Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-07 / 133. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 V983. június 7., kedd A képernyő előtt Ki mit isi?, Ssztrigás Mici, meg mások Miként lehet az. hogy a Ki mit tud?, amely kél évtizeddel korábban annyira „{eldobott" valamennyiünket, annyira össztársadalmi uccué tudott lenni, ma egyre kevésbé érdekli a nézőket, egyre kevesebb szó esik róla? Mi váitoz- turcic meg, vagy a produkciók? — ezt kérdezte tőlem egyik nézőtársam a minap, az idei Ki mit tud? harmadik elődöntője után. A válasz alighanem: is-is, sőt van egy harmadik tényező, a körülmények változása is. Tagadhatatlanul csökkent az érdeklődés, mert a közvetlen környezeten kívül bizony már igen kevesen állnak oda az egyes versenyzők mellé, nem izgulnak továbbjutásukért — jellemző a beérkező szavazatok alacsony száma! —, jóval érdektelenebbé lett a néző. Miért? Alighanem közrejátszik, hogy húsz évvel ezelőtt a Ki mit tud? az újszerűség erejével is halott. Űj dolog volt, szinte meg gyerekkorú. ám tehetségesnek mutatkozó és vállalkozó szellemű versenyzőket látni; új dolog volt egyáltalán ez a fajta nyilvános tehetségkutatás és tehetségfelmutatás; új dolog volt egy sor néptáncprodukció bemutatása, illetve ismeretlen folklórmotívumok azokban történt fel dolgozása: új dolog volt az akkor még a maihoz képest kisszámú amatőr zenekarok jelentkezése, és sok egyéb. Két évtized alatt, hogy éppen a legutóbbival kezdjük, gomba mód szaporodnak a könnyűzenei együttesek, amelyek azonnal profik szeretnének lenni, mindenesetre pénzkeresetnek tekintik tevékenységüket: megváltoztak a tehetségek felfedezésének lehetőségei, körülményei, a mechanikus Ki mit tud? már nem olyan vonzó, illetve az igazi tehetségnek nem kell « soron következő vetélkedőre várnia: az utóbbi sorozatokban feltűnt tehetséges fiatalok közül többen végleg eltűnteik a nyilvánosság elől, nincs a korábbihoz hasonló felfedez- tetési vonzerő. És lehetne még hosszan sorolni. Mindezekkel együtt mi, nézők is változtunk. Az eltelt két évtizedben any- nyi mindent láttunk a képernyőn, hogy ..hozzáedződtünk” sokféle látványhoz, már nem hat ránk az egyensúlyozó kis- katona. nem fog meg annyira a produkciók többsége. Aztán meg életünk, társadalmunk sokféle változása érdeklődési körünket is kiszélesítette, másfelé terelte, megosztotta. Talán mindezekért, nincs meg a Ki mit tud?-nak a régi varázsa. Még altkor sem, ha a mai szereplők újak, frissek, próbálkozásaik mögött sok munka és tehetség rejlik. No. de miért nem hozza izgalomba azokat a nézőrétegeket, amelyek koruknál fogva még nem fásulhattak bele a vetélkedőkbe annyira, mint kortársaim?!... * Tör öcsik Mari háromszor. Nem azért említem, mintha sok lenne, csak éppen megjegyzendő, hogy olykor hosszú hónapokig nem hallunk róla. most meg nemrégen őt nyilatkoztatták Cannes-ról. vele beszélgetett Major Tamás kedden a Hogy volt!... című műsorban a Régi nyár-béli. a megszokottól eltérő szerepéről, s másnap már — egy műsorváltozásnak köszönhetően — ismét őt láthattuk a Maár Gyula rendezte Micsoda útjaim-ban, amikor élete eddigi szerepeiből kiemelt és a film kedvéért elénekelt, a legkülönbözőbb és műfajilag egymástól igencsak eltérő, más dalokkal, s azok „eljátszásával" bizonyította ismét sokoldalúságát. Sokat tud Törőcsik. Miért kell hát csak kampányszerűen láttatni?! * Kicsit hosszúra nyúlt a Feydeau századfordulós párizsi rsacskaságából készült Osztrigái Mici című zenés komédia. Fényes Szabolcs zenéjével, Szenes Iván forgatókönyvével kellemes időtöltés yolt. Horváth Adóm rendelése kissé visszafogott, kerülte az alapmű harsányságait. Kitűnő színészek sorjáztak az egyes szerepekben, a szereplő gárda élén pedig Galambos Erzsi ragyogott, bizonyítva: a zenés-táncos játékoknak sápjainkban 6 a legjobb művelője. ★ A W éves Gobbi Hildát köszöntötte vasárnap este a Mestersége; színész sorozatban látott portréfilm. Vitray Tamással folytatott beszélgetése többségben azokkal a Gobbi-adalékokkal szolgált, amelyeket a művésznő tisztelői sok más 'EorrSdbőL vagy éppen az elmúlt év végén megjelent emlé- «ecéskötetébői ismernek, « sorozat címéhez azonban kisebb •mértékbe* nőtt hű az adás, a színészi mesterségről kevesebb ■éré esett, viszont markánsan rajzolódott fel a művész- Vögéleti ember, a. közösségért élő és ma is tenni akaró ember portréjának néhány értékes vonása. * Thtokáink is látni fogják— s nemcsak a műsor címe perint — * nyiregyházi és a sárospataki új művelődési házakat. amelyek már szokatlan külsejükkel is felkeltik az érdeklődést Já hogy Makovecz Imre építész-tervező ebben a műsorban is megnyilatkozhatott, hogy a művelődési ház sgázaactója « már funkcionáló házról beszélhetett, s kár, hogy a nyíregyházi hámál megkerültek egy lényeges kérdést: az épület meghökkentően szokatlan külleme és a belső tereinek használhatósága közötti ellentmondásokat. Mert unokáink ezojart is látni fogják... Benedek Miklós Ünnep a faluban 50 éves a serénvfaivi IHVElIÉISi ttlSiOÜ Fellobogózva a művelődési Otthon Térzenét ad a putnoki bányásrzenekar Könyvhét utá n Dalosok Vasárnap délután nagysikerű dalostalálkozónak lehetett tanúja az a három és fél ezer vendég, aki hétvégi programjául a bogácsi fürdőt választotta. Itt rendezte meg ugyanis a helyi Hórvöl- gye Termelőszövetkezet azt a népdalbemutatót, amelyen a szövetkezet pávakörei mellett Szlovákiából érkezett kórusok is részt vettek. A színes népviseletbe öltözött bogácsi pávakor saját gyűjtésű helyi népdalcsokrával indult a dalbemutató. őket a Szlovákiáról, Szesztárói érkezett női kórus követte, magyar és szloBogácson vák dalok tolmácsolásával. Majd a szomolyaiak következtek, akik mi másról énekelhettek volna, mint hogy „víg Szomolyán megérett a rövid szárú cseresznye”. A kórusok sorát a buzitai CSE- MADOK vegyes kórus műsora, zárta, ők Bartók-, Kodály-, Smetana-műveket mutattak be. A dalostalálkozó második felében a nagyszámú érdeklődő Béres Ferenc Lisztdíjas énekművész, főleg aba- úji népdalokból összeállított műsorában gyönyörködhetett. öt ven évvel ezelőtt, • éppen június 5-én, nagy ünnepre készült Serényfalva. Felavatták a Népházat, amelyben otthont kapott az 1818-ban megalakult színjátszó csoport, a dalárda, s az előadásokat most már nem az iskolában kellett megrendezniük. Az elmúlt évtizedek megviselték az épületet, amelyet most szépen rend behoztak, hogy fennállásának fél évszázados ünnepségét méltó köntösben tarthassák meg. A Petőfi Sándor Művelődési Otthont körülvevő parkban sátrakat állítottak, s már kora reggel felharsant a térzene. A putnoki bányászzenekar jött műsort adni x együtt örülni a so- rényíalviakkal. Az épület falában annak idején emléktáblát helyeztek el az I. világháborúban elhaltak tiszteletére. Vasárnap délelőtt a Hazafias Népfront helyi vezetői, a kisdobosok és a művelődési otthon vezetői koszorúzták meg az emléktáblát. A nagyteremben a Himnusz hangjaival kezdődött meg a kulturális falunap. Lőrincz Jözsefné, a községi tanács elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb-titkára mondott beszédet. Dr. Kardos Sándort itt választották megyei tanácstagnak, s mint mondotta, ebben a minőségében is szívesen jött az ünnepségre, s a megyei tanács nevében üdvözölte a falu dolgos, művelődést kedvelő népét. — Nagy idő ölvén év — mondotta a megyei tanács vb-titkára —, most. mégis próbáljuk megállítani egy pillanatra az idő kerekét, s tekintsük át az elmúlt évtizedek közművelődési történetét. Ezt követően vázolta a felszabadulásig eltelt korszakot, majd áttért azokra az évekre, amelyek alatt a szocialista kultúra szellemében folyt és folyik most is a munka a művelődési otthon falai' közt. A kultúra nem esupán színjátszás, tánc és dal. A kultúra a falu szellemi fel- emelkedése. Ebből a faluból — annak idején szakérettségivel — sok olyan férfi került ed, akikből mérnökök, közgazdászok, politikusok lettek. Közben megváltozott a kulturális élet struktúrája. A sajtó, rádió, televízió közelebb viszi az embereket a műveltséghez, a közélethez. A község fejlődését így érzékeltette az előadó: — Az elmúlt húsz év alatt több új ház épült a faluban, mint korábban száz év alatt. A házak legtöbbjében a tv mellett már kis könyvtár is van. További jellemző adat, hogy ma több a személygépkocsi Serényfalván, mint amennyi kerékpár volt a felszabadulás előtt. A kulturális élet szervezéséért kifejtett tevékenységért kitüntetéseket adott át Bo- diszlá Sándor, a HNF Országos Tanácsának tagja. „Kiváló társadalmi munkás” kitüntető jelvényt kapott: Jakabacska Gézáné, a népfront nőfelelőse, Gergely Árpád, a népfront községi titkára, Mérész Pál, a művelődési otthon igazgatója és Lőrincz József ne tanácselnök-helyettes. Az ünnepi műsorban fellépett a művelődési otthon színjátszó csoportja és az irodalmi színpad. Nagy sikerrel szerepelt az Özdi Liszt Ferenc Művelődési Ház tánccsoportja, akik — éppen úgy, mint a putnoki bányászzenekar — vendégként érkeztek a serényíalvi kulturális íalunapra. Délután úttörőket és kisdobosokat avattak, majd a késő esti órákba nyúló tánc- mulatsággal zárult a művelődési otthon ötvenedik születésnapjára rendezett ünnepség. Kép, szöveg: Adamovies I. Í isztáznunk kellene egyszer, hogy mit várunk az ünnepi könyvhéttől. Mert a könyvhét nemcsak az irodalom ünnepi eseménye, de kereskedelmi vállalkozás is, s e kettő együtt is csak része egy folyamatnak, amely nem korlátozódhat az év e néhány napjára, s amely a könyvkiadás, a közművelődés különböző csatornáin, de a közoktatásén keresztül is, az olvasó népért mozgalom döccenő „szekerén” végeredményben az egyetemes és a magyar kultúrával való azonosulást. a gondolkodó emberfők sokasodását, az alkotni kész embert erősíti. Az ünnepi könyvhetet sem kereskedelmi akcióként, sem közművelődési fórumként nem lehet s nem szabad kiszakítani teljesen az egészből, noha — mint cseppben a tenger — maga az ünnepi könyvhét alkalmas egyfajta mérleg megvonására. De dőreség lenne azt hinni, hogy ez az egyetlen hét — bármily külsőségek közepette is zajlik le — megoldja akár a könyvkiadás, akár az olvasóvá nevelés gondját. A könyv ma sem kenyere min-, denkinek — idézhetném akár az ünnepi könyvhét Borsod megyei rendezvényeit nyitó ünnepi gondolatokból —, amibe persze nem szabad belenyugodnunk. De semmiképpen sem kérhetjük számon az ünnepi könyvhéttől azt, hogy miért nem? Mint ahogyan az ünnepi könyvhét idején sokasodó író—olvasó találkozók, rendkívüli irodalomórák, irodalmi műsorok sem állnak magányos szigetként — az év legkülönbözőbb napjain, a legkülönbözőbb helyeken — művelődési házakban, könyvtárakban és iskolákban — vannak író—olvasó találkozók is, irodalmi estek is, s nemcsak a könyv más ünnepi alkalmain. Mindezekkel esupán azt szeretnénk jelezni, hogy ha voltak gondok az ünnepi könyvhéttel idén is, akkor ez nem ennek a nemes, szép szándékú akciónak sajátosságából adódnak, csak tükrözik az általában is tapasztalható gondokat. Miként az eredmények is — noha hajlamosak vagyunk ezeket úgy értékelni, mint egy akció eredményeit. Az, hogy az ünnep« könyvhét idején is voltak hiánykönyvek, amelyek gyorsan eltűntek a könyvesboltokból és a könyvsátrakból is — máskor is előfordul. A könyvkiadás nagy gondja, s még nem sikerült kibogozni azt a gubancot, amely a miértre egyben a hogyan választ is megadja. De az a tény, hogy nemcsak a „botrányhős” angol regény tűnt el nagyon gyorsan. Amiért akkor sem tudok haragudni, ha ezért megharagszanak rám a könyvet hiába keresők. Eltűntek, elfogytak mások is, „fontosabb” könyvek, irodalmibbak, s tanulmány- kötetek is szép számmal. Hogy miből hány példányra lenne igény, ez bizony nagy kérdés. De igazságosztó szerepre nem vállalkozhat a krónikás; olykor el kell fogadni, az egyiket azért kell megjelentetni nagy példányban, hogy a másikat — amelyet ugyancsak keresnek — megvásárolható áron kiadhassanak kevésben. A végeredménnyel — meglehet — az olvasók egyik tábora sem lesz elégedett. Amit viszont ezen az ünnepi könyvhéten jegyezhettünk fel! A korábbi évekhez képest kiegyensúlyozottabb volt a kiadás, kevesebb volt a meg nem jelent könyv, széles skálán mozgott a választék. Sok sikerkönyv volt — minden fajtából. Ezt tükrözik egyébként a forgalmi adatok is. Borsodban és Miskolcon 3 millió 880 ezer forintot forgalmazott a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a könyvesboltokban és a sátrakban. Ez két százalékkal több a tavalyi forgalomnál, noha az idén lényegesen kevesebb volt a drága könyv. Elfogadható árakon jelentek meg a könyvek. Igaz, hozzá kell tennünk — s ezzel utalunk is egy korábbi megjegyzésünkre — a forgalom nagyobbik része Miskolcon volt. A megyeszékhelyen 2 millió 650 ezer forint volt a bevétel. Gondijnk s tennivalónk — mutatják ezt a könyvforgalmi adatok is — inkább vidéken van. A könyv, az irodalom propagandáját ott kell erősítenünk, s ezért sem fogadható el az olyan fel-fel- bukkanó vélemény, nézet, amely csak a nagyvárosi szerepléssel méri a könyvheti részvételt. Nem a hely, az író—olvasó találkozó tartalma adja meg rangját. Mint ahogyan egy találkozó sikerét igazságtalan a résztvevők számán lemérni. Bár e könyvhét találkozói többségükben látogatottak voltak — nem ritka volt a százon felüli hallgatóság is például Miskolcon —, a szőkébb közösségben folytatott beszélgetés adott esetben értékesebb lehet, mint a tömeggel folytatott. Az ünnepi könyvhét megyei és miskolci eseményeinek utánagondolva — néhány apró döccenő kivételével sokkal szervezettebbnek, átgondoltabbnak és sikeresebbnek is tűnt, minta korábbi években. Az aggodalmak ellenére jónak bizonyult a miskolci könyvtér helye a Rudas László utcában, országos hírű írók, költők csakúgy voltak a meghívott alkotók között, mint innen elszármazottak és itthon maradottak. Kalász László, Balogh Attila, Serfőző Simon, Papp Lajos, Takács József, Bórczy János — hogy csak néhány nevet említsünk — vendégei voltak ennek a könyvhétnek is, a kritikus „végeken”. S hogy ez nem lebecsülendő közszereplés, arról már szóltunk. A Kelet alkotócsoport estje a Vasas Művelődési Központban ugyancsak a helyi alkotók szereplését erő-] sí tette fel, s hosszan sorolhatnánk még azokat az írókat, akik úgy jártak itt, hogy erős szálakkal kötődnek a megyéhez. Fekete Gyula, Baráth Lajos nevét említenénk, mint innen elszármazottakét. S megfordul-) lak e találkozókon irodalmi közéletünk jelentős alkotói is. Hogy a lista — több mint harminc író járt a megyében, s jó néhány „műsoron kívüli” találkozóra is sor került, mint például egy filmvetítés ürügyén Lázár Ervin beszélgetésére — hosz- szabb is lehetne, meglehet. De meggondolandó, valóban szükséges-e még jobban sűríteni e találkozókat, vagy mégis hasznosabb egy év, az v évek folyamatában biztosítani e találkozást. Lehetett volna több rendezvény a könyvtéren, esetleg több plakát. Volt viszont — először — könyvheti újság, amely bőségesen ismertette a miskolci rendezvényeket is. E gy akció véget ért. Jó volna tudni is, nemcsak hinni — az akció vége egy folyamat kezdetét, vagy még inkább folytatódását jelenti. Hogy a könyvsátrakból szatyrainkba került könyveket, nemegyszer épp a találkozók hatására, kezünkbe vesszük, olvassuk. Az igazi találkozás mégis a könyv s az olvasó meghitt együttlétében teljesedik ki. Csulorás Annamária
