Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
1983. június 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Derítők líidoiissook a Posta Kísérteti lolézetil A Posta Kísérleti Intézetben a telefonnal kapcsolatos érdekes újdonságokat fejlesztettek ki. Ez a mikroprocesszorral felszerelt készülék beszélni tud. A program szerint tájékoztatja a hívót a megváltozott telefonszámokról, a vonalhibákról, a kábelbeázásról stb.; hivás-átirányitásra is alkalmas. A telefonközpontokba telepíthető készülék a 4 hónapos próba alatt több mint 100 000 hívást bonyolított le. Kid a Badrtgon Épülnek a családi házak. Jó lenne leírni: szemet gyö- nyörködtelően épülnek, de tudvalevő, hagy a pénz nem mindig társul ízléssel, a házak legtöbbje hát olyan, amilyen. Mindenesetre épülnek és az biztos, hogy jobbak, egészségesebbek, mint a mégoly hangulatos zsúpíedelesek, vályogfalúak, mik mostanra már legfeljebb tájházaknak valók, muzeális látnivalóknak: ilyenekben éltünk valaha. A családi házak hát épülnek, feltehetően az elkövetkező években még inkább épülnek, de szenny vízelvezető-csatornák nélkül, mivel a községekben nincs csatorna. Legalábbis csak nagyon kevésben. És épülnek az ivó- vízvezetékek is, tetemes pénzekért, tetemes munkával, hosszú ideig épülnek, de igazi ünnep, amikor végül mégis megnyomható a kar az utcai kúton, vagy elcsavarható a csap a lakásban és jön a tiszta, egészséges víz, mely mentes kólitól, nitráttól úgyannyira, hogy az egészen apró gyerekek is meg- ihatják, a zacskós vizet szállító termoszkocsit pedig ezentúl ki is lehet iktatni ebből a faluból. Fölösleges mondani, menynyire kellenek a házak, a vízvezeték, de tudnivaló, hogy mindezek egyben a felszín alatti vízkészlet szeny- nyezését, itt-ott elfertőzését is fokozzák. Csatornázás, szennyvíztisztító híján. Márpedig ezeknek a létesítményeknek a városok is eléggé híjával vannak, nagy keservvel épülget, ha épül valami (miskolci szennyvíztisztító), a falukban pedig e tekintetben semmiképpen sem várható látványos fejlődés. A vizekre pedig ügyelnünk kell, kellene, sokkal inkább, mint eleddig. A megyei környezet- és természetvédelmi bizottság legutóbbi ülésén ismét szó volt erről a problémakörről, itt-ott eléggé heves (mondhatnék úgyis: helyénvaló) megnyilvánulásokkal. Mert: az új házak nem köthetők be szennyvízelvezető csatornákba, mivel általában ilyen csatornák nincsenek, derítőket viszont kell — kellene — építeni, a terr előírja, kötelezővé teszi. Épül. getnek is ezek a derítőit, csak hát azt már senki sem ellenőrzi: hogyan! Ügy kellene megépíteni, hogy ne szivárogjon, csorogjon el belőle semmi, aztán amikor megtelik, jön a szippantókocsi, Az ember életútjának delén túl mindenki több kritikus periódusnak néz elébe: ilyen az életközépválság, a nagyszülővé válás, egy költözéssel járó gyökeres élethelyzet-változás, de mind között a legsúlyosabb a nyugdíjazást követő szakasz. Egyik alapkérdés, hogy milyen a társadalom életkort becsülő szemlélete? Vajon a nyugdíjazást a fölöslegessé válás döntő bizonyítékának tekintik-e, amely aztán a munkakörtől való visszahúzódáshoz, a munkatársakhoz, a munkahelyi barátoktól való elszakadáshoz vezethet? A másik fő kérdés: mit tud nyújtani a nyugdíjas számára a család, van-e egyáltalán családi háttér a nyugdíjba vonuló egyén mögött? A családhoz tartozás sokak számára megkönnyíti az átállást, hiszen olyan példák is állnak előttünk, hogy a nyugdíjas férfi addig tőle teljesen szokatlan tulajdonságokat vesz fel: otthonában takarít. főz. bevásárol, unokáit kíséri óvodába, iskolába, azaz a hagyományosan női szerepnek megfelelően is hasznosítja magát, anélkül hoev elnőiesedne. Más a helyzet az egyedülálló nyugdíjasok esetében. Nagy kérdés, hogy valaki o»ak a munkáját hagyja-e *bba, vagy a rendszeres elviszi. Hova? Ugye hova? Mert tényleg problémakörről van szó, de azért a szippan- tókocsinak már megszabott az útja, célja. Csakhogy! Senki és semmi nem kötelezi az embereket rá, hogy a derítőt kiürítsék. Lehetséges, azért maradt el ez a kötelező előírás, mert természetesnek kéne lennie az ürítésnek. A gödör megtelt, hát legyen kitisztítva! Viszont a kitisztítás, az ürítés pénzbe kerül. Hát úgy építik meg a fortélyos népek, hogy ne kelljen tisztítani, ne teljen meg. Likaesosra építik, hadd menjen, szivárogjon el belőle minden. El is szivárog. Hová? A talajba, a hajszálerekbe, a felszín alatti vizekbe és a kutakba, a forrásokba, növekszik a kólibacilusok száma, megnövekszik a nitrát is, mert a műtrágyát sok helyütt a fagyott földre szórják, az eső, az olvadás bemossa a vízgyűjtőkbe stb. Aztán betegségek, fertőzések, kutak vizsgálata, lezárása, legalábbis óvodáknál, iskoláknál, majd a zacskós víz, hiszen ismeretes, hogy a mi megyénkben száznál több faluba visszük sok millió forintokért a zacskós vizet a csecsemőknek, a terhes anyáknak. A megfelelő derítő megépítése persze sok pénzbe kerül, ma már körülbelül 40—50 ezer forintba. A bizottság egyik tagja erősen hangsúlyozta: kényszeríteni kell az építtetőt a megfelelő derítő megépítésére, és ennek a munkának a végzését ellenőrizni is kell! Ha valaki egymillió, vagy több millió értékű családi házat — villát — építtet meg, az számítson a derítő költségeivel is! Elhangzott egy javaslat is, érdemes lenne foglalkozni vele. Négy-öt köbméternyi űrtartalmú műanyag tartályokat lehetne készíteni, ezeket süllyeszteni a földbe derítőként. Nem szivárognának át és jóval kevesebbe kerülnének a jelenlegi derítőknél. Megérné kipróbálni ezeket a műanyag tartályokat! (Csak lenne valaki, aki azt mondja: itt vannak, ennyiért vannak, tessék, majd pár hónap, egy év múlva megnézzük milyenek, ha beváltak elterjesztjük.) Addig is: a helyi tanácsok körültekintőbben — erélyesebben! — ellenőrizzék a derítők ügyét. Priska Tibor Nyugdíjasoknak tevékenykedést is? Orvosok állítják, hogy sok öregedő betegük nem is lenne beteg, ha merő jóakaraté gondoskodásból nem ítélték volna tétlenségre őket. Selye János, a stresszelmélet atyja szerint, a tevékenység biológiai szükséglet. Használat hiányában az izmok, az agy és más szervek hatékonysága csökken. Mind testünket, mind szellemünket edzeni kelt, hogy ép és friss maradjon. A tétlenség akadályozza a velünk született építő és alkotó hajlam kibontakozását, s ez a belső feszültséghez vezet, A célok hiánya pedig a bizonytalanság érzését kelti. Hogy akármilyen tevékenységünket kimerítő munkának vagy pedig szórakoztató látóknak találjuk, az nagyrészt saját beállítottságunktól