Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

1983. június 9., csutőrtől ESZAK-MAGYARORSZÄG 5 VESZÉLYES . JÁTSZÓTÉR Futószalagon készülnek a korszerű villamos targoncák a szófiai „Szeptember 6.” gépgyárban A Balkancar-targoncák sikere II viláo Miféta Balkancar (Bulgária), Ciwrc (USA), H«M tér (USA), Toyota (Japán) — ez a világ legnagyobb villamos- és motorostargonca- gyártóinak élmezőnye. A bolgár gépgyártók nem egyszer három évtized alatt az elsők közé kerültek és már öt éve tartják elő­kelő helyüket, A világ minden ötödik tar­goncája a „repülő madárka” emblémát, a Balkancar cégjelzését viseli. Az első platós villamos targoncát 50 év­vel ezelőtt készítették el a szófiai villamos­kocsi-javító műhelyben. 1956-ban a KGST határozata alapján Bulgária szakosodott a villamos meghajtósú\ emelő-szállítógépek gyártására. Az első exportszállítmányon 1957-ben a Szovjetunióba és CsehszlováJ kiába indultak. Azóta- Bulgária valameny- nyi szocialista ország részére szállít. Egyes országokban kereskedelmi-ipari szerződé­sek keretében, bolgár dokumentáció alap­ján folyik a termelés. Ilyen módon mű­ködik összeszerelő üzem Kubában, a »MIN" Kombinát Jugoszláviában és a „Sa­si Sahaid” üzem Iránban. Tavaly mintegy kilenc százalékkal nőtt a bolgár targoncatermelés, az idén pedig az előirányzatok szerint több, mint 18 szá­zalékkal többet fognak gyártani. A „Bal- kancari’-termékek fejlesztése érdekében az utóbbi időben a szófiai Villamos és MoJ toros Targonca Intézetben egy egyetemes magasemelésű, „Druzsba” elnevezésű vil- lamostargonca-családot és egy „Record” elnevezésű magasemelésű motorostargonca- családot dolgoztak ki. Ezek a műszaki fejlődés legújabb vívmányait egyesítik: a 8€Ik kapják a SZOT-beutalékat? a „regi mailia” A nemzetltSri vásárokon 67 aranyérem és más kitüntetés dicséri a bolgár villamos és motoros targoncák magas színvonalát több száz változat a legigényesebb vevő követelményeit is képes kielégíteni. A „Balkancar” márka eddig különféle nemzetközi vásárokon ép szalonokon 67 aranyérmet és más kitüntetéseket nyert. A „repülő madárka” márkával ellátott termé­kek a Föld 65 országában találnak jó piac­ra. Ma, amikor annyi ötletes, szép, a célt valóban jól szol­gáló játszóteret láthatunk, kénytelen vagyok sok szülő és egy óvoda nevében tollat ragadni, s keserű hangú le­velet írni ahelyett, hogy in­kább köszönetét mondanék. Nagyon örültünk, amikor a Vándor Sándor utca és a Vö­rösmarty utcai házak belső udvarán a 7-es számú iskola mellett megépült a várva várt játszótér. Örömünk nem tarthatott sokáig, hiszen oly s'-'Jf probléma van azóta, hogy csak mérgelődünk. A játszó­tér elég tágas, jó helyen van, hiszen messze a forgalmas utaklól, bérházakkal körülvé­ve, védetten áll. Az elrende­zés azonban minden ésszerű megoldást nélkülöz! A térkö­zepét mintegy 2 méterre ki­emelték, és ide tették a ho­mokozót. Le- és feljutni a ki­csiknek életveszélyes. Az ol­dalát bevonták betonlapok­kal, ami éles és csúszós. A nagyobb korosztály viszont most kitalálta, hogy in­nen rágj -góan lehet le- es fölszáguldozni kerékpárral, rollerrel, és ezzel most. egy­más hegyire-hátára bukva veszélyeztetik a saját és a be­tonpályán játszók testi épsé­gét. Ez a játszótér a Vándor Sándor utca 7-es számú óvo­da udvara is, és az óvónők nem látják a dombtól a hin­tázó, vagy a pályán labdázó gyerekeket. Az itt lakó szü­lők pedig azt mondják, hogy társadalmi munkában még ők is segítenének ezt a „he­gyet elhordani”, csak vala­ki engedélyezné, irányítaná a munkát, géppel eltolnák, s ők elegyengetnék. Van a játszótéren őt darab betongyűrű is. amit