ebben a korban? En ugyan még „csak” 47 éves vagyok, éppen a mai napon... — Sok boldogságot kívá­nok! — Köszönöm, nem is pa- naszkodhatom. Két gyerek, egy aranyos unoka, jó férj, kis telek. És itt is megbe­csülnek. Ez a kitüntetés is úgy jött, mint egy születés- napi ajándék. Mondom, nem vagyok már fiatal, de tel­kemre mondom, egy siker­élmény engem is úgy dop­pingol, mint cgv fiatalt. Ta­lán jobban is.' Ki lát a má­sik gondolatába? Dévay Györgyi Javába« tart reesbas, mert nagy a szenatermea. De nemcsak ez az egyedüli ok! A főmérnök úgy íogai- mazott: „Mi a szalastakar- mány-készítés tekintetében maradtunk el leginkább.” Bz alatt art értette, hogy ezen agazat műszaki fejlesztésé-, re fordítottak a legkeveseb­bet a korábbi években. Mennyiségileg is, főleg pe­dig minőségileg kevés jó gépük van a lakarmánybe- takaritashoz. És ez bizony elég szorító gond. Annál is inkább, mert itt, ezen a tá­jon az éghajlati, domborza­ti adottságok talán minden-, nél előbbre predesztináljál: a szálastakarmá n y-termesz-, test. Most ugyan a betaka-, rí tás folyamatosságát illető-, en a más kultúráknál egyéb­ként sokat ártó szárazság némiképp segít — ha ezt egyáltalán segítségnek tehet nevezni! —, de mi lesz azok­ban az években, mikor esős nap. esős napot ér? No, de térjünk vissza is­mét a szárazság sújtotta nö­vényekhez! Búzát 930 hek­táron termesztenek, s tavaszi árpájuk — amely már alul­ról sárgul —. 287 hektáron van. Az idén várhatóan ha­marább megkezdődik az aratás, mint a korábbi évek­ben. Erre felkészültek Fuló- kercsen. — Az árpával együtt ti­zennégy napra terveztük a betakarítást. A gép nem gond, ha szükség tesz több­re, kölcsön is tudunk ken­ni. Itt nálunk a búzánál ez ideig a 36 mázsa volt a re­kord. Nem valószínű, hogy túlszárnyaljuk, bár, amíg a szárazság ennyire nem súj­totta a növényt, igen jó ter­més mutatkozik. Nehéz most jósolni. Egy, napokon belül érkező jó eső még sokat se­gíthetne ... Ami a betakarítást illeti, legalább egy mondat erejé­ig említsük meg a köményt is. Ötvenkét hektáron ter­mesztik, a vetőmag-termei-, tető részére, s mint halljuk* nem tehet rá panasz, jó ter­més ígérkezik. A 476 hektár napraforgó, a 305 hektár kukorica és a 250 hektár silókukorica sor­sa — talán még inkább, mint a kalászosoké — most első­sorban az eső „kezében'’ van. És ez még a tsz almá­sára is vonatkozik, mert a jelenleg ígéretesen mutatko­zó almatermés jelentős ré­szét a természetes gyümölcs- hulláson túl — „eldobja” a fa —, ha időben nem érke­zik nedvesség. Valóban igaz a fulókércsiek óhaja: mosta júniusi eső is aranyat érne. (ha,id« L) Fotó: Fajtán LáseU j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents