Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
Takarékszövetkezetek Borsodban —■ .1. 1983. június 22., szerda eSZAK-MAGYARORSZAG 5 Egymjlljárd lakarékbetétben Tervek, kezdeményezések Közel három évtizede annak, hogy a Minisztertanács határozatot hozott a takarékszövetkezetek megalakítására. 15' ben az okmányban olvasható: „ . .. annak érdekében, hogy a falusi lakosság, elsősorban a dolgozó parasztság pénzbeli megtakarításait összegyűjthesse, és átmenetileg jelentkező hitelszükségleteit a kölcsönös segítés elve alapján közvetlenül kielégíthesse, (a Minisztertanács) helyesnek tartja a falusi takarékszövetkezetek létesítésére irányuló kezdeményezéseket.” Ennek az elvnek megfelelően Borsodban az első takarékszövetkezet 1957 februárjában Tokajban meg is alakult százötven taggal. Azóta nemcsak ez a takarék- szövetkezet, de a megye valamennyi ,, falusi bankja” erőteljesen fejlődött, figyelemre méltó eredményekről adhat számot. Jelenleg a takarékszövetkezetek behálózzák az egész megyét, s ma már huszonegy központ, negyvenkilenc kirendeltség és huszonegy betétgyűjtő pénztár szolgálja 322 településen — köztük három városban — a lakosságot. A megye takarékszövetkezetei 54 kulturáltan felszerelt üzletházzal rendelkeznek. A taglétszám is elérte a 120 ezret, a betétállomány pedig meghaladta az egymilliárd forintot. A betétállomány növelésében elért eredmények azért is figyelemre méltóak, mert jóval nagyobbak az országos átlagnál, ami a növekedési átlagot illeti. Az országos átlag 11,9 százalékos, a megyei átlag közei 14 százalékos. Elismerés írható a megye takarékszövetkezeteinek javára azért is, mert mind erőteljesebben foglalkoznak az átutalási betétek szervezésével, kezelésével, az ezzel összefüggő pénzügyi feladatok ellátásával, Jelenleg tizenhárom szövetkezet dicsekedhet e tekintetben kiváló eredménynyel. A hitelpolitikai irányelveknek megfelelően jelentős tételű kölcsönöket is nyújtanak a tagságnak. A rendelkezésre álló pénzösz- szeggel önállóan gazdálkodnak a takarékszövetkezetek. A pénzt termelési, építési, áruvásárlási, személyi célokra adják ki, de van néhány olyan szolgáltatási ág is, aminek — hitel formájában — a lebonyolításához a takarékszövetkezetek is hozzájárulnak. Ilyen többek között — az OTP-nél is rendelkezésre álló — úgynevezett szolgáltatási kölcsön, amit többnyire külföldi utak költségeinek a fedezésére igényelnek. A rendelkezésre álló — kölcsönként kibocsátható — pénzösszegek felhasználása megfelel az országos átlagnak, ami tulajdonképpen a helyes gazdálkodásra való törekvésre utal. A helyes gazdálkodásra jellemző, hogy amíg néhány évvel ezelőtt két-három szövetkezet veszteségesen zárta az évet, tavaly már valamennyi nyereségről adott számot. A nyereség növekedésének a mértékére utal, hogy az elmúlt három évben az egy szövetkezetre jutó nyereség összege 345 ezerről 438 ezer forintra emelkedett. Mindez azt is jelenti, hogy igyekeztek mindenütt érvényt szerezni a hatékony munkának, az eredményes gazdálkodásnak. A gazdálkodás egyik fontos feltétele a bizonylati fegyelem. Epéikül nincs naprakész nyilvántartás, nincs helyesen kimunkált, előrelátó tervezés, következésképpen a bizonylati fegyelem nélkül tervszerűtlenné, kap- kodóvá válna a munka. S ami nem közömbös: tápot adhatna a visszaéléseknek is. Amire néhány évvel ezelőtt — sajnos — volt is példa. Ma ilyenről szó sincs. Az elmúlt két esztendőben visszaélés nem történt. A takarékszövetkezetek elsőrendű feladata, — ahogy hivatalosan megfogalmazzák, — alaptevékenysége, a tagság érdekelnek a védelme, képviselete és igényeinek a kielégítése. Amikor elmondható, hogy mindennek a legmesszebbmenőkig igyekeznek eleget tenni, arról is szólni kell, hogy az alap- tevékenység mellett úgynevezett kiegészítő szolgáltatásokat is nyújtanak, ilyen többek között a biztosítások szervezése, totó-, lottó- szelvények, sorsjegyek árusítása, idegenforgalmi feladatok megszervezése és lebonyolítása, a fizető vendégszolgálat ellátása, átalány- díjas számlák ellenértékének a beszedése, valutabeváltás, hirdetések felvétele, stb. Az ilyen jellegű szolgáltatások száma több, mint húszra tehető, ami nemcsak azzal jár együtt, hogy még szorosabbra szövődik a kapcsolat a takarékszövetkezet és a tagság között, hanem azt is jelenti, hogy jövedelmi forráshoz is jut a szövetkezet. Ez az úgynevezett kiegészítő szolgáltatás állandóan fejlődik, bővül és mind nagyobb érdeklődésre tart számot. Újdonság lesz majd, ha sikerül megszervezniük a takarékszövetkezeteknek az autóklubokkal való kapcsolatot, a különféle fuvarok szervezésének a vállalását, a MERKUR számláinak vezetését, a nyugdíjak átutalásának a kialakítását és még néhány olyan, ma még csak a tervekben szereplő szolgáltatást, ami iránt az érdeklődés bizonyára számottevő lesz. A takarékszövetkezetekben a munka színvonalának a növelésére állandóan nagy figyelmet fordítanak. Ennek érdekében rendszeresen keresik azokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyekkel e törekvésnek maradéktalanul megfelelhetnék. Már hagyománnyá válik a rendszeres tapasztalatcsere, amire sor is került Bogácson, Mezőkeresztesen és Tokajban. Arra is van gondjuk, hogy a jó ötletek, kezdeményezések ne sikkadjanak el. Ennek köszönhető, hogy tervezik egy megyei jellegű üdülő építését, amelynek költségeire 1 millió forint már rendelkezésre áll. A negyedszázados jubileum alkalmával megjelent egy takarékszövetkezeti kiadvány, ami első fecske volt az országban. A legjelentéktelenebbnek tűnő javaslatot is figyelmesen tanulmányozzák, értékelik és jelentőségének megfelelően hasznosítják. A megye takarékszövetkezetei az állami pénzintézetek mellett fontos szerepet töltenek be tevékenységükkel a lakossági igények kielégítésében. Az az út, amit az alig több, mint negyedszázad alatt megtettek, tanúsítja: a takarékszövetkezetek jelentős szerepet töltenek be a népgazdaságban, a társadalmi jellegű feladatok megoldásában. r. r. Nyitás előtt a Tokaj Aruház (Folytatás az 1. oldalról) belső turizmus. Ugyanakkor ismeretes, hogy Tokaj még ma sem tudja nyújtani sem lakóinak, sem az ide érkezőknek szolgáltatásban, ellátásban, vendéglátásban stb., amit rangja, hírneve szerint elvárható lenne. Tény viszont, hogy az utóbbi években mindinkább láthatók, tapasztalhatók a biztató jelek, az előbbre lépés, a nagy rangú település fejlesztésének jelei. Elkészült a szálló, megkezdték néhány műemlék helyreállítását, állagmegóvását, a napokban pedig átadják Tokaj első nagyobb áruházát, a szövetkezeti Tokaj Áruházat. A MÉSZÖV és a SZŐ VOSZ anyagi támogatásával létrehozott kereskedelmi létesítményt a SZÖVTERV tervei alapján a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalni dolgozói készítették el. ötven- kilencmillió forintba került, 1800 négyzetméteren várja élelmiszerekkel, iparcikkekkel a minden bizonnyal nagy vásárló tömeget. Az induló készlet 20—25 millió forint körüli értékű lesz, köztük számos cikke], mit csupán a Skálával együttműködő boltok árusíthatnak. Az áruház nem oldja meg ugyan teljes egészében Tokaj kereskedelmi ellátottságának gondjait, de mindenképpen hathatósan segít rajta. A helység rendezési terve a későbbiekben szintén számol újabb kereskedelmi létesítmények megépítésével. Az új létesítmény az eddiginél jóval kedvezőbb ellátás biztosításán kívül, lehetővé teszi azt is, hogy egy sor műemlék, vagy műemlék jellegű épület felszabaduljon. A jelenlegi kisebb boltok nagyobb része ugyanis ilyen épületekben van, ezek a kisboltok az áruház megnyitásával megszűnnek, helyiségeik más célokra hasznosíthatók, mindenekelőtt pedig — az anyagiak függvényében — eredeti állapotukba állíthatók vissza. Ugyancsak a már említett rekonstrukciós terv előírása szerint Tokaj éj létesítménye a tervek szerint július 1-én nyílik meg. Magasabb terméshozam Talaj nélküli növényieriesziés Túl a kísérleteken Az a hagyományos elképzelés, hogy a növényeknek szükségük van a talajra, nem más, mint megszokás. Valójában a talaj távolról sem ideális közege a növényeknek. Igaz ugyan, hogy jól leköti a tápanyagokat, de gyakran éppen az a baj, hogy túlságosan is. Többnyire nehezen oldódó ve- gyületekben tartalmazza mindazt amire a növényeknek szükségük van. A gyökerek nem mindig tudnak áthatolni a tömör felső talajrétegen, s így sokszor el sem jutnak azokba a mélységekbe, ahol az ásványi és szerves anyagok összetétele a legkedvezőbb. A növényzet — ha kedvező fejlődését biztosítani akarjuk — a különböző fejlődési szakaszokban más és más táplálékot igényel, akárcsak az ember. De vajon miként biztosíthatjuk a változó ellátási körülményeket a talajban? A hidropónika, a talaj nélküli növénytermesztés segítségével valósítható ez meg, amely több országban már túl van a kísérleti stádiumon. A leggyakoribb eljárás, hogy szemcsés, homokos talajba kerülnek a növények, amelyet időről időre tápsóol- dattal itatnak át. Az oldat hártyát képez a növények gyökerein, a felesleges mennyiség pedig a homokréteg alatt elhelyezett tartályban gyűlik ösz- sze, és természetesen ismét felhasználható. A homokszemcsék, vagy a kavicsok között az átitatás után ismét levegő tölti ki az öregeket, így a növények a megfelelő tápanyagok mellett elegendő oxigénhez is hozzájutnak. A cseppfolyós és gáznemű közeg szokványos váltása kedves a növények fejlődésének, növényházi körülmények között meg is valósítható, de a földeken még nem. Nagy jövőt jósolnak egy másik módszernek, az aeropónikának is. Ennél a palántákat nem homokba, vagy kavicsok közé helyezik, hanem állványon rögzítik, gyökerük a levegőben lóg, s azt megfelelő időközönként tápoldattal permetezik. A képünkön látható lengyel kísérleti növényházban a növények gyökérzete egy ásványi sók oldatát tartalmazó vízmedencébe ér. A növények nyakrészét ásványi, vagy szerves anyagokból álló közeggel veszik körül, amelyet a medence fölött felfüggesztett sűrű hálón terítenek szét. Az így termesztett növények egészségesebbek, mint a hagyományos módon termesztettek, termésük érésének ideje mintegy tizennégy nappal csökken, a terméshozam pedig 15—2# százalékkal magasabb. Nemcsak az embert Ismerni meg „lakva”, hanem azokat a körülményeket is, amelyek között az ember lakik. Aki csak hétvégi vendégként fordul meg falun, mit sem tud — például — a vidék kereskedelmi ellátottságáról. Egyvégtében eltöltött otthoni tíz napom bepillantást engedett ezekbe a gondokba. A garadnai vegyeskereskedés nemcsak küllemében múlja felül az úgynevezett aprófalusi boltokat — van ott minden, mi „szem-szájnak ingere”, az eladók figyelmesek, szolgálatkészek. De hétfő reggel még ők sem adhatnak kenyeret, pedig már kilenc elmúlt. Gyalog sincs messze Novajidrány, gépkocsival néhány perc. Ugorjunk el oda, hátha a tanácsi székhely jobban, esetleg korábban vonzza oda a — valamikor imába foglalt — mindennapit. Már messziről láttam, kenyérgond dolgában teljes a demokrácia — az asz- szonyok, ráérő gyerekek ugyanabba az irányba, Encs felé fordulva várakoznak, mint a garadnaiak. A járási székhely sincs messze, ha időben mérjük, de ha megfejeljük az üzemanyag órával, egy kiló kenyér legalább harminc forintomba kerül. Szorult belém némi üzleti szellem, tehát két kilót vásároltam a még enyhén meleg kenyérből. Hozzávaló is kell. A hűtőpult üres, és délelőtt tíz óra. Hát akkor veszek tojást. Itt „szezonban” mindig friss, általam kedvelt háztáji tojást lehet kapni, olcsón — múlt héten egynegyvenért adták darabját. Meglepetésemnek adtam hangot, hogy tojás sincs, ugyanis nemrégiben arra panaszkodtak a falumbéliek, hogy az áfész még egyhúszért sem vásárolja fel fölöslegüket. Az eladónak igazat adtam — az „áruterités” nem az ő dolga. Elgurultam az állami boltba, a nagy ABC-be. A hűtőpult itt roskadósig friss húsáruval (a tojásukra viszont rossz volt ránézni, lesírt róla a* álloltság, ráadásul Kési a kenyér darabonként egy botven, a dobozolt egykilencven). Nézzünk be az Encs és Vidéke Áfész központjába, és keressük meg az illetékeseket. 1. Kenyér. A sütőipari vállalat „asztala”. A péküzem korszerűtlen. A pékek? Nehéz, fáradságos munkát végeznek. Amikor mások lepihennek a közismerten kiadós vasárnapi ebéd után, szundítanak egyet, vagy bekapcsolják a tévét, a pék veszi az elemózsiás táskát, mert délután kettőkor-háromkor műszakkezdet, különben nem sülhet ki időre a hétfői kenyér. Ha van egy jó film, esetleg nemzetközi focimeccs, a hétfői kenyér minősége bánja. De hát ezek olyan emberi dolgok... (Valóban, egjrik idős pékmester ismerősöm panaszolta: ő nem tanult meg sakkozni, nem járhatott tánciskolába, nem konyit az ultihoz, mert a pék munkája akkor kezdődik, amikor mások szórakozásba fognak.) Az áfész és a sütőipar között szerződéses viszony van, a szövetkezet megkütbérezheti a késedelmes szállítást. Mire mennének vele? 2. Tojás. Szezonban, a tojástermelés „csúcsidejében” nagy bajok támadnak. Az encsi áfész öt-hatszázezer darabot vásárol fel évente, de saját boltjaiban, vendéglátóipari üzemeiben ennek csupán kb. 15 százalékát tudja értékesíteni. A Bar- neválnak nem kell. Mennyit kell ügyeskedni, hogy ne maradjon a nyakukon! Nem kétséges, hogy a háztáji tojás biológiailag értékesebb, mint a modern tojóházak „terméke", hiszen a szabad ég alatt élő parlagi tyúk ka- pirgálhat, gj’epelhet, egész természeti környezetének minden értékét tojásába sűríti. Van azonban nem egy, több bökkenő is. A KÖJÁL szigorú követelményeket támaszt. A tojás — finomkodjunk — nem lehet tisztátalan, márpedig a falusi tj’úkok nem higiénikus körülmények között „termelnek”. A tojást enj’-hén törülni szabad, megmosni tilos, mert a héjat borító védőréteg el- vesztével hamar romlik, belvilága is szennyeződhet. A „lámpázással” sok hajszálrepedéses, állott tojást ki tudnak szűrni (mennyi cirkusz van miatta!). Nos, amikor az áfész tárolóhelyei megtelnek, nem tehetnek mást — leállítják a felvásárlást... Feltehető — összegeztem a hallottakat —, hogy a június 13-mal kezdődött hét előtt is annyira leállították a tojás- felvásárlást, hogy az előző szombaton az utolsó darab is elkelt. Avagy — ötlött eszembe — a raktárak dugig, de — miképp a hentesáru is — a lassúdad „áruterítés” miatt csak késve juthat a tojás a ténjűeges felvásárlóhoz — a fo- gj'asztóhoz. Emlékszem rá, mennyire berzenkedett az encsi áfész, amikor az állami kiskereskedelmi vállalat betette a lábát „érdekterületére”. Meglehet, joggal tartott a konkurrenciától, hiszen a szövetkezetnek lehetnek okos, képzett szakemberei, de az állami kiskereskedelmi vállalat felülmúlja őket szállítóeszközökben, beszerzési forrásokban. Az encsiek választhatnak. Ami nincs az áfész boltjában — fi gyeim etl enség, szervezetlenség, vagy éopen „obiektív akadályok” miatt —, megtalálható az állami ABC-ben. A garadnaiak nem ballaghatnak át a „konkurrenciához” — életük mindennapos, már-már megszokott gondja a kenyérszűke — gabona, bőséges világunkban. Beletörődve várják a kenyeres autót. Gulyás Mihály j