talán itt­felejtettek; de ha játék gya­nánt áll jít, még rosszabb a helyzet, hiszen a szélei élesek, a teteje érdes, semmi értel­mes játékra nem használható és nagyon balesetveszélyes. Található még egy „akasztó­fa-szerű” faépítmény, ami nem tudni, mire használható, de nincs például csúszda, amit minden gyerek szeret. Padokat is kaptunk, újak, modernek, de ülésre nem használhatók. Nincsenek le­rögzítve, és a gyerekek ide- oda vonszolják, egymásra rak­ják, lebontják, vagy éppen magától is leborul. Ha még­sem cipelnék el, egymást és magukat összetörve, ülésre akkor sem lehet használni, mert kényelmesen ülni raj­ta nem lehet, felállni róla pe­dig csak igen nehezen. Lefest­ve, vagy lakkozva nincs, így állandó a ..szálkaveszély”. Ide mi a gyerekekkel játszani já­runk, okét vigyázzak, s ha már padunk van, jó lenne ké­nyelmesen ülni is rajta. Eny- nyi panasz hallatán remélem, lesz valaki aki odafigyel fé­résünkre és hathatósan intéz­kedik, hiszen még elöltünk a nyár. Szeretnénk jól érezni itt magunkat gyermekeink­kel. Orosz Lászlónc cs löbó aláíró, Miskolc, Vörösmarty u. 66. sz. TALÁLKOZÁS AZ OLVASÓKKAL A tokaji községi és a sze­rencsi járási könyvtárba Co- gadott el meghívást Bihari Klára írónő, akinek a könyv idei ünnepe alkalmából Az elvált asszony című új regé­nye képviselte írói munkás­ságát. Tokajban, május 30-án, hét­főn, 17 órakor. Szerencsen pe­dig 19 órakor találkozott ol­vasóival Bihari Klára, s első­sorban a műveiben érintett problémák iránti legfogéko­nyabb nőolvasókkal. Az írónő szólt életéről, munkásságáról, témaválasztásáról, hőseiről, alkotói módszeréről és vála­szolt az olvasók kérdéseire. Miért? című, a nemzedéki konfliktusokat ábrázoló, több kiadást megéri műve válto­zatlanul a legnépszerűbb az olvasók legkülönbözőbb kor­osztálya, rétegei körében. Az író—olvasó találkozót követő napon Bihari Klára Borsod megye tájaival, Hegy­alja nevezetességeivel ismer­kedett, megtekintette többek között a szerencsi Zemplén Múzeum képes levelezőlap­gyűjteményét, a monoki Kos­suth Emlékmúzeumot, s La- votta János felújított és szé­pen rendbentartotl tállyai sír­emlékét, akiről író-férje. Ba­rát Endre életrajzi regényt írt. Bihari Klára írónő a járás több községébe — Tárcái, Monok, Abaújszántó — foga­dott el újabb meghívást. Bluskó Mihály Tokaj FELEJTHETETLEN NAP VOLT... Május 27-e reggelén, azt hiszem, mindannyian izgatot­tan ébredtünk, és azon gon­dolkoztunk. vajon kikkel fo­gunk találkozni délután 1 óra­kor, a nyugdíjastalálkozón. Ki az, aki még él és eljön, s ki az, aki él, de nem jön el. Határtalan volt az öröm, ami. kor a volt munkatársakkal megláttuk egymást, hiszen annyi év jóban-rosszban, csak összekovácsolja a ková­csokat is. Aktív dolgozók jöttek ér­tünk, s velük mentünk be a kovácsműhely vöröstermébe, ahol megkezdődött az igazi ünnepség. Nyeste Antal párt­titkár üdvözölt bennünket, s elmondta a szervezéssel járó nehézségeket is. A nyugdíja­sok címére 350 meghívót küld­tek el, válaszlappal. Volt olyan, akj visszaküldte az­zal, hogy nem tud eljönni, a ez érthető, hiszen gátolhatja például a kor, a betegség is. De sajnos, harmincán voltak olyanok a címzettek közül, akik felbontatlanul küldték vissza a levelet. Szeretném tudni, s nemcsak én, hogy ez a harminc ember kire harag­szik? A munkatársaira, a mesterségére, vagy másra? Mindenesetre így visszakül­deni a volt munkahelyről ér­kező levelet, nagy szegénysé­gi bizonyítvány. S valóban ők leltek szegényebbek, hi­szen kedves, jóleső érzés volt találkozni például a két 84 éves munkatársunkkal, Mán- di Józseffel és Zselir.szky Já­nossal. akik idős koruk da­cára is jól érezték magukat közöttünk. Demeter elvtárs. a nemes­acél- és a nagykovácsműhely g.yai részlegvezetője bemutat­ta a jelenleg dolgozó vezelő­társulva építi ki' a speciá­lis igények kielégítésére ké­pes, kistételű megrendelések gyors teljesítését is vállaló kisüzemekből álló hálózatát a Debreceni Konzervgyár. Az első kis konzervgyárat az év elején helyezték üzembe a bihari térségben, Váncsodon két tsz-szel társulva. Itt évente hatszáz vagon termé­ket tudnak gj’ártani. Hasonló kisüzemek épülnek jelenleg Hajdúsámsonban, Kokadon, Mesterséges márványtöm- bök sorozatgyártása kezdő­dött el Siklóson, a Kőfara­gó- és Épületszobrász-Ipari Vállalat új agglomerát üze­mében. Az értékes színes kőzet korábban veszendőbe ment törmelékét színezett cementtel egyköbméteres műkőtömbökké tömörítik, amelyeket aztán a valódi márvánnyal azonos módon szeletelnek fel és csiszolnak fényesre. A sárga, vörös és zöld színű alapanyagból tet­szés szerinti árnyalatú bur­kolólapokat tudnak előálli­ket, és elmondta, hogy a ko­vácsoló üzemek hogyan tel­jesítették exporttervüket. Ez a tájékoztatás megnyugtatott bennünket, mert minket, akik a kohászattal jegyeztük el az életünket, minden ezzel kap­csolatos hír, jó vagy rossz, ér­dekel. Tudom, és itt is beszél­tünk róla, hogy az egész vi­lágon visszaesett a kohászati termékek iránti érdeklődés. Ezért is örültünk, hogy azért a diósgyőri kohászok termel­nek, s hogy az utóbbi évek­ben már ötször nyerték el a Kiváló Üzem címet. Amikor megszólalt a gyár dudája, csendben, kissé meg- halotlan hallgattuk végig, hi­szen mi, vidékiek ezt már na­gyon régen hallottuk. További kérdések, hozzászólások után a 100. sz. Iparitanuló Intézet­be mentünk át. ahol a Mis­kolci Nemzeti Színház tag­jai szórakoztattak bennünket., s zenekar húzta a talp alá va­lót. így aztán a nagyon fi­nom ebéd és innivaló elfo­gyasztása után, bizony, még táncra is perdültek a nyugdí­jasok. Mindannyiunk nevében sze­retném ezt a felejthetetlenül szép napot nagyon megkö­szönni. Lengyel Gynt» nyugdíjas Bőcs, Hősök útja 45. sz. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Lapunk 1983. május T2-1 számában megjelent Hová uram, ha nincs mibe? című írással kapcsolatban Miskolc város megyei Tanács V. B. építési és közlekedési osztá­lya vezetőjétől a következő választ kaptuk: „A városi ta­nács vb építési és közlekedési osztálya a városüzemeltetési év kapcsán helyszíni bejárá­sokon felmérte, hogy a város mely területein szükséges ut­cai hulladékgyűjtőket elhe­lyezni — figyelembe véve & szerény pénzügyi lehetősé­geket. Az 1983. éri kommu­nális alap e célra rendelke­zésre álló összegéből kívá­nunk a Miskolci Köztisztasá­gi Vállalattal elhelyeztetni több száz új, valamint — a Széchenyi útról és egyéb te­rületről begyűjtött — felújí­tott utcai hulladékgyűjtőket. Többek között a cikkben em­lített városrészekben, a Kiss tábornok, Marx Károly utca, Marx tér, Győri kapu, Tizes honvéd utca és Hunyadi ut­cák mentén — 1983. június 20-1 határidővel — 120 db elhelyezésére, adtunk utasi­Földesen és Balmazújváro­son. Az utóbbi, amely a Le­nin Tsz és a debreceni üzem társulásával létesül, a nyár végén kezdi meg a termelést. A szövetkezetiek régi épüle­tek átalakításával, korszerű­sítésével teremtettek helyet az üzemnek. A konzervgyár szakemberei már szerelik az általuk szállított gépeket és berendezéseket, több, mint száz balmazújvárosi asszony és leány pedig Debrecenben tanulja a szakmái. tani. Az új eljárással ké­szített műkő ára fele a már­ványénak, bár külső megje­lenésében alig tér el attól. A bányameddő márványlap- gyártásrn alkalmatlan hul- ladékközetéből naponta öt­hat műkötömbot készítenek a tizenötmillió forintos be­ruházással felépült üzem­csarnokban. A féleves pró­batermeléssel előállított mintegy kétezer négyzetmé­ter úgynevezett „Tenkes” műkő kedvező fogadtatásra talált a felhasználóknál. A közvélemény egy részé­nél minden olyan társadalmi juttatással összefüggésben fel­merül az esetleges protekció gondolata, ahol az igénylők száma jóval meghaladja a le­hetőségeket. Ez minden hiány­gazdálkodás sajátos velejáró­ja. A SZOT-üdültetéssel kap­csolatban is néhányan mindig tudni vélik, egyesek csak azért kaptak beutalót, mert a szakszervezeti bizottság ked­vencei. Különösen azok köré­ből hallani ilyen, vagy hason­ló megjegyzéseket, akiknek igényét nem tudták kielégíte­ni. Nagyon fontos a jegyel­oszlás demokratizmusa — többek között a szakszerveze­ti bizalmiak előzetes vélemé­nyének figyelembevétele —, valamint a nyilvánosság. így még a gyanú árnyékát is el lehet kerülni. Sajnos a fő- idényi beutalást igénylők kö­zül még mindig azok vannak többségben, akik számára a döntés kedvezőtlen. Részükre különösen lényeges a kivá­lasztás indoklása. Amióta a szakszervezeti bi­zalmiak joga és hatásköre je­lentősen megnövekedett, ja­vult a kiválasztás módszere is. Ezt igazolja például a ta­valyi beutalási statisztika, amely szerint minden négy SZOT-üdülőjegyből három a fizikai dolgozóknak, műsza­ki munkatársaknak és a nj'ug- díjasoknak jutott. A három- százezer felnőtt beutalt 75 szá­zaléka közülük került ki. Ha az adatokat részleteiben is elemezzük, még kedvezőbb a kép. A munkásokat na­gyobb arányban foglalkoztató ipari szakszervezetek — bá­nyász. bőrös, ÉDOSZ, építők, MEDOSZ, nyomdász, ruhás, textiles, vasas, vegyész — be­utaltjai között már nagyobb arányban, 83 százalékban ta­láljuk meg az említett réte­geket. A szolgáltatási ágazatok dolgozón, foglalkoztató szak- szervezeteknél — HVDSZ, KPVDSZ, közlekedési, postás, vasutas —. már valamivel ke­vesebb. összességében 75 szá­zalék volt a munkások, mű­szakiak és nyugdíjasok be­utalás! aránya. A nagyobb számban értel­miségieket tömörítő szakszer­vezetekben — egészségügyi, közalkalmazott, művész, pe­dagógus — már természete­sen kisebb volt a munkások,1 műszakiak és nyugdíjasok be­utalási részesedése, átlagosan 46 százalék. A nyugdíjas szak­szervezeti tagok beutalási ará­nyáról külön is érdemes tájé­koztatást adni. Indokolt ea annál is inkább, mivel alkal­mat ad néhány félreértés tisz­tázására. A közfelfogás szerint a nyugdíjasok beutalási ará­nya nem megfelelő. A tények az ellenkezőjét bizonyítják, Tavaly minden hatodik SZOT- üdülövendég a nyugdíjasok közül került ki. Az elmúlt évben a 4,4 mil­lió szakszervezeti tagból 13 százalék volt nyugállomány­ban. azaz 586 ezer személy. Ezzel szemben 16 százalék ve­hette igénybe a SZOT-beuta- lás jelentős kedvezményét. Több szakszervezet ben még ettől is jóval nagyobb arány­ban üdültek a nyugdíjasok. Így például a ruházati iparból 24, a vasiparból 20.5. a textil­iparból 19, a közlekedési ága­zatból 18,3, a vasutasoktól 18,2 százalékos arányban. A nyugdíjasok csak a főszer zoni családos üdülésben nem vehetnek részt, mivel ilyenkor az aktív dolgozók igényéi sem Tehet kielégiteni. A töb­bi üdülési formában a beuta­lásuk nincs korlátozva. A dön­tés joga minden esetben a szakszervezeti bizottságoké. örvendetes, hogy a szak- szervezeti központok többsé-j gében a SZOT-beutaláson kí­vül saját szervezésű nyugdíj jasüdülést is szerveztek. K. « J tást” Konzervgyári kisüzemek Termelőszövetkezetekkel Márványhatésú mükőlap

Next

/
Thumbnails
Contents