függ. Egv családjukban élő idős, nyugdíjas körében végzett kísérlet is bizonyítja, hogy sosem szabad abbahagyni a tevékeny kedést! A kísérlet során a nyugdíjasokat két csoportra osztották. A valódi kísérleti csoport tagjai számára rendszeres, jövedelemmel járó, társadalmilag haszHárom híd épült annak idejen a Bodrogon, éspedig Felsőbereckinél, Sárospatakon, a harmadik pedig Bod- roghalász és Bodrogolaszi közölt. Az első kettőn jönnek- mennek a személy- és tehergépkocsik, autóbuszok, kerékpározók meg a gyalogjárók. Nagy a forgalom, hiszen mindennemű szállítás ezen a két hídon bonyolódik le a Bodrogközbe. A harmadik hídon és környékén csend honol. Sehol egy .jármű, sehol egy lélek. Legfeljebb néhány horgász guggol olykor a Bodrog-par- ton, a pecázóbot végén. Ez a híd ugyanis kisvasúti hídnak épült, ezen áthaladva „folytatta útját” a kisvonat a bodrogközi tanyák, községek irányába. Kevés híján hetven évig zörgött, csörömpölt át a hídon a kisvonat, évtizedeken át pöfögő gőzmozdonnyal, majd az utóbbi időkben simán robogó dízelmozdonnyal a szerelvény élén. A kisvasút jó ideje megszűnt már, de a híd ma is szép íveléssel köti össze a folyó két partját. Ott árulkodik a Bodrog fölött, mintha bizakodnék abban, hogy vehet még kisvonatot a hátára, tovább irányítva azt nos tevékenységről gondoskodtak, a kontrollcsoport számára pedig nem. Néhány hónap múlva mindkét csoportban tudományos módszerekkel vizsgálták meg az egyének hangulatának, közérzetének. környezethez való alkalmazkodásának a mértékét. (Megjegyezzük, hogy a résztvevők néni tudták, milyen kísérletben vesznek részt.) A kísérleti csoportban mindhárom tényező magasabb, Kedvezőbb értékel mutatott! A kísérlet is igazolja tehát, hogy az öregedő nyugdíjas nem valamiféle belső fejlődési törvényszerűség következtében válik visszahúzódóvá, szakad el környezetétől. — ha ez valóban bekövetkezik —, hanem, mert úgy érzi, fölöslegessé vált, és szűkebb környezete számára is csak teher. Különösen akkor, ha talán ki sem mondva, de éreztetik vele, hogy a lársadalom egészének nincs többé igazán szüksége rá, legfeljebb puszta jótékonykodásból tartja el őt — ami persze nem igaz! Ne feledjük: az érzékenység növekedése az idős korban úa. életkori sajátosságTiszakarádon, Cígándon, Kiesén át, el egészen Zemplén- agárdig. Persze, ez csak hiú ábránd, hiszen mindent felszedtek, szétbontottak, ami a hajdani zempléni kisvasutat jelentette. Csupán a Bodrog-hídról felejtkeztek el. Így aztán néhány év óta elhagyatva, gazdátlanul maradt magában. Körülötte a hajdanvolt vasúti pályát benőtte a gaz, felverte a dudva. Maga a híd is rozsdásodik, pusztul. A pillérek csak-csak tartják még magukat a vízben, de a híd fapadozatát, vasszerkezeiének csavarjait, ma is szép íveinek alkatrészeit kikezdte, emészti az idő. Nincs gazdája, senki sem törődik vele. Pedig mi pénzbe került annak idején egy ilyen erős, tartós vashid megépítése! Mi lesz a sorsa, ki tudja. Egy biztos: évek tellek el a kisvasút megszüntetése óta, de a Bodrog-híd sorsáról. megfeledkeztek. Persze, az is lehet, hogy emléknek hagyták meg. Hadd maradjon valami értékes, kézzel fogható „dokumentum” a bodrogközi kisvasút hét évtizedes történetéből. fh. » nak tekinthető. Az idő« ember tehát nemcsak azt igényli, hogy a társadalom elismerje korábbi, fiatalabb éveinek a munkáját, s ezért biztosítsa számára a jói megérdemelt „nyug-díjat”, hanem a rendszeres, társadalmilag hasznos tevékenységet is. így érezheti minden nyugdíjas azt, hogy a közösség nemcsak a tegnapjáért becsüli, idős korban is számít rá. A pszichológusok szerint nemcsak a társadalmi felelősségtudat, hanem a társadalmi elismerés iránti vágy sem múlik el a fehyőtt korból áthaladva, az idős kor éveibe. E kettő kedvező kölcsönhatása vezet megelégedettséghez, a „szüksége van rám embertársaimnak” érzéséhez, és az „ón is megteszem a magamét” önérzet fokozó élményének az átéléséhez. Aki hisz abban, hogy őt az öregedés nem győzi le. e sze- | rint tud majd élni is. Ügy dolgozik, tevékenykedik tovább, úgy viselkedik, tartja magát, ahogvan arra képes, ám ezt a képességét igyekszik szüntelenül megőrizni. K. M, Vizsga — közepesre Kisinarossk lesznek M öt szakmát oktatnak a 101. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet encsi kihelyezett iskolájában. A szakmákon belül jelentős arányt képviselnek a kőművestanulók. Já- rásszerte nagy az építkezési kedv, ezért mindenki örül, ha megfelelő létszámban jelentkeznek erre a szakmára a 14 éves fiúk. Sohajda István, az iskola igazgatója nem túlságosan elégedett az idei felvételi elbeszélgetések eredményével: — Nagyon gyenge bizonyítványt hoztak magukkal a gyerekeit, alig-alig találkozunk egy-egy hármas, négyes osztályzattal. Az elbeszélgetések sem nyugtattak meg bennünket. Amikor megkérdeztük, miért éppen ezt a szakmát választották, szinte mindenki sematikus választ adott, néhányan pedig a majdani jó kereseti lehetőséget emlegették. Sajnos, a jelentkezők nagy többsége rossz családi körülmények között él, távolról jár be az iskolába. Nekünk az órákon kell megtanítanunk az anyagot, mert otthon senki sem tanuk A célunk az, hogy legalább a szakmai minimumot megtanítsuk velük, többre nem gondolhatunk. — Milyen a szakmai oktatás színvonala? — Tanulóink többsége kisiparosoknál tanul és hozzá kell tenni, hogy a legjobb mestereknél. A gyakorlati vizsgák mindig jobban sikerülnek. Hasonló jókat mondhatok a Hemádmenti Építőipari Szövetkezetben végzett oktatómunkáról is. Végül is megállják a helyüket ezek a fiatalok a szakmunkásvizsga után. * Néhány fiú időszaki vizsgát lesz éppen. A KIOSZ szakmai bizottsága félévenként meggyőződik a tanulók előmeneteléről. A KIOSZ encsi székhaza udvarán egy melléképületet emelnek. Másodévesek. — Hogyan állítottátok ösz- sse a vakolóanyagot? — Két veder mész, egy ve- der cement, aztán még homok és víz. Az utóbbiakra már nincs recept, tapasztalat dolga — válaszolja Budai László. — Elégedett lenne s mestered a mai munkáddal? — Azt hiszem, igen, bár nagyon szigorú. Lenesés László első osztályos, csak kimaradt a tegnapi csapatból. — Mit keU tudnia egy elsőéves tanulónak év végére? — Állványozni, téglából falazni, téglakötést készíteni és a paneles építési módból is valamit. De mi mást is csinálunk a mesteremmel. Most éppen Felsővadászon dolgozunk, az iskola falát kőporozzuk és a belső vakolást csináljuk. Nagyon ügyes mesterem van, az iskola után is nála szeretnék maradni. A többi fiúnak is ez a terve, maradni a kisiparos mesternél a szakmunkásvizsga után. Varga László arról beszél, hogy néha milyen nehéz építőanyaghoz jutni. Hogy hiányzik a kis méretű tégla, az ablakkeret a TÜZÉP-telepek- röl. Társa, Agács István cáfolja állítását: — Ha a TÜ- Z ÉP-tel epekről hiányzik is a kis méretű tégla, nem messze van a putnoki téglagyár, ott biztosan kapunk! Az ablak - és a redőnyszekrény tényleg hiánycikk.,. Beszélgetünk még a pálya- választás körülményeiről. A fiúk igazolják a szakmunkás- képző igazgatójának szavait. Egyikük azért jött kőműves- tanulónak, mert túl rossz volt a bizonyítványa, a másikuk azért, mert a közelben lakik a mester, a harmadik pedig azért, mert úgy gondolja, sokat tud majd keresni a szakmájával; * A vizsgabizottság tagja Polgári Illés encsi kőműves-- mester. — Két fiú négyest kapott, volt, aki hármast, de sajnos, kénytelenek voltunk elégséges osztályzatot is adni a mai munkára. Átlagosan tehát közepes a mai vizsgaeredmény. Nekem is van két tanulóm, az egyik ügyesebb, a másikból pedig, kötelességemnek érzem, hogy embert neveljek. Kissé már elkallódott a gyerek, amikor hozzám került. Harminc éve dolgozom a szakmámban, és egy kissé keserűen kell megállapítanom, hogy devalválódik a szakma. Én annak idején kitűnő bizonyítvánnyal mentem kőművestanulónak. Ok nemigen tudnak síkidomot számolni, rajzot olvasni, néha még a szorzótáblával is bajok vannak. — Azt mondják valani«ívnyien, hogy kisiparosok sze-; retnének lenni és a jó kereseti lehetőség miatt jöttetó köművestanulónak. — Néhány éves gyakorlat után talán érettek lesznek, arra, hogy ipar jogosítványt váltsanak. Mert a kisiparos munkáját nemigen segíti senki, a saját tudására és a saját erejére van utalva. Ami a jövedelmeket illeti? Van egy; családi házam, egy személy- gépkocsim és egy 1 tonnás kis teherautón^ De volt mái? sajnos, egy szívinfarktusom) mert igen hajszolt az életünk! Kívánom, hogy szívósabbató legyenek tőlünk ezek a fiúk és cáfoljanak rá a mi mostani, nera túl kedvező véleményünkre. Én szeretem a szakmámat és örülnék, ha nem hoznának rá szégyent az utódok. Lévay Györgyi FalDllKdékkal helyettesítik Fahulladékkal helyettesítik az olajat és a szenet Baranya megyében, a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál. Fűrészpor és faapríték elégetésére is alkalmassá tették a korábbi olajtüzelésű kazánt. Egy év alatt 100 Ionná olajat takarítanak meg, mintegy másfél ezer tonna melléktermékkel. Komlón, a Beton- és Vasbetonipari Művek üzemében szén helyett faháncsot égetnek el a betonkészítéshez szükséges gőzt termelő kazánokban. Tisza-cipök a Szoviefynieba A közelmúltban Moszkvaiján tartott cipőipari kiállításon sikerrel szerepelt legnagyobb hazai cipőipari üzemünk, a martfűi Tisza Cipőgyár, a Szovjetunió régi szállító partnere. Jövőre ajánlott 200 modelljéből 33-at választottak ki a különböző szocialista köztársaságok kereskedői. A gyár most egymillió 300 ezer lábbeli 1084. évi exportjára kötött, megállapodást a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat útján. A Szovjetunióban különösen a nők viselik szívesen a Tisza márkával ellátcti lábbeliket, így az export nagyobb hányadát a valódi, illetve műbőrből és textil fel-' sőrészből készült női divat-j szandálok teszik ki.